Konyv: A harmadik lany


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 307194600
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 8,94

MAGYARÁZAT:

Weboldalunkon sütiket használunk a tökéletes felhasználói élmény biztosítása érdekében. Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet. Agatha Christie Ft. Marc Cerasini Ft. Anrews V.

Stephanie Laurens Ft. Margit Sandemo Ft. Christina Dodd Ft. Melissa de la Cruz Ft. Ed Benes; Gail Simone Ft. Könyv Szórakoztató irodalom Krimi. A harmadik lány. Fülszöveg Ebben a regényében a krimi nagyasszonya neki igencsak szokatlan terepre téved: a hatvanas évek Londonjába, hippik és művészek közé.

Híres nyomozója, Hercule Poirot és regényíró hasonmása, Ariadne Oliver is meglehetősen idegenül mozognak ebben a környezetben. Mert például mi vagy ki a harmadik lány? Erre Mrs. Ilyen "harmadik lány" jelenik meg Poirot reggelije közben, hogy a segítségét kérje, mert lehetséges, hogy gyilkosságot követett el.

De Norma Restarick nem fejti ki részletesebben, mire gondol, hanem elrohan, hiszen a kis belga "túl öreg, senki sem mondta, hogy ilyen öreg". Poirot-t tehát a hiúsága is nyomozásra sarkallja. De ha még az sem biztos, hogy gyilkosság történt, akkor honnan kezdjen neki? Szerencsére a mosdatlan művészek és a bársonymellényes, hosszú hajú világfik ugyanolyanok, mint régen a keménykalapos urak.

Ariadne Oliver hathatós segítségével végül fényt derít a bűntettre, és Norma is bocsánatot kér: "Nagyon udvariatlan megjegyzés volt. És nem is volt igaz…" A regényt új fordításban jelentetjük meg. Hasonló könyvek. Éji zene 4. Henrietta tévedése Stephanie Laurens Ft. Sandhammeren, a végzetes part - Varázsjelek 2. A sötétség érintése Christina Dodd Ft. Kékvérűek I-III. Jelentkezzen be az előjegyzéshez! Üdv újra itt! E-mail cím. Elfelejtett jelszó Regisztráció.

Iszonyodva meredt a padlón fekvő alakra. Csak lassan mozdult, mintha óriási erőfeszítésébe kerülne elfordítania a fejét. S a tükörben saját, halálra vált arcát pillantotta meg. Felsikoltott… Vakon rohant ki a nappaliból, és eszeveszetten dörömbölni kezdett a szomszéd lakás ajtaján. Javakorabeli nő bámult rá meglepetten.

Ismerem… Azt hiszem… leszúrták… Vér… Vér…! A harmadik lány címmel is megjelent. Eredeti megjelenés éve: Hercule Poirot · Ariadne Oliver · Mr. Ki írta ezt a könyvet? Úgy kezdődik, hogy Hercule Poirot, kezében egy csésze gőzölgő csokoládéval, elégedetten hajol a könyve fölé, amelyet ő írt!

Ez a könyv a nagy krimiszerzőkről szól, és benne Poirot alaposan leszedi a keresztvizet Edgar Poe-ról, maró gúnnyal kritizál, de egekbe meneszt ismeretlen amerikai szerzőket. Ez eddig olyan, mint ha Agatha Christie helyett, egy kortárs posztmodern szerző könyve került volna a kezünkbe. Senki nem mondta! Igazán nem akarom megbántani, de… túl öreg! Annyira… sajnálom -mondja, és elrohan.

Poirot teljesen megsemmisül. A hiúsága romokban hever. Magamra gondoltam. Átéreztem a helyzetét. Az adatlapomon ezért tüntettem fel a születési évszámomat, hogy mindenki lássa: hetven éves vagyok, ne okozzak csalódást! Poirot-t, szerencsére, felhívja a barátnője, a neves krimiszerzőnő, akinek elsírhatja a bánatát, majd egy hamarosan bekövetkező lelki beszélgetésen a nő segít neki feldolgozni a traumát. Akar beszélni róla? A talányos gyilkossági ügy is szóba kerül, Poirot teljesen tanácstalan: hogy lehet egy gyilkosságot talán elkövetni?

