Konyv: A New York-Budapest metro


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 722984297
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 18,75

MAGYARÁZAT:

Vámos Miklós úgy érezte, valakinek egyszer már meg kell írnia Amerikát, az Egyesült Államokat, that is, azt a ménkű nagy országot, egy ménkű nagy magyar regényben. Miután hosszan időzött odaát, nyarán már biztosra vette, hogy ő az a valaki. A New York-Budapest metró című könyv első kiadása három év múlva jelent meg. Budapestre valószínűleg azért nem terveznek megállót, mert A New York-Budapest metró már létezik, s álmok évadján menetrendszerűen közlekedik.

Azt álmodta, hogy a New York-Budapest metrón utazik. Két megálló volt az óceánban, a harmadik már Párizs, aztán München, készülődhetett, mert hét perc múlva Budapest következett. Marton azonban az utolsó pillanatban mégse szállt ki. Két viszonylag hosszú megálló: Novoszibirszk, Peking. Marton elmosolyodott. Imádta, hogy ennyire gyorsan és zökkenőmentesen száguldhat előre.

Megint behunyta a szemét, így történt, hogy ezúttal New Yorkot szalasztotta el. Sebaj, legföljebb megyek még egy kört, gondolta. Bérlete volt. A New York-Budapest metró. Vámos Miklós. Európa Könyvkiadó, Egy magyar színész ösztöndíjjal Amerikába utazik, hogy szerencsét próbáljon.

Bejárja az országot, tanít, rendez, játszik, pénzt keres és veszt, szerelmes és tapasztalt lesz. Néha úgy érzi, tudja már a biztos siker titkát. Máskor sejti, még az sem elég. Vámos Miklós az amerikai álmot beutazó regénye új kiadásban jelenik meg az Európa Könyvkiadónál. Kedvenc könyvem. Leírás a könyvről. Raktári kód:. Méret [mm]:.

Tömeg [g]:. További hozzászólások betöltése. Ismerje meg a szerzőt. Vámos Miklós, író. Született Budapesten, Egy lánya van, Anna és két ikerfia, Henrik és Péter Az ELTE állam és jogtudományi jogi karán tanult s szerzett diplomát. Az Objektív Filmstúdió dramaturgja Az Ab Ovo Kiadó egyik alapítója és vezetője Az International Buda Stage művészeti vezetője A Nation USA című hetilap tudósítója — Elsősorban regényíró és novellista, de írt sikeres filmeket, színdarabokat és hangjátékokat is.

Prózájában elsősorban a család és a történelem kapcsolata izgatja. Szerző további művei. Anya csak egy van. Zenga zének. Hattyúk dala. Álmaimban valahol. Beatles és én. Hasonló termékek. Szép álmokat, Billy! Daniel Keyes. Éjféli palota. Carlos Ruiz Zafón. Angyali játszma. Az ötödik Sally. Krúdy Gyula. Trükkös játék. Paul Auster. Virágot Algernonnak. Bűnös-e Claudia? Ne mozdulj!

Margaret Mazzantini. Szintén neked ajánljuk. Churchill I. Andrew Roberts. Igor Ribakov. Egy csipetnyi mágia. Michelle Harrison. Különös éjszaka volt. Zsoldos Gábor Dedy. Ferrandi: A konyhaművészet nagykönyve - A francia csúcsgasztronómia iskolája. Michel Tanguy. Alzheimer-kór lépésről lépésre. Mary Moller. Benned a létra. Ölbei Lívia. Enola Holmes - A balkezes kisasszony esete. Nancy Springer.

A "Rómeó Kerényi Miklós Gábor. Heti top. Trónok harca. George R. A boszorkány éjszakája. Katherine Arden. Ellopott házasság. Diane Chamberlain. Judy Hall. Egy pap vallomása. Szántó Dániel. Valar Morghulis. James Hibberd. A Vörös Özvegy. Mark Edwards. A név nélküli lány. Diney Costeloe. Vidám vakáció 1. Geronimo Stilton. Martin biztató híreket osztott meg A tűz és jég dala-sorozat hatodik kötetéről.

A szerző Not a Blog elnevezésű oldalán osztott meg néhány évzáró gondolatot. Legyen tiéd egy dedikált példány a Szibériai csapda című könyvből! Viszkok Fruzsi kipróbálta a Varázslatos sütemények és más fantasztikus desszertek receptjeit! A népszerű magyar életmódvlogger legutóbbi videójában Aurélia Beaupommier mágikus receptjeiből próbált

Egy magyar színész kijut Amerikába ösztöndíjjal. Elhatározza, hogy ott is szerencsét próbál a szakmájában. Bejárja az egész országot, tíz fejezetben tanít, rendez, játszik, próbafelvételekre megy, pénzt keres és veszt, szerelmes és tapasztalt lesz. Néha úgy érzi, tudja már a biztos siker titkát.

