Konyv: A nepmesekrol


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 348451992
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 19,74

MAGYARÁZAT:

Elj6n a holnap, de nincsen parja Csokert, halalert mind megfizetnek. Erdekel a j6v6? Csak tOrelem: Kerdesedre megfejtem a valasztHivjak szerencsenek, vagy Veqzetnek - Kartya, csillag, maga utjatjarja. Ha emlekszem re. Ha ienetseqes. Ha m JkOdik.

A buveszek tOkr6ket hasznalnak, altalaban negyven6t fokos sz6gben megd6ntve. Az6ta van ez igy, mi6ta a viktortanus korban elkezdtek megbizhat6, tiszta, rninoseqi tukr6ket gyartani tobb, mint szaz evvel ezel6tt. John Nevil Maskelyne kezdte ben egy szekrennyel, ami egy ravaszul elhelyezett tOk6rnek hala t6bbet rejtett el, mint amennyit megmutatott. A tOkr6k csodalatos dolgok. Ugy tOnik, az igazat mondjak, az eletet vetitik vissza rank; de egy rneqfelelokeppen elhelyezett tukor olyan meggy6z6en kepes hazudni, hogy azt hisszuk, valami eltOnt, ott sem volt; egy galambokkal, p6kokkal, zaszlocskakkal teli doboz valojaban Ores; esetleg a szinpad szelen, vagy a zenekari arokban rejt6z6 emberek szellernkent repOlnek at a szinpadon.

A megfelel6 sz6gben beallltott tuk6r rnaqikus tulajdonsaqokkal bir; olyan dolgokat mutathat, amiket csak kepzeletben lathat az ember; vagy meg ott sem. A fust pedig elmossa a konturokat. A tortenetek igy vagy ugy: tOkr6k.

Arra hasznaliuk 6ket, hogy elrnaqyarazzuk magunknak, hogyan mOk6dik a vilag, es hogyan nem. Elvoniak a figyelmet a sotetben lapul6 dolgokr A fantasy - es bizonyos szempontb61 minden tortenet az - egy tOk6r. Torz kepet ad hat ugyan es elrejthet dolgokat, negyven6t fokos sz6gben a valosaqhoz kepest, de mindig tukor marad, aminek seqftseqevel elmeselhetunk olyan dolgokat, amiket arnuqy nem latnank.

A tundermesek, amint arra G. Chesterton egyszer rarnutatott, tobb mint igazak. Nem azert, mert meqrnutatjak: sarkanyok leteznek, hanem azert, mert azt mondjak el nekOnk, hogy a sarkanyokat Ie lehet gy6zni. Bek6sz6nt6tt a tel. Az eg szurkere valtott, eleredt a h6 es a sotetedeslq szakadatlanul esett. Figyeltem, hogyan hullanak a pelyhek; csillogtak, tancoltak a fenyben, aztan eltOntek a sotetben, en pedig azon tOn6dtem, honnan erednek a tortenetek, Ez olyasmi, amir61 akkor tOn6dik az ember, ha abb61 el, hogy kltalal dolgokat.

Meg mindig nem sikerOlt meggy6zn6m magam, hogy ez igazi foqlalkozas, de most mar tul keso: olyba tOnik, sikerOlt vegOI olyan palyat valasztani, amihez nem kell koran f6lkelnem. Gyermekkoromban a feln6ttek azt mondogattak, ne talallak ki dolgokat es figyelmeztettek, mi minden torternet, ha nem hagyom abba.

Tapasztalataim alapjan az, hogy sokat utazom kOlf6ldre, es nem kell tul koran f6Ikelnem. A legt6bb tortenet, amit 6sszegyOjtottem ebbe a k6nyvbe mindenfele szerkeszt6k szorakoztatasara szOletett, akik megkertek, hogy i~ak valamit egy ad ott antoloqiaba. Nehanyat sajat szorakoztatasornra rtarn, vagy, eqeszen pontosan azert, hogy kiOzzek a fejemb61 egy 6t1etet vagy kepet, es papirra r6gzitsem; ez van olyan j6 indok az rasra, mint barrni mas: szabacjara engedni a dernonokat. Nehany tortenet akkor szOletett, amikor nem volt jobb dolgom: elkepzeltem valamit, kfvancsi voltam, aztan elszabadultak.

