Konyv: A masodlagos megfigyeles gyakorlatai - Analog es digitalis szovegpraxisok olvasatai rendszere


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 554290665
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 12,56

MAGYARÁZAT:

Elfelejtett jelszó. Belépés folyamatban Részletes keresés kategória. A mezők bármelyike illeszkedjen. A mezők mind illeszkedjen. A Jékely Zoltán születésének Bővebb ismertető      Termék adatok      Bolti készlet      Vélemények. Bolti készlet. Ez a termék törzsvásárlóként akár Ft.

Legyen MOST törzsvásárló. Személyes ajánlatunk Önnek. A másodlagos megfigyelés gyakorlatai - Analóg és digitális szövegpraxisok olvasatai rendszerelméleti és médiaarcheológiai összefüggésben Palkó Gábor. André Kertész-fotók a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből.

Arany Boka László - Rózsafalvi Zsuzsanna szerk. Varga Péter - Palkó Gábor. Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még. Részletesen erről a termékről. Bővebb ismertető Termék adatok Bolti készlet Vélemények. Bővebb ismertető. Termék adatok. Cím: "Csillagtoronyban" - Tanulmányok Jékely Zoltánról. Szerző: Palkó Gábor - Péterfy Sarolt. Sorozat: PIM Studiolo sorozat. Cimke felhő.

Palkó Gábor - Péterfy Sarolt művei. Bolti készlet    Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet. Baja, Family Center Líra Könyvesbolt. Líra Nagykereskedés. Kiadó Kereskedelmi rendszer. Athenaeum Kiadó. Corvina Kiadó. General Press Könyvkiadó. Magvető Kiadó. Manó Könyvek Kiadó. Menő Könyvek Kiadó.

Partvonal Kiadó. Rózsavölgyi és Társa Kiadó. Szépmíves Könyvek Kiadó. Líra bolthálózat. Líra Könyvklub. Törzsvásárlói rendszer. Líra nagykereskedelem. Hírdetési lehetőségek. Segítség Adatkezelési szabályzat Oldaltérkép. Minden jog fenntartva © Líra Könyv Zrt. A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges. Powered by ERBA Minden jog fenntartva.

T au — Benső ú T - ik alauz k önytár ából! Aki beteg — orvoshoz fordul. Gyógyulni akar, az orvos pedig gyógyítani. Miről árulkodik a tünet? Ez a könyv éppen e kérdések- re keresi és adja meg a maga sajátosan új válaszait. Minden betegség valamilyen lelki konfliktus testi megjelenési formája — állítják a szerzők.

Gyötörjön bennünket akár fogfájás vagy bélhurut, asztma vagy reuma, viszketegség vagy magas vérnyomás — mindezek hátterében pszichés zavarok állnak. Vagyis a teljesség felé ve- zető utat mutatja meg a könyv; azok számára készült, akik valóban szembe akarnak és mernek nézni önmagukkal — betegségükkel és azzal, amiről ez a betegség árulko- dik. Thorwald Dehlefsen — Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez 3.

Deutung und Bedeutung der Krankheitsbilder. Mi a teendő? Ez a könyv nem lesz kényelmes olvasmány, mert megfoszt attól a lehetőségtől, hogy a betegséget alibiként használjuk fel megoldatlan problémáinkra. Azt akarjuk ugyanis bemutatni, hogy a beteg nem a természet valamiféle tökéletlenségének áldo- zata, hanem igenis maga a tettes.

E szemszögből a tünetek pszichés konfliktusok testi megjelenési formái, s szimbolikájuk módot nyújt a páciens mindenkori problémájának megfejtésére. A könyv első részében az elméleti alapokat s a betegség filozófiáját tárgyaljuk. Nyomatékosan javasoljuk, hogy ezt az első részt gondosan és pontosan, lehetőség szerint többször olvassák el, mielőtt a második részhez hozzákezdenének.

Ez a mun- ka előző könyvem, A sors mint esély folytatásának vagy szövegmagyarázatának is tekinthető, bár törekedtem arra, hogy az olvasó zárt, egységes művet kapjon a kezébe. A második részben a leggyakrabban előforduló betegségeket szimbolikus jelenté- sükben mutatjuk be, s pszichés problémák megjelenési formáiként értelmezzük őket.

