Konyv: Az otodik evszak


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 308148494
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 11,19

MAGYARÁZAT:

A World Music Charts Europe a világ legrangosabb világzenei toplistája, amelyet havonta tesznek közzé. Több mint 25 ország 50 rádiós világzenei szakembere pontozással választja ki a legjobb 20 lemez t hónapról hónapra. Ritka az a hónap, amikor ennyi magyar sikernek örülhetünk a nemzetközi toplistákon!

Az Ötödik évszak Ne rejtsd el című albumát az ifj. Csoóri Sándor Sündi brácsa, hosszúnyakú tambura, koboz, ének hívására alakult kiváló formáció jegyzi, amelynek tagjai Hegedűs Máté hegedűZimber Ferenc cimbalomSzabó Csobán Gergő bőgő, ének sajátos zenei világát meghatározó énekesnője pedig a magyar-francia Izabella Caussanel.

A zenekar októberben bemutatkozott a WOMEX World Music Expo showcase programjában is, koncertjüket világszerte követték az online felületeken a zenei szakemberek. A lemