Konyv: A nok egeszsegkonyv:e


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 683571724
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 8,31

MAGYARÁZAT:

Elengedhetetlenül fontos, hogy ismerjük saját testünket; tisztában legyünk felépítésével, működésével és azzal, hogy mi módon tudjuk megőrizni egészségünket: mit tegyünk, és mit kerüljünk ennek érdekében. Életminőségünk megőrzésével kiváló egészségi állapotban leszünk, önbecsülésünk a helyére kerül, és ezek segítik belső egyensúlyunk fenntartását.

A kiegyensúlyozott étrend, a megfelelő testmozgás, bizonyos szokások elsajátítása, a kielégítő szexuális élet és a tudatosság rendkívül fontos minden nő számára. E könyv célja a női test anatómiájának és élettani működésének megismertetése, az egyes életszakaszokban bekövetkező változások és a társas kapcsolatok bemutatása.

Betekintést nyerhetünk a leggyakrabban előforduló testi és lelki betegségekbe, amelyek gyakorta fenyegetik a nők egészségét. Emellett a kötet remek útmutatást ad egészségünk megőrzéséhez. Kedves Vásárlóink! A koronavírusra, az Önök és az alkalmazottaink egészségére való tekintettel a rendelésfelvétel határozatlan ideig szünetel, így sajnos házhoz szállítást sem tudunk biztosítani.

Megértésüket és türelmüket köszönjük! Képző- és iparművészet. Kultúr- és művészettörténet. Egészség, életmód. Egészségügyi könyvek. Fitnesz, wellness. Lelki élet, család. Meditáció, jóga. Párkapcsolat, házasság. Szépségápolás, divat. Szexuális élet és kultúra. Táplálkozás, diéta. Terhesség, szülés. Ezoterikus elméletek. Feng shui. Horoszkóp, asztrológia. Jóslás, álomfejtés. Mágia, okkultizmus. Folyóiratok, magazinok. Élelmiszerek, alapanyagok.

Hal- és egzotikus ételek. Konyhai praktikák. Köretek, tészták. Levesek, előételek. Magyar konyha. Nemzetközi konyha. Saláták, zöldségek, fűszerek. Sütemények, édességek, pékáruk. Vegetáriánus konyha. Gazdaság, üzlet. Adózás, számvitel. Kereskedelem, értékesítés. Marketing, reklám. Menedzsment, vállalatvezetés. Munka, karrier. Pénzügy, befektetés. Üzleti kommunikáció.

Gyermek- és ifjúsági könyvek. Gyermek ismeretterjesztő. Ifjúsági irodalom. Ifjúsági ismeretterjesztő. Képeskönyvek, lapozók. Kötelező és ajánlott olvasmányok. Versek, dalok, mondókák. Életmód, egészség. Gyermek- és ifjúsági irodalom. Idegen nyelvű irodalom. Hobbi, szabadidő. Barkácsolás, házépítés, felújítás. Fotózás, filmezés. Háztartási praktikák.

Kedvenceink az állatok. Kreatív hobbi. Virágok, szobanövények. Idegen nyelvű könyvek. Gyermek- és ifjúsági könyv. Egyéb nyelv. Informatika, számítástechnika. Felhasználói ismeretek. Internet, hálózatok. Operációs rendszerek. Aforizmák, gondolatok. Antológia, gyűjteményes művek. Dráma, színmű. Elbeszélés, novella, kisregény. Esszé, publicisztika. Napló, levelezés. Riportkönyv, tényirodalom. Vers, eposz. Műszaki könyvek. Villamosság, energia. Régiség, antikvitás.

Színház- és filmművészet. Tánc- és mozgásművészet. Naptárak, kalendáriumok. Nyelvkönyvek, szótárak. Egyszerűsített olvasmány. Érettségire felkészítő. Felnőtt kurzuskönyv. Gyermek- és ifjúsági kurzuskönyv. Nyelvoktatás, módszertan. Nyelvtan és gyakorló. Üzleti- és szaknyelv. Magyar mint idegen nyelv. Szláv nyelvek. TV, mozi. Papír, írószer. Ajándéktasakok, díszdobozok. Képeslap, boríték. Pagony könyv. Riport, interjú.

Színre lép Arsene Lupina tévénézők és mozirajongók kortalan kedvence, aki nemcsak a mai nézőt, de korának hölgyszíveit is megdobogtatta eleganciájával, kedvességével. S mindez egy vidéki kastélyban történik, ahol történik egy két, vagy három? Valaki eltűnik, majd előkerül, miközben feltűnik egy csetlő-botló, nehéz felfogású felügyelő is, akinek feje fölött elrepülnek a galambok.

Egy  galambdúc, egy fűzfa is komoly szerepet kapnak a történetben. És a nők, a nők. A gyönyörű fiatal lány, aki a kastély egyik örököse, egy szakácsnő és egy idős asszony, kinek elméje megbomlott, ám ez az elme még szörnyű titkokat őriz. Ennyi nővel természetesen csakis csak Arsene Lupin képes megbirkózni.

A szórakoztató és kedvesen humoros regény lapjain filmszerűen peregnek az események, táncolnak a képek és sorjáznak a fordulatok. Maurice Leblanc az újabb és újabb oldalakon újabb és újabb meglepetéssel szórakoztat bennünket. Meseszövő képességével csak briliáns humora vetekszik. S mindezt Wiesner Juliska műfordítása ültette át magyar nyelvre. Részlet az e-Könyvből:. Ezalatt a nyomozás folyt tovább, de csak Guercin úr meggyilkolása ügyében. Raoul úgy intézkedett, hogy a Catherine Montessieux ellen irányuló gyilkossági kísérletről nem értesítették sem a csendőrséget, sem a vizsgálóbírót.

Csak annyit tudtak az esetről, hogy Montessieux kisasszony éjszaka ébren volt, és megijedt valami megvillanó fénytől, és azt hitte, hogy valami árnyékot lát a szobájában. Miután beteg volt, csak a legszükségesebbekről kérdezték ki, és ő azt felelte, hogy nem tud semmiről. Béchoux makacs kitartással kutatott tovább. Míg látszólag Raoul érdeklődése hanyatlott, és a jelek szerint beszüntette a további kutatásokat, odahívta Párizsból két kollégáját, akikkel együtt alaposan nekifogott a munkának.

Raoul szerint mindenben megfeleltek a tökéletes detektív ideáljának. A parkot cölöpökkel kerületekre osztották, és a saját kerületét mindenki további alkerületekre. A kerületeket és alkerületeket előbb egyenként és egymás után, azután hárman egyszerre átkutatták, megvizsgáltak minden göröngyöt, minden kavicsot és minden fűszálat.

De minden hiábavaló volt. Nem fedezted fel sem barlangot, sem alagutat, sem semmiféle gyanús odút. Ki tudja? Hátha ők rejtegetik a gyilkost. Mert hiszen egyre arra pocsékolod a drága időt, hogy a horog után bámulsz.

Gondolod, hogy ott fogod megtalálni a rejtély megoldását? Nézd csak itt ezt akis örvényt! És ott távolabb azt a másikat, annak a fának a lábánál, amelynek a gyökerei a vízbe érnek! Hogy te milyen vak vagy! Théodore Béchoux arca felragyogott. A mi emberünk talán a vízfenekén rejtőzik?

A folyó fenekén vetette meg az ágyát. Ott eszik. Ott iszik. És fittyet hány reád, Théodore. Béchoux égnek emelte a karját. Raoul később látta, amint a konyha körül settenkedett, és végül is sikerült Charlotte közelébe férkőznie, akit buzgón beavatott a terveibe. Egy héttel később Catherine már sokkal jobban érezte magát, és a pamlagon fekve fogadni tudta Raoult.

Az éjszakai támadás óta minden délután meglátogatta a fiatal leányt. A jókedvével és frissességével el tudta terelni a figyelmét. Higgye el - mondta félig tréfás, félig komoly hangon - ami magával történt, az csaknem természetes. Nincs nap, hogy ne történnének hasonló esetek, amelynek ezúttal sajnos éppen maga volt a szenvedő hőse. Ez a legmindennapibb dolog a világon. A fontos most az, hogy a dolog ne ismétlődhessen meg. Tudom, mire képes az ellenfelünk, illetve ellenfeleink, és el vagyok készülve mindenre.

A fiatal leány hosszan hallgatott. Mindennek ellenére mosolygott. Megnyugtatta Raoul tréfás, vidám hangja, de nem tudott még felelni, amikor különféle körülményekről kérdezősködött. De ez az állapot sem tartott örökké, és Raoul sok gyöngédséggel és türelemmel vissza tudta adni a nyugalmát és bizalmát. Egy napon, amikor a fiatal leány végre kissé közlékenyebb volt, így szólt hozzá: - Beszéljen végre, Catherine - egészen magától adódott, hogy keresztnevén szólította a fiatal leányt,mondjon el mindent, amit el akart mondani, amikor eljött hozzám Párizsba, s a segítségemet kérte.

Ha el akarja kerülni a további fenyegető veszedelmet, kérem beszéljen. Catherine még habozott. Raoul megfogta a kezét, és olyan gyöngéd pillantással nézett reá, hogy a fiatal leány elpirult, és hogy leplezze zavarát, azonnal beszélni kezdett. Nem mondhatnám éppen, hogy titkolódzó vagyok, de hozzászoktam a tartózkodáshoz és hallgatagsághoz. Amikor a nagyapámat elveszítettem, még zárkózottabban éltem, mint azelőtt. Nagyon szeretem a nővérem, de ő férjnél volt és állandóan utazgatott.

Boldog voltam, amikor végre hazajött, és örültem, hogy idejöhettem vele. De azért bármennyire is szeretjük egymást, sohasem volt és most sincs közöttünk az a korlátlan bizalmasság, amely az együttlétet olyan boldoggá teszi. Ez az én hibám. Maga tudja, hogy el voltam jegyezve, és egész szívemből szerettem Pierre de Basmes-t. Ő is igazán szeretett engem. És mégis, kettőnk között is mindig éreztem valami lebonthatatlan válaszfalat.

Ez az én természetemből fakad. Nem tudok megnyilatkozni, önkéntelenül visszahúzódom minden gyors és váratlan érzelmi kitörés elől. Rövid szünet után folytatta: - Ez a tartózkodás bizonyára érthető és helyénvaló, ha női érzelmekről és titkokról van szó, de teljesen helytelen a mindennapi eseményekkel kapcsolatban, különösen, ha ezek az események szokatlanok és érthetetlenek. És amióta most Barre-y-vában vagyok, egymás után történnek velem ilyen dolgok.

El kellett volna mondanom őszintén néhány nagyon különös dolgot, amelyek megdöbbentettek. De ehelyett hallgattam, és mindenki azt hitte, hogy hiábavaló álmodozással töltőm az időmet. Én viszont tele voltam rémülettel és ijedtséggel, amelyek mind régi emlékeimben gyökereztek.

És így egyre nyugtalanabb és idegesebb lettem, szinte vadul magamba zárkóztam, és úgy éreztem, már nem tudom elviselni a nagy szenvedést és félelmet, amelyet senkivel sem tudtam megosztani. Hosszú ideig hallgatott. De Raoul most már nem akart engedni. És még most is habozik!

Akkor hát elmondja nekem, amit eddig nem mondott el senkinek? Catherine komor hangon beszélt, azután még egyszer megismételte: - Nem tudom. De nem tehetek másként. Valami arra kényszerít, hogy engedelmeskedjem magának, hogy miért, arról sejtelmem sincs.

Amit mondani fogok, talán gyerekesnek tűnik a maga szemében, és az aggodalmaimat nevetségesnek tarthatja. De egészen biztosra veszem, hogy meg fog érteni, egészen biztosra veszem. És minden tartózkodás nélkül beszélni kezdett: - Április huszonötödikén érkeztem a nővéremmel ide, Barre-y-vába.

Este volt, a lakás hideg és barátságtalan. A nagyapám halála óta, tehát teljes tizennyolc hónapja, a ház el volt hagyatva. Az első éjszaka nem valami kellemesen telt el. De talán még sohasem volt amolyan boldog, mint másnap reggel, amikor kinyitottam az ablakot és viszontláttam a kertet, ahol gyermekkoromat töltöttem. Éppen olyan vad és elhanyagolt volt, mint azelőtt; a fű magasan állt, az utakat felverte a gaz, a pázsit tele volt szórva letöredezett, korhadó faágakkal. Mindent, ami a múltamban az örömöt jelentette, itt újra megtaláltam.

Ezek között a falak között, ahová senki, a világon senki sem hatolhatott be, míg én távol voltam, minden ugyanúgy maradt, ahogy volt. Az az egy gondolat töltött be, hogy elmenjek megkeresni a régi emlékeket, és feltámasszam halottaiból mindazt, amiről azt hittem, hogy örökre elveszett. Sebtében felöltözve, meztelen lábamon csak régi facipőmmel, az izgalomtól borzongva kirohantam, hogy felújítsam az ismeretséget régi barátaimmal, a fákkal, hatalmas barátommal, a folyóval, a régi kövekkel és letört szobrokkal, amelyeket a nagyapám elhelyezett a zöldellő bokrok között.

Itt volt az én egész régi kisvilágom. Szinte úgy éreztem, ők is vártak reám, és ők is ugyanolyan gyöngédséggel és megindulással fogadnak, mint ahogy én siettem feléjük. De volt a kertnek egy helye, amelyet különösen megőriztem az emlékezetemben. Nem volt olyan nap Párizsban, amikor ne emlékeztem volna vissza reá, mert ez a hely jelentette nekem magányos gyermekkorom és vágyódással teli ifjúságom minden szép, ábrándos'óráját. A kert többi részében játszottam, hancúroztam, nevettem, gyerekes vad ösztöneim szavára hallgattam.

Itt soha. Itt mindig álmodoztam. Vagy sírtam, ok nélkül. Néztem, anélkül, hogy láttam volna a hangyák szorgoskodását és a röpdöső bogarakat.