A könyv végén az egyes tünetek betűrendes jegyzéke segít az olvasónak a keresett betegség megtalálásában. Szándékunk azonban elsősorban az, hogy egy olyan új lá- tásmódot hozzunk közel az olvasóhoz, amelynek segítségével megérti és értelmezni tudja tünetei jelentését. A betegség témája emellett alkalmat ad olyan világszemléleti és ezoterikus esz- mék kifejtésére is, amelyek szétfeszítik a betegségtéma szűk kereteit. Ez a könyv nem nehéz, de nem is olyan egyszerű vagy banális, mint amilyennek azok szemében tűnhet fel, akik koncepciónkat nem értik meg.

Olyan emberek számára íródott, akik hajlandók saját útjukat járni, ahelyett hogy az út szélén üldögélve idejüket zsonglőrködéssel vagy semmire sem kötelező elcsépelt klisék ismételgetésével töltenék. Olyanok számára, akiknek a megvilágosodás a célja, s akiknek a tudományra nincs ideje — a tudásra van szüksége.

Kizárólag nekik írtuk ezt a könyvet. München, Az emberi elme A valódi tanítást nem fogja föl. Mégis mily szívesen Vitáznátok velem Ha kétségeitek vannak És semmit sem értetek. Oly korban élünk, melyben a modern orvostudomány naponta képeszti el a laikust csodával határos lehetőségeivel és eredményeivel.

Ugyanakkor egyre erősödnek azok a hangok, amelyek ezzel a szinte mindentudó modern orvostudománnyal szemben bizalmatlanságnak adnak kifejezést. Egyre növekszik azoknak a száma, akik lényege- sen nagyobb bizalommal fordulnak a természetgyógyászat ősi vagy modern módsze- rei vagy a gyógyítás művészetének homeopátiás módja, mint magasan fejlett orvos- tudományunk felé. Még mielőtt ugyanis a bírálatok racionális feldolgozásához kezdenénk, támad egy olyan homályos érzésünk, hogy valami még sincs rendben, hogy a bejáratott út, dacára an- nak, vagy éppen amiatt, hogy következetesen van kiépítve, nem vezet a remélt cél- hoz.

Az orvostudománnyal kapcsolatos ellenérzés sokunkban — köztük sok fiatal or- vosban is — közös. Hamar szertefoszlik ez a közösség, ha az új, konkrét alternatív megoldások kerülnek szóba. Egyesek az orvoslás szocializálásában, mások a kemote- rápia természetes, növényi gyógyszerekkel való helyettesítésében vélik meglelni az üdvösség útját. Míg egyesek minden probléma megoldását a sugárzás kutatásában látják, mások a homeopátiára esküsznek.

Az akupunktúrát gyakorlók s a góckutatók azt követelik, hogy az orvosi szemlélet forduljon a testi folyamatok megítélésében a morfológiai szintről az energetikai szint felé. Az akadémikus orvostudományon kívül rekedt irányzatokat és módszereket együttesen szívesen nevezik holisztikus orvostu- dománynak; ez azon törekvéseket jelenti, amelyek amellett, hogy nyitottak az orvosi módszerek sokfélesége előtt, semmiképpen nem akarják szem elől téveszteni a teljes embert mint testi-lelki egységet.

Időközben ugyanis majdnem mindenki felismerte, hogy az akadémikus orvostudomány az embert mint teljességet szem elől tévesztette. Thorwald Dehlefsen — Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez A kutatás alapkoncepciója, a specializáció és az analízis, a részletek egyre kimerítőbb s egyre pontosabb ismeretével, szükségszerűen egyre inkább háttérbe szorította az embert. Ha az orvostudományban folyó, egyébként meglehetősen frissítő vitákat s mozgá- sokat figyeljük, hamarosan feltűnik, hogy ezek a viták mennyire csak a különböző módszerekre s azok működésére korlátozódnak, s mily kevéssé szólnak az orvostu- domány elméletéről, illetve filozófiájáról.

Bár az orvostudomány a legnagyobb mér- tékben a konkrét gyakorlati teendőkből él, minden tevékenységében — tudatosan vagy tudattalanul — a mögötte álló filozófia fejeződik ki. A modern orvostudomány nem cselekvési lehetőségein bukik el, hanem azon a világképen, amelyre — a legteljesebb csendben s minden reflexió nélkül — cselekvéseit építi.

