Konyv: A feher tigris


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 651660786
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 12,64

MAGYARÁZAT:

Sőt épp e gyilkosságnak köszönhetően lesz szerencsétlen sorsra született senkiből sikeres vállalkozóvá napjaink indiai társadalmában. Gyilkos, aki egyébként egy állatot sem tudna megölni. Áldozata pedig gazdája, aki szintén olyannyira nem szereti a kegyetlenkedést, hogy maga is vegetáriánus, és szolgájával is jól bánik.

Akkor hát miért ölik meg? Ez a regény nem tanmese, még csak nem is bűnügyi történet, mindkettőnél jóval több. Modern levélregény, amely egy laptopon íródik. Nem igazán fontos, hogy kihez — egyébként a Kínai Népköztársaság miniszterelnökéhez —, sokkal lényegesebb ennél, hogy kihasználja a műfaj kínálta lehetőségeket. Tulajdonképp egy rendkívül provokatív, kíméletlen hangon megszólaló, környezetének morális hagyományait semmibe vevő lírai monológot olvashatunk, mely egyben szinte szociografikus ábrázolása is az évezred első évtizedébe lépő Indiának.

Ahol a minden haladást béklyóba kötő,… tovább. Ahol a minden haladást béklyóba kötő, évezredes hagyomány együtt él a modern technológia által felforgatott, ugyanakkor velejéig korrupt politikai rendszer mindennapi gyakorlatával. Eredeti megjelenés éve: Sting · Eminem. Ez itt a Nirvána előszobája. Kasztingolás zajlik éppen. Mindenki a megfelelő fiókocskába bedugva, majd egy szűk járaton leszületve ismét.

Lés a tudás anyja. Nem tetszik, mi? Válasszuk magunkat fehér tigrisnek, a szabadság és kiemelkedés jelképének. Ja, és ne feledjük, hogy a nyugat jelképe is. India mega globalizációja. Fura egyveleg a kasztok között a modern és a kiömlő szennyvíz. Értem miért a díj. Azonban irodalmilag nekem nem nyújtott semmit. Ellenben jól szórakoztam. Majd megismerem Indiát, ha kerekesszékben a tengerparton csörgök a megfizethető fiatalemberekkel, akik térdemet verő kebleim közt remélik a gazdagságot, pedig csak egy szegény nyugdíjas leszek Magyarországról Goán, aki megérdemelten sütteti majd aszott bőrét a mindig változó, mégis megátalkodottan ezer és ezer éves hagyományaiba fulladó túlnépesedett félszigeten.

Szerintem sokatok látta azt a neten terjedő videót, ami kínai munkásokat mutat, akik benne ülnek egy présgépben, a gép folyamatosan összejár, ők minden löketnél lehajolnak, hogy ne zúzza őket össze a gép, közben meg rakják át az alkatrészt egyik fészekből a másikba. Ultraprimitív és életveszélyes módja ez ennek a műveletnek, nyugati végeken természetesen ez lehetetlen, itt gépek végzik ezt a munkát.

Látva ezt a videót a legtöbbünk valószínűleg azt gondolta, vagy ha nem is gondolta, akkor csak az szűrődött le benne mert ez a videó mégis csak ezt sugalljahogy ezek a sárgák a büdös életben nem érik utol a fehér embert, ahol ez a színvonal — és ezt lehet érteni Japán és Dél-Korea kivételével egész Ázsiára — az a térség nem lehet veszélyes a fehér ember világuralmára teli fridzsider és benzintank meg a többi.

Pedig mögé kell nézni ennek a jelenetnek, és megérteni mi folyik itt. Mert ezeket az embereket is egy másik sárga ember ültette be a gépbe, az, aki működteti a gyárat, és az olcsó áraival ellenállhatatlan kísértésbe viszi a fehér embert. Őt aztán nem érdekli, hogy a munkása milyen színű, csak minél olcsóbban állítsa elő az árut, fehér ember úgysem kérdezi meg, hogy betartották-e a biztonsági előírásokat.

Ezekről az emberekről mesél Adiga, akik miatt majd a mi unokáink ülnek be a gépbe. E könyv állítólag arra hivatott, hogy elolvasva átgondoljuk Indiával kapcsolatos közhelyes nézeteinket. Én elolvastam, és az emberekkel kapcsolatos nézeteimet gondoltam át újra, de az eredmény nem változott.