Egyszer kitalaltarn egy tortenetet, amit naszajandekba akartam adni egy baratornnak. Egy hazasparrol sz6lt, akik egy tortenetet kaptak naszajandekba. Nem volt megnyugtat6 tortenet, Miutan kltalaltam, ugy d6nt6ttem, talan jobban jarnanak egy pirit6ssut6vel, igy yettem nekik egyet es a mai napig nem irtam meg a tortenetet, Itt Old6gel a fejemben, arra var, hogy olyasvalaki hazasodjon meg, aki ertekelne, Eszembe jutott mik6zben kek t61t6tollal egy fekete kotesu jegyzetfOzetbe irom ezt az el6sz6t - ha valakit erdekelhogy a legtobb tortenet ebben a k6nyvben a szerelemr61 sz61 valamilyen formaban, Keves a vidarn tortenet a kell6en viszonzott szerelemr61 peldaul, hogy ellensulyozza a tobbit, ami meg szerepel benne, es tortenetesen vannak olyan emberek, akik nem olvasnak el6szavakat.

Elobb-utobb e sorok olvasoja is meqhazasodhat, Tehat azoknak, akik szoktak eloszot olvasni, ime egy tortenet, amit nem irtam meg. Ha pedig nem tetszik a kesz tortenet, kibuzhatorn az eqeszet, es az olvaso sosem tudja meg, hogy abbahagytam az eloszot, hogy egy tortenetet irjak helyette.

A naszalandek Az eskLiv6 minden ororne es nyOge, a teboly es a varazslat elmdta utan valamint Belinda apjanak kinos poharkoszontoje utan, ami ben f61sorolta a csalad 6sszes f es lemenojetes a rnezeshetek gyakorlati de nem metaforikus veqeztevel es miel6tt meg a sok napozastol lebarnolt boruk kifakult volna az angol osz sapadt fenyeben, Belinda es Gordon nekiallt kiesomagolni az eskLiv6i ajandekokat es megirni a k6sz6n6leveleket. Minden egyes torolkozoert es pirftossutoert, turmixgepert es kenyersutoert, a terit6k es edenyek qarmadajaert, - Rendben - mondta Gordon.

Miota az eszet tudja, minden szuletesnapjara konyvutalvanyt kapott t6le. Aztan, a kupae leqalian ott hevert egy nagy, barna, irodai bortek. Gordon kinyitotta es egy kremszmi papirlapot huzott el6 bel6le, teteje es alja rojtos volt, egyik oldalan gepelt rassal, A szavakat haqyornanyos irogeppel rhattak ra, ilyesmit Gordon mar evek ota nem latott, Lassan elolvasta a sz6veget.

Nines alarva. Mikor reggel f6lkelt, ellen6rizte, hogy ugyanolyan boldog-e meg, mint el6z6 este, vagy akkor, amikor gordon folebresztette, ahogy hozzasimult. Meg mindig boldog volt. Tortent pedig, hogy egy esip6s kora oktoberi napon Gordon Robert Johnson es Belinda Karen Abingdon eskOvel foqadtak, hogy szeretni foqjak eqymast, amig a halal el nem valaszqa 6ket.

A mennyasszony suqarzo es csodalatos volt, a v61egeny ideges, de lathatoan buszke es ugyanolyan eleqedett, igy kezd6d6tt. Tisztan, egyszerOen, lenyOg6z6en irta Ie a szertartast es a vacsorat, - Milyen kedves - mondta Belinda. Semmi, amib61 kiderOlne, ki kOldte? Belenezett a bortekba, hafha akad meg benne valami, egy eetli az ajandek irojatol, de semmit sem talalt es valahol halas volt erte, hogy eggyel kevesebb k6sz6n61evelet kell irniuk.

Visszatette a kremszmi papirt a barna bortekba, es az eqeszet belerakta egy dobozba a rneqhlvo es a vaesora etlapja, valamint a meghivottak listaja melle. Volt meg a dobozban egy szal feher rozsa az eskOv6i csokorbol, Gordon epltesz volt, Belinda allatorvos, Amivel foglalkoztak mindkettejOk szarnara blvatas volt, nem munka. Huszas eveik elejen jartak, egyikOk sem volt meg hazas korabban, meg komoly kapesolatuk sem iqazan akadt.

