Konyv: A betoro, aki parokat viselt


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 201576121
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 11,35

MAGYARÁZAT:

Mindössze tette a dolgát. Megkereste egy férfi, hogy becsülje fel a könyvtárát. Bernie elment, felbecsülte, hazaballagott. Nyugodt lelkiismerettel. Csakhogy Carolyn, társa a bűnben, a Pudliművek tulajdonosa, letaglózó hírrel várja: macskáját, Myanmart elrabolták. A váltságdíj meg negyedmillió dollár.

Egy használt macskáért. Kisvártatva az is kiderül, hogy a könyvgyűjtemény tulajdonosa gyilkosság áldozata lett, a lakás meg tele van Bernie ujjlenyomataival. Közben pedig boldog-boldogtalan rajta keres egy Mondrian-festményt, ami évtizedekkel ezelőtt tűnt el.

És még csak nem is ő lopta el. Ritkán merészkedik idegen tájakra, ám most a tél közepén megteszi, ugyanis szíve aktuális hölgye, Lettice, nagyon szeret mindent, ami angol. Mit tesz isten, New York állam északi részén van egy hamisítatlan angol vidéki kúria, benne egy könyvtár, abban meg egy nagyon ritka első kiadású könyv.

Kell ennél több? Munka és élvezet egyszerre. Ám kiderül, hogy Lettice nem tud elutazni, mert éppen aznap megy férjhez. És nem Bernie-hez. Ő azonban most sem adja fel, elviszi magával Carolynt, és alig érkeznek meg, Bernie máris indul megszerezni a könyvet.

Csak éppen egy holttest fekszik a könyvtár közepén Választott szakmája viszont sokak szemében nem igazán népszerű. Bernie betörő, aki modern Robin Hood módjára könnyedén szabadítja meg értékeitől New York tehetősebb lakóit. A szegényektől, állítja Bernie, ugyanis nem lehet mit ellopni. Bernie azonban nem tökéletes. Néha követ el hibákat. Most például azt, hogy egy ismeretlen megbízásából betör egy tehetős férfi lakásába.

Aztán azt, hogy akkor is ott van, amikor a rendőrök rátörik az ajtót. Végül azt, hogy nem veszik észre a hálószobában a frissen megölt férfi holttesttét. Mivel minden afelé mutat, hogy ő a gyilkos, Bernie az egyetlen épeszű megoldást választja: elfut. Abból nem lehet nagy baj. Így veszik kezdetét Bernie Rhodenbarr első kalandja, amelyben meg kell találnia az igazi gyilkost, fel kell kutatnia egy titokzatos kék dobozt, el kell igazodnia korrupt rendőrök és cselszövő nők között, arról nem is beszélve, hogy a parókája minduntalan le akar csúszni a fejéről.

Pont a Barnegat Könyvesboltba. Különben Bernié Rhodenbarr soha nem találkozott volna álmai asszonyával, a gyönyörű és rejtélyes Ilonával. Mivel mindketten imádják Humphrey Bogartot, ezért minden estét együtt töltenek Egy Bogart filmfesztiválon. A szerelem csodálatos dolog, de megélni nem lehet belőle, így aztán Bernié kapva kap az ajánlaton, amikor egy idegen, Hugó Candlemas néven, megbízza, hogy lopjon el egy dossziét.

Bernie betör, ám nem elég, hogy ismét a szekrénybe szorul egy kis időre, még a dosszié is eltűnik. Üres kézzel kell visszatérnie megbízójához, aki ezt nem nagyon bánja. A halottak ugyanis nem szoktak bánni semmit sem. Bernié nyomozni kezd, és hamarosan egerek, nyulak és mormoták, anatruriai rojalisták, cserkesz orgazdák és asszír orgyilkosok közt találja magát. És ekkor kiderül róla, hogy ö egy menyét Az összes állat közül Vásárolt egy helyes kis könyvesboltot, és most ott ül naphosszat, könyveket vesz, elad és olvas.

Ekkor jelenik meg Rudyard Whelkin, aki tizenötezer dollárt ajánl Kipling egy ritka könyvéért, amelyből csak egyetlen példány létezik, az is egy milliomos gondosan őrzött könyvtárában. Mivel még Bernie sem gondolja komolyan ezt a megjavulósdit, egyik este már a könyvvel a kezében távozik a gyűjtő otthonából. Bernie hamarosan egy hullát talál maga mellett, a saját kezében egy fegyvert, az ajtó előtt meg egy rakás rendőrt.

