Konyv: A legnagyobb batorsag a remeny


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 526577404
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 13,63

MAGYARÁZAT:

Generációk nőnek fel az esély reménye nélkül magukra hagyva. Ott, ahol elfogynak az illúziók, csak a valóság hatása, egy segítő beszélgetés az, ami jó döntésekre viheti az embert. Danó Éva egy volt a sok közül, de reménytelenségénél a hite és a szorgalma volt erősebb, ma ő támogatja azokat, akiknek az örökölt sorsból kilépni nehéz. Anyám sem írni, sem olvasni nem tudott. Gyerekként megfigyeltem az embereket, a viselkedésüket, mozdulataikat. Bolyongtam és fogalmam sem volt, hogy lesz-e helyem ebben a világban nekem, akit a szerencsétlenség ekkora mértékben sújt.

Kilencévesen hoztam az első döntésemet, másképp akarok élni, mint a szüleim. Sokat fogok dolgozni, nem dohányzom, nem iszom és nem lesz olyan férjem, mint az apám. Éva hatgyermekes családba harmadik gyerekként, első lányként érkezett, és ez nagyban meghatározta a családban betöltött szerepét már kislányként is.

Számtalan munkát elvégzett a szülei helyett, és szégyellte a ruháikat, a pénztelenséget, anyja depresszióját, apja agresszióját. Zárkózottá vált, de azt meséli, egy beszélgetés megfordította a sorsát. Vettem a bátorságot és megszólítottam. Ő kedves volt és beszélgetett velem, és akármikor visszagondolok erre az alkalomra, mindig összekapcsolódik ez a találkozás azzal a gondolattal, hogy Isten itt fogadott kegyelmébe.

Ez a hölgy egy református lelkész felesége volt, gondolom, hogy imádkozott értem. Ő nem tett mást, csak beengedett a családjába, és láttam, hogy másképpen viselkednek, beszélgetnek, esznek és hisznek. Ez a bátorság megalapozta Éva későbbi döntéseit, tizenöt évesen dolgozni kezdett, függetlenedni akart a szüleitől, és megvásárolni mindazt, amiről addig csak álmodott, rendes cipőt, fehérneműt, szép ruhákat.

Nyolc-tíz órákat dolgozott, minden keresetét hazaadta, így akarta támogatni is őket. A szülők egy idő után megérezték, hogy nem irányíthatják már a lányukat, aki egészen más életre készült, mint amit otthon látott. Nem neheztelek rájuk, nekik is megvolt a saját történetük, biztos, hogy abban is sok fájdalom volt. A szüleim tudomásul vették azt a döntésemet, hogy másképpen kívánok élni.

Eljöttek a református templomba, pár hónapig jártak is, a bátyám ott konfirmált és a húgom is látogatta az alkalmakat. A testvéreim nagyon szorgalmas emberek lettek. Ha van olyan közöttünk, akinek átmenetileg komoly gondjai vannak, vagy egy függősség gyötri, akkor mindig eszembe jut, hogy a terhelt gyermekkor súlya is hathat másként az emberre, és emiatt válhat nehezebbé a sorsa.

Éva 18 évesen költözött el szülővárosából, kezdetben egyházi szervezeteknél, adománygyűjtési munkákban vett részt, ráérzett a segítő munka ízére. Jelentkezett a Károli Gáspár Református Egyetem főiskolai karára, felsőfokú képesítést szerzett, és szociális asszisztensként kezdett dolgozni. Ha sikerül megértetni velük, hogy miért fontos a gyermekeik továbbtanulása, az már jó eredmény — mondja Éva. Hozzáteszi, hogy ezen a munkán keresztül a társadalom minden szegmensébe betekintést lehet nyerni, és bizony súlyos állapotok vannak, óriási a különbség családok életminősége között.

A leszakadó rétegek felzárkóztatására komoly, jól kidolgozott programok kellenének, és teljes ráhangolódás a nehéz sorban élő emberekre. Másfajta elkötelezettséget igényel a segítőktől az is, ahol a szegregátum nagymamái a legnagyobb drogdílerek és éves gyerekek már szerhasználók, és a legolcsóbb méreggel füstölik alufóliába csomagolt por, amit ha alágyújtanak, füstté válva szippantják fel az orrukon, szájukon keresztül totálisan kábultra magukat.

