Konyv: A 6-os szamu korterem


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 789570813
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 17,39

MAGYARÁZAT:

Pontosság ellenőrzött. A viszonylag nagyobb terjedelmű elbeszélést szűkös cselekmény, gondosan árnyalt pszichológiai elemzés és az élet nagy kérdéseinek középpontba állítása jellemzi. A történet Ragin doktor és betege, az üldözési mániában szenvedő Gromov nézeteinek ütköztetése, sorsuk párhuzamba állítása során bontakozik ki.

Összecsapásuk és tragikus sorsuk alakulásának hátterében feltűnik a korabeli orosz kisváros keserű valósága. Csehov prózában a kis irodalmi formák művésze volt, regényt nem írt. A 6-os számú kórterem ötlete valószínűleg végén már megvolt. Csehov az elbeszélést márciusában, az éppen akkor megvásárolt birtokán, Melihovóban írta. Április végén a mű már nyomdában volt, de kiadása sokáig késett.

Végül a Russzkaja Miszl Orosz gondolat című folyóirat Ismeretes, hogy Csehov — mint elbeszélésének egyik hőse —, maga is orvos volt. Az orvos alakja több novellájában központi figura, drámáiban is sokszor feltűnik.

Ez a műve még meg sem jelent, amikor nagy területen kolerajárvány tört ki. Az író-doktor nyarától kezdve Melihovóban rendszeresen betegeket fogadott és jelentős részt vállalt a közeledő járvány elleni védekezés megszervezésében a járvány végül elkerülte azt a vidéket. A 6-os számú kórterem egy orosz kisváros kórházának udvarán álló rozzant kis melléképület. Itt helyezik el az elmebetegeket. Mindenható ura Nyikita, az együgyű ápoló, aki rendszeresen ököllel veri a betegeket.

A helyiség piszkos, elhanyagolt, mindent elönt a bűz. Ebbe a börtönhöz hasonló kórterembe, négy elmebeteg mellé zárták be a nemesi származású Ivan Dmitrijevics Gromovot, amikor néhány évvel korábban kitört rajta az üldözési mánia.

A kórház orvosa, Andrej Jefimics Ragin nem jár be ide. Már régóta elhanyagolja a gyógyítást és a kórház vezetését. Amikor húsz évvel korábban elfoglalta hivatalát, borzalmas állapotokat talált; meglepte a szörnyű elhanyagoltság, a piszok és a fertőzésveszély, a betegek kifosztása, a pénz és a felszerelés hiánya.

Mindezt a városi vezetés is tudta, de eltűrte. Egy idő után az orvos úgy érezte, hogy egymaga úgysem tehet semmit, ilyen körülmények között gyógyításra nincs is lehetőség. Most már alig rendel, a vért látni sem bírja; a betegeknek fölír néhány egyszerű orvosságot, majd a rendelést átengedi a felcsernek. Könyvtárszobájába zárkózva sokat és érdeklődéssel olvas, délutánonként közhelyes társalgásokat folytat egyetlen barátjával, a földbirtokosból lett postamesterrel, aki mindig mindenben igazat ad neki.

A két éve segéderőnek idehelyezett fiatal orvos, Hobotov is látja a lepusztulást. Nem szól, de szívesen átvenné főnöke helyét. Egy napon Ragin doktor véletlenül benéz a 6-os számú kórterembe, és egyszerre szembekerül egymással a beteg Gromov, és az orvos, aki őt ide bezáratta. Gromov vad átkozódása fogadja és követelőzése, hogy engedjék ki. Az orvos higgadtan elmagyarázza, hogy ezt miért nem teheti. Hosszú, számára egyre érdekesebb beszélgetés alakul ki, és látogatásai néhány hónapon át folytatódnak.