Ha ki akar mászni ebből a csávából isakkor meg kell találnia a gyilkost, és ki kell derítenie, hogy miféle könyv az, amiért nemcsak vagyonokat fizetnek, hanem még ölnek is. Az már csak másnap derül ki, hogy Bernie-t több biztonsági kamera is felvette, amint a környéken sétál. Ez csupán azért kellemetlen, mert közben egy rablógyilkosságot is elkövettek a közelben.

Alig sikerül tisztáznia magát a vádak alól, amikor megjelenik a boltjában egy kövér ember, és egy tizenhárom dolláros könyvért ezerháromszáz dollárt fizet, majd a sarkon agyonlövik. Egy nagyvárosban hétköznapi események ezek, ám Bernie megtalálja a közös pontot, és csupán akkor zavarodik össze egy pillanatra, amikor összeakad saját maga álnevével.

Vagy álnéven élő változatával. Vagy valakivel, akinek az az igazi neve, amit ő álnévként használ. A nyilvánosságot kerülő szerző meg akarja akadályozni, hogy személyes levelezése napvilágra kerüljön. Bernie Rhodenbarr ezen okból vett ki egy szobát a Paddingtonban. Hogy megakadályozza a levelek napvilágra kerülését. Be is tör Anthea Landau szobájába. Hogy az idős asszonyt holtan találja. Alig bír elmenekülni a rendőrök elől a tűzlépcsőn és egy szobán keresztül, ahol csendben zsebre rak pár értékes ékszert.

Pár pillanat múlva már csattan is a bilincs a csuklóján. Amikor végre megint szabadlábon van, megtudja, hogy az ékszereket úgy lopták el valaki mástól. Nincs mit tenni, Bernie-nek tisztára kell mosnia a nevét, meg kell oldania pár gyilkosságot, meg kell találnia egy rivális ékszertolvajt és az ékszerek jogos tulajdonosát, vissza kell szereznie az eltűnt leveleket, és mindezt úgy, hogy Gulliver Fairborn megőrizze inkognitóját, őt magát pedig ne kapják el.

Bemelegítés a Hatcsöcsűben, és indulhat az évtized balhéja. Egy biztos: a társaidat az útra nem te választod, ahogy a sorsodat sem, és ez nem suta vaker, hanem büdös nagy tény. Ha ütnek, ne ülj seggre, vigyorogj, és táncolj el! Ne hagyd, hogy egy lapaj tenyere orrba csapjon, és bízz benne, hogy mint jó keresztényt Isten kísér utadon, amikor sabbathkor egy hózentrógeres orosz a halefos lófarkasok karmaiba űz.

Főszerepben Budapest multikulti alvilága, pofonok meg miegymás, és a titokzatos szerető. Ez egy kemény meló. Az Áfi Ramón-meló. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki — mintha az őrületbe akarná kergetni — minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését.

Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt.

Imád betörni, jól csinálja, nincs ezen mit gondolkodni. Egy éjjel azonban betör egy puccos házba, és megdöbbenve látja: megelőzték. Ennek ellenére sikerül a Pudliművek mellett éjszakánként betörőtanoncként tevékenykedő Carolyn segítségével ellopnia egy nagyon értékes érmét. Hogy másnap reggel aztán megtudja: utánuk még valaki betört a házba, és megölte a tulajdonos feleségét. A rendőrök persze szokás szerint meg vannak győződve róla, hogy Bernie a gyilkos. Eljön hát az ideje annak, hogy Bernie először alaposan elgondolkodjon, Spinoza és kollegái tanácsát kérje, és a változatosság kedvéért csak ez után cselekedjen.

A véletlen - vagy a sors? Lehet, hogy az egyik bosszúálló tanácstag takarította el az útból? És a gyilkos hamarosan másodszor is lecsap! A bűnügy megoldása megint csak Agathára hárul, aki még mindig szerelmi bánatából lábadozik. A skót írónő regénye - mint valamennyi Agatha Raisin-könyv - izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel.

Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és olvasók egyaránt megszerették; a sorozat már a Beaton tökéletlen hősnője egy valódi drágakő. Ám sokkal helyénvalóbbak lennének az előző napi viharfelhők, hiszen megjelenik Agatha rég halottnak hitt első férje, Jimmy Raisin, hogy megakadályozza Agathát abban, hogy bigámiát kövessen el. Az ezt követő felfordulásban Agatha megpróbálja a nagyon is élő és emlékeinél kétszer rondább férjet megfojtani.

A kínos helyzetbe hozott James felbontja az eljegyzést. Így amikor másnap Jimmyt holtan találják, Agatha és James lesznek az első számú gyanúsítottak. Közösen kell felgöngyölíteniük az ügyet, hogy tisztázhassák magukat. De vajon az újbóli közeledésük — a sors iróniája, hogy a nyomozás során férjnek és feleségnek adják ki magukat — elég lesz-e, hogy Agatha ismét rabul ejtse James szívét?

Még kórházban ápolják, amikor egy szűk, semmitől vissza nem riadó kör már szervezkedni kezd. A tét óriási a számukra: a svéd titkosszolgálat munkatársaiként bizonyíthatóan súlyos törvénytelenségeket követtek el. Mindenre képesek, hogy Salandert egyszer és mindenkorra eltüntessék, és ártalmatlanná tegyék szövetségesét, a sztárújságíró Mikael Blomkvistot is, aki jól dokumentált tényfeltáró riportban akarja leleplezni üzelmeiket.

Rendőrök, titkos ügynökök, újságírók, közhivatalnokok válnak szövetségessé vagy halálos ellenséggé a küzdelemben, amely az egész politikai elitet óriási botránnyal fenyegeti. Azzal a gyermeki izgalommal és örömmel olvastam a Millennium trilógiát, mint valaha Dumas vagy Dickens műveit.

Titkon azzal a reménnyel tölt el, hogy talán nincs minden veszve a mi tökéletlen világunkban. Lisbeth Salander, légy üdvözölve a halhatatlan regényhősök között! Motley módszeresen végez Scudder régi ismerőseivel, szeretőivel, barátaival, sőt még idegenekkel is, miközben olyan, akár egy szellem: képtelenség elfogni. Scuddernek minden tőle telhetőt meg kell tennie, különben mindenkit elveszít, aki fontos neki.

Választott szakmája viszont sokak szemében nem igazán népszerű. Bernie betörő, aki modern Robin Hood módjára könnyedén szabadítja meg értékeitől New York tehetősebb lakóit. A szegényektől, állítja Bernie, ugyanis nem lehet mit ellopni. Bernie azonban nem tökéletes. Néha követ el hibákat. Most például azt, hogy egy ismeretlen megbízásából betör egy tehetős férfi lakásába.

Aztán azt, hogy akkor is ott van, amikor a rendőrök rátörik az ajtót. Végül azt, hogy nem veszik észre a hálószobában a frissen megölt férfi holttesttét. Mivel minden afelé mutat, hogy ő a gyilkos, Bernie az egyetlen épeszű megoldást választja: elfut. Abból nem lehet nagy baj.

Így veszik kezdetét Bernie Rhodenbarr első kalandja, amelyben meg kell találnia az igazi gyilkost, fel kell kutatnia egy titokzatos kék dobozt, el kell igazodnia korrupt rendőrök és cselszövő nők között, arról nem is beszélve, hogy a… tovább.

Így veszik kezdetét Bernie Rhodenbarr első kalandja, amelyben meg kell találnia az igazi gyilkost, fel kell kutatnia egy titokzatos kék dobozt, el kell igazodnia korrupt rendőrök és cselszövő nők között, arról nem is beszélve, hogy a parókája minduntalan le akar csúszni a fejéről.

Eredeti megjelenés éve: Nem is értem, hogy kerülhettük el eddig egymást Lawrence Blockkal?! Épp a zsánerem pedig az ironikus humorával! Bernie is azonnal belopta magát a szívembe, még szerencse, hogy rengeteg lehetőségünk lesz az ismeretség elmélyítésére. Fordulatos történet, es évek, kevés vér, sok ötlet: nekem ennél több nem is kell egy jó krimihez. Beállok a rajongók közé!