Akkor talalkoztak, amikor Gordon elvitte tlzenharorn eves golden retriever kutyajat, Goldie-t a rendel6be, mert felig lebenolt es el kellett altatni. Gyermekkora ota az 6ve volt a kutya es ott akart lenni, amikor elalszik. Belinda fogta a kezet, amig 6 sirt, aztan hirtelen es amat6r medon atolelte a ferfit es rnaqahoz szoritotta, mintha kipreselhetne a veszteseqet es a gyaszt bel6le. EgyikOk rneqkerdezte a rnasikat, hogy talalkozhatnanak-e aznap este a helyi sorozoben egy italra, de nem tudtak volna megmondani, ki tette f61 a kerdest, Hazassaquk els6 ket everol a k6vetkez6 fontos dolgokat kell tudni: eqeszen boldogok voltak.

Id6nkent civakodtak, olyakor nagy veszekedeseket esaptak valami aprosaq miatt, s a veqen k6nnyek kozt kibekultek, szeretkeztek es lecsokoltak eqymasrol a k6nnyeket, 6szinte bocsanatkereseket suqtak eqymas fulebe, A rnasodik evben, hat honappal az utan, hogy Belinda lea lit a foqarnzasqatlo szedesevel, allapotos lett.

Gordon apro rubinokkal kivert karpereeet vett neki es a vendeqszobat qyerekszobava alakitotta at, amit saiat maga tapetazott ki. A papiresikokon meseh6s6k sorakoztak tarkan, vidarnan, ujra meg ujra. Miutan Belinda hazaj6tt a korhazbol a kis Melanie-val, Belinda anyja hozzajuk koltozott egy hetre es a nappaliban a dfvanyon aludt. A harmadik napon to rte nt, hogy Belinda el6kereste a dobozt, ami ben az eskOv6i ernlekeket oriztek, hogy megmutassa az anyjanak es nosztalqlazzanak egy kiesit.

Meqmosolyoqtak a szaraz barna valamit, ami egykor feher rozsa volt es esaesogtak az etlap es a rneqhlvo sz6vege folott, Maris nagyon tavolinak tOnt az eskuvo. A doboz allan ott alit a nagy, barna borltek. Nagyon aranyos, meg apa beszederol is ir.

Belinda kinyitotta a bortekot, kivette a kremszn papirt. Elolvasta a sz6veget, aztan fintorgott. Visszatette arelkul, hogy barmit mondott volna. Belinda aznap ejjel Olt az agyban, szoptatta Melanie-t. Gordon nezte 6ket, arcan buta vigyorral. Gordon sohajtott, - Mir61 beszelsz? Belinda a dobozra mutatott, amit f61hozott maqaval a haloszobaba es a pipereasztalra tette. Gordon kinyitotta es kivette bel61e a bortekot. Kivette a pap irt es elolvasta az egy oldalnyi egyszerO sz6veget, aztan osszerancolta a hornlokat, - Ezt nem en irtam - megforditotta a lapot, rarneredt az Ores oldalra, mintha arra szarntott volna, hogy a tuloldalan is van ras, - Nem te irtad?

Gordon rneqrazta a fejet, Felesege letorolt egy csopp tejet ababa arcarol. Gordon odaadta, - Ez olyan furesa. Nem rnulatsaqos es nem is igaz. A pap iron, geppel irva hazassaquk elmult ket evenek r6vid osszefoqlalasa alit. Nem volt j6 ket ev a papir szerint. Hat h6nappal az eskLiv6 utan Belindat megharapta egy pincsi, de olyan csunyan, hogy 6ssze kellett varmi az arcat, Csunya heg maradt utana, s ami meg rosszabb, Belinda inni kezdett, talan azert, hogy enyhitse a fajdalmat.

Sejtette, hogy Gordon viszolyog az arcatol, ababa pedig csak egy ketseqbeesett probalkozas volt hazassaqtk meqmentesere. Megirni, aztan kicserelni a reqivel es varri, hogy valamelyikOnk elolvassa Gyere Melanie, Ogyes kislany - Kidobjam? Nem tudom. Azt hiszem J6 lesz bizonylteknak, Talan AI keze van a dologban AI Gordon fiatalabbik 6ccse volt Gordon visszatette a papirt a bortekba, a borltekot a dobozba, azt pedig az agy ala toltak, es lassacskan elfelejtettek, EgyikOk sem aludt tul sokat az elk6vetkez6 par h6napban a szoptatasok es a sras miatt.

Melanie ugyanis hasfajos baba volt. A doboz az agy alatt maradt. Gordonnak allast klnaltak Prestonban, parszaz merfolddel eszakabbra es mivel Belinda otthon maradt a gyerekkel es nem tervezte, hogy a k6zelj6v6ben visszamegy dolgozni, meg tetszett is neki az 6t1et. Egy macskak6ves utcaban allo, erkelyes hazba k6lt6ztek, ami magas volt, 6reg es mely Belinda olykor besegitett a helyi allatorvosnal, kisallatokat vizsqalqatott, Mikor Melanie tizennyolc h6napos lett, Belinda fiut szOlt, akit Gordon nagyapja utan Kevinnek neveztek el.

Gordon uzlettars lett egy epfteszef vallalkozasban. Mikor Kevin ovodas lett, Belinda visszament dolgozni. A doboz sosem veszett el, a haz egyik emeleti szobajaban kuporgott egy halom Epifeszek szaklapja es Epifeszefi magazin alatt. Belinda gondolt neha a dobozra es a tartalmara, aztan egyik ejjel, amikor Gordon Skociaba ment tarqyalni egy reql csaladi kuria f6lujitasar61, el6kereste.

Kivette a papirt a bortekbol es elolvasta. Aztan visszatette, elrakta a dobozt es csak Olt a szobaban megrendOlten es kicsit emelyegve. A gondosan gepelt ras szerint Kevin, a rnasodik gyermekOk meg sem szOletett; Belinda 6th6napos terhesen elvetelt, es az6ta gyakran depresszi6 es melank61ia tort ra, Gordon ritkan volt otthon, mivel meglehet6sen nyornorusaqos viszonyt folytatott egy vonz6, de ideges, nala tiz evvel id6sebb n6vel, akl a kolleqaja volt. Belinda egyre t6bbet ivott es magas nyaku pul6vereket hordott, meg salakat, hogy takargassa az arcan esett sebet.

Gordonnal keveset beszeltek, klveve, ha kicsinyes dolgokon vitatkoztak a nagy dolgokt61 val6 felelmtkben, tudvan, hogy amit rnondhafnanak eqymasnak, az tul kornoly es t6nkretehetne az eletuket Belinda, semmit sem mondott Gordonnak a Gordon es Belinda hazassaqa legujabb valtozatarol, Gordon par h6nappal kesobb rnaqatol elolvasta, amikor Belinda anyja megbetegedett es elutazott hozza egy hetre, hoqy apolia.

A pap iron, amit Gordon a bortekbol kivett egy hasonl6 hazassaq lerasa alit, mint amit Belinda olvasott, bar legujabban azt irta, hogy a kolleqaval folytatott viszony rossz veqet ert, es veszelyben forgott az allasa. Gordon kedvelte a fonoket, de nem tudta volna elkepzelni, hogy viszonyt folytasson vele.

A vak király Pancimanci A veres tehén A kis kakas gyémánt félkrajcárja Az őzike A kis ködmön Ráadó és Anyicska A vadgalamb és a szarka Jankó és a három elátkozott királykisasszony A farkastanya A kóró és a kis madár Fehérlófia Farkas-barkas Félig nyúzott bakkecske Az egyszeri gyerek A tündérkisasszony és a cigányleány A kis malac és a farkasok A kis gömböc Babszem Jankó Az aranyhajú hercegkisasszony A macska és az egér Zsuzska és az ördög A szomorú királykisasszony A szürke ló A kakaska és a jércike Dongó meg Mohácsi Az ördög és a két leány A nyelves királykisasszony Gagyi gazda Miért haragszik a disznó a kutyára, a kutya a macskára, a macska az egérre?

A cigány az égben és pokolban. Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy vak király. Mindenféle orvosok-doktorok próbálták meggyógyítani, de mindhiába, egyik sem ment semmire. Maga a király tudott volna ugyan egy orvosságot szemének, de azt senkinek sem mondta meg, hogy mi; akárki kérdezte tőle, csak azt felelte, hogy mihaszna mondja meg, mikor úgyse tudják megszerezni.

Volt ennek a királynak három egészen felnőtt legény fia. Ezek egyszer összebeszéltek, hogy akárhogy, mint, de kitudják az apjoktól, hogy mi az az orv osság, s megszerzik neki. Bement hát hozzá a legöregebbik, megállt az ajtóban, elkezdett beszélni, mondván:. Én most azért jöttem, hogy megkérdezzem felséges király atyámtól, mitől gyógyulna meg a szeme, mert mi hárman összebeszéltünk, hogy azt az orvosságot ha az életünkbe kerül is, megszerezzük.

A király erre nem szólott egy szót se, hanem volt előtte az asztalon egy nagy kés, azt felkapta, úgy vágta a fia felé, hogy alig tudott előle félreugrani, a kés megállott a diófa ajtóban. E rre a királyfi úgy megijedt, hogy mindjárt kiszaladt a házból.

Másnap a középső királyfi ment be, de az is éppen úgy járt, mint a bátyja, ez is kiszaladt a szobából. Harmadik nap a legfiatalabb királyfin volt a sor; a bátyjai be sem akarták ereszteni, hogy ha ők ki nem tudták venni az apjokból, biz ez sem sokra megy, de a királyfi nem tágított, hanem bement.

Mikor elmondta, hogy miért jött, ehhez is hozzávágta az öreg király a nagy kést, de ez nem ugrott félre, hanem megállt, mint a pecek, kicsibe is múlt, hogy belé nem ment a kés, a sipkáját kicsapta a fejéből, úgy állt meg az ajtóban. De a királyfi még ettől sem ijedt meg, kihúzta a kést az ajtóból, odavitte az apjának. Nagyon megilletődött ezen a beszéden a király, nemhogy megölte volna ezért a fiát, hanem összevissza ölelte, csókolta.

Hát kedves fiam, messze-messze, a Veres-tengeren is túl, a hármashegyen is túl lakik egy király, annak van egy aranytollú madara, ha én annak a madárnak csak egyszer hallhatnám meg a gyönyörű éneklését, mindjárt meggyógyulnék tőle; de n incs annyi kincs, hogy odaadná érte az a király, mert annyi annak az országában az arany-ezüst, mint itt a kavics.

Amint ezeket a királyfi megértette, kiment a testvéreihez, elmondott nekik mindent; azok aztán mentek egyenesen az apjokhoz, hogy ők hát most elmennek azért a madárért, tették magukat rettenetesen, hogy így hozzák, úgy hozzák el, ha ezer ördög őrzi is.

A legkisebb királyfi is el akart menni, de a bátyjai nem vitték, hogy biz őutánuk ne csikókodjék, minek menne el bajnak; aztán meg az öreg király sem eresztette sehogy sem. Hajlott a jó szóra a királyfi, otthon maradt. A bátyjai elindultak nagy hűhóval, tizenkét társzekeret megraktak arannyal-ezüsttel útiköltségnek, elbúcsúztak az öreg királytól, megígérték neki, hogy egy esztendő alatt, ha törik, ha szakad, elhozzák az ara nytollú madarat, azzal elmentek.

Eltelt az egy esztendő, de nem jött haza a két királyfi, eltelt a második is, harmadik is, negyedik is, mégsem hallatszott semmi hírök. Már a legifjabb királyfi bizonyosnak tartotta, hogy odavesztek, el is akart már sokszor indulni utánuk, de az apja nem eresztette; hanem mikor már az ötödik esztendő is a vége felé járt, a királyfinak sehogy sem volt maradása, hiába volt minden beszéd, nem hallgatott rá, elindult.