Néha hiszek a sorsban, néha épp ellenkezőleg. Bár addig jó, ha vastagon van. Jó lenne, ha lenne, elmennék Indiába, egyszer legalább! Indiában a főhős sofőr lesz, majd megöli a gazdáját, ellopja a pénzét és meggazdagszik, kitör a szolgasorból. Nem bánja meg a tettét. Kína miniszterelnökének írja laptopon ezt a levélregényt, ahol ismerteti élete történetét, és bemutatja az igazi Indiát.

Nagyon tanulságos könyv, mert egy más nézőpontot ismerhetünk meg belőle. A fent idézett Paper Planes és M. A Fehér Tigris kicsit okosabb, írója legalább megpróbálja kikerülni a hagyományos forgatókönyvet a szörnyű nyomorból való, alvilági kacskaringókkal tűzdelt felemelkedésről a minimum rendes életbe, de inkább a siker, pénz csillogás és mozivászon felé.

Adiga ügyes, mert bár főszereplője, a Fehér Tigris is egy nagyon mélyről induló íven fut és történetének minden pontján időben és térben is erőszak, végtelen szegénység és reménytelenség van jelen, ez mégis áttetszővé válik egy abszurd keretre feszített, sokkal erősebb, ironikus és talán morálisnak nevezhető szál mellett, ami valóban különlegessé teszi a könyvet. Ha Tagorén kívül semmit nem olvastál Indiáról és Lhumpa Lahiri meg Kiran Desan is elkerült, akkor ez egy jó könyv arra, hogy kikeveredj a lobogó szárik közül, a fűszeres illatok kavalkádjából, kinyisd a halotti máglyák füstjétől csípett szemed és megszabadulj Gangá anya kebeléről- mert India másutt van.

Először, az első néhány lap után félretettem. Nem kell nekem India, sem Kína. Sületlenségnek tartottam. Aztán ismét kézbe vettem és két nap alatt el is olvastam. Nem mondom, hogy letehetetlen volt, de elkezdett érdekelni a történet, ami egy gyilkosról szól. Nem értek egyet a főszereplővel, nem gondolkodunk egyformán, nem is sajnálom őt, de az író hagyott belekukucskálni India hétköznapjaiba, ami számomra érdekes volt.

Tetszett a könyv címe, és a magyarázat is, hogy miért pont ez. A tyúkketreces hasonlat, pedig mindent vitt. Egyszóval jó kis történet volt ez, örülök, hogy elolvastam. Igaza lehet a könyvnek, valóban jellemző a nyugatiakban egy olyan előítélet Indiáról, ami inkább a szépet és a misztikust látja meg elsősorban.

Ez az írás viszont a hétköznapok nyomorába kalauzolja az olvasót, mintegy felébresztve őt saját álomvilágából…. Hm… Korrupció, bürokrácia és gyilkosság, nem számítottam rájuk a cím alapján. Aravind Adiga története a mai modern világba vezet be minket, hiszen a fizetett választások nemcsak Indiában zajlanak, hiszen mi mindannyian egy tyúkketrecben élünk, ahonnan próbálunk kitörni, hiszen gátlástalanul a pénz rabságában élünk.

Összefoglalva négy szóban: egy modern realista regény. Magunkra ölthetjük a civilizáció merev műmosolyát, összesúghatunk más népek szokásain, megbotránkozhatunk a nyílt igazságtalanságokon; aztán beismerhetjük magunknak, hogy mi sem vagyunk jobbak. Talán nem a nyílt színen űzzük, de a sznob modorosság alatt lapuló korrupció, elnyomás és kirekesztés a világ ezen táján sem más.

Aravind Adiga könyve a Fehér Tigris életútjának apropóján egy leplezetlenül vad oldalát mutatja be, fülszöveg szerint Indiának, valójában viszont azt hiszem, rassztól, földrajztól, kultúrától függetlenül az emberi természetnek. Nálam ez egy 1 napos könyv volt, ami ritka.

Jó, a hosszú hétvége is nagy segítség volt ebben. Azóta állt a polcon. Most, így harmadik nekirugaszkodásra kitartóbb voltam, és nem bántam meg. Az kicsit csalódás volt, hogy a címben említett nagymacska a főszereplő egyik neve, de a vége felé végül kaptam egy igazi tigrist, ha csak rövid ideig is szerepelt. Viszont bepillantást nyerhettem India életébe, ami egy egészen más világ.