Az ő esetükben már az is sikerélmény, ha egy fiatal bevállalja a drogrehabilitációt, le tud szokni a szerhasználatról, és megértő nevelőszülőkhöz kerülve másként alakul a jövője. Amikor arról faggatom, érte-e valaha hátrányos megkülönböztetés a származása vagy munkája során, azt feleli, hogy fiatalként a szeretethiány borzasztó megfelelési vágyat alakított ki benne, így előfordult, hogy hagyta magát megalázni, hiszen azt gondolta, attól lesz jó, ha mindent eltűr.

Ahogy gyógyult a lelke, úgy állt helyre benne az önbizalma és józan ítélőképessége. Mindig is rendkívüli igénye volt arra, hogy felnézhessen, tanulhasson a nála nagyobb tudású emberektől. Manapság már semmilyen megkülönböztetés nem éri, sőt rengeteg szeretetet, elismerést kap a kollégáitól. Amikor a Terézanyu-pályázatok zsűritagjaként, a többiekkel együtt, szinte egyhangúlag Éva anyagát helyeztük első helyre, már akkor is megdöbbentett, hogy ennek a finom anyagból szőtt léleknek micsoda kitartás és eltökéltség kellett ahhoz, hogy kitörjön a kereteiből, de ne fordítson hátat azoknak, akik segítségre szorulnak, és akikkel — átélt tapasztalatai okán — csak ő képes megtalálni a hangot.

Amikor az ember gyerekként hányást takarít a szülei után, ott születnek az elhatározások, hogy én ilyen állapotban sosem leszek. Utáltam anyám fájdalmasan keserű arcát, amivel rám nézett. Tudtam, ilyen sem akarok lenni soha. Éva a szociális munka szinte minden zugát bejárta, ma esetmenedzserként dolgozik, és leghőbb vágya reményt és hitet adni azoknak a gyerekeknek, akik a családjukban nem kapják meg.

Az állami szociális ellátórendszer nem elég a leszakadó rétegek gondjainak megoldására, a családsegítőkben dolgozó kollégák adminisztratívan súlyosan túlterheltek, és alig kapnak mentális támogatást, hogy ebben a közegben ne égjenek ki. Prevenciókkal, rendszeres jelenléttel kell támogatni ezeket a gyerekeket, és a hátrányos helyzetből kikerülve vissza kell menni oda, és őszintén beszélni arról, hogy milyen belső harcok árán sikerült más életutat választani, mert minden fájdalom ellenére megéri élni — magyarázza Éva lelkesen.

Amikor azt kérdezem tőle, ő mit tesz kiégés ellen, hogyan töltődik fel, elmondja, hogy régi vágyának hódol éppen, teológiát tanul, mert a hit mindig meghatározó erő volt az életében, a munkájában is segít, közben élvezi a tudományhoz való hozzáférés csodáját. Legszívesebben a családja, három gyermeke körében van, szeret olvasni és beszélgetni azokkal, akik közel állnak hozzá. Sokat beszélgetünk arról, hogyan kell figyelni a saját működésükre, és mik azok a dolgok, amik mellett nem lehet elmenni, és önismeretre jutva hogyan kell azt kezelni, arra pedig külön kérem őket, hogy kalibrálják be az őseik viselkedésmintáit, és igyekezzenek azt nem lemásolni.

A férjem és én is felhatalmaztuk gyermekeinket, hogy ha tőlünk rossz mintát látnak, arra is mondjanak ítéletet, és felülbírálva csinálják jobban. Azt gondolom, hogy az én életemnek a pozitívra fordulásában ez egy kulcspont volt. Megítélni a cselekedetet, de az embert szeretni, és így maradt meg a szüleim iránti tisztelet. Ezzel a címmel készült dokumentumfilm arról, van-e esély kilépni az örökölt sorsból. Amikor azt kérdezem, milyen érzés ebben a példaértékű filmben szerepelni, a tőle megszokott szerénységgel feleli, hogy igazi megtiszteltetés, és hálás azért, hogy lehet ezekről a súlyos dolgokról ilyen őszintén beszélni.

Az a célja, hogy felhívja az emberek figyelmét, hogy ma is sok nő él úgy, mint az édesanyja, és ahogyan ő élt. Nagyon jó érzés ma úgy egy cigány fiatallal vagy hátrányos helyzetű gyermekkel leülni beszélgetni, hogy pontosan tudja, min megy keresztül, éppen ez teszi a munkáját hitelessé. Nagyon szeretne még sok gyermek szívéhez eljutni, és bátorítani őket, hogy van remény a kilátástalannak tűnő helyzetből kitörni, bátorság, jó döntések és azokhoz való erős ragaszkodáson keresztül, teszi hozzá Éva.