Partnernője szerencsére nála nagyobb fantáziával rendelkezik, és rögtön fölvázol négy-öt alternatív lehetőséget — a cserbenhagyásos közlekedési balesettől, a kábítószeres mámorban utólag csak homályosan felidézhető gyilkosságig. A nő számára az igazi problémát nem is ez jelenti! Inkább az, hogy a fiatal lány hogy talált rá, a lényegében teljesen ismeretlen belga detektívre?

Itt már úgy nevettem, hogy leestem az ágyról, ahol olvastam. Talán valaki ajánlotta neki? A krimiszerzőnő gondolkodik, és eszébe jut, hogy nemrég, egy partyn, éppen ő beszélt a kis belgáról! Volt ott egy fiatal lány is, talán épp az, aki Poirot-t felkereste, ezért aztán felhívja egy barátnőjét, és a következő oldalakon egy furcsa telefonbeszélgetés szövege olvasható, amely csak részben érthető, hisz csak az egyik fél szövegét látjuk.

Ez a rész olyan, mintha egy rejtvényt olvasnánk, amelyet nekünk kell kiegészítenünk, mindenesetre az kikövetkeztethető, hogy ha nem történik valami gyorsan, akkor a krimiszerzőnő és a barátnője pillanatokon belül meg fogják oldani az ügyet, és akkor miről fogunk olvasni a könyv hátra levő részében? A veszélyt Poirot is látja, és türelmetlenül és rémülten integet a barátnőjének, hogy hagyja már abba!

Nem folytatom, nem lövök le minden poént, annál is inkább, mert a továbbiakban Agatha Christie visszazökken a rendes, megszokott kerékvágásba. Az eddigi — önironikus, posztmodern szatíra után — már egy átlagos krimit olvashatunk. Ez a krimi sem érdektelen: a konzervatív szülők, és a lázadó fiatalok ellentéte, illetve az emberi természet kiismerhetetlensége áll a bűnügyi történet hátterében, de ez már, inkább csak, egy megszokott kliséket tartalmazó, könnyű nyári olvasmány.

Én három óra alatt végeztem a könyvvel, strandra való, szórakoztató, de felejthető történet, viszont az eleje…, arra biztosan sokáig emlékezni fogok. Agatha Cristie-nek nagyszerű humora van! Messze nem ez az írónő legjobb regénye. Kicsit feleslegesek is érzem, mint ahogyan Miss Marple regényei közül a Bertram Szállót.

És hiába szerepel a regényben Ariadne Oliver is — nem érzem úgy, hogy feldobná a történetet, mint ahogyan egyébként szokott lenni minden olyan regényben, amiben szerepel. Ami magát a történetet illeti: szegény lány engem nagyon idegesített. Megértem én, hogy ilyen rossz gyermekkora volt, mert olyan, de akkor is zavart a szerencsétlensége. Nem együttérzést váltott ki belőlem, hanem azt, hogy szívem szerint adtam volna neki pár pofont, hogy szedje már össze magát.

Ettől eltekintve a történet érdekes volt, volt benne csavar, habár a végkifejletet nem éreztem valószerűnek. Goby pedig nagy kedvenc! Nem volt a legjobb A. Élveztem az olvasását, gördülékenyen haladtam előre a cselekményben. Kíváncsian vártam végig, hogy végre kiderüljenek az apró részletek, illetve, hogy azok összeálljanak egy egésszé.

Nem tudtam mire vélni az elején Norma viselkedését, személyét. Végig az járt a fejemben, hogy vajon tényleg bolond ez a lány, vagy csak valaki nagyon gonosz tréfát űz vele? David karaktere visszatetsző volt számomra, de a végéig őróla se tudtam eldönteni, hogy melyik csapatban játszik, a jók vagy a rosszak között. Azért sajnáltam, hogy ilyen csúfos véget űzött. Viszont a gyilkos ok kilétére sose jöttem volna rá magamtól, eléggé körmönfontan leplezte kilétét.