Lett egy újabb kedvencem, és egy újabb sorozat, illetve szerző, aminek-akinek az összes könyvét el kell olvasnom. Szerintem ezzel mindent elmondtam. Nagyszerű krimi, és végre nem a pipázós brit detektív, aki hegedűn játszik és kokaint lő be magának, és nem is a Humphrey Bogart-féle ballonkabátos, whiskeyivó, rezignált, jó dumájú, folyton szexisen cigiző magándetektív oldja meg a rejtélyt, hanem éppenhogycsak… na, ki fogja kitalálni? Annyira megtetszett az egész, hogy egyszer csak úgy poénból be fogok törni… mondjuk magamhoz.

Vigyáznom kell, föl ne ébresszem magamat. Bernie kalandjai a legjópofább krimik közé tartozik, amit valaha olvastam. Itt még holmi hulla se zavarja meg a kedélygörbét: maximum főhősünk berzenkedik miatta, hisz ő a fő gyanúsított. Így hát nyomozásba kezd és parókát húz, mert a műbajusz rémesen áll. Vidám, felhőtlen olvasmány, talpraesett betörőnk pedig teljesen szimpatikus figura.

Illetve hulla. Később meg egy levelező tanfolyamot is elvégeztem. Egy cég szervezte Ohióban. Szerintem csak betörők végzik el. Elôhúzta gumibotját a tokjából, és ritmusosan ütögette a tenyeréhez. Az elkövetkező pillanatok kicsit kaotikusra sikerültek: Loren igyekezett elmagyarázni, hogy a felesége azért bika, mert akkor született, mire én azt akartam megtudni, miért fontos, hogy milyen jegyben születtem, Ray meg piszkosul sajnálta, hogy feltette a kérdést.

Úgy látszott, Loren vonzza magához az általános kavarodást. Már elég régóta itt várakozik ez a könyv a polcomon és egy kihívás kellett hozzá, hogy el is olvassam végre, amit szerencsére nem bántam meg. Főszereplőnk, Bernie, egy igencsak szerethető karakter, amin jómagam is meglepődtem, tekintettel arra, hogy mégiscsak egy betörő.

Amit viszont mesterien művel. Egyik megbízása alkalmával viszont egy gyilkosság első számú gyanusítottja lesz, és innen kezdődnek főhősünk megpróbáltatásai. Egy igazán szórakoztató, könnyű olvasmányt kaptam, kíváncsi vagyok a folytatásokra is. Két éve halogattam ennek a könyvnek az elolvasását.

Nem is értem, hogy miért. Talán mert teljesen ismeretlen számomra az író, és a történetet sem tartottam túl meggyőzőnek a fülszöveg alapján. Szerencsére a könyv elfeledtette velem az előítéleteimet. Ez a történet egy remekmű. Vannak túlírt regények, vannak sztorik, amik önmagukban nem érdemelnének nyomdafestéket, annyira vérszegények.

És vannak az ehhez hasonló könyvek. A történet bár próbál kibújni a kereteiből, részleteiben tipikus marad. A szó legjobb értelmében. A betörés, a zárak rejtelmei, mint központi motívumok végig stabil vázat alkotnak. Újra és újra visszatérnek bizonyos témák, állandó az ironikus önreflexió és a humor, és ahogy haladunk előre, egyre több rétegre bukkanunk a felszín alatt.

Tökéletesek az arányok, ebben a sztoriban ennyi volt. Ha ennél rövidebb vagy egyszerűbb lett volna, vagy ha hosszabb és lazább, akkor talán már holnap elfelejteném. Ezzel szemben így, ebben a formában és terjedelemben az egyik kedvencem lett, amit még valószínűleg sokszor el fogok olvasni.

A betörő, aki… sorozat első, ben megjelent része volt az első olvasásom Lawrence Blocktól. A rövidke, sziporkázó humorral és váratlan fordulatokkal teli könyv az első pár oldal után megvett kilóra. Azoknak az olvasóknak például tökéletes, akik ódzkodnak a túlságosan véres krimiktől, de azért kívánnak olvasni ebben a műfajban is.

Nekik melegen ajánlom. Nagyon sajnálom, hogy a közeljövőben nem tudok hozzájutni a sorozat többi részéhez, nagyon szívesen olvasnám. A történet egy igazán szeretetre méltó és barátságos betörőről, Bernie Rhodenbarr kalandjairól szól. Ő a kedvenc tolvajom.

