Konyv: A voros nyelvu parduc


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 735303668
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 10,38

MAGYARÁZAT:

Kosár mentése Kosár ürítése Pénztár. Az Ön böngészőprogramjában nincsenek engedélyezve a JavaScript-ek! Így az oldalunk fő funkcióit nem tudja használni! Főoldal Könyv Irodalom Szépirodalom Regény. Halász Margit új regényének színtere a Hajdúság, a puszta, történeti íve pedig négyszáz év. A címbeli bálványállattal a Bocskai-ivadék pásztordinasztia titkai, átkai öröklődnek nemzedékről nemzedékre.

A nagyvilágot nem tudom definiálni, a kisvilágok érdekelnek. Ebben a regényemben, a hajdúsági patanyomok mélyére néztem: csillan-e bennük víz, Ebben a regényemben, a hajdúsági patanyomok mélyére néztem: csillan-e bennük víz, látszik-e még bennük az égbolt. Meglepetve tapasztaltam, hogy látszik. Patanyomokat vizsgálgatni nem annyira divatos manapság. Hát istenem!

Lokális nélkül mégsem létezik globális. Halász Margit. Libri Miskolc Plaza Könyvesbolt. Szállítás: munkanap Akár ingyen szállítással. A termék megvásárlásával kapható: pont. Válassza az Önhöz legközelebb eső átvételi pontot, és vegye át rendelését szállítási díj nélkül, akár egy nap alatt! Nincs értékelés. Ezek is érdekelhetik Kapcsolódó termékek. Még több a szerzőtől Kategória bestsellerei Kiadói újdonságok. Hetvenhét vörös bárány Halász Margit.

Törzsvásárlóként: pont. A vitéz közalkalmazott Halász Margit. Jómadarak pácban Halász Margit. A boldog hülye és az okos depressziós Kepes András. A herceg és én filmes borítóval Julia Quinn. A vikomt, aki engem szeretett Julia Quinn. Párizs királynője Pamela Binnings Ewen.

Teljes lista. Néhány lépés az udvar kövein Gál Sándor. A mindenség ernyőjére kivetítve Osztroluczky Sarolta. Lassú nézés Juhász Attila. Tejüveg mozi Vári Attila. Kisfiúk a nagyviharban Borsi-Kálmán Béla. Igénylés leadása. Papírváros - Egy lassúdad regény, négy, szétszaggatva Zalán Tibor. Kortárs Könyvkiadó Kft. Kívánságlistához adom. Események

Halász Margit új regényének színtere a Hajdúság, a puszta, történeti íve pedig négyszáz év. Ebben a regényemben, a hajdúsági patanyomok mélyére néztem: csillan-e bennük víz, látszik-e még bennük az égbolt.

Meglepetve tapasztaltam, hogy látszik. Patanyomokat vizsgálgatni nem annyira divatos manapság. Hát istenem! Lokális nélkül mégsem létezik globális. Eredeti megjelenés éve: Emberi sorsokat ismerhetünk meg, a pusztai élet rideg, nincs itt helye a másságnak, az érzelmeknek, ölelés helyett ölnek, és öl a természet is, néha az ellenséget veszejti el a háborúbannéha az idegent, de belemerülhet bárki, aki nem ismeri eléggé, óvatlan, vigyázatlan.

Mind a 8 fejezetnek állatok, madarak adják a címét, akik az emberekkel együtt élnek, figyelik őket, néha figyelmeztetnék őket, néha áldozatul esnek nekik. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mese. Egy vándormese. Vagy pusztamese. Vagy pusztánvándorló népmese. Tekergett, kunkorgott, indázott, burjánzott, néhol önfarkába harapott.

Mint a régi gyerekjátékban, ment benne a gyűrű, akarom mondani, egy vörös nyelvű macska párducszobor is vándorútra, egyik kézből a másikba. Ahogy járt kézről kézre — hol lopták, hol ajándékozták, hol örökölték, hol találták —, hozott szerencsét és balsorsot, átkot és áldást, adott varázserőt vagy épp cserben hagyott, ahogy neki vagy a mese hatalmának tetszett.

Így ment-repkedett, mint a mese-mese mátka, pillangós madárkaévszázadokon keresztül, én meg, aki már rég nem vagyok meserajongó, csak tátottam a számat, mint egy kisgyerek, és magam se értettem, miért olvasom olyan odaadással. Anyukám a puszta lánya, ritkán mesél róla. Többnyire a nehézségekről, mégis minden szavával nosztalgikusan. Ezt a kettősséget éreztem mindvégig olvasás közben, de a puszta sosem került hozzám igazán közel. Sem az otthon ritkán hallott emlékek, sem a regény által.

