Konyv: GFG Blog


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 326379541
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 9,20

MAGYARÁZAT:

Ebben a kötetben új technikával ismerkedhetnek meg. Ez a gyöngyszövés. Különleges ékszereket, képeket lehet készíteni vele. A megszövött mintával díszíthetünk ruhát, táskát díszdobozt. A szövés olyan munkadarabok készítése, amelyekben a szálak merőleges keresztezésével alkotunk mintákat. A gyöngyszövés alapja is ez, de közben a szálakra gyöngyöket fűzünk fel, és ezekkel alakítjuk ki a nekünk tetsző mintát. Gyöngy-világ - Gyöngyszövés.

Gyöngy-világ - Gyöngyszövés leírása Ebben a kötetben új technikával ismerkedhetnek meg. Hűségprogrammal elérhető ár:  Ft. Elérhetőség: Nincs készleten. Értelem és érzelem Jane Austen. A mansfieldi kastély Jane Austen. Színezd ki Magyarországot! Szép álmokat! Claire Cater. Tilos a Ki. Mondd csak! Kozmosz a magyar mesében Vámos Ferenc. Bosnyák Viktória Ft. Julia Quinn Ft. Matthew McConaughey Ft. Karády Anna Ft. Edith Eva Eger Ft. Kepes András Ft. Vrábel Krisztina Ft. Belle Ft. Dot Hutchison Ft.

James Patterson J. Barker Ft. Lőrincz L. László Ft. Innes Shona Ft. Shen Ft. Kelényi Angelika Ft. Bosnyák Viktória Knézics Anikó Ft. Angela Gentner Günter Hohenberger Ft. Csájiné Knézics Anikó Ft. Czirbeszné Ignácz Éva Ft. Feliratkozom a hírlevélre és elfogadom a hírlevélküldésre vonatkozó adatkezelési tájékoztatót. Vásároljon Book

To browse Academia. Skip to main content. Log In Sign Up. Download Free PDF. Glied Viktor: A halványtól a mélyzöldig - A globális környezetvédelmi mozgalom negyed százada A halványtól a mélyzöldig, Viktor Glied. Download PDF. A short summary of this paper. Glied Viktor: A halványtól a mélyzöldig - A globális környezetvédelmi mozgalom negyed százada. BevezeTésA környezetpusztítás és társadalmi egyenlőtlenségek növekedésének jeleit minden egyes nap tapasztalhatjuk magunk körül.

Az energiatermelés dilemmái, szeméthegyek, szennyezett víz és levegő, szmogriadó, hajléktalanok és újszegénység, bűnözés és fertőzések, betegségek és az azoktól való félelem, közéleti közöny és közömbösség, reklámok és fogyasztásra ösztönzés, élelmiszerbiztonság és műanyag világ.

Csak néhány példa, melyekkel akarva-akaratlanul nap mint nap szembesülünk, és meghatározzák az életünket. Képes-e kordában tartani a globalizáció negatív folyamatait, csökkenteni a globális egyenlőtlenségeket, valamint megváltoztatni a fosszilis energiaforrásokra és állandó növekedésre épülő gazdasági modellt. Rajtunk is múlik, milyen jövőt képzelünk el magunknak, milyen környezetben tudjuk felnevelni gyermekeinket, és milyen világot hagyunk az utánunk következő generációkra.

Az as évekre egyre nagyobb méreteket öltő, valamint egyre szembetűnőbb környezetszennyezés és környezetrombolás, a környezeti javak felélése, a fosszilis energiahordozók és egyéb nyersanyagok növekvő ütemű kiaknázása, az észak-és kelet-európai savas esők, a -főként fejlődő és átalakuló világot érintő -rohamos tempójú népességnövekedés, a fenntarthatatlan gazdálkodás és a pazarló életmód okozta ökológiai -természeti és épített környezeti -változások, később az ember okozta antropogén tényezőkre is visszavezethető globális éghajlatváltozás, továbbá a mindezek kapcsán fellépő környezeti szűkösség jelentős politikai, társadalmi és gazdasági változásokat indítottak el világszerte.

