Konyv: A titokzatos stylesi eset


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 838812836
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 18,41

MAGYARÁZAT:

A nagy parkban álló stylesi kastély lakóit megkímélte a háború — mégsem boldogok. Vasakarattal kormányozza háza népét a kastély úrnője, aki a környék — és a család — bőkezű jótevőjének szerepében tetszeleg, de a zsebpénzt bizony szűken méri szeretteinek. Persze, az ilyesminek ritkán jó a vége… A stylesi kastélyban bekövetkező titokzatos bűnügyet azonban végül sikeresen deríti fel a menekült belga detektív: Hercule Poirot — aki A titokzatos stylesi eset című Agatha Christie-regényben lépett első ízben az olvasók elé, hű tisztelője, Arthur Hastings kapitány társaságában.

Az első világháború alatt játszódó regény színhelyére, a stylesi kastélyba hívja barátját sok-sok év elteltével az elaggott, de korántsem szenilis Poirot a Függöny -ben; és az őszbe csavarodott, de változatlanul romantikus lelkű Hastings, mint mindig, most is hűségesen engedelmeskedik dicső barátjának. Stylesban most sem honol boldogság; más a tulajdonos, mások az életkörülmények — a hajdani kastély ma fizetővendégek lakhelye - de az ódon falak között megint csak bűntény történik, és természetesen megint csak Poirot az, aki mindent kiderít — végül, de ezúttal utoljára….

A kedves, idős, kotnyeles hölgy búcsúzóul is kitesz magáért: nem mindennapi pszichológiai érzékkel derít fényt egy olyan bűntényre, amelynek létéről nincs is tudomása senkinek. Gwenda Reed esküvője után házat keres, ahol férjével nyugodt boldogságban élhetne. És megtalálja azt a villát, amelyről álmodott. Azt a házat, amelyet keresett… De az öröm, ami a költözködéssel és berendezkedéssel jár, hamar szertefoszlik. Gwendát nyugtalan, furcsa rémképek gyötrik, de nem talál rájuk magyarázatot.

A hihetetlen és véletlen események egybeesése Miss Marple figyelmét is felkelti, s kitartó szívóssággal addig nyomoz, amíg fény nem derül a dél-angol udvarház rejtélyeire. Az olvasót mindvégig izgalomban tartó cselekmény feszültségét Agatha Christie páratlan hangulatot, atmoszférát teremtő előadása csak tovább fokozza. Évtizedek teltek el azóta, a kastélyból panzió lett, vagy féltucatnyi lakója között azonban - ha hihetünk Poirot-nak - egy sorozatgyilkos bujkál.

Poirot-nak pedig bízvást hihetünk, még ha elaggott, sőt tolókocsiba kényszerült is. Igen hamar bebizonyítja levélben odarendelt barátjának, az őszülő, de változatlanul romantikus lelkű Hastings kapitánynak, hogy a "kis szürke sejtek" még épek. Ám Hastingsnek minden eddiginél szokatlanabb, kettős problémával kell szembenéznie: Poirot tudja, de nem árulja el, ki a vendégek közül a gyilkos, továbbá a vendégek között ott van Hastings leánya, Judith is. Nem árulja el, nehogy Hastings lelepleződjék, amint szemügyre venné az illetőt a tökéletes gyilkosságok elkövetőjére csak tett közben lehet lecsapni - és Hastingsnek ráadásul egyszerre kell féltenie és gyanúsítania is a leányát.

Persze előbb a többieket veszi sorra magában: a nyugdíjas ezredest és feleségét, a megszállott tudóst és unatkozó nejét, a madárbolond agglegényt, a gazdag nemesurat, a beteggondozó nővért Valamelyiküknek már öt ember halála szárad a lelkén A regény különleges helyet foglal el Agatha Christie életművében: csak a halála előtti évben jelenhetett meg, s hogy miért, arra az utolsó oldalakon derül fény.