Ez egy igen fordulatos és csavaros történet. És bár jófelé kapisgáltam, mégsem tudtam maradéktalanul összerakni, pedig igencsak próbálkoztam. Ariadne Oliver nekem még egy kicsit UFO. Olyan AC regényeket olvastam eddig, amelyekben vagy épp megismerkedik Poirot-val vagy mint ez is, már javában benne vagyunk a kapcsolatukban.

Egy kicsit hiányzik nekem az átmenet, de ilyen az, ha az emberlánya nem sorrendben olvassa a könyveket, hanem ahogy épp a keze ügyébe esnek. Tiszta csavar, semmi és senki sem az, aminek látszik. Őszintén nem is gondoltam volna az összefüggések re így, hogy egy személy kettő. Azt gondoltam, hogy Normával van valami, és hogy nem önmagától olyan, amilyen, de azt nem is sejtettem volna, hogy az lett a sztori vége, ami.

Poirot ügyesen átlátott mindent, ahogy szokta. Ahogyan haladok sorban a Poirot-sorozattal, az elmúlt pár könyv egyre fokozta csalódottságomat. Ez az előző kötetnél tetőzött, amiben Poirot épp hogy megjelent pár rövidke jelenet erejére, de amúgy akár meg is lehetett feledkezni arról, hogy egy Poirot-történetet olvas az ember.

Ebben a regényben azonban visszatért a régi, jól ismert hangulata ezeknek a könyveknek, amit kitörő lelkesedéssel fogadtam. Poirot ismét főszereplő, az események közepén van végig, és ő maga is alakítja a szereplők útját. Nagyon tetszett, és bár a sztori egy kicsit túl van bonyolítva azzal, hogy több szálon fut a nyomozás, és viszonylag hamar rájöttem a megoldásra magamtól is, roppant jól szórakoztam végig. Emiatt még a befejezés negédességét is megbocsátom.

Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt a Poirot történetet nem olvastam vagy láthattam korábban. Ennek ellenére nagyon hamar rájöttem a lényegre. Ráadásul ebben a kötetben Mrs. Oliver sem volt olyan vicces mint máskor.

Tegnap végre befejeztem. Nos, mivel részben tudtam a megoldást, azt vártam, hogy nagy meglepetés nem fog érni, de tévedtem. Elsõ olvasatra nem jöttem volna rá a megoldásra. Bonyolult volt szerintem, nem tudom, hányan jöttek eddig rá, de nekem nem sikerült. Ahogy Poirot magyarázta, nekem az sem adta volna meg a kulcsot a zárhoz.

Ez van. Szórakoztató és egyben izgalmas volt Agatha Christie a Harmadik lány című regénye. Mindig volt egy váratlan fordulat. Egy percig sem lankadt a történet. Jó volt olvasni. Hercule Poirot jobb kezében egy csésze csokoládé gőzölgött, imádta a csokoládét brióssal. Mindig is édesszájú volt. Nekem halál kell! Goby afeletti sajnálkozásában, hogy ilyet nem tudott szállítani, távozni készült. Poirot büszkesége és hiúsága — ami ilyen esetekben mindig megmutatkozott — ki volt elégítve.

Pompás példány, nem igaz? Mi történhetne velem? A gyerekek nap mint nap éreznek hasonlót. Bárcsak meghalnál! Ám mikor felnövünk, még mindig gyűlölhetünk ugyan, de már nem akarunk gyűlöletből ölni. Vagy ha mégis… nos, akkor börtönbe kerülünk. Oliver visszanyerve lelki egyensúlyát. Nyilvánvalóan hallott rólam. Csupán Poirot-nak volt az. Igazság szerint az emberek többségének semmit nem mond ez a név.

Oliver szeme sarkából észrevette Poirot heves integetését.