A modern orvostudomány saját filozófiáján bukik el, pontosabban: a filozófia hiányán. Az orvostudomány beteg, s e betegségnek sok tünete van. Azonban, miként a többi páciens, az orvostudomány sem gyógyítható tüneteinek orvoslásával. Az akadémikus orvostudomány kritikusainak és az alternatív gyógymódok hirde- tőinek többsége mégis — egészen magától értetődően — magáévá teszi az orvostudo- mány világképét és céljait, s teljes energiáját a formák módszerek megváltoztatásá- ra fordítja.

Könyvünkben a betegség és a gyógyulás kérdéskörét új módon közelítjük meg. Egyáltalán nem áll szándékunkban az e területen megszokott, hagyományos s min- denki által oly megingathatatlannak hitt alapértékeket átvenni. Ezért is nehéz és ve- szélyes a vállalkozásunk: ugyanis nem kerülhetjük el, hogy kíméletlenül utána ne menjünk olyan kérdéseknek is, amelyeket kollektív tabu óv a vizsgálódástól.

Tudatá- ban vagyunk annak, hogy ezzel olyan irányba lépünk, mely nem vág egybe az orvos- tudomány fejlődésének irányával. Szemléletmódunk jegyében több gondolati lépcsőt átugrunk, ennek feldolgozása az orvostudományra vár. Mindennek mély megértése előfeltétele annak, hogy a könyvünkben található koncepciót tartalmilag követni tud- ják majd. Ezért írásunkkal nem a kollektív orvostudományhoz, hanem olyan egyé- nekhez fordulunk, akik a személyes belátás tekintetében a kissé rest kollektív fejlő- désnek némileg elébe vágtak.

A funkcionális folyamatoknak önmagukban sosincs értelmük. Egy esemény értel- me az értelmezés során derül ki, amikor is a dolog jelentése megismerhetővé válik. Így például elszigetelten szemlélve a higanyoszlop emelkedése egy üvegcsőben tö- kéletesen értelmetlen; ha azonban ezt az eseményt a hőmérséklet-változás kifejezése- ként értelmezzük, a folyamat jelentőségteljes lesz.

Ha felhagyunk azzal, hogy a világ eseményeit és sorsunkat értelmezzük, létünk jelentéktelenségbe, értelmetlenségbe süllyed. Ahhoz, hogy értelmezni tudjunk valamit, olyan vonatkoztatási keretre van szükségünk, amely kívül esik azon a szinten, amelyen az értelmezendő esemény ma- nifesztálódik. Ennek megfelelően anyagi, formális világunk folyamatai is csak akkor értelmez- hetők, ha az értelmezésben segítségünkre van egy metafizikus vonatkoztatási rend- szer.

Amint a betűk és a számok is csak formális hordozói a mögöttük lévő ideának, minden látható, konkrét és funkcionális dolog egy idea kifejezése, s így közvetítő a láthatatlan világába is. E két területet röviden formának és tartalomnak is nevezhetjük. A formában kifejezésre jut a tartalom, s ezáltal a for- mák jelentőség-teljesek lesznek. Azok az írásjelek, amelyek nem közvetítenek ideát és jelentést, értelmetlenek, üresek maradnak számunkra. Ezen a jelek legtárgyilago- sabb elemzése sem változtathat.

Teljesen világos és érthető ez a művészetben is. A vászon és a festék csak az amúgy láthatatlan láthatóvá tételét szolgálja, ezáltal egy metafizikai tartalom fizikai kifejezési formája. Egyszerű példáinkkal csak e könyv módszerének megértéséhez kívántunk segítsé- get nyújtani; ahhoz a módszerhez, amely a betegség és a gyógyulás témáját értelmez- ve szemléli.

Szándékosan hagyjuk magunk mögött a tudományos kereteket, mivel azok a funkcionális szintre korlátozódnak, s ezzel párhuzamosan megakadályozzák, hogy a dolgok jelentősége és értelme áttetszővé váljék. Eljárásunk nem a megrögzött racionalistákhoz és materialistákhoz szól, hanem azokhoz, akik készek az emberi tudat kusza és korántsem mindig logikus ösvényeit járni. Az emberi lélek területén tett utazásunkban segítségünkre lehet a képszerű gondolkodás, a fantázia, az asszociáció, az irónia és az, ha van fülünk a nyelvben rejlő rejtett jelentések megértésére.