Máskor sejti, még az sem elég. Eredeti megjelenés éve: Duna · Vígszínház. Áradó, színes, ötletes történetek Gyula Martonról, a nagyon külföldi magyar színészről, aki kicsit megtanulja Amerikát, mi pedig általa kicsit megismerjük és fanyarul mosolygunk azokon a fordulatokon, amelyek közben eszünkbe idézik jó magyar hazánkat is és mellbevágódva megdöbbenünk milyen kicsi is és milyen véletlen és szükségszerű egyszerre a világ, amelyben látszat és valóság kevereg, s amelyeket a leírt emberi-rokoni kapcsolatok is bizonyítanak.

Ha akarsz jól szórakozni — olvasd el! Szeretem Vámos stílusát — ez volt az első gondolatom, ahogy olvasni kezdtem a könyvet. Jól ír, érdekesek a témái, és az első mondatokkal képes rögtön megragadni az olvasó figyelmét. Már amiatt is érdekes a könyv, ahogy bemutatja a keleti blokkból érkezett ember rácsodálkozását a nyolcvanas évek végi Amerikára. Életrajzi adat: Vámos Miklós pont ugyanekkor járt kint, és nagyjából azt is csinálta, mint főhőse: ösztöndíjasként tanult és tanított több egyetem film- és színművészeti karán, például a híres Yale School of Drama-n.

Volt hát honnan merítenie, és ez érezhető is a könyv hitelességén, ahogy például bemutatja azt a rengeteg kisebb-nagyobb akadályt, amivel Magyarországról érkezett hősének szembesülnie kell. Remélhetőleg a hasonlóságok itt véget is érnek író és karakter között, ugyanis a könyvbeli Marton Gyula nem túl kellemes ember.

Önző, törtető és irigy alak, akinek minden lélegzetvétele egyetlen célt szolgál: befutni, ismertté és gazdaggá válni, a lehetőségek földjén megélni az amerikai álmot. Ez az ábrándkép lebeg előtte folyton, és eltakar minden egyebet. Annyira nem érdekli más, hogy például amerikai ismerőseitől értesül csak a Magyarországon zajló rendszerváltásról, de alig vesz tudomást róla. Szokatlan a regény szerkezete. Marton Gyula története ismerősi, baráti vagy szerelmi kapcsolatain keresztül bontakozik ki.

A könyv tíz fejezetből áll, mindegyik egy-egy ilyen emberi kapcsolatot kísér végig megismerkedésüktől általában az utolsó találkozásig. Ez a felépítés lehetővé teszi Vámos számára, hogy posztmodern játékossággal kezelje az időt. A fejezetek többé-kevésbé párhuzamosan vagy legalábbis jelentős időbeli átfedésekkel futnak egymás mellett, így már átélt eseményekkel akár többször is találkozhatunk, és jobban megérthetjük őket. Az is érdekes, hogy főhősünket majdnem minden fejezetben más néven szólítják.

Marton van, amikor félrehallás okozza ezt Mr. MortonMr. Martinvan, hogy magyar keresztnevének angol kiejtésére tett kísérletek DzsúlaDzsúvagy éppen szerelmes Rom vagy baráti hülye barom becézés. Vámos a folyton változó nevekkel jól példázza főhősének idegenbeli identitáskeresését, de azt is, hogy különböző emberi kapcsolatainkban mindig kicsit mást mutatunk magunkból, más és más szerepet játszunk. Összegezve: Vámostól nem ez a kedvenc, mert az Apák könyvé t nehéz lesz felülmúlni, de egy nagyon jó regény, ami további ismerkedésre ösztönöz az író életművével.

Amikor azt hinném, Vámos már nem tud meglepni, akkor jön ez a tíz fejezet és valósággal berúgja az ajtót, ami csoda hogy nem szakad az emberre. Névrokonom, Marton Gyula állandó szerencsétlenkedései és pillanatnyi sikerei annyira jellegzetesek, hogy jobban nem is lehetett volna kitalálni ezt a főszereplőt.

A sorrendben olvasott Vámos-regények között ez még csak a harmadik volt számomra, szóval remény meg akad rendesen, de már most megy a kedvencek közé a Félnótá val együtt, az pedig szinte biztos, hogy évente kötelező újraolvasni. Ezen a könyvön halálosan jól szórakoztam!

