Konyv: A kis Bizsu


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 233212032
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 8,41

MAGYARÁZAT:

Thérèse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott?

S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül. Eredeti megjelenés éve: Megkérdezte tőlem, tapasztaltam-e már azt a kellemetlen érzést, hogy az ember csak lebeg, mint akit felkapott a szél, már-már el is sodorja, és nincsen semmi, amibe belekapaszkodhatna.

Csupa lebegés, céltalan sodródás, Párizs utcáit pásztázó bolyongás ez a kisregény. Szűrt fény dereng, talán szürkület van vagy éppen hajnalodik, soha nincs megérkezés, csak valami tétova átmenet, örök ideiglenesség. Halovány, szilárd körvonalak nélküli a főszereplő ifjú lány alakja is, gyermekkori sebeit, anyja korai, hirtelen távozását az ő életéből egészen csendesen viseli. A sérülést azonban fel-fel szaggatja az őt körülvevő számtalan színes benyomás, elég egy gyorsan tovatűnő sárga kabát a metró utasainak forgatagában vagy egy ismerős kislány magánya, elhagyatottsága, hogy az emlékfolyam gátja átszakadjon.

A háttérben bohém felelőtlenség, korán kettétört művészkarrier, az anyai gondoskodás teljes hiánya és az örökségül hagyott létbizonytalanság. Minimalista nyelvezet, szinte cselekmény, történés nélküli parttalanság jellemzi a kötetet, tulajdonképpen egyetlen eszközként maga az atmoszféra hat, és a Párizs szűk kis utcácskáinak falához alig hallható segélykiáltásként csapódó monoton belső monológ.

Így a harmadik kötete elolvasása után határozottan cáfolom azt az állítást, hogy Modiano mindig ugyanazt a könyvet írja. Persze annyiban mindegyik műve megegyezik, hogy inkább a hangulatok, az érzések és a benyomások fontosak, és nem maga a történet, aminek nagy része így is, úgy is homályban marad. A Kis Bizsu főhőse egy 19 éves lány, aki egy nap a metróaluljáróban megpillant egy citromsárga kabátot viselő nőt, akiben a rég halottnak hitt anyját véli felfedezni.

A kisregény első mondatainak ezen sorsszerű pillanata Per Petterson: Megtagadom című regényét juttatta eszembe, amelynek kezdő jelentében a férfi az évtizedek óta nem látott apját véli felfedezni. Miközben Kis Bizsu a nő nyomába ered feltörnek belőle a régmúlt darabjai, hányattatott gyermekkora helyszínei, egy képeskönyvhöz, vagy egy kekszesdobozhoz fűződő szomorú emléktöredékek.

A lány az anyja utáni elkeseredett nyomozása során keresztül kasul bebarangolja Párizs utcáit, gyermekkora vélt, vagy valós helyszíneit. Az emlékfoszlányokból próbálja valahogy összerakni és megérteni a múltját, az anyja tetteit, de ezek az apró kis mozaikdarabkák sajnos nem elegendőek ahhoz, hogy a miértekre választ kapjon. Kis Bizsu magányosan, szeretet nélkül és kételyek között, mindenféle cél nélkül tengeti életét, a külvilággal való kapcsolata is csupán néhány emberre korlátozódik.

Egy különös, rideg és szeretet nélküli házaspárnál kezd el gyermekfelügyelőként dolgozni,ahol a házaspár kislányában saját gyermekkori önmagát véli felfedezni. Thérése úgy érzi, hogy segítenie kell a kislányon és ez egy időre célt ad az életének, azonban a sorsuk közötti párhuzamok még mélyebb lelki válságba taszítják. A végsőkig elkeseredett lány két kapcsolódási pontja az idős, 20 nyelven beszélő irodalmár és a segítőkész gyógyszerésznő, de ez az apa- és anyapótlék kevés számára a folytatáshoz.

A regény zárásaként azonban mégis megcsillan a remény Thérése számára egy szebb jövő és normális élet felé. Modiano letisztult stílus, finoman szőtt, rövid mondatokból álló történetét áthatják az oda-visszautalások, párhuzamok és szimbólumok. A szándékoltan befejezetlen regény az olvasóban is ugyanúgy hiányérzetet kelt, mint Thérése-ben, hogy a szöveget értelmezve saját maga alkossa meg a lehetséges válaszokat. Manapság elég ritka, hogy egy regényhez tanulmányt is mellékeljenek a könyv végére.