A fejlett világban a hetvenes évek elejétől megjelenő új, heterogén elveken alapuló, vagy éppen ideológiamentes, rendkívül sokszínű társadalmi mozgalmakon alternatívok belül alakultak ki olyan szervezetek, melyek a gazdasági növekedésre adott válaszreakcióként formálódtak és a természet védelmét helyezték tevékenységük középpontjába. Követték a Gandhi által meghirdetett erőszakmentes utat, de később -a problémák terjedésével és láthatóvá válásával párhuzamosan -megalakultak olyan csoportok, melyek figyelemfelkeltő, radikális, agresszív eszközökkel tiltakoztak a környezet szennyezésével, a környezeti javak felélésével, a természet radikális átalakításával járó beruházások ellen, érveiket pedig egyre tudományos eredményekre alapozták, befolyásolva a közvéleményt és a politika formálóit.

A hatvanas évek optimista prognózisai a szolgáltató társadalomról és a posztmateriális attitűd sikerességéről mára a mélyreható válság diskurzusára olvadtak: a jóléti állam pénzügyi válságáról, a növekedésre alapozott gazdaságról, a versengésen alapuló demokrácia legitimációs válságáról, valamint a pénz gyarmatosító hatásáról Habermas, Az ember és kör-nyezet viszonyában az antropocentrikus megközelítés mellett egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak az ökocentrikus érvelések, melyek széles gondolathalmazt öleltek fel a keleti és spirituális tanoktól kezdve az atomenergia-ellenességen át a neoliberális kapitalista rendszer alternatívájaként megjelenő gazdasági modellekig.

A kötet a környezetvédelmi zöld mozgalom sokszínűségét és az aktivitás hátteréül szolgáló zöld gondolatrendszer fejlődését, elemeit veszi górcső alá. A könyv címéből sejthető, hogy az írás a cél érdekében a kompromisszumokra hajlandó, környezettudatosan élő, a jövő generációi iránt felelősséget érző és ennek érdekében a politikai és gazdasági szektorral valamilyen formában kooperáló "halványaktól" egészen az együttműködést elutasító, a rendszert megreformálni kívánó, vagy rendszeren kívüli, a társadalomból kivonuló "mélyzöld", valamint a rendszer ellen erőszakkal fellépő ökoterrorista irányokkal foglalkozik.

A nyolcvanas évekre az élet minden területén megjelenő, rohamos tempójú változások, a globális információáramlás megjelenése, a felgyorsult élet, a fogyasztói társadalom kialakulása, a jóléti állam neokonzervatív lebontása, a nyomor és szegénység újbóli felbukkanása, valamint a növekvő mértékű környezetszennyezés, illetve nukleáris veszély rendkívül gyorsan széles teret nyitott a környezet-és természetvédelmi szervezetek 1 előtt.

Ezen csoportok már nem csupán a környezet és ember, hanem a társadalmi együttélés viszonyrendszerét, a globális igazságtalanság okait vizsgálták, és próbálták megreformálni azt, komplex fogalmi keretet adva a környezet-és természetvédelemnél jóval tágabb ökológiai meghatározásnak. A leegyszerűsítve csak zöldeknek nevezett ökológiai mozgalom szerint a politika az ember és környezetének természetes és épített kapcsolatát a gazdaság-politika-társadalom "szentháromság" keretei közé szorította.

Az re megalkotott klasszikus fenntartható fejlődés fogalom pedig meg is szilárdította és a globális politikai gondolkodás színterére továbbította azt, lebontva az ökológiai gondolkodás ellenideológiai jellegét, és kialakítva az ökologizmus elméleti rendszerét, mely új alapokra helyezte az ember és környezete, az egyén és közösség viszonyát.

A zöld és különböző posztindusztriális elméletek a hetvenes-nyolcvanas években megfigyelhető fejlődési periódusa érdekes kettősséget mutat. A teóriák eleinte a környezetvédelem és környezetpolitika révén betagozódtak a szakpolitikai döntéseket kialakító elvek közé, ugyanakkor kiléptek a szűk, szakpolitikai keretekből, és filozófiai, etikai, szociológiai, pszichológiai megalapozottságú, "alternatív" társadalomelméletekké váltak, melyek egymással is gyakran vitatkoztak.

Az ökocentrikus társadalmi modell saját elméleti alapozásából fakadó és kizárólag aszerint értelmezhető értékrendszerre épül, amely -mint azt látni fogjuk -párhuzamosságokat mutat a domináns politikai ideológiák egyes alapelveivel. A demokratikus országokban a kilencvenes évektől megfigyelhető folyamat: a szabadságjogok kiterjesztése a jövő nemzedékekre, a demokratikus intézmények erősítése, a helyi, részvételi demokrácia megteremtése és fejlődése szélesebb politi-kai teret nyitott a civil szervezetek 2így a zöld mozgalom előtt.

A fenntartható fejlődés alapelvei megkérdőjelezhetetlen részeivé váltak a közpolitikai döntéshozatalban használt fogalmi kereteknek, beleolvadtak a stratégiákba, programokba, koncepciókba, akciótervekbe és hivatkozási alappá váltak.

Ezzel együtt erősítették a gazdasági-társadalmi változások szükségességét hirdető alternatívák fontosságát, ugyanakkor újabb dilemmákat szültek és átfogó választ pedig nem ad hat tak a felmerülő problémákra. A környezet-és természetvédelmi szervezetek tagsága és támogatói bázisa a hetvenes évek közepétől fokozatosan növekedett, a globális transznacionális civil társadalom megjelenése a nyolcvanas évek végén a nemzetközi döntéshozatal szintjére emelte a zöldeket, akik aktív részeseivé váltak a fenntarthatóságról folyó globális közbeszédnek.

A szocialista blokk összeomlását követően a globális ökológiai szervezetek, illetve ezzel együtt az általuk hirdetett eszmék is megjelentek a kelet-közép-európai országokban és támpontot adtak a létrejövő, majd rohamosan bővülő helyi-regionális szervezeteknek.

Hálózatokat hoztak létre és -bár a nyugat-európainál jóval kisebb mértékben, de -a társadalmi párbeszéd szereplőivé váltak. A viták helyi, regionális, nemzeti, szupranacionális, globális dimenzióban egyaránt megjelentek és különböző konfliktusokon, ügyeken issue-kon keresztül alakultak, formálódtak. A mozgalmi fejlődés, a telekommunikáció és a tömegmédia hatására olyan dinamikusan változó tér jött létre, melyben a helyi lokális és a globális szint állandó kölcsönhatásban van.

Azt a folyamatot nevezzük glokális interakciónak, amely során a globális szint alkalmazkodik a helyi rendszerekhez szokások, tradíciók, attitűdök stb. A lokális szint impulzusokat, jó gyakorlatokat, mintákat közvetít, melyek másutt is sikerrel hasznosíthatók, ugyanakkor a regionális-globális szint állandó issue-kat generál klímaváltozás, vízproblémák, levegőszennyezés, urbanizáció, hulladékügyek, népességnövekedés, migráció, génmódosított élelmiszerek, méhek pusztulása stb.

A nyugati társadalmak anyagi szükségletei megalapozásra kerültek a szédületes gazdasági fejlődésnek köszönhetően és a második világháború után negyed évszázaddal előtérbe kerültek olyan kulturális és társadalmi értékek, melyek védelmére egyre nagyobb tömegek fektettek 2 A civil szervezetek definíciójának, globalizálódásának, európaizálódásának, hálózatokká szerveződésének nem szentelek külön teret, mert a vonatkozó szakirodalom részletesen feldolgozta azt.

Ebbe a fura kettősségbe robbantak be az alternatív mozgalmak, létrehozva az ellenállás és reform terepét a jóléti államok posztmateriális társadalmainak bizonyos csoportjai számára. Míg a klasszikus ideológiák vezette politika túllépett a közvetlen megfelelési kényszeren az eszme és gyakorlat világa között, addig az alternatívok között követelmény szintjén érvényessé vált az "éld meg az eszmét" feltétel. A különböző alternatív irányzatok Marcuse, Adorno, Bloch, Lorenz vagy Dutschke baloldali gondolatait a zászlajukra tűzve alakították ki a szembenállásra és tiltakozásra épülő mozgalmukat.