Az elbeszélés központi része: a hősök vitája, többek között arról, hogy a gondolkodó ember a külső körülményektől függetlenül is találhat-e megnyugvást önmagában. És a szerves szövetnek, ha életképes, minden ingerre reagálnia kell. És én reagálok! A fájdalomra kiabálással és könnyel válaszolok, aljasságra felháborodással, ocsmányságra undorral. Szerintem éppen ez az, amit életnek hívnak. Ragint őrültnek kezdik nézni; pihenést javasolnak neki; egy városházi megbeszélésről kijőve utólag rájön, hogy ott az ő állapotát vizsgálgatták.

Hobotov tanácsára egyetlen barátja, a postamester utazni hívja. Útitársa fecsegését, léha viselkedését visszafojtott indulattal viseli. Mire hazaér, állását már Hobotov doktor tölti be, szolgálati lakását át kell adnia, bérlakásba költözik. Félretett pénzét az utazás és a barátjának adott kölcsön amit nem kap vissza fölemésztette. Gyakran megjelenik nála Hobotov a nyugtatóival és a jószívű postamester a közhelyeivel. Ragin nem bírja tovább és egy alkalommal önuralmát elvesztve, üvöltve kidobja őket.

Az orvosnak már mindegy, bármit tehetnek vele. Be akarják csapni! Egész betegségem csak abból áll, hogy húsz év alatt ebben a városban csak egyetlen okos embert találtam, és az is őrült. A beszélgetés után, még aznap este megjelenik Hobotov, becsalja kollégáját a 6-os számú kórterembe és szó nélkül ott is hagyja. Azután észreveszi, amit korábban nem látott: a kórterem vasráccsal ellátott ablakából a börtönépületre látni. Nyikita, az ápoló beront és gorombán ütlegelve hallgattatja el őket.

Másnap apátiába esik és ágyán fekve agyvérzésben meghal. Az elbeszélésben először sűrítve elénk tárul Gromov megbetegedésének lelki folyamata, majd utána Ragin beteggé nyilvánításának és teljes összeomlásának folyamata. Az író Gromov megbetegedésének történetét a doktor beteggé nyilvánításának történetével — részletezőbben és a társadalmi környezetre is kitekintéssel — lényegében megismétli, variálja. Az orvos sorsa azt is példázza, hogy Gromov félelmeinek, üldözési mániájának van reális alapja: a gondolkodó vagy másként gondolkodó ember vizsgálat nélkül beteggé nyilvánítható, vád és ítélet nélkül is bezárható.

Az elbeszélésnek szűkös a szorosabb értelemben vett cselekménye. Az események gyakran a háttérben, szinte csak mellékesen zajlanak. Előtérben a nézetek és gondolatok, a lelkiállapot változásai — a belső történések állnak. A kórterem és lakóinak bemutatása, súlypontban Gromov múltjával és betegsége történetével. Hogy mi ebben a különös, azt egyelőre nem tudjuk meg: az éppen hogy elkezdődő történet félbeszakad és csak a 9. Ragin doktor múltjának, mindennapjainak, önmagáról és a környezetéről való gondolatainak részletező leírása; a két mellékszereplő: a postamester Mihail Averjanics és a fiatal Hobotov doktor bemutatása.

Gromov, a beteg itt egyáltalán nem szerepel. A történet lényegében csak most, Ragin első kórtermi látogatásával kezdődik, bár itt alig van esemény. A két főhős találkozásaiban Gromov alakja kerül előtérbe, a beszélgetéseket az ő nézetei uralják. Vitájuk állásfoglalásra ingerel, a fölvetett kérdésekre választ várnánk. Ám miután Hobotov doktor belehallgat a beszélgetésükbe Az orvos nézeteinek tarthatatlanságát — majd csak a záró fejezetekben — saját tragikus sorsa bizonyítja.

Ragin doktort őrültnek nézik, eltávolítják. A kórházon kívüli élet néhány epizódjában Ragin mellett fontos helyet kap barátja, a postamester, és a háttérben időnként felvillan Hobotov doktor alakja. Ragin élete ellehetetlenedik; az első komolyabb indulatkitörése után a 6-os kórterembe kerül. Gromov alakja ebben a részben is alig tűnik fel.