A regény egy sikeres magyar színész, rendező és drámaíró válogatott kalandjait mutatja be a Lehetőségek Földjén, azaz az óceán túloldalán, a magyarországi rendszerváltás környékén. Teszi ezt olyan stílusban, hogy jaj. Nagyokat nevettem olvasás közben, és mivel a nevetés olyan, mint a kávé, fölébreszti az embert, az esti olvasásból rendre hajnalig tartó olvasás lett. Bátran merem ajánlani bárkinek! Vámos Miklós az a szerző, akit nem csak olvasni kell, hanem élőben is kell találkozni vele.

A Könyvfesztiválon hallgattam meg Dés Lászlóval közösen tartott zenés könyvbemutatóját, melyet a Zenga zének című műve kapcsán tartott. Elképesztő humora mellett van egy egészen különös és magával ragadó kisugárzása az írónak. A New York-Budapest metró főhősét az események sodrásában történő karakterének formálódása, illetve az egyes helyszínekhez történő igazodása kapcsán ismerjük meg. A bemutatón nekiszegezett kérdésre, mely szerint realista írónak tartja-e magát hellyel-közzel kitérő választ adott, de természetesen az.

Persze realistából is létezik többféle. Nem hasonlítom senkihez, inkább olvasok még tőle a jövőben és élvezem az általa nyújtott könnyed stílusban és sok humorral fűszerezett magvas gondolatokat és mindenképpen keresem az alkalmat, hogy részt vehessek majd a legközelebbi író-olvasó találkozóinak egyikén.

Másodszor olvastam most e karácsonyi ajándék kötetet. Alapvetően kellemes írónak tartom Vámos Miklóst az Apák könyve magasan kiemelkedik a többi közüla régi beszélgetős tévéműsorát is egészen a kellemes tévés emlékeim között tartom számon.

Az első olvasásból az maradt meg a fejemben, hogy jé milyen klassz váratlan dolgok tudnak a főhőssel történni! Most másodjára határozottan felbosszantott a történet és a szereplők. Gondolom, pont nem ez lehett az író célja, hanem inkább a pontos ábrázolás. Mert abban jó. Ha mad egyszer szóba kerül ismét a vándorló-kivándorló karaktere meg a magyarság mint olyan a világban, ezt a könyvet fel lehet hozni jó példának. Meg mondjuk a Noszty fiút is Tóth Marival annak ellenére, hogy ők a szomszéd városnál nem szekereztek messzebb, de ott sem sikerült semmi.

Mennyi ilyen Gyulát kell még magam körül tartani?? Választott Amerikámban szintén egyre több a magyar. Jön, ideálmodozik, rendesen vak a körülményekre és nem akarja tudomásul venni, hogy a magyar stílus nem menő itt. A nyelvi korlátok meg hát ugye. Sokszor magamra ismertem olvasás közben, a kezdeti hibáimra, aztán meg arra, hogy mit csináltam másként. Az eredményekre. Meg a tervekre és hogy mit is kell azokért tenni. A lelkiismeretem hátsó zugában ott kajánkodik a hang, de még ennek ellenére sem teszem meg sokszor, hogy szóba állok a Gyulákkal, ha valahogyan hozzám keverednek itt.

Pár okot jogosan sorolok magamnak a korábbi tapasztalataim alapján, párat mégse, hiszen hát olyan elveszettnek tudnak látszani… de aztán pár szó után még ez a kis segítés-hang is elhallgat, jajj istenem, hová meneküljek előlük? Tudna jönni végre egy pozitív magyar, aki reális dolgokról álmodozik, nyitott a világ dolgaira és véletlenül sem gondolja,hogy ő genetikailag mindent jobban tud?

Na akkor folyamatosan beszélnék hozzá! Nem marad más hátra, tárgyalnom kell az angolokkal, a franciákkal, a spanyolokkal, a bangladeshi népséggel és szerezni egy kis lett füvet a walesi kollégával borozás után. A magyarokról meg csak annyit érdemes most mondani, ha kérdeznék, nálunk hogy is mennek a világ dolgai, hogy metróépítésben igencsak csúszásban vagyunk és nem is mindig jár minden irányban…. Na kérem, ennek aztán volt stílusa, dinamikája, afféle picit entellektüel humora.