A meghívás oka, lévén a szereplők kiléte, egészen biztosan nem egy-két kellemes, pihenéssel és csevegéssel eltölteni kívánt nap, hanem annál sokkal komolyabb. A tudós ugyanis attól tart, hogy valaki el akarja lopni találmányát, vagyis egy olyan robbanószer képletét, amely döntő fontosságú lehet egy esetleges Angliát is érintő háború kimenetelét illetően.

Kit és miért akarnak megölni? Meg akarnak-e ölni valakit egyáltalán? Miért kelti fel mindenki érdeklődését a Boynton család? A család tagjai taszítják és vonzzák a kívülállókat, s aki kapcsolatba kerül velük, nem tud elszakadni tőlük. Mi az a furcsa kisugárzás ami Mrs.

Boyntont, ezt a hideg, érzéketlen, zsarnoki asszonyt körülveszi. Akit gyűlölnek, de engedelmeskednek neki. Egy napon a szállodában összeverődött társaság sivatagi kirándulásra indul. A táj forró és kietlen - Mrs. Boynton meghal. Mindenki gyanús és gyanúsított.

Bárki megölhette - de megölték-e egyáltalán? Vajon mi történt? A második világháború elején kénytelenek tudomásul venni, hogy az ő tudásukra már nincs szükség, hiszen jönnek a fiatalok, többek között az ő gyerekeik is. De aztán mégiscsak megkérik Tommyt, segítsen egy német ügynök kézre kerítésében.

Alig van nyom, amin elindulhatna, még azt sem tudni, nőt vagy férfit keres. A Sans Souci panzióban száll meg álnéven, és reméli, hogy veleszületett kitartása és józan esze nyomra vezeti. Másban nem bízhat. De Tommyt ilyen apróságok nem bátortalanítják el. Tuppence pedig, hiába igyekeznek távol tartani a veszélytől, természetesen beleveti magát a sűrűjébe Az egyik utas holtan fekszik a kabinjában, testét tizenkét késszúrás járta át.

Az ajtó belülről zárva. A vonaton tizenkét utas maradt, a legkülönbözőbb társadalmi osztályból és nemzetiségből, ám mind egye idegesebbek. Vagy van más is, ami összeköti őket? Hercule Poirot, a legendás nyomozó csak a kis szürke agysejtjeire támaszkodhat a hóviharban rekedt luxusvonaton.

Egyetlen dolog biztos: a gyilkos az utasok közt van, és Poirot-nak meg kell találnia, mielőtt újra lesújt Példátlanul magas, több mint 2 milliárdos példányszámban nyomtatták ki műveit. A bűnügyi regények valóban egyetlen és igazi királynője Agatha Christie Gyilkosság meghirdetve Ki akarna előre reklámozni egy gyilkosságot?

Meglepő módon mégis ez a hirdetés jelenik meg a Gazette napilapban: "Ezúton tudatjuk, hogy október én, pénteken du. Minden külön értesítés helyett. Éppen ezért sokan felbukkannak a megadott partin, egy rejtélyes gyilkosos mulatságra számítva. De a legnagyobb megdöbbenésre, amikor kialszanak a fények, tényleg elkövetnek egy gyilkosságot. Az áldozatot senki sem ismeri, és a helyi rendőrség tanácstalan. Szerencsére Miss Marple éppen a környéken jár Miss Marple jóságos arccal kötöget, olykor-olykor bosszúsan megcsóválja fejét, hogy ejnye, hát már megint leesett egy szem.

Egy sima, egy fordított. Hogy gyorsabban teljék az idő, titokzatos bűnügyekre terelődik a szó. Játék, agytorna, megoldatlan rejtélyek. Ki lehet a tettes? A társaság tagjai buzgón töprengenek. Tévutak, zsákutcák, félmegoldások, Miss Marple szelíd mosollyal kötöget. Mérgezés, vérfoltos járda, halált hozó virágok, pogány istennő baljós ligete, állhatatlan leány holtteste a zúgó habokban - megannyi rejtelmes eset. És Miss Marple bájos példázatai kertészekről, cselédlányokról, St.