Igazán érdekes volt ezt megismerni. Tetszett benne, hogy miért kapta a fehér tigris nevet a főhős még gyerekkorában. Illetve a ketreces elmélet is elgondolkodtató. Kicsit fura volt, hogy az egész történet egy másik embernek írt levél, de egy idő után már természetesnek vettem. A rádióban valami politikus azt mondta, hogy mi, indiaiak, ezért fogjuk legyőzni önöket Kína : lehet, hogy nekünk nincsenek csatornáink, ivóvizünk és olimpiai aranyaink, de demokráciánk igenis van.

Ha én csinálnék egy országot, először csatornahálózatom lenne, aztán demokráciám, és csak utána osztogatnék füzetkéket meg Gándhi-szobrokat másoknak, de mit tudom én? Én csak egy gyilkos vagyok. A sofőrségben az a legrosszabb, hogy az ember órákig várakozik a munkaadójára. Ezt az időt el lehet tölteni cseverészéssel meg tökvakarással is. Az ember olvashat gyilkosságról és erőszakról szóló magazinokat.

Kialakíthatja azt a sofőrszokást — ez tényleg egyfajta jóga —, hogy beledugja az ujját az orrába, és órákon át nem gondol semmire úgy kellene nevezni, unott sofőr- ászana ". A gazdagok álmai meg a szegények álmai — azok sohasem fedik egymást, ugye? Tudja, a szegények egész életükben arról álmodnak, hogy eleget kapjanak enni, és úgy nézzenek ki, mint a gazdagok. De miről álmodnak a gazdagok? Hogy lefogyjanak, és úgy nézzenek ki, mint a szegények. Ebben az országban, uram, három fontos betegség van: a tífusz, a kolera és a választási láz.

Ez utóbbi a legrosszabb; ettől az emberek egyre csak olyan dolgokról beszélnek, amikbe nincs beleszólásuk. Az ember abban a pillanatban, amikor felismeri, hogy mi a szép ezen a világon, megszűnik szolga lenni. Delhiről elsősorban azt kell tudni, hogy az utak jók, az emberek meg rosszak. A rendőrség velejéig romlott. Összeszorult a szívem a szenvedése láttán — de hogy hol ér véget az érte érzett őszinte aggodalmam, és hol kezdődött az önös érdekem, azt meg nem tudnám mondani: egyetlen szolga sem tudja, mik a szíve mozgatórugói.

A szeretet álarca mögül utáljuk a gazdánkat — vagy az utálat álarca mögül szeretjük? Iqbál, aki a világ négy legjobb költőjének egyike — a többiek Rúmí, Mirzá Ghálib és egy negyedik fickó, szintén muzulmán, akinek elfelejtettem a nevét —, írt egy verset, amiben ezt mondja a rabszolgákról: Szolgák maradnak, mert nem látják mi a szép ebben a világban.

Ez a legigazabb dolog, amit valaha mondtak. Nagy költő ez az Iqbál fickó — még akkor is, ha muzulmán. Erről jut eszembe, miniszterelnök úr: észrevette, hogy a világ négy legnagyobb költője muzulmán? Mégis minden muzulmán, akivel az ember találkozik, írástudatlan, tetőtől talpig fekete burkába bugyolálja magát, vagy olyan épületeket keres magának, amiket fölrobbanthat.

Rejtély, ugye? Ha egyszer kiismeri ezeket az embereket, küldjön egy e-mailt. Pro tagság Üzenet a Molynak meta. CartaphilusKistarcsa,

Sőt épp e gyilkosságnak köszönhetően lesz szerencsétlen sorsra született senkiből sikeres vállalkozóvá napjaink indiai társadalmában. Gyilkos, aki egyébként egy állatot sem tudna megölni. Áldozata pedig gazdája, aki szintén olyannyira nem szereti a kegyetlenkedést, hogy maga is vegetáriánus, és szolgájával is jól bánik. Akkor hát miért ölik meg?

Ez a regény nem tanmese, még csak nem is bűnügyi történet, mindkettőnél jóval több. Modern levélregény, amely egy laptopon íródik. Nem igazán fontos, hogy kihez — egyébként a Kínai Népköztársaság miniszterelnökéhez —, sokkal lényegesebb ennél, hogy kihasználja a műfaj kínálta lehetőségeket.

Tulajdonképp egy rendkívül provokatív, kíméletlen hangon megszólaló, környezetének morális hagyományait semmibe vevő lírai monológot olvashatunk, mely egyben szinte szociografikus ábrázolása is az évezred első évtizedébe lépő Indiának. Ahol a minden haladást béklyóba kötő, évezredes hagyomány együtt él a modern technológia által felforgatott, ugyanakkor velejéig korrupt politikai rendszer mindennapi gyakorlatával.