Itt megtették, és ez a kis utószó nagyjából azt mondja, hogy Kedves Olvasó, tudjuk, hogy egy büdös szót sem értettél ebből a regényből, ezért most megpróbáljuk elmagyarázni, hogy ne érezd úgy, hogy kidobott pénz volt megvenned, ill. Maga a regény érthető része annyi, hogy van egy lány, anyja elhagyta, talán meg is halt, azóta hányódik az életben, és megpróbál szeretet morzsákat felcsipegetni, mint egy menhelyi kutya. Banális kis sztori sok párizsi utcanévvel súlyosbítva.

Erre nem adnak Nobelt vagy igen…. No persze ott a sok rejtett jelentés, utalás, bujtatott idézet, na majd attól felvillannak benned az irodalom szeretetért felelős agyi területek, Kedves Olvasó! Nos, én, mint Kedvetlen Olvasó nem vagyok a francia irodalom professzora, sem párizsi idegenvezető, sem semmilyen filológus, nekem egy regény megértéséhez és élvezetéhez csak néhány évtized élettapasztalata és sok ezer oldal elolvasott szépirodalom segít. Ehhez a könyvhöz ez kevés, az meg, hogy a szeretethiány rossz egy gyereknek, nekem sekély egy regényben.

De nem csak velünk van kiszúrva, ugyanis szerepel a szövegben József Attila Mama című versének két versszaka — magyarul. Gondolom ez sokat segített a művelt francia olvasóknak a megértésben, elvégre ki ne olvasna közülük magyar költőket eredetiben. Én nem szeretem ezt, az olvasóval szembeni tiszteletlenséget, az irodalomnak nem arról kéne szólnia, hogy egyik filológus rejtvényt ad fel a másiknak.

Ezt intézzék el egymás között levélben. Borzasztóan nyomasztó történet, minimális nyelvi és stilisztikai eszközökkel építve, a sajnálatra méltó ifjú elbeszélő iránt az ember valóban szánalmat kell hogy érezzen, de nem szerethető, ahogy a többi szereplő sem. És én szeretem szeretni az olvasmányom hőseit. Értem én, hogy a történetnek pontosan erre az elbeszélő módra van szüksége, másképp hogy írhatná le ennek az elhagyatott, magányos lénynek a félelmeit, kétségeit, érzéseit, mégis… Bár alaptermészetemre nézve szintén pesszimista vagyok, azért mégis távol áll tőlem ez a végletes keserűség, ami minden mondatból süt.

Az egész írás voltaképpen töredékes emlékek kaleidoszkópja, ahogy a lány próbálja megfejteni az anyja eltűnésének rejtélyét, a saját életének értelmét ennek — a múltnak — tükrében, és semmi nem valóságos és életszerű a jelenben, a lány csak robotszerűen működik, miközben a rövid, ám gyötrött életének darabjait rakosgatja össze.

Jövőkép egyáltalán föl se villan, még pillanatokra sem. A legnyomasztóbb az, hogy új ismerősei is végtelenül gyanúsak, csoda, hogy még nekem is kiújult az üldözési mániám, miközben olvastam? És a leginkább kiábrándító, hogy nem oldódik meg semmi. Lehet, hogy ez a posztmodern nem nekem való…. Nem büszkélkedhetem azzal, hogy már korábban is olvastam tőle, de megérdemelt a Nobel-díj. Nagyon kifejező minden tömör, rövid mondata.

Tökéletesen ábrázolja a szeretetlenséget, elhagyatottságot, a személyiség sérülését. Főhőse nagyon elhagyatott, árva, csak magára számíthat, de az író egyrészt a kislány szerepeltetésével, akire ő vigyáz kiemeli, hogy nincs egyedül ebben a helyzetben, két szülővel is lehet valaki ennyire elhagyatott, másrészt két segítőt is szerepeltet a történetben, akikkel a kapcsolata pozitív változást hozhat, de ennek továbbgondolását az író már az olvasóra bízza.