Mary Mead csip-csup dolgairól, melyek - persze, kötögetés közben - még a legbonyolultabb esetekben is játszva eligazítják a kedves öreg hölgyet. A tizenhárom feszes történet mindegyike oly remek, hogy bármelyikükkel szívesen találkoznánk akár regényformában is. A bűnügyi történetek nagyasszonya, Agatha Christie e kötetben a sűrített feszültségkeltés mestermunkáit tárja az olvasó elé. Agatha Christie - Éjféltájt Mr. De, tudják, egyik sem a megfelelő momentummal kezdődik!

Folyton a gyilkossággal kezdik. Pedig a gyilkosság már a vége. A történet már jóval előbb elkezdődik… olykor évekkel előbb… Mindazon okokkal és eseményekkel, melyek egyszer csak bizonyos embereket egy bizonyos időben s egy bizonyos helyen összehoznak. Egy öngyilkosjelöltet, akit megmentettek.

Egy házaspárt, a sportoló férjet és szépséges második feleségét. A szürke első feleséget. Egy malájföldi ültetvényest, aki gyerekkorától szerelmes az első feleségbe. A második feleség régi imádóját. Egy idős hölgyet és jobbkezét, a talpraesett szegény rokont. És Mr. Trevest, aki elmesél egy történetet, majd — véletlenül, nem véletlenül — meghal. Valamint egy detektívfelügyelőt, akinek a lányát — alaptalanul — lopással vádolták az előkelő magániskolában, ahová járt.

Ha mindezen szereplőkhöz hozzáadunk némi pénzsóvárságot, sok féltékenységet és gyűlöletet, megkapjuk a tökéletes Agatha Christie-féle krimireceptet. Noha a kisregény terjedelme nem ad rá lehetőséget, hogy Monsieur Poirot a maguk teljes pompájában bontakoztassa ki zseniális képességeit, a kötetnek mind a négy darabjában mégis tanúságot tesz róluk.

Mert természetesen miről is szólnak: gyilkosságokról, öngyilkosságokról, kémkedésről és egyéb rejtélyekről, de van családi indítékú tragédia is a kötetben. Az utolsó, inkább csak elbeszélés terjedelmű darab pedig - a nem sokkal később keletkezett Nyaraló gyilkosok előképe - nyilván annyira tetszett szerzőjének, hogy teljes regényben dolgozta fel az alapötletet.

Egytől egyig érdekes történetek, kiváló jellemrajzok. Aki netán úgy gondolná, ilyen rövid írásban nem lehet bűnügyi történetet izgalmasan feldolgozni, téved. Monsieur Poirot rövidebb idő alatt, szerényebb terjedelem esetén is megteszi a magáét.

Szerencsés gyűjtemény - látszik, hogy a szerző egy végből szabta, egy nekifutásra írta, és nem utólag ollózták össze a kötetet. Sokkoló gyilkosság szennyezi be egy csinos városi kúria plüsskárpitjait. Az áldozat egy idős asszony, az elképesztően gazdag Emily French. Minden bizonyíték Leonard Vole-ra, a fiatal kalandorra mutat, akit az asszony örökösévé tett, és aki cserébe könyörtelenül elvette az életét.

Legalábbis az asszony házvezetőnője ezt állítja a bíróságon. Leonard azonban ragaszkodik ártatlanságához, és biztos benne, hogy felesége igazolja majd az alibijét. A vád tanúja a krimikirálynő tizenkét izgalmas, hátborzongató detektívnovellájának gyűjteménye, amelyben nem mindig a rosszfiúk húzzák a rövidebbet Chesterton fő művének tartott, Az ember, aki Csütörtök volt című regény hatásait tükröző regény, A Hét Számlap rejtélye.

Melynek helyszíne Chimneys, Lord Caterham vidéki kastélya, ahol fiatalokból álló vidám társaság vendégeskedik.

Közel kétezer példányban fogyott el, és az írónőt rögtön híressé tette. A regényírás ötlete az első világháború alatt bukkant elő, amikor az írónő a torquayi kórház gyógyszertárában dolgozott. A művet sorozatokban leközölte a Weekly Times is, és az anyagi siker láttán Agatha férje további regények írására ösztönözte feleségét.

Ez volt az első mű, amelyben felbukkant Hercule Poirot, a híres belga mesterdetektív. A könyv pontos, precíz környezetábrázolást nyújt az első világháború alatti angliai vidéki viszonyokról. Miss Agatha Christie érti a dolgát. Sokkoló gyilkosság szennyezi be egy csinos városi kúria plüsskárpitjait. Az áldozat egy idős asszony, az elképesztően gazdag Emily French. Minden bizonyíték Leonard Vole-ra, a fiatal kalandorra mutat, akit az asszony örökösévé tett, és aki cserébe könyörtelenül elvette az életét.

Legalábbis az asszony házvezetőnője ezt állítja a bíróságon. Leonard azonban ragaszkodik ártatlanságához, és biztos benne, hogy felesége igazolja majd az alibijét. A vád tanúja a krimikirálynő tizenkét izgalmas, hátborzongató detektívnovellájának gyűjteménye, amelyben nem mindig a rosszfiúk húzzák a rövidebbet A kisvárosban Halloweenkor tinibulit szerveznek: liszttorta-szeletelés, almahorgászás, tűzharapás szerepel a szórakozások között.

A tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal a meglepő információval áll a híres írónő elé, hogy gyilkosságot látott. Oliver hiszi is meg nem is, egészen addig, amíg holtan nem találják a kislányt. Valaki belefojtotta a vödörbe, amiből az almákat kellene kihorgászni.

A regényírónő megint jó barátjához, a világhírű kis szürke sejtek tulajdonosához, Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. És noha megváltozott a világ azóta, hogy ők először találkoztak, van, ami mindig ugyanolyan marad - Poirot zsenialitása. De vajon annyira egyszerű-e? Halott férfira bukkannak a vak asszony szalonjában, s a holttestet senki sem tudja azonosítani. És ott van a négy furcsa óra, mindegyik azonos időre beállítva - 4 óra 13 percre.

Ki vitte ezeket oda? Mit jelentenek? A kedves, idős, kotnyeles hölgy búcsúzóul is kitesz magáért: nem mindennapi pszichológiai érzékkel derít fényt egy olyan bűntényre, amelynek létéről nincs is tudomása senkinek. Gwenda Reed esküvője után házat keres, ahol férjével nyugodt boldogságban élhetne. És megtalálja azt a villát, amelyről álmodott. Azt a házat, amelyet keresett… De az öröm, ami a költözködéssel és berendezkedéssel jár, hamar szertefoszlik.

Gwendát nyugtalan, furcsa rémképek gyötrik, de nem talál rájuk magyarázatot. A hihetetlen és véletlen események egybeesése Miss Marple figyelmét is felkelti, s kitartó szívóssággal addig nyomoz, amíg fény nem derül a dél-angol udvarház rejtélyeire. Az olvasót mindvégig izgalomban tartó cselekmény feszültségét Agatha Christie páratlan hangulatot, atmoszférát teremtő előadása csak tovább fokozza. A meghívás oka, lévén a szereplők kiléte, egészen biztosan nem egy-két kellemes, pihenéssel és csevegéssel eltölteni kívánt nap, hanem annál sokkal komolyabb.

A tudós ugyanis attól tart, hogy valaki el akarja lopni találmányát, vagyis egy olyan robbanószer képletét, amely döntő fontosságú lehet egy esetleges Angliát is érintő háború kimenetelét illetően. Egyikük sem sejti, hogy hamarosan különös, gonosz levelet kapnak Ez olyan felesleges mozdulat volt, amelyet akkor tesz az ember, amikor az idő lassan telik, s minden eseményt a legteljesebb mértékig ki kell használnia.