Egy régi, hűséges szolgát lóra ültetett, maga is lóra ült, úgy fogtak neki a hosszú útnak. Mentek, mendegéltek, hét nap, hét éjjel mindig mentek, akkor kiértek az öreg király országából. Amint kívül voltak a határon, megláttak egy rongyos csárdát, a királyfi megállt a csárda előtt, a szolgáját beküldte egy ital borért. Amint az inas nyitotta az ajtót, belátott rajta a királyfi, látta, hogy odabenn táncol két rongyos ember két kocsmabeli s zeméllyel, de rájok sem ügyelt, hanem amint kihozta az inas a bort, megitta, azzal mentek tovább.

Már jó ideig mentek úgy, hogy egyik sem szólt egy szót se, nagy sokára aztán az inas törte meg a nagy hallgatást:. Nagyon elszomorodott e beszéden a királyfi, elébb nem is akarta elhinni, de az inas erősítette, gondolta hát magában, hogy most nem tölti az időt, majd visszafelé jövet hazahíja őket. Mentek aztán tovább, beértek egy nagy erdőbe, ott az út egy helyen kétfelé vált, egyik se tudta a járást, elkezdtek tanácskozni, hogy merre menjenek.

Amint ott tanácskoznak, egyszer - mintha csak a föld alól bújt volna ki, vagy az égből csöppent volna - ott termett egy szép nagy róka. A királyfi, amint meglátta, nyúlt a nyila után, hog y majd meglövi, hát, uramfia, tán nem is hinnék kendtek, ha nem mondanám, megszólalt a róka emberi nyelven:.

Hát miért kérded? De hát miért mennek a Veres-tengerhez? A királyfi elbeszélte, hogy mi járatban vannak, töviről hegyire; mikor aztán vége szakadt a beszédjének, megint megszólalt a róka:. A királyfi egy kicsit gondolkozott, de azután gondolta, hogy minek neki az arany-ezüst, csak a madár legyen meg, hát csak ráállott. Erre a róka kihúzott a farka végéből hét szál szőrt, odaadta a királyfinak.

Azután megmutatta a róka, hogy melyik út visz a Veres-tengerhez, jó utat kívánt a királyfinak, s megint eltűnt éppen úgy, ahogy jött, mintha csak a föld nyelte volna el. Ment, mendegélt a királyfi az inasával, egyszer - nagy sokára - elértek a Veres-tenger partjára. Amint a királyfi végignézett azon a roppant nagy vízen, elborzadt belé, nem látta sem szélét, sem hosszát. Többet aztán nem mondok. Ezzel a róka megint eltűnt, a királyfi pedig meg az inasa belehajtottak a vízbe, elkezdtek benne úsztatni.

Mikor már majd kidőltek a lovak alattuk, elhajított a királyfi egy almát, mindjárt olyan nagy darab szárazföld termett oda, hogy elfért volna rajta egy regiment katona is, azon megpihentek istenesen, azután megint mentek odább, mikor másodszor is elfáradtak a lovak, megint elhajított a királyfi egy almát; harmadszor megint csak úgy tettek. Mikor már negyedszer is alig tudtak a lovak úszni, elérték szerencsésen a túlsó partot.

Itt aztán gondolkozóba esett a királyfi, hogy most már hát itt volnának, de merre keressék az aranytollú madarat? Hiába gondolkozott rajta, megint csak el kellett szakítani egy szál szőrt. Öltözzék fel felséged bő ingbe-gatyába csikósosan, az inasát a lovakkal hagyja itt, maga menjen oda a palota kertjébe, ott van a kalicka az aranymadárral egy aranyfára felakasztva, azt vegye le, de vigyázzon, hogy valamelyik fához hozzá ne érjen, mert akkor az egész kert megzendül, a kertészek megfogják felségedet.

Ha pedig mégis szerencsétlenül járna, megfognák, vitesse magát a királyhoz; majd a király kérdi, hogy mert ahhoz a madárhoz nyúlni, csak ezt mondja felséged: "Hogyne mertem volna, mikor széles e világon, kis Magyarországon nincsen olyan betyár, mint én. Úgy tett a királyfi, ahogy a róka mondta. Az inasát otthagyta a tengerparton, maga felöltözött betyáros ruhába, elindult a palota felé.