Én is. Nem elég, hogy egy ismeretlen tag megbízásából tör be dúsgazdag férfi lakásába s nem veszi észre a tulaj hulláját gondolom, senkit sem lep meg az, hogy őt gyanúsítjákmég spoiler. Könnyed, szórakoztató krimi, amely pár nap alatt elolvasható, és még a véres történetektől tartó olvasóknak is simán beleférhet.

Kedveltem a szereplőket, a főhős Berniet különösen. Tetszett ez a magát komolyan vevő betörő szerepkör, és sokszor meg is mosolyogtatott. Krimiből is jól esik néha a könnyedebb fajsúlyú. Hogy én mennyire ki voltam éhezve egy ilyen típusú krimire!

Tény, hogy mostanság jobbnál jobb, többnél több zseniális krimi jelenik meg. Azonban érezhető, hogy az emberek ingerküszöbe mennyire megnőtt, hisz lassan egy jó krimihez elengedhetetlen a brutális, lehetőleg részletgazdagon leírt sorozatgyilkosság.

Mondjuk ezzel nem értek egyet, de ugye ízlések és pofonok. Én meg öregszem na ezzel se értek egyet. Engem a krimikben a nyomozás menete, a csavarok és meglepetések fognak meg. És bizony jól esik, ha az író átver, miközben szentül meg vagyok győződve nyomozói zsenialitásomról és azt hiszem tudom ki a gyilkos, aztán jól pofára esek. Block regényétől mindezt megkaptam, plusz a humort is, amire nem számítottam. Igazi klasszikus krimi.

Imádtam és természetesen folytatom. Élveztem a betörő kalandját. Maga a bűnügy nem volt túl nagy intellektuális kaland, de még így is csak a felét találtam ki, mielőtt Bernie megoldotta volna. Vidám figura a betörő, aki megélhetésből lop, ettől még nem kellene persze, hogy ilyen szimpatikus legyen, és az sem, hogy megértők legyünk a szakmájával szemben, mégis… Magamban abban maradtam, hogy ez fikció, és egy fikcióban még a betörő is ember aki szerethető, a kalandja lehet szórakoztató, sőt, még szurkolhatok is neki, hogy kimásszon a slamasztikából, és végre visszatérhessen a dolgos hétköznapokhoz.

Fő, hogy maradjon mindez fikció. Sajnos mesélhetnék, hogyan is néz ki ez a valóságban. Hű, de jó kis krimi volt. Nagyon jól szórakoztam rajta. Egyszerűnem túl véresnem könnyen kiszámítható. Pont nekem lett írva. Az elidegenedés modern betegség, amelyet csak súlyosbít egy visszavonult életet élő betörő magányos természete.

Körülbelül annyi esélyem volt megvesztegetni pénzzel, mint egy rabbit egy disznóhúsos szendviccsel. Minden reggel emelt fővel kell felkelni, és ha csak az adott napra koncentrál az ember, akkor ki lehet bírni. Mindegy, nekem megéri az a havi kilencven dolcsi, hogy valami hülye ne aludjon az ágyamban vagy üljön a vécémre. Vagy úgy. Rodney nem tudta, de az a hülye, aki a színes lepedői közt édesen szuszog, és elégedetten trónol a fajanszán, nem lesz más, mint Bernie Rhodenbarr.

És még csak nem is fizetek neki kilencven dollárt, hogy ilyen kiváltságos életben legyen részem. Elég nyilvánvaló, hogy sokkal értelmesebb és kifizetődőbb több pénzzel kijönni a lakásból, mint amennyivel bementem. Egyszer nagyon belemerültem, és elkezdtem könyveket venni a lakatosmesterségről. A börtönben volt egy pali, aki szintén beiratkozott egy ilyenre, és minden hónapban kapott egy zárat teljes leírással.

Ott ült a cellájában, és órákon keresztül gyakorolta, hogyan kell kinyitni. A szentségit neki, micsoda rendetlenség! Én mindig rendszerető betörő voltam, tiszteletben tartottam mások tulajdonát, függetlenül attól, hogy elvittem-e magammal vagy sem.

Rod hifitornyán bekapcsoltam a rádiót, halkra állítottam, és vártam, hogy véget érjen a zene, s meghallgathassam a híreket.