Láttam, hogy helyi levél, gépelt címzéssel Belül újságokból kivágott, nyomtatott betűk és szavak voltak egy papírlapra ragasztva. Egy-két percig csak bámultam a szavakat anélkül, hogy felfogtam volna értelmüket. Majd a lélegzetem is elállt! A nagy parkban álló stylesi kastély lakóit megkímélte a háború - mégsem boldogok. Vasakarattal kormányozza háza népét a kastély úrnője, aki a környék - és a család - bőkezű jótevőjének szerepében tetszeleg, de a zsebpénzt bizony szűken méri szeretteinek.

Gőgös szívét azonban egy szép napon ostrommal veszi be a faluba vetődő szakállas idegen, és a kastély úrnője készségesen nyújtja kezét és pénztárcáját a nála vagy húsz esztendővel fiatalabb "drága Alfred"-nek. Persze, az ilyesminek ritkán jó a vége Stylesban most sem honol boldogság; más a tulajdonos, mások az életkörülmények - a hajdani kastély ma fizetővendégek lakhelye - de az ódon falak között megint csak bűntény történik, és természetesen megint csak Poirot az, aki mindent kiderít - végül, de ezúttal utoljára Ruth Van Rydock dúsgazdag amerikai asszony, aki szokásos évi európai körútján Angliába érkezik.

De nem csak az emlékeket akarja feleleveníteni: aggódik húga, Carrie Louise miatt is. Carrie Louise férje fiatalkorú bűnözők átnevelését tartja élete céljának, ennek megfelelően alakította át a birtokát is. Ruth szeretné, ha Jane Marple elszegényedett úrinő képében látogatást tenne Stonygatesben, és kiderítené, mi folyik ott. Miss Marple el is megy, és néhány napon belül természetesen gyilkosság történik. Miss Marple úgy érzi magát, mint gyerekkorában a cirkuszban, nem tudja, mi valódi, és mi bűvésztrükk.

Sikerül-e kétszáz bűnözőpalánta és a kiterjedt család számos tagja közül kiválasztani a gyilkost, mielőtt újabb tragédia történne? Megtudhatják Miss Marple egyik legbonyolultabb esetéből. Sokan utaznak rajta: Hercule Poirot, a világ leghíresebb magándetektívje, Ruth Kettering, a világ egyik leggazdagabb emberének, Rufus Van Aldinnak a lánya a komornájával, Katharine Grey kisasszony, akire munkaadója egy vagyont hagyott - és mivel Agatha Christie fonja a történet szálait, össze is kapcsolódik a sorsuk.

Ruth Ketteringet brutálisan meggyilkolják és ki is rabolják. Hercule Poirot kapja a megbízást Mrs. Kettering édesapjától, Rufus Van Aldintól, hogy találja meg lánya gyilkosát. A nyomozás több helyszínen zajlik: Párizsban, ahol nagy szerepet kap a rosszhírű Monsieur le Marquis és a dúsgazdag régiségkereskedő, Papopoluosz úr; valamint a Riviérán, az ott üdülő vagy lakó angolok között, sőt még St.

Mary Meadben is, ahol Miss Grey él. A végére természetesen Poirot híres szürke sejtjei győzedelmeskednek a gonosztevők fölött! Lehet, hogy az első férj él, és akkor, ugye, nem érvényes a második házasság. A második férj meghal egy német bombatámadásban, az özvegy pedig örökli a vagyont.

A férj családja számított a pénzre, de hoppon maradt. Íme, a Cloade család: Gordon, a vagyonos családfő, öccsei és húga, akik az ő pénzén élnek kényelmesen, és huszonhat éves özvegye, aki az örököse lett. Az indulatok egyre magasabbra csapnak, de nem azt ölik meg, akit várnánk… Szerencsére a klubban Poirot is hallgatta a mesét, és most elkezdi kibogozni a szálakat.