A kórteremben a két szereplő korábbi szembenállása sorsközösséggé válik. Ragin doktor összeomlása és halála. A két főhős, Andrej Jefimics Ragin doktor és Ivan Dmitrics Gromov külső megjelenésben is és alaptermészetükben is egymás ellentétei. Gromov sovány, sápadt, betegségre hajlamos ember; ideges, gyanakvó, túlzásokra hajlamos. Tiltani, utasítani nem tud, csak udvariasan kérni.

Mindketten műveltek, sokat olvastak, egyetemre jártak. Ám Gromov nak abba kellett hagynia az egyetemet, hogy anyját eltartsa, miután apja egy börtönkórházban meghalt, és mindenüket elárverezték. A kisvárosban egy darabig iskolában tanított, anyja halála után bírósági végrehajtó lett. Ragin eredetileg papnak készült, de apja kérésére letett erről és elvégezte az orvosi egyetemet.

Gromov egész valóját felháborította a műveletlenség, a kétszínűség, a szegények kiszolgáltatottsága és az erőszak. Egy alkalommal fegyveres őrök két rabot kísértek az utcán, és Gromovot hirtelen elfogta a rémület, hogy őt is bármikor börtönbe vethetik. Már mindent gyanúsnak talált, a rendőr puszta látványa vagy egy új hír is megrémítette. Rettegve gondolt arra, hogy félelmeinek valamilyen valós alapja is lehet. Szorongása egyre erősödött és fokozatosan betegséggé, üldözési mániává alakult át.

Kihívták hozzá Ragin doktort, aki végül bezáratta a 6-os számú kórterembe. Amikor Ragin doktor húsz évvel korábban a kórházba került, kezdetben keményen dolgozott, rendelt és operált, új eszközöket is beszerzett. Később megunta az egyhangú, általa immár haszontalannak tartott munkát és elhanyagolta. Higgadtan elfogadja a felháborító körülményeket, filozofálásba, könyvei közé és egy kis iszogatásba menekül.

A betegek száma nem csökken, a szenvedés az élet része, itt gyógyítani nem lehet, minek hát becsapni az embereket?! Különféle elméleteket gyártott magának, amelyeket Gromov hamisnak, sőt erkölcstelennek tart, és ezt nagy hangon az orvos arcába is vágja. Gromov a kórteremben töltött idő alatt is megőrizte szellemi képességeit. Az orvossal folytatott mostani vitában elutasítja a közönyösséget, az élet szenvedélyes szeretetéről beszél, az elvont filozofálással szemben a valóságra hivatkozik.

Alakjába itt ironikus vonások vegyülnek. Egyébként a vitában kisebb terjedelemmel vesz részt, nézeteit már korábban megismerhettük. Amikor látogatásai miatt őt is őrültnek nézik, új élethelyzetekbe kerül és rákényszerül, hogy változzon. Az utazás alatt bosszankodott, haragudott önmagára, gyötrődött.

Csakhogy ez önmagában kevés. Ragin képtelen — nem tud vagy nincs is lehetősége — ellenállni. Az orvost megalázása felháborítja, de nem tiltakozik; utazása nyomasztja, de azt nem szakítja félbe; barátja kölcsönkérését nem tudja megtagadni, stb.

Mindettől függetlenül sorsa már eldőlt: állása és lakása felmondásával kész helyzet elé állították.

Suksin az új szibériai írónemzedék tagjaként a hatvanas évek elején jelentkezett lírával és iróniával átszőtt elbeszéléseivel. Negyvenöt éves korában bekövetkezett halála tragikusan lezárta életművét, így csak találgathatjuk, hány jelentős művel maradt adósunk. Mostani kötetünk a két előző legszebb írásait tartalmazza. Reméljük, hogy új válogatásunk - akár egy kaleidoszkóp - a szerző új arculatát villantja az olvasó elé.

De bárhogy csoportosítsuk is Suskin műveit, erős írói egyéniség sugárzik belőlük. Írásainak segítségével jobban megismerhetjük az emberi lelket, az embert. S van-e csodálatosabb az embernél? Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja.

Az Emberi sors című világsikerű elbeszélés, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben. Ő maga eszerint alkotott. Írásai bejárták és mind a mai napig járják az egész világot.

Krúdy Gyula megfogalmazása szerint " A lebilincselő, drámai feszültségű írásokat lankadatlan érdeklődéssel olvassuk végig. A siralmasan vigasztalan orosz élet jellegzetes figuráinak és eseménytelen életüknek kikezdhetetlenül tömör, drámai pillanatba sűrítése olyan hiteles és megrázó képet ad az emberi létről általában, mint Tolsztojnak a lét teljességét bemutatni kívánó nagyregényei.

Mintaképe Maupassant, klasszikus tömörségben el is éri a nagy franciát, de egészen más vérmérséklet. Impresszionista művész: odavetett, könnyű vonásokkal rajzol leheletszerű, elfutó és elfutásukban megrendítő dolgokat. Kötetünket tanárnak és diáknak egyaránt ajánljuk, mely Csehov kötelező és ajánlott olvasmányként javasolt novellaremekeit kínálja - minden olvasónak - s egyik legnagyobb drámai remekét, a Három nővért.

Életművét vizsgálva láthatjuk, mennyire találó ez a megállapítás, amely nem is annyira tematikai gazdagságra utal, mint inkább arra, hogy az író a "megalázottak és megszomorítottak" tragédiáinak világgá kiáltója, milyen sokféleképpen sokféleképpen ábrázolja a kisember keserves sorsát. A Szegény emberek élettől megtépázott, sorsába beletörődő kishivatalnokától az elesettségében lelkileg meghasonlott Goljadkin úrig a tragikus hősök egész sorát vonultatja fel, az ő testi-lelki szenvedéseiket, megtiport emberi méltóságuk fájdalmait ábrázolja páratlan kifejezőerővel, különösen azokban a korai műveiben, melyeket e kétkötetes válogatásban gyűjtöttünk egybe.

Dosztojevszkij munkásságának kezdeti korszakában lel művészi eszményképet Gogol íróművészetében, és írja ragyogó műveinek egész sorát. Már ezekben a kisregényekben is magukkal ragadnak a későbbi nagy alkotásokat fémjelző gondolkodói, költői tulajdonságok: a kis ember elesettsége elleni humanista tiltakozás pátosza, a lírai szenvedélyesség és a belülről láttatás szuggesztivitása.

Szinte vígjátéki szituációkat teremtve mutatja be azt a társadalmat, amelyet Sztyepancsikovo falu és lakói és A nagybácsi álma groteszkül komikus alakjai képviselnek, és tolla nyomán feltárul az orosz kisváros nyárspolgárainak sekélyes élete, a cselszövések, pletykák, intrikák világa, amelynek legfőbb mozgatóereje a rangkórság és a pénzszerzés szenvedélye.

A klasszikus szépségű kisregényeket és elbeszéléseket avatott tollú Dosztojevszkij-fordítók tolmácsolásában adjuk az olvasó kezébe. Racionális korunkban nehéz könnyet csalni az olvasó szemébe, de azért senki sem fogja közömbösen olvasni a kötet írásait, melyekben, mint egy-egy kaleidoszkópban, végzetes szerelem, gyilkosságok, papok és zarándokok, óhitű kőművesek, csodák és csodabogarak, pétervári dámák és kerítőnők, arisztokraták és jobbágyok története, vagyis az egész XIX.

Az önéletrajzi elemekkel átszőtt, költői szépségű mű egy tizenhat éves fiú első, szenvedélyes szerelmének tragikus történetét beszéli el a múlt századi orosz nemesi világ miliőjében, az író magával ragadó lélekábrázolással érzékelteti a szerelmi vetélytárssá váló apa és fiú drámáját. Ugyanis az a helyzet, hogy a szerző két ízben született: ben, illetve ban. Először Ilja, Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében. Mindkét esemény Odessza városában történt. Ily módon az író már ifjúi éveitől kezdve kettős életet élt.