Minden magyar örülhet József Attila versének, és én nagyon örültem Rőhrig Eszter utószavának is. Azt nem tudom eldönteni, hogy a fordítása mennyire befolyásolta a mű olvashatóságát, szép mondatait, de a befogadásban segített nekem. A regény témája nem vidám, de mindenkinek csak ajánlani tudom, mert az olvasó mégsem válik depresszióssá olvasás közben, és fennáll a múlt lezárásának, a változásnak a lehetősége.

Mert érezni nehezebb, mint megérteni. Ez a mondat mindent elmond erről a könyvről. Az észnek itt nem nagyon van tere. Érzéssel kell olvasni, és az sem baj, ha az olvasó is csinált már olyat, hogy a saját gyermekkora után eredt, mert akkor érti igazán azt az érzéskavalkádot, amiről itt Modiano írt. Nem könnyű szembenézni a múlt árnyaival, de még a legboldogabb pillanatokkal sem. Szorongás, pánik és félsz vele járnak még kevésbé traumatikus történéseknél is, pláne, ha az anya lemond a saját gyerekéről… Bátor dolog az emlékezet mezejére lépni, de szükség is van hozzá a túléléshez, az újrakezdéshez.

Ez az 5. Több van emögött, mint ami elsőre szembetűnik…. Ez a második mű amit olvasok Modianótól, emlékeim szerint a Sötét boltok utcája tetszett. Ott egy emlékeit vesztett férfi kereste önmagát,itt egy 19 éves,árván maradt lány teszi ugyanezt —rokon lelkek. S rokon lélek vagyok kissé magam is — aki 6 éves korban, egy válást követően vesztettem el anyámat.

De volt apám, nagy- és déd-mamám, s bár csonka családban nőttem fel, csak felnőtt koromban értettem meg, mi minden hiányzott gyermekéletemből. A kis Bizsu sorsa lényegesen hányatottabb. Kétségbeesetten törekszik a biztonságra, a felszínen maradásra, kísérli meg legyőzni az egyedüllét, a magány szeretethiányos állapotát, hiszen már hétéves korában magára maradt.

Mintha anyját látná felvillanni egyik Metrós utazása alkalmából, s részben a sárga kabátos nő utáni nyomozás adja keretét az emlékeivel, gondolataival, érzéseivel való folyamatos küzdelemnek, az eredménytelen megismerkedésnek, melyeken keresztül mi, olvasók bepillantást nyerünk abba a sivár környezetbe, amelyben eddig élni kényszerült.

Ugyanakkor szégyelli is ezt az állapotot, ezért hazudozik sorsáról a gyógyszerésznőnek, aki önzetlenül segítené. Az író sajátos módszert alkalmaz: egy-egy részlet, egy látvány emlékezteti a lányt valamire korábbi emlékeiből, felállít egy képzeletbeli párhuzamot, amelybe beleéli magát, s lassan már valóságként kezeli az eredetileg feltételezett lehetőségeket. De történések közt nagyon éles, filmszerű vágások vannak az idősíkok és helyszínek közt, ami fenntartja az érdeklődést, gondolkodásra késztet.

Magyarként megtisztelő, hogy az emlékei közt őrzött versrészlet épp néhány az Édesanya iránti vonzódást, szeretetet kifejező József Attila sor a Mamából. Szerencsére a szerencsétlen lány nincs teljesen egyedül. Munkájában a kislány, akire vigyáz — s kinek szeretetlen sorsában saját sanyarú emlékeit is érzi — de saját, e tapasztalásból is növekvő gyengesége, lehetetleníti, hogy igazán segítsen.

A gyógyszerésznő önzetlen támogatása, s barátja a fordító, Badmajev jelenti azokat a kapcsolatokat, amelyből épülhet, s mely utóbbiból akár egy reményteli szerelem is kialakulhat. E kapcsolatok azok, amelyek a reménytelenségből való kiutat — a befejező tragikus tettet követő kilábalást, egy új élet formájában biztosíthatják. Röhrig Eszter Utószava sokat segít a pontosabb, mélyebb megértésben, s olyan utalásokra, összefüggésekre is rámutat, amit felszínes-sietős olvasó szinte észre sem vehet.