Ami a világon túlról jött? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak.

Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van. Neil Gaiman új regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.

Anna hallgatásra kényszeríti magát: eltompítja lelkét, s csak az éberség fenntartására, a tökéletesség megszerzésére figyel. Vad szexualitás, bulimia — mint jellegzetes trend-betegség — és a vasfüggöny mögötti történelem drámai természetességgel fonódik egybe Sofi Oksanen debütáló regényében, a Sztálin teheneiben. Oksanen az első nyugati író, aki egyszerre belülről s mégis kívülről ír a szovjet időkről. Példátlanul erőteljes irodalom nők három generációjáról, akiket a politika, a háború, a szerelem és a betegség sodort el egymástól Legnagyobb döbbenetére fedezi fel magában ezt az adottságot, az anyjából ugyanis — az ő életvidám, ügyes kezű, tevékeny édesanyjából — a lemondás és a kétségbeesés íze árad.

Az ételek egyszeriben — és életre szólóan — veszedelemmé, fenyegetéssé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A bátyja, Joseph pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli. Átokkal is felérő adottsága révén a kislány olyan titkos tudás birtokába jut, amit minden család elrejt a világ szeme elől — az édesanyja családon kívüli életét, az édesapja elhidegülését, Joseph hadban állását az egész világgal.

Ám Rose felcseperedvén mégis megtanulja hasznosítani ezt az adottságát, és rájön, hogy vannak olyan titkok, melyeket még az ő ízlelőbimbói sem képesek érzékelni. A citromtorta különös szomorúsága sziporkázó mese arról, hogy milyen mérhetetlenül nehéz tiszta szívből szeretni valakit, akiről túlságosan sokat tudunk.

A szívszorítóan mulatságos, bölcs és szomorú történet azt bizonyítja, hogy Aimee Bender olyan író, akinek káprázatos prózája a mindennapi élet furcsaságait veszi górcső alá. Aimee Bender két ízben kapott Pushcart-díjat, ben Tiptreedíjra jelölték. Számtalan antológiában jelentek meg írásai, műveit eddig tíz nyelvre fordították le. Los Angelesben él. A kép beleég emlékezetébe, és napi teendőinek végzése közben is ott lebeg lelki szemei előtt mint a fenyegetettség lángoló szimbóluma.

A regény egy orvos huszonnégy óráját mutatja be, elidegenedését családjától, furcsa versengéseit, párbajait, eltorzult gondolkodását egy eltorzult világban és végül kitörési kísérletét saját életéből, vágyai és félelmei béklyójából. A Booker-díjas Ian McEwan művei több mint negyven nyelven jelennek meg.

A nagy áttörést hozó Vágy és vezeklésből készült film itthon is óriási siker volt. A Szombat az író soron következő nagy műve, amit csiszolt mondatok, hajmeresztő izgalom és lélektani mélység jellemez. Elvégre hű feleség, derék családanya s amellett orvos Ki más lenne jó ember, ha nem egy körzeti orvos, aki nap mint nap segít másokon?

Ám Katie egyszer csak megcsalja a férjét, aztán rögtön - ráadásul mobil telefonon - közli vele, hogy válni akar Hogy miért? Nem az új szerelem miatt - ha az szerelem egyáltalán - hanem mert nem bírja tovább férje állandó cinizmusát, mert a húsz év házasság szép lassan felmorzsolta kapcsolatuk meghittségét, s mert S ekkor váratlan fordulatot vesznek az események: a morcos David, aki azzal keresi a kenyerét újságíróként, hogy ő "Holloway legdühösebb embere", találkozik egy különös nevű "hitgyógyítóval", DJ JóHírrel, és az ő hatására egy csapásra megváltozik - olyan jó, olyan végtelenül Jó, hogy észveszejtően JÓ ember lesz belőle, hogy Katie hamarosan visszasírja egykori mogorva férjét.

David szétosztogatja gyerekei fölösleges játékait, kampányt indít, hogy az utcájukban mindenki fogadjon be egy hajléktalant, és az időközben hozzájuk költözött JóHírrel együtt könyvet ír "Hogy legyünk jók? Katie csodálkozik, próbál megértő lenni, veszekszik, viszolyog - s közben kénytelen újra és újra mindent átgondolni, amit mindeddig a szeretetről, szerelemről, jóságról gondolt. Nick Hornby ezúttal egy nő alakjába bújva s ugyanakkor a rá olyannyira jellemző kesernyés humorral meséli el egy tipikus mai házasság válságát, s közben a maga szelíd módján mindannyiunkat arra késztet, hogy gondoljuk át: Jók vagyunk?