Ebben a közegben formálódtak az ökológiai szervezetek, hogy felvegyék a harcot a politikai csatározásokban megfáradt tömegek közömbösségével szemben. Érvelésük meggyőző ereje az ökológia, a béke és erőszakmentesség elválaszthatatlan együttesében volt, kiegészítve a bázisdemokrácia, a radikalizmus és az anarchia elemeivel Csontos, A hatvanas években már, de főképpen a hetvenes évek során jöttek létre az első holland, belga, német, brit zöld pártok, illetve ökológiai civil szervezetek, melyek később helyi, nemzeti és globális szinten is politikaformáló erővé tudtak fejlődni Természetvédelmi Világalap [WWF]; A Friends of the Earth -Föld Barátai; Sea Shepherd Conservation Society; Az egymással szorosabb-lazább kapcsolatban lévő szervezetek közös gondolati "csomagja" a környezeti válság volt.

A "vadonkultusz" a környezet konzerválására és rehabilitációjára helyezi a hangsúlyt. Kiemelten támaszkodik Aldo Leopold a Föld etikája című munkájára, melyben az ember nem irányítója, hanem része a természetnek, azzal tehát egyensúlyi helyzetre kell törekednie. A mélyökológiához közel álló vonal nem támadja a gazdasági növekedés alapvető eredményeit, ugyanakkor erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a még érintetlen természeti környezetet és ökológiai egységeket megvédje a piaci hatásoktól.

Ezen első áramlat fontos eredményének tekintik az es Rio de Janeiróban elfogadott Biodiverzitás Egyezményt. A "vadonkultusz" a vallásra támaszkodik, magába olvasztja a kereszténység, a judaizmus és a keleti vallások tanait, szakralizálja a természetet, ezáltal kiemelve a korlátlan növekedés pusztító jellegét. A "sötétzöld" irányzat a kezdetektől jelen volt a környezeti mozgalomban és nagy szerepet játszott a nemzeti parkok kiala-kításáról, az ipari szennyezés mértékének csökkentéséről, az urbanizáció tempójának mérsékléséről és a nukleáris energia felhasználásának módjáról szóló vitákban Martinez-Alier, Az ökohatékonyság hívei gyakran hangoztatják a gazdasági fejlődés fontosságát, de nem mindenáron.

Nem szívesen használják a természet fogalmát, inkább a természeti tőke és a természeti erőforrások kifejezéseket részesítik előnyben, ezáltal a természeti értékeket meghatározott keretek között kiaknázhatónak tekintik a gazdasági fejlődés érdekében. Nem meglepő módon a közgazdaságtan fedezte fel az irányzatot és környezetgazdaságtan néven alakította ki saját diszciplínáját.

Képviselői vallják, hogy megoldás lehet, ha a piaci viszonyokat átalakítva érzékennyé teszszük a piacgazdaságot a környezeti problémákra. Azt állítják, hogy a növekvő ipari tevékenység először világszerte fokozza a környezetre gyakorolt káros hatásokat, de a fenntartható fejlődésre való törekvés majd elvezet az ökológiai modernizáció folyamatához, melynek során a környezetvédelmi adók, illetékek és bírságok, illetve a technológiai fejlesztések, a környezetbarát és energiahatékony technikák által kialakulnak a minden fél számára elfogadható környezeti standardok és egy egyensúlyra alapozott, élhető világ.

Az ökohatékonyságot kritizálók valójában úgy határozzák meg a fogalmat, mint a "fenntartható fejlődéshez vezető" üzleti kapcsot, és azzal vádolják, hogy elindította a "zöldre festés" elnevezésű jelenséget, amely a társadalmi kívánalomként megjelenő környezeti felelősséget marketingeszközzé konvertálta. Ennek köszönhetők azok a gazdaságban felbukkanó, ökokapitalistának is nevezett reformirányzatok, melyek újrahasznosítást, "zöld forradalmat", vagy kék gazdaságot hirdetnek.

A "asokat" nemritkán "Marx és a Coca-Cola gyermekei" névvel illetik és nemzedéki fogyasztói csoportként azonosítják, melyben a fogyasztás hozza el a választás szabadságát Frei, A hetvenes-nyolcvanas években született ún. Úgy tűnik, sikeresen. Az előzőekben felvázolt irányzat létjogosultságáról szóló vita viszonylag korán, már a Carter-adminisztráció idején lefolyt az Egyesült Államokban Norman Myers ökológus és Julian Simon közgazdász között.