Azt hiszem e tájat csak a beavatottak értik meg igazán, de ez a mesefolyam mégis megmutat belőle valamit. Egy szinte feledésbe merülő vilagba kalauzol minket, bújával, boldogságával, szikárságával együtt. Mégis benne van valami megfoghatatlan igaziság, valami nyers erő. Nem mindig esett jól, máskor meg csak úgy repültek a sorok. Ilyen hangulatú történettel még sosem találkoztam.

Az elején kicsit döcögősen indult számomra ez a regény, félre is tettem néhány napra. Aztán amikor újra elővettem, annyira magával ragadott, hogy már nem is tudtam letenni. Szeretem az olyan regényeket, amiknek az elején fogalmam sincs, hogy miről szól a történet, mire számíthatok és hát A vörös nyelvű párduc pontosan ilyen.

Tetszett, hogy ahogy a párduc szobrocska végigkíséri sok-sok éven át a sok-sok szereplő sorsát, akiknek az életük így-úgy összefonódik. Mindenkinek mást jelentett a szobor, különféle módokon jutottak hozzá, de a miszticizmus mindig körüllengte. Szeretném egy kicsit én is birtokolni azt a szobrocskát. És milyen igaza van! A tanyavilághoz, vidéki élethez kötődő írónő szövege talán nehezen indul, ám hamar izgalmassá válik.

A történet nagyon ötletes, egy szobor kapcsolja össze a fejezeteket, a fejezetekben megjelenő emberi sorsokat. Életszerűen és a szépirodalmi kötethez híven ezek a sorsok bizony szomorúak, ám emberek, állatok, a humánum és a természet, no meg némi misztikum mégis széppé, értékessé teszi a történetfolyamot. Nem hallották. Senki sem hallotta, csak a rideg, vad puszta, mely érzéketlenül és süketen didergett a reggeli fényben.

Ó, ha azt a sok jajszót, szitkot, káromkodást, átkot, zokogást mind a szívére vette volna, tavasszal holtbiztos nem nyitja meg a füvek szemét és szívét. Lett volna az egész pusztából egy holdbéli táj, mely fölött a gólya sem mer átrepülni. Egy fakerítés mellett valami feketeség: bárányok egy testté olvadva.

Gondolta, melegszik egy kicsit. Csak fel ne bégessék a gazdát. Odament, lekuporodott, és befészkelte magát a bárányok közé. A bárányok megértették, és felbégettek. Hagyták, hogy elgémberedett ujjait vastag gyapjuk melegébe fúrja. Egész testét átjárta a meleg.

Gyermekkorában érzett ilyet. Az anyjára gondolt. Legszívesebben reggelig a juhok között maradna. Mit reggelig! Vagy inkább örökre. Ha van egyáltalán öröklét. A síkon az a szokás, hogy a halott asszonyra az esküvői kontyolóruhát adják, a fejkendőjét nem kötik meg, hanem áll alatt egymásra hajtják a két sarkát.

Van olyan gondos, előrelátó ember is, aki előre megcsináltatja magának a koporsót, nem kér az enni, és nyáron a pitvarban jól lehet benne dinnyét meg ezt azt tartani. Ami a koporsó berendezését illeti, az aljára gyaluforgács szokott kerülni, erre jön a halottas lepedő, ami kézivászonból készül. A harangozásnak is külön szokása alakult ki. A harangok szavából azt is ki tudják venni, hogy milyen ember halt meg. Ez kongott Igazságosztó Radó Mártonnak is annak idején.

Mégis mi lehetett az? Gyémántszemű Szűzanya? Nem, nem, nem. Hát akkor mi a zeleméri istennyila? Ne bosszants már fel, te lovag! Mert olyat mondok, hogy magam is megbánom. Pedig nem bántam meg életemben még semmit. Baltazáron átfutott a borzongás, mert magára ismert.

Élete árán sem. Élete árán is. Jaj, jaj, jaj, Istenem, de szép! Jaj, jaj, jaj, ne meséld tovább, mert megszakad a szívünk! A java még csak eztán jön, mondta Viola, tényleg ne meséljem tovább? De, de, de, meséld csak, szipogta Bazsika. Csak azt nem értem, folytatta, hogy a legszebb dolgok miért ilyen szomorúak. Pro tagság Üzenet a Molynak meta.

KortársBudapest, Új hozzászólás. Egy csuklyás alak botorkál a hideg pusztai éjszakában, a frissen hullott porhót kotorja a szél. Kapcsolódó szócikkek: birka · juh.