Nagyon lendületes történetvezetés és szórakoztató helyzetábrázolások. Az Apák könyve című regényével felülmúlhatatlan élményt nyújtott számomra. A New York-Budapest metro is maradandó emlék lesz, mert annyira jól ábrázolja főhőse, Marton Gyula jellemét, hogy helyre kellett tennem magamban: a bennem dúló érzések Dzsúla karakterének szólnak, nem pedig a könyvnek, illetve írójának.

A középszerű színész a rendszerváltás környéki években a távoli Amerikába megy karriert építeni, hogy a hőn áhított gazdagság, siker, a megérdemelt világhírnév végre ölébe hullhasson. Kolbászból van-e a kerítés a korlátlan lehetőségek hazájában? Igaz-e, hogy otthon fáradsággal is alig boldogulhat az ember, az ígéret földjén pedig tárt karokkal várják?

A történet helyenként vicces, s bár a rendszerváltás idején játszódik, humorosan láttatja annak számos jellegzetességét, mégis van örök érvényű üzenete. Változatlanul rajongó vagyok. A MEK-en találtam ezt, és nagyon megörültem neki, gondoltam csak kicsit beleolvasok… persze tudhatnám már, hogy ilyet nem szabad gondolni éjjel egy óra tájt.

Azért aludtam mégis, mert a harmadik rész végére padlón voltam. Nem akartam tovább olvasni, úgy éreztem, a második és harmadik, de főleg a második rész annyira erős, hogy ezután már csak csalódás érhet. Aztán egy-két hónappal később kivettem könyvtárból, és kezdtem elölről. Továbbra is az a véleményem, hogy olyan, mintha az augusztus huszadikai ünnepség a tűzijátékkal kezdődne, már akinek az az est csúcspontja.

Ettől függetlenül az egészet nagyon élveztem. És mennyire találó a végén a két generáció szembeállítása! Bizonyára velem van a baj, az emberek nem találnak rokonszenvesnek. Sokáig igyekeztem ezen változtatni, módosítottam a viselkedésem, a ruházatom és a beszédmodorom, még egy személyiségfejlesztő tanfolyamra is beiratkoztam, de aztán megértettem, hogy minden hiába, az ember nem bújhat ki a bőréből.

Azért örvendeztem olyan nagyon, amikor a barátságoddal megtiszteltél. Nem kell száznegyven különböző márkájú mosópor, nincs szükség kétszázhatvan fajta csomagolt kenyérre, sokféle — közeli és távoli államokból és országból érkező — szőlőre, narancsra, görög-dinnyére, fügére, kiwire, papayára. Húsz méteres polcon sorakoztak azok a déli?

Az állandóan gomolygó párával hűsített zöldséges pultokon is hemzsegtek a különös növények, a bok choy, a kale, a swiss chard…. Majdnem minden nemes dolog forrása valamiféle szélhámosság, csak eléggé messze kell követnünk az okok és okozatok láncolatát. Minden ellenérzés közül a leghamarabb sarjadó s a leghevesebb a kiszolgáltatottak egymás iránti utálata. Most tapasztalta először, hogy az amerikaiak többsége nem bánja, ha látszik az ínye nevetés közben.

Szívesen elővillantják egyenletesre szabályozott fogsoraik alatt s fölött a rózsaszín húst, melyet szájzuhannyal, elektromos fogkefével, szeszekkel, kencékkel és ficékkel tartanak karban. Marton szemérmetlennek — sőt oly-kor kifejezetten obszcénnak — találta az öntelt ínyek látványát. Végeredményben a száj is nemi szerv, nem egészen illendő, hogy idegenek belebámulhassanak… Mi, Kelet-Európaiak, már azzal is beérjük, ha vannak fogaink.

Dzsúla hamar belátta, hiba volt, hogy mindjárt az elején lefeküdt vele, megint bebizonyosodott: ha az ember egy nőt rávesz arrautána már kevés az esélye, hogy bármi másról meggyőzhesse. Olyan ez, mintha a nők a testiséggel jegyet váltanának maguknak a saját akaratukhoz, úgy okoskodván: na jó, EBBEN engedtem, minden másban te fogsz…. Fölmerül a kérdés, hogy ha ekkora kéjérzettel jár e sikerek puszta elképzelése, miért olyan fontos, hogy a valóságban is megtörténjenek? Mennyivel szerezhet több örömet a gondolatban alaposan és ismételten átélt diadalnál a tényleges?

Talán semennyivel. Ha az elképzeltekhez hasonló sikerélményben lett volna része az igazi életben, valószínűleg arra sem emlékezhetne többször, részletesebben vagy nagyobb élvezettel.