Az érvek és ellenérvek logikusan felépített rendszerében Myers a megelőzésre helyezte a hangsúlyt, addig Simon a reálfolyamatok tudatában vázolta fel a kapitalizmus rendszerének környezetre kifejtett hatásait, azzal érvelve, hogy a folyamatosan javuló gazdasági teljesítmény teremti meg a feltételeket a hatékony környezetvédelemhez, és képes helyreállítani az okozott károkat Myers -Simon, A "vadonkultusz" és az ökohatékonyság bizonyos esetekben átfedi egymást, olyan programokat indukál, melyben a piaci szereplők a zöldekkel partnerségben természet-és környezetvédelmi lépéseket tesznek.

Ilyen volt például a WWF és a Shell közös faültetési programja, vagy a Coca-Cola édesvízvédelmi és klímavédelmi kampánya, de számtalan egyéb kezdeményezést láthatunk az elmúlt évtizedekben, ahol a vállalatok támogattak környezetvédelmi és egyéb, jólétet szolgáló célokat.

Sokan ezt álságos viselkedésnek tartják, mondván, ez nem belülről jövő társadalmi szerepvállalás, csupán a társadalmi elfogadottságot és piaci sikerességet szolgáló lépés. A környezetvédelem nyugati világban megjelenő első és második hullámát megkérdőjelezte egy harmadik irányzat, mely elsősorban a fejlődő országok területén terjedt el.

A szegények környezetvédelmének is nevezett globális és környezeti igazságossági mozgalmak az Egyesült Államokból indultak ugyan és kapcsolódtak a polgárjogi mozgalmakhoz, de ténylegesen a fejlődő országokban támaszkodhatnak tömegekre. Ez az áramlat a földhöz és a környezeti javakhoz való hozzáférés fontosságát, a globális Dél kizsákmányolásának tényét hangsúlyozza, fellép a kisajátítások és a természet tönkretétele ellen.

Erős csoportjai vannak jelen Indiában Vandana Shiva és köre, ökofeminista mozgalomKözép-és Dél-Amerikában zapatisták, indián mozgalmakde egyre erősebbek Afrikában is pl. Wangari Maathai és köre, a Zöld öv mozgalom. Közös fellépési lehetőséget a Szociális Világfórumok megrendezése jelent, melyet a davosi Világgazdasági Fórum mintájára től minden évben megszerveznek, általában a globális Dél egyik városában.

Ezen találkozók eredményessége viszonylag csekély, hiszen amellett, hogy elősegítik a transznacionális hálózat kialakulását és az információcserét, önmagukban befolyásolni nem, vagy csak csekély mértékben képesek a gazdasági-politikai folyamatokat.

A környezeti igazságossági mozgalmak elsődleges terepét a helyi kezdeményezések és közvetlen akciók adják, ezekben a globális ökológiai szervezetek is részt vesznek Pianta -Marchetti, A leegyszerűsítve csak zöldeknek nevezett ökológiai mozgalom az ökologizmus eszmerendszerét felhasználva az ember és környezete természetes és építettvalamint az állam és társadalom kapcsolatát, a gazdaság és politika viszonyrendszerét, attitűdjét, magatartását igyekszik megváltoztatni.

Az ökologizmus bizonyos mértékig reakció az euró-pai felvilágosodás hagyományával szemben, hiszen számára az ész nem feltétlenül a legbelső érték, tagadja az ember központi szerepét és azt, hogy az ember irányíthatja a természetet. A nyolcvanas évek elejére a zöldek kialakították sajátos tiltakozási és együttműködési potenciáljukat, melyben a társadalmi hátteret a zöld mozgalom aktivistái és a szimpatizánsok adják, egyfajta nyomásgyakorló eszközként felhasználva a közvélemény erejét és a felelősség fogalmát.

Ugyanakkor a nagypolitika és a gazdaság színterén pártok és többszázezres, vagy milliós tagsággal rendelkező zöld "multik" hálózatai alkotnak megkerülhetetlen erőt, nemzetközi szinten is jelentős lobbierővé transzformálva a helyi kezdeményezéseket, érdekeket, illetve a környezetvédelem határokon átnyúló, nagyobb léptékben értelmezhető és kezelhető problémáit.