Nem ment egyenesen a palotába, hanem elkerült a kert alá; hát amint odaért, elállt szeme-szája, mert még a hátulsó sövénye is a kertnek mind csupa aranyból-ezüstből volt fonva. Amint kibámulta magát, bemászott szép csendesen a kerítésen, széjjel-nézett a kertben, vigyázta, hogy hol látná meg az aranytollú madarat. De biz azt eleinte meg nem látta volna, ha az orrához ütődött volna is, úgy elvette szeme fényét a nagy csillogás-villogás; de hogyisne!

Mikor aztán félig -meddig betelt a nézéssel, elindult a madarat keresni, meg is találta nemsokára, ott ugrált egy gyémántkalickában, egy ágas-bogas aranyfára felakasztva. Amint meglátta a királyfi, ment egyenesen érte, hogy levegye; nem volt magasra téve, felérte a földről i s, nem kellett érte felmászni, hanem amint vette volna le, a borjúszájú ing megakadt egy gallyba, megrántotta; erre az egész kert megzendült, mintha ezer meg ezer haranggal harangoztak volna, a kertészek mindjárt ott termettek, megfogták a királyfit, vitték egyenesen a király gazdájokhoz.

A király, amint a nagy sok beszéd után megtudta, hogy mi a baj, elkezdte szidni a királyfit:. Megígérte a királyfi, hogy ellopja, ha az életébe kerül is, azzal visszament az inasához a tengerpartra, elszakította a harmadik szál szőrt is. Ott termett a róka megint. Ezt a pálinkát vigye oda, felséged az istállóba, dugja el a széna közé, a kocsisok megtalálják, megisszák, elalusznak tőle, akkor aztán a felséged dolga lesz kihozni a lovat, hanem van ott a falra felakasztva egy gyémántszerszám, ha azt is el akarja hozni, vigyázzon, mert vannak azon apró kis csengettyűk, ha azok megszólalnak, felébrednek a kocsisok, megfogják felségedet.

Ha pedig mégis szerencsétlenül járna, megfognák, csak mondja ennek a királynak is azt, amit az elsőnek mondott. Többet aztán nem szólok. Ezzel eltűnt a róka, a királyfi pedig megint úgy tett, amint az mondta neki. Felöltözött kocsisruhába, a pálinkát a zsebébe tette, elindult a második király palotája felé. A város végéig az inasát is magával vitte, de már a városba csak maga ment be.

Bement a király palotájába, az istállóba, odaelegyedett a többi kocsisok közé, hát látja, hogy milyen nagy őrizet alatt van az aranyszőrű, ezü sthúsú ló: egy kocsis rajta ült, egy a fejét fogta, egy a lábát, egy a farkát, tizenkét ember meg körülállta. Megijedt ettől egy kicsit a királyfi, hanem azért csak látatlanná tette, addig sündörgött ott előre-hátra, míg egyszer szerencsésen eldugta az üveg pálinkát a széna közé.

Kis idő múlva, amint egyik kocsis szénát akart adni a lónak, megtalálta, kihúzta onnan, elkurjantotta magát:. Egy nagy üveg pálinkát! Bizonyosan valamelyik szolgáló lopta el, osztán hirtelenében csak ide dugta.

Igyuk meg! Erre a többi kocsis is ráállott, adták kézről kézre az üveget, csakhamar részeg lett valamennyi, eldőlt ki jobbra, ki balra. Erre a királyfi is hozzáfogott a munkához: aki a lovon ült, azt egy kecskelábra ültette, akik a lábát fogták, azokkal a kecskeláb négy lábát fogatta meg, aki a fejét fogta, annak egy tuskót adott a markába, aki meg a farkát, annak egy nyövet kendert, mikor aztán így elhelyezte őket, a lovat szépen kivezette az istállóból; hanem amint körülnézett, meglátta a falon a gyémántszerszámot, nagyon megfájult rá a foga, nem tudta otthagyni.

Vitték egyenesen király gazdájokhoz, elmondták neki, hogy hogy akart ez a legény lopni. Jól van; megígérte a királyfi, hogy ellopja, azzal kiment a város végére az inasához. Itt megint mit volt mit tenni? Elkellett szakítani a negyedik szál szőrt is. Ott termett a róka. Délben majd felséged vigye be a levest, hanem az ajtóban ejtse el. Többet nem mondok. Eltűnt a róka megint, a királyfi pedig az inasával ment a harmadik király országa felé. Mikor ahhoz a városhoz értek, ahol a király lakott, felöltözött a királyfi szakácsruhába, az inasát a város végén hagyta, maga bement a királyi palotába.