Boyle; a katonás eleganciájú, keménykötésű, magáról semmit el nem áruló Metcalf őrnagy; és a pipiskedő, a hölgyeket szatír módjára vizslató külföldi, Mr. A panziót vezető újdonsült házaspár, Giles és Molly Davis a nagy munka közepette tán észre sem veszi, milyen különös alakok szálltak meg náluk.

Azután az intézményt egy hatalmas hóvihar a szó szoros értelmében elvágja a külvilágtól. Ám az aggodalom akkor hág a tetőfokára, amikor a rendőrség síelni tudó embere mégis eljut a Monkswell-vendégházba. Az ifjú Trotter őrmester ugyanis azért tette meg ezt az emberpróbáló utat, hogy beszámoljon az egybegyűlteknek a két napja, Londonban történt gyilkosságról, s hogy közölje velük, a tettes itt van közöttük, és újból ölni készül A Három vak egér című kisregény Agatha Christie hosszú és sikeres pályájának derekán íródott.

Amikor a brit uralkodó, VI. György édesanyja tavaszán nyolcvanadik születésnapját ünnepelte, a BBC rádió személyre szóló meglepetéssel kívánt kedveskedni neki. A kérdésre, hogy mit szeretne hallani, Mária anyakirályné azt válaszolta: "valamit Agatha Christie-től". Így született meg a húszperces rádiójáték, mely A történet három évvel később átdolgozott, kibővített formában egy válogatáskötet címadójaként jelent meg az Egyesült Államokban.

Christie ezt követően színpadra alkalmazta művét, s Az egérfogó címet adta neki. Az imígyen átkeresztelt darab az es londoni bemutató óta nem került le a műsorról. Tehát az a faramuci helyzet állt elő, hogy az alapul szolgáló kisregény konkurense lett a belőle készült, időközben "a színháztörténet leghosszabb ideje futó darabjává" avanzsált műnek Agatha Christie - Éjféltájt Mr. De, tudják, egyik sem a megfelelő momentummal kezdődik!

Folyton a gyilkossággal kezdik. Pedig a gyilkosság már a vége. A történet már jóval előbb elkezdődik… olykor évekkel előbb… Mindazon okokkal és eseményekkel, melyek egyszer csak bizonyos embereket egy bizonyos időben s egy bizonyos helyen összehoznak. Egy öngyilkosjelöltet, akit megmentettek. Egy házaspárt, a sportoló férjet és szépséges második feleségét.

A szürke első feleséget. Egy malájföldi ültetvényest, aki gyerekkorától szerelmes az első feleségbe. A második feleség régi imádóját. Egy idős hölgyet és jobbkezét, a talpraesett szegény rokont. És Mr. Trevest, aki elmesél egy történetet, majd — véletlenül, nem véletlenül — meghal.

Valamint egy detektívfelügyelőt, akinek a lányát — alaptalanul — lopással vádolták az előkelő magániskolában, ahová járt. Ha mindezen szereplőkhöz hozzáadunk némi pénzsóvárságot, sok féltékenységet és gyűlöletet, megkapjuk a tökéletes Agatha Christie-féle krimireceptet. Az egyik levelet kétszer is végigfutja. Hastings kérdésére, hogy ki írta a levelet és miről szól, a belga detektív egyszerűen átnyújtja neki, hogy olvassa el. A kapitány értetlenkedik: a levél nem is szól semmiről!

Miss Emily Arundell, minden kétséget kizáróan egy vénlány, Poirot segítségét kéri — de hogy miben, az nem világos. Mint kiderül, a kisasszony nemrég meghalt, és végrendelete azóta is szóbeszéd tárgya a faluban. Mivel Agatha Christie szövi a mese szálát, sejthetjük, hogy a halállal és a végrendelettel sincs rendben minden… Poirot-t ez alkalommal nemcsak kis szürke agysejtjei vezetik nyomra, hanem egy kedves foxterrier is.

Mindenszentek előestéjén partykat rendeznek mindenfelé, és a fiatalok jelmezbe öltözve régi, babonás szokások felelevenítésével, bűvészkedéssel, társasjátékokkal múlatják az időt.