Ebben a közegben kapcsolódnak össze követeléseik és erőfeszítéseik a globalizáció nyomán a kilencvenes évektől megjelenő globalizációellenes, globalizációszkeptikus szervezetekkel és komplex környezetvédelmi, valamint gazdasági-társadalmi reformkövetelésekkel, olyan érdekközösséget alkotva, amely ben, a brazíliai Rio de Janeiróban tartott ENSZ fenntartható fejlődés világkonferenciát követően elemi erővel hatolt be a nemzetközi politika erőterébe.

A zöld gondolatrendszer és zöld mozgalom néhány kivétellel a világ szinte összes országában jelen van, természetesen eltérő hatással, érdekekkel, valamint különböző befolyásolási potenciállal és társadalmi támogatottsággal. A globális szinten megfogalmazott elvek, érdekek nemzeti, regionális és helyi szinten is megjelennek akár a civil hálózatok, akár a különféle lokális szervezetek jóvoltából.

A zöldeket Manuel Castells a "mozgalmak mozgalmának" nevezi, mert a globális civil társadalom jelentős szereplőjeként számtalan érték-és érdekirányzatot fognak össze. A társadalmi mozgalmak, civil hálózatok víziókat, elveket és tényleges alternatívát kínálnak és olyan területeken lépnek fel, ahol a válságjelenségeket az államok és nemzetközi szervezetek nem képesek megoldani.

Az utóbbi évtizedekben a politika és a gazdaság is felismerte jövőt érintő felelősségét, a környezetvédelem fontosságát, a társadalom környezettudatosságának -sok esetben csak látens módon -és attitűdjének változását. Ennek okán fokozatosan építette ki a fenntarthatóság nemzetközi és nemzeti intézményrendszerét. A környezetvédelem és fenntartható fejlődés elvei bekerültek a jogszabályokba, stratégiákba, programokba, a zöld marketing és környezetbarát termékek, szolgáltatások révén a piaci mechanizmusokba és a fogyasztás világába.

A nemzetközi és a nemzeti intézményrendszerek "bezöldülése" kétségkívül elhozott egyfajta "zöld reneszánszt", melyben az ökológiai gondolkodás viszonyítási ponttá vált. Ezt a folyamatot és annak globális következményeit jelesül azt, hogy mára többek között a fenntarthatóság ügye és a globális éghajlatváltozás az emberiség legnagyobb problémái sokan akként értékelték, hogy a környezetvédelem és a környezetpolitika súlyosan és végletesen az -ezeken túlmutató -ökológiai gondolat fogságába került, amely amellett hogy erős támogatói bázist teremt, mai felfogásunk szerint partikuláris érvrendszert alkalmaz Antal, Éppen emiatt léteznek látható jelei a zöld mozgalom kiüresedésének és az ellenállási tér zsugorodásának, de a közpolitikai döntéshozatal során és a szakpolitikákban megjelenő speciális, az egyszerű részvételen túlmutató partnerségi kapcsolatok zöld agytrösztöka környezetvédelem "soha véget nem érő" jellege, valamint a válságok ciklikussága miatt az ökológiai csoportok újabb és újabb lendületet vesznek.

Az ökológiai mozgalom szervezetei és a környezettudatos egyének olyan gondolkodást és értékeket képviselnek, amelyek napjaink fogyasztói társadalmából rendkívül hiányoznak a köz érdekeit szolgáló döntések meghozatalánál. Olyan közvetítő fogalmakat fedeznek fel és értelmeznek újra a politikai-társadalmi gondolkodásban mint az etika, igazságosság, szolidaritás, méltányosság, lokalizáció, szubszidiaritás, az emberi jogok védelme, a pragmatizmus és a rendszerszemlélet fontossága. Erre pedig különösen nagy szükség van a nemzetközi és állami társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai életben egyaránt.

Miközben hosszú évek óta súlyos erkölcsi válságról beszélnek, az abból kivezető útról alig hallani, míg a ban bekövetkezett, és a mai napig tartó gazdasági válság megoldásairól azonban annál többet. Pedig a kettő viszonya a rész és egész kapcsolata, amelynek hátterében végső soron az ember és környezete közötti viszony felborulása áll.

A környezet ügye tehát etikai kérdés is, egyben egy újfajta erkölcsiség hordozója, a társadalmi együttélés ügye, melyet az ökologizmus foglal egységes gondolati keretbe.