Anya lettem, csodálatos gyerekekkel megáldva, van egy férjem, aki nélkül soha nem lehetnék az, aki ma vagyok. Elmondhatom, hogy begyógyultak a szívemen azok a sebek, amit a verések, éhezések és a szegénység okozta beszűkült, kábult tudat okozott. Az élet szép, és nagy bátorság szembemenni az árral, de megéri. Ma már nem szégyellem, hogy cigány vagyok. Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Az én történetem. Előző cikk Se kincs, se hulla — Avagy a szemét dögunalom. Következő cikk Nem, nem, az nem lehet, hogy anorexiás! Vélemény, hozzászólás? Kilépés a válaszból Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni. Bejelentkezés Facebookkal. A regisztrációval és bejelentkezéssel kijelentem, hogy elolvastam és elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.

Thomas Edison laboratóriuma decemberében csaknem teljesen a lángok martalékává vált. Jóllehet a kár meghaladta a kétmillió dollárt, az épület csak dollárra volt biztosítva, mivel betonból készült, s így tűzállónak hitték.

Edison életművének nagy része odaveszett azon a decemberi éjszakán. A tűzvész tetőpontján a feltaláló huszonnégy esztendős fia, Charles az aggodalomtól félőrülten rohangászott a füst és törmelék között, míg végre megtalálta az apját a tűz közelében, arcát vörösre festette a lángok visszfénye, ősz haja lobogott a szélben.

Azt feleltem, nem tudom. Hála Istennek tiszta lappal indulhatunk újra. Három héttel a tűz után sikerült megszerkesztenie az első fonográfiát. Tégy engem a Te békéd eszközévé, Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek, Ahol sérelem, oda megbocsájtást, Ahol széthúzás, oda egyetértést, Ahol tévedés, oda igazságot, Ahol kétség, oda hitet, Ahol kétségbeesés, oda reményt, Ahol sötétség, oda világosságot, Ahol szomorúság, oda örömet. Hogy ne vigaszt keressek, Hanem vigasztaljak, Hogy ne megértést keressek, Hanem másokat értsek meg, Hogy ne engem szeressenek, Hanem szeretetet nyújtsak.

Mert amikor adunk, akkor kapunk, mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot, mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! Ha bármely más tevékenységgel ez volna a helyzet, az emberek mohón igyekeznének kideríteni a kudarc okait és megtanulni, hogyan csinálhatnák jobban — vagy felhagynának vele. Mivel ez utóbbi a szeretet esetében lehetetlen, a kudarcon alighanem csakis úgy lehet felülkerekedni, ha megvizsgáljuk az okait, és elkezdjük tanulmányozni a szeretet jelentését.

És itt nemcsak a csodás tettekről és legendás eseményekről van szó, hanem az imádságról is. Imájában az ember azt kéri az Istentől, hogy tegyen csodát. Csoda alatt azt érti, hogy lépjen át az Úr a kérlelhetetlen törvényeken, és változtassa át a nehéz valóságot.

Könnyítsen a súlyos életterheken, lágyítson a fájdalmon, segítsen gondolatai, reményei és vágyai megvalósulásában. Keresztény szóval az imádság kegyelmet kér törvény helyett. A kegyelem pedig — ebben a kőkemény törvényvilágban — csoda. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.

Az élet tárt karokkal vár, Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.

Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet. Sorsforduló és korforduló pillanatában élsz, mikor minden reng és változik, a hagyományok, az erkölcsi törvények, az ismert életformák. Mintha már nem is házakban laknál, hanem az élet őserdejében, ahol állandóan zeng és dúl a vihar.

S a változásban reménykedel. Bízol abban, hogy egyszer hamuvá ég a szívekben minden indulat, a pernye és a keserű füst, mely a szívekben terjeng, eloszlik. Megint napfény hull az emberi tájra. A tenger kék lesz és a fák gyümölcse illatos. A változás elhozza a békét. A változás természetesen bekövetkezik majd, ha itt lesz az ideje: az indulatok megpihennek. De egy nem változik: az emberi természet. Nincs erkölcs, érvelés, csoda, mely igazán és mélyen változtatni tudna az emberi természeten.

Akik a változást hozzák és élik, megint csak emberek lesznek, tehát igazságtalanok, türelmetlenek, kegyetlenek, kapzsiak és buják. A változás, minden emberi dolgok változása, elkövetkezik, de az ember nem változik meg. Idézetek, bölcsességek.

Assisi Szent Ferenc.