Az idő tájt, amikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hatesztendős volt, és átmászott a temetőkerítésen, hogy orgonát csenjen Megannyi kaland után a két különálló félnek végre sikerült összetalálkoznia. Ennek egyenes következményeként napvilágot látott a Tizenkét szék című regény Efféle esetekben rendszerint arról faggatják a szerzőket, hogyan alkotnak kettesben.

A kíváncsiskodóknak megemlíthetjük az énekművészek példáját, akik duettet énekelnek, és közben remekül érzik magukat Gogol prózája százhúsz év távlatából is igényt tarthat az olvasó érdeklődésére. A "modern" tehát az utódokat is nyugtalanító klasszikusok közé tartozik. Zsúfolt és mégis arányos művészetében szeszélyesen vegyül a társadalmi szatíra és a szorongatott-gyengéd líra, a szertelen humor és a tárgyias fantasztikum.

Nem volt a "nagy oroszok" között egyetlen egy sem, akire ne hatott volna, titkait mégis megőrizte: megmaradt páratlanul különös alkotónak. Az orosz történelem legválságosabb negyedszázadában - I. Miklós, a "vascár" uralkodása idején - torz alakjainak kihívó látomásával, bár maga is belepusztult, siettetni tudta kortársainak szellemi felszabadulását. Valóra vált, amit megsejtett: "Tudom, hogy nevem elmúlásom után szerencsésebb lesz nálamnál.

A kispróza fogalomkörébe az amerikai irodalomban szervesen beletartozik a hosszú elbeszélés vagy a kisregény. Olyan alapművek tartoznak ebbe a kategóriába, mint a Billy Budd, A bátorság kokárdája, A csavar fordul egyet, A Szent Lajos király hídja. Először Ilja Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében.

Ismeretlen szerző - XIX. A világ iránya találkozik a nép belső hajlandóságával és a szellemi hegemónia minden erőltetés nélkül, magától hull a nemzet ölébe. Ilyen kor az orosz számára a múlt század közepe és második fele, a realizmus kora. Az addig uralkodó műfaj, a költészet mellett felvirágzik, sőt tért hódít a széppróza, a regény, s benne megjelenik a kor hőse: a "felesleges" ember - a "bűnbánó nemes", ahogy Szerb Antal nevezi - majd a tragikomikus helyzetekbe sodródó, "megalázott és megszomorított" kisember.

A XIX. Antológiánk olvasója ezt az utat járhatja végig Puskin Belkin-elbeszéléseitől kezdve Gogol fantasztikumot és valóságot ötvöző, keserű nevetésre fakasztó pétervári ciklusán, Turgenyev lágy poézissal áthatott, tájleírásokkal ékes életképein, Szaltikov-Scsedrin mesébe bújtatott kegyetlen szatíráin, Leszkov shakespeare-i ihletésű tragikus szerelmi történetén, Tolsztoj és Dosztojevszkij kisprózaremekein át Csehovnak századunkba átvezető, korszakos jelentőségű novellisztikájáig.

Holott ki ne tudná, a gyerekkor megíratlanul is ilyen. Jó esetben! Még jobb esetben fényei, mókái, könnyei és fanyar szomorúságai vannak, melyeket a mesteri toll úgy örökít meg - mint itt Patrick Süskind jóvoltából - hogy azt se tudjuk, nevessünk-e, sírjunk-e. Olyan szép könyv ez a bizarr kis dolog, melyet kezében tart az Olvasó, mint a "Summer"-nóta a Kamaszkorom legszebb nyara című filmből.

Csak itt a 2. Süskind itt igazán nagy volt! Tandori Dezső. További információk, értékelések és idézetek a moly. Állj közénk és válassz a több, mint Megvan nekem Olvastam. Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij. Négyeskönyv Örkény István. Ismeretlen szerző. Rukkola értékelés.