Bár csak két regényét olvastam, bizton állíthatom, hogy Modiano különleges nagyágyú a kedvenceim között. A most olvasott Kis Bizsuval is teljesen lenyűgözött. Alig oldalba sűrítve ábrázolta egy zavaros gyerekkorú, a múltat csak lyukacsosan ismerő, ebből fakadóan bizonytalan identitású, sérült lelkű fiatal lány emlékeivel kapcsolatos vívódásait, szorongásait, nekifeszüléseit a múlt feltárására, visszahúzódását, megtorpanását a konkrét lépésektől, a biztonságra vágyás félénk rezdüléseit, a magányos személyes világban a felé nyújtott kezek elfogadásának vágyát és a visszautasítástól vagy a veszteségtől való félelmét.

Modiano a végletekig egyszerűsített nyelvezettel, döntően lineáris cselekményvezetéssel olyan érzékletesen tudta láttatni az anyja által Kis Bizsunak elnevezett Thérese-t és környezetét, hogy szinte tapintható volt a párizsi külváros utcáinak sötétsége, beljebb a villogó neonok szegényes vigasza, a tömeg hömpölygése, benne a lány bizonytalan járása, bolyongása, a szorongással összefüggő rosszullétei, az én-vesztés félelme.

Thérese olyan fizikai, lelki állapotba jutott, hogy önkínzó vágya a múlt feltárására az életben maradás esélyével fonódott össze. De alig volt emléke. Ha nincs esély a múlt kiegészítésére, a gyötrő emlékek magyarázattá történő összegyúrására, ha nincs esély a feltárásra, szembesülésre, elfogadásra, lehet-e a kínzó kérdésekkel összefüggő szorongással továbbélni? Lehet-e kiszabadulni a magányból? Tud-e segítséget elfogadni, tudhat-e hasonló helyzetű gyereken segíteni?

Felfoghatjuk úgy is, hogy a regény befejezése bizonytalan reményt csillant, de teljesen logikus, hogy csak ennyit és csak így. Mély problémaérzékenységet tükröz, ahogy Modiano megformálta Kis Bizsu segítőinek személyiségét. Csak a visszafogottság, óvatosság, megértés, és a lány határainak tiszteletben tartása lehet az út a támogatásra. Az író csupán annyit mutat ezekből a figurákból, amennyi Bizsu szempontjából fontos.

Ha akarunk, gondolkozhatunk ezeken a szereplőkön is, a motivációjukon is, de ez már kívül van a regényen. Mint ahogy a regényen kívülre kerülnek azok az olvasói gondolatok is, amelyek próbálják összelegózni az anya figuráját, a lehetséges múlt egy változatának elképzelését is. Modiano tehát mester abban is, hogy magához tudja kötni az olvasót a könyv befejezése után is.

Régebben olvastam már két regényt Modianótól — Patrick Modiano: Sötét Boltok utcája és Patrick Modiano: Augusztusi vasárnapok —, most sort kerítettem egy harmadikra is. Ez a három regény előbb-utóbb eggyé fog olvadni az emlékeimben. Nagyon hasonlítottak egymáshoz, szinte összetartoztak.

Új fiók létrehozása. Elfelejtett jelszó. A belépés sikeres! A kis bizsu Vonalkód. Thérese, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára.

A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott?

Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül. Eredeti ára: 2 Ft. Donovan ezredes tréfája I-II. Leslie L. Lawrence 3 Ft. Kilenc hónap Paula Bomer 3 Ft. Óriások I-II. Lőrincz L. László 3 Ft. Ponyvamesék puha Vavyan Fable 3 Ft.

Ponyvamesék kemény Vavyan Fable 3 Ft. Rumini és az elsüllyedt világ Berg Judit 3 Ft. Egy új korszak hajnala - A katedrális előzménye Ken Follett 5 Ft. A sirály a király? Bogyó és Babóca hónapok meséi Bartos Erika 3 Ft. Anya, kérek még! Népszerű kiadványok. Hírlevél feliratkozás. Érdeklődési körök kiválasztása Minden. Egészség, életmód.

Emberi kapcsolatok. Humor és szórakoztatás. Ifjúsági könyvek. Kultúra, művészet. Lexikonok, enciklopédiák. Manager könyvek. Műszaki, technika. Nyelvkönyvek, szótárak. Pedagógia, nevelés. Szabadidő, hobbi. Térképek, útikönyvek. Természettudomány, technika.