Beszegődött hát a királyfi szakácsnak, mindjárt is bement a konyhába; hanem a másik szakács egész délelőtt lármázott rá, mert minden ételt elrontott. Következett az ebéd ideje, a régi szakács sehogy se akarta megengedni a királyfinak, hogy az ételt ő vigy e be, de az addig könyörgött neki, míg utoljára mégis ráállott. Amint hát vitte volna be a királyfi a levest, az ajtónál szántszándékkal megbotlott, elejtette a tálat, hogy összetört.

A királykisasszonynak már akkor megtetszett a szép szál legény, mikor belépett, mikor meg a tálat elejtette, mindjárt gondolta, hogy aligha igazi szakács ez, mert akkor nem lett volna ilyen ügyetlen, jobban vigyázott volna; amint pedig szedte össze a cserepet, meglátta a kisasszony az ujján az aranygyűrűt, mindjárt gondolta, hogy nem lehet más, mint valami királyfi.

Nem is hagyta abba a dolgot, hanem másnap nem ment be ebédelni az apjához, a maga szobájába teríttetett két emberre; aztán behívatta az új szakácsot, ott mindjárt maga mellé ültette, kérdezte tőle, hogy hol vette azt a szép gyűrűt. A királyfi elbeszélte, hogy ő nem szakács, hanem egy gazdag király fia, meg mást is mindent, az egész élete folyását, mindjárt beleszerettek egymásba halálosan. A kisasszony is elbeszélte, hogy az ő kezét most egy igen-igen gazdag király kérte meg, de neki nincs kedve hozzámenni, mert már olyan öreg, hogy a hamut is mamunak mondja, hanem ez az apjának mind nem használ, erőlteti, hogy menjen hozzá.

Kapott a királyfi két kézzel a tanácson, mindjárt elhatározták, hogy még azon az éjszakán, majd ha mindenki lenyugszik a királyi udvarban, megszöknek, reggelre pedig, ha lehet, túl teszik magukat a határon. Ezzel kiment a királyfi a kisasszony szobájából, várta az éjfélt; csak akkor jutott eszébe, hogy neki ezt a kisasszonyt a szomszéd királynak kell vinni, hogy a lovat megkapja, mert ha azt meg nem kapja, az aranytollú madár sem lesz az övé, anélkül pedig nem akart az apja szeme elébe menni.

Búsult ezen szörnyű módon, már azt is gondolta, hogy érte se megy a kisasszonyért, de azután eszébe jutott, hogy akárhogy lesz, akármint lesz, el kell neki lopni a kisasszonyt, jobb hát ha most elszökteti, azután majd tanácsot kérhet a rókától. El is szöktette szerencsésen, kimentek a mezőre a királyfi inas ához, ott, míg az inas a lovakat nyergelte, a királyfi félrement, elszakította az ötödik szál szőrt is.

Mert így meg így áll a dolog. Mentek aztán együtt négyen: a királyfi, a szép királykisasszony, az inas meg a róka. Mikor ahhoz a városhoz értek, ahová a kisasszonyt kellett volna vinni, a város végén a róka éppen olyan szép kisasszonnyá változott, mint az igazi, úgyhogy a királyfi is alig tudta megismerni őket, a róka-kisasszony mondta az igazinak, hogy csak menjenek az inassal, nekik most a királyfival egy kis dolguk van, hanem majd utánuk mennek.

Ment aztán a kisasszony tovább, a királyfi pedig a róka-kisasszonyt bevezette a királyi palotába. A király, amint meglátta őket, nyakába borult örömében a királyfinak, összevissza csókolta. A királyfi aztán mondta nekihogy a kisasszony nagyon el van fáradva, mert egész éjjel mindig jöttek, adjon neki külön szobát, hadd pihenje ki magát. Mikor ez megvolt, búcsút vettek egymástól, a királyfi megkapta az ezüsthúsú, aranyszőrű lovat, a gyémánt szerszámot meg még ráadásul t íz köböl aranyabrakot, azután ment az igazi kisasszony után.