Mind az orvostudomány, mind a népnyelv különböző betegségekről beszél. A köznyelvi szóhasználat igen világosan rámutat arra a szélesen elterjedt félreértésre, amely a betegség fogalma mögött húzódik meg.

A betegség olyan szó, amelyet tulaj- donképpen csak egyes számban használhatunk, a többes szám: betegségek, éppen olyan értelmetlen, mint az egészség többes száma: egészségek. A betegség és az egészség olyan fogalmak, amelyeket csak egyes számban használhatunk, hiszen az ember állapotára vonatkoznak, és nem szervekre vagy testrészekre, amint az minden- napos a mai nyelvhasználatban.

A test sosem beteg vagy egészséges, a testben csak a tudat információi fejeződnek ki. A test semmit sem tesz magától, erről mindannyian meggyőződhetünk, ha megtekintünk egy holttestet. Az élő ember teste működését éppen annak a két nem anyagi természetű instanciának köszönheti, melyet tudatnak léleknek és életnek szellem nevezünk. A testben a tudat információi manifesztá- lódnak, s válnak ezáltal láthatóvá.

A tudat úgy viszonyul a testhez, mint a rádióműsor a rádióvevőhöz. Miután a tudat nem anyagi jellegű, önálló minőség, természetesen független a test bármely termékétől, sőt annak lététől is. Az, hogy a pulzus, a szív bizonyos ritmust követ, hogy a test hőmérséklete állandó, hogy a mirigyek hormonokat ürítenek vagy a test ellenanyagokat termel, nem magyaráz- ható magából az anyagból.

A test működése összességében azoktól az információktól függ, amelyeknek kiindulópontja az emberi tudat. A legkülönbözőbb testműködések harmonikus összjátéka során jön létre azután az a minta, amelyet egészségnek neve- zünk. Ha valamely testfunkció letér a pályáról, ezzel többé-kevésbé ezt a harmóniát veszélyezteti, ezért ilyenkor betegségről beszélünk. A betegség tehát azt jelenti, hogy letértünk a harmónia útjáról, illetve kérdésessé tettünk egy addig kiegyensúlyozott rendet később látni fogjuk, hogy más szemszög- ből a betegség tulajdonképpen ennek az egyensúlynak a helyreállítása.

A harmónia zavara azonban a tudatban, az információk szintjén áll fenn, a testben csak megmu- tatkozik. A test ily módon csak egy megjelenítési vagy megvalósítási szint, amely a tudatban lejátszódó folyamatokat és változásokat tükrözi. Miként az anyagi világ sem más, mint színpad, amelyen az ősképek formát öltenek, s ezáltal példázat, analóg módon a test sem más, mint az a színpad, amelyen a tudat képei jelennek meg.

Így, ha egy ember tudati világa kizökken egyensúlyából, ez testi tünetekben lesz látható és átélhető a számára. Ha egy tragédiát bemutatnak, akkor sem a színpad tragikus, hanem a darab! Sokféle tünet létezik — de mindegyik ugyanazt a történést fejezi ki; azt, amit be- tegségnek nevezünk, s ami mindig is az emberi tudatban játszódik le. Itt szeretnénk tisztázni, hogy szemléletünkben nincsen helye a betegségek ma szokásos osztályozásának — szomatikus, pszichoszo- matikus, pszichés és elmebetegségekre.

E felosztás a betegségek megértését sokkal inkább akadályozza, mintsem megkönnyítené. Szemléletmódunk leginkább a pszichoszomatikus modellnek felel meg, mindene- setre azzal a különbséggel, hogy mi ezt a látásmódot használjuk minden szimptóma esetében, s kivételt nem ismerünk el. Azzal, hogy fogalmi különbséget teszünk a betegség tudati szint és a tünet testi szint között, a betegséggel kapcsolatos szemléletmódunk szükségszerűen eltolódik a ma közkeletű módszerekről, azaz a testi történések analíziséről a pszichés területnek ebben az összefüggésben ma korántsem közkeletű vagy megszokott vizsgálatára.

Úgy járunk el, mint az a kritikus, aki a rossz színművet nem a díszlet, a berendezés vagy a színészek elemzésén, megváltoztatásán keresztül kívánja megközelíteni, hanem köz- vetlenül a darabot magát vizsgálja. Ha valakinek valamely tünet manifesztálódik a testében, ez többé-kevésbé magá- ra vonja az illető figyelmét, s ezzel megszakítja addigi életútja folyamatosságát.