Jók legyünk? Hogy legyünk jók? Mint annyian mások is, amikor azt érzik, hogy megrekedtek egy kapcsolatban, amiben épp csak némi gyenge vonzalmat tudnak összekaparni magukban a párjuk iránt - héba-hóba. Annie párjában, Duncanben ugyanakkor olthatatlan szenvedély él egy rockzenész iránt - aki ráadásul már nem is rockzenész, mert óta egyetlen dala sem jelent meg.

Még csak azt sem lehet tudni, hogy hol lakik és mit csinál azóta. Aztán egyszer csak mégis megjelenik egy új Tucker Crowe-album, pontosabban a legendás Juliet első, hangszerelés nélküli változata: a dalok a maguk csupasz egyszerűségében. Duncan zseniálisnak tartja őket, Annie pedig unalmasnak - és ahogy az lenni szokott, egy ilyen apró nézeteltérés végül mindent fenekestül felforgat az életükben Sőt, Tucker Crowe életében is. A kilencvenes évek közepe óta, amikor megjelent a Pop, csajok, satöbbi, Nick Hornby a világ egyik legolvasottabb szerzője: párkapcsolatokról, nagy szerelmekről és nagy szakításokról, az összetört szív fájdalmáról, a popzenéről ami leggyakrabban épp ezekről a fájdalmakról és örömökről szól kevesen tudnak olyan édesbús történeteket írni, és biztosan senki sem Nick Hornby utánozhatatlan humorával.

Nemcsak az olvasók, hanem a filmesek számára is ellenállhatatlanok Hornby könyvei: a Pop, csajok, satöbbi, az Egy fiúról és a Hosszú út lefelé után elkészült A Meztelen Juliet filmváltozata is, Jesse Peretz rendezésében. A levelek a legsötétebb hatalomhoz vezetnek, amelyet az emberiség valaha is ismert — és egy évszázadok óta tartó kutatáshoz, hogy e sötétség forrását megleljék és kioltsák.

A kutatás tárgya Karóbahúzó Vlad, ez a középkori fejedelem, akinek uralkodása szolgált alapul a Drakula-legendához. Történészek nemzedékei tették kockára hírnevüket, józan eszüket, sőt életüket, hogy kiderítsék az igazságot a Karóbahúzóról. Most pedig egy fiatal lánynak kell döntenie, vállalja-e a ráeső részt a kutatásból — nyomdokába lép-e apjának a vadászatban, amely majdnem az életébe került a férfinak évekkel azelőtt, amikor még kíváncsi ifjú tudós volt, amikor még élt a felesége is Mi köze a Drakula-legendának a modern világhoz?

Lehetséges-e, hogy a mitikus Drakula valóban létezett — sőt tovább élt századokon át, a maga kifürkészhetetlen célját kergetve? A válasz ezekre a kérdésekre korokat és országhatárokat ível át, amint először az apa, azután a lánya bizonyítékok után nyomoz, poros amerikai könyvtáraktól Isztambulon és Budapesten át egészen Kelet-Európa mélyéig.

A legkülönfélébb városokban, kolostorokban, archívumokban, levelekben és titkos beszélgetésekben kerekedik ki lassan Vlad Drakula sötét uralmának borzalmas valósága — meg egy időtlen szövetkezésé, hogy a Karóbahúzó irtózatos művét életben tartsák. Homályos jeleket és rejtett szövegeket elemezve, a középkori kolostori hagyományok szövetéből kódokat olvasva ki — és mindeközben az életére törő ismeretlen ellenségek elől bujkálva és menekülve — egy fiatal nő egyre közelebb kerül múltjának titkához és a leírhatatlan gonosszal való végső szembenézéshez.

Elizabeth Kostova máris világhíressé vált első regénye egy hatalmas, szerteágazó kaland története, amelyben tény és fantázia, történelem és jelen ötvöződik szinte kibírhatatlan feszültséggel és izgalmakkal — felejthetetlen alkotás. Elizabeth Kostova a Yale Egyetemen végzett, és a Michigani Egyetemen szerzett doktorátust, ahol készülő regényéért elnyerte a Hopwood irodalmi díjat. Az Ördög meg hét nap alatt elpusztíthatja azt… már ha sikerül neki.

Ez azért különösen érdekes, mert a Farkasbőrben voltaképpen kitűnő szépirodalmi munka, noha az is igaz, hogy egyszersmind az olvasók számos csoportjának ízlését kiszolgálja: egyforma élvezettel olvashatják a szerelmes regények, a történelmi művek és a kifinomult irodalmi alkotások rajongói. Henrik Tudor király udvarában játszódik. Az as évek második felében Angliát komoly veszély fenyegeti: ha Henrik fiúörökös nélkül hal meg, az országban a Rózsák háborúját idéző véres hatalmi vetélkedés kezdődhet.

A király minden befolyását latba vetve igyekszik elérni, hogy a pápa kimondja Aragóniai Katalinnal majd két évtizede kötött házassága semmisségét. Ha Kelement sikerül erre rábírnia, akkor elvehetné új szerelmét, Boleyn Annát, akitől fiúgyermeket remél. A pápa és szinte az egész keresztény Európa ellenzi Henrik válási tervét. A bonyolult diplomáciai manőverezések közepette az udvarban is izgalmas hatalmi harcok folynak a király kegyéért versengő nemes urak - és nem mellesleg: udvarhölgyek - között.

A vagyonért és hatalomért majdhogynem bármire képes főuraknak szövevényes intrikával sikerül elérniük, hogy Henrik talán legnagyobb hatalmú bizalmasa, Wolsey bíboros kegyvesztetté váljék. Távozásával kisebb hatalmi űr támad az udvarban.

Ekkor lép elő a háttérből a bíboros pártfogoltja és bizalmi embere, Thomas Cromwell. Az alacsony sorból származó Cromwell igazi politikai géniusz: kora összes korlátját áttörve hág egyre magasabbra a társadalmi ranglétrán, és válik végül a király jobbkezévé, nélkülözhetetlen tanácsosává. Rendkívül éles elméjének, ravaszságának és rengeteg tapasztalatának köszönhetően páratlan ügyességgel küzdi fel magát a hatalom csúcsának tövébe. Nem fél szembeszállni sem a parlamenttel, sem a pápával, és kész akár arra is, hogy az országot saját akarata és Henrik vágyai szerint radikálisan átformálja.

A Farkasbőrben az ő felemelkedésének krónikája. Az as években játszódó regény alapszálai három friss diplomás körül tekeregnek képlékeny szerelmi háromszöget alkotva. A "vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához.

Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják Cormac McCarthy a felkavaró történet kegyetlen kulisszái közt, egy apa-fiú kapcsolat felejthetetlen dialógusaiban kérdez rá az ember alapvető értékeire: a hit, a remény és a szeretet erejére.

Ám a válaszokat ezúttal is olvasóira bízza. Megrendítő utópiája ben elnyerte a Pulitzer-díjat. A regény az angol Times által összeállított "az elmúlt évtized legjobb könyve" listáján az első helyet érdemelte ki. Azon a nyáron a különcnek számító Grace család mintha egy másik világból csöppent volna bele az üdülőfaluba álomittas ürességbe. Max számára a házaspár és a vele egyidős tízéves ikrek olyanok voltak, mint az istenek, és őt csakhamar beszippantotta különös életük, amely egyszerre volt csábító és felkavaró.

A felesége közeli halálából fakadó fájdalom feldolgozása most összemosódik a gyermekkor, a távoli múlt emlékeinek felidézésével, és az egykori kamasz reflexiói különös módon keverednek az elmúlás közelségétől megrettent férfi szorongásaival. John Banville érzékenységgel megformált szereplői és hangulatai - s nem utolsósorban finom öniróniája - teszik felejthetetlen olvasmányélménnyé ezt a nyugtalanító, mégis megindító és vigaszt nyújtó regényt.

Tudja, mi vagyok, ahogy hirtelen én magam is rájöttem, mi vagyok, hogy nem lány vagyok, hanem valami a lány és a fiú közt. Egy gén, amely átszörfölt az évszázadon, miközben ott bújócskázik az ember legbensejében, felforgat és helyre tesz, kalanddá varázsol és elsimít, titkosít és elmagyaráz Pikareszk krónika és családregény, a század gyermekének vallomása, anekdotafüzér és kíméletlen önanalízis - ezeknek összessége az, amit most a kezében tart az olvasó.

Jeffrey Eugenides ejtsd: dzsefri judzsinidis Detroitban USA született ban, görög származású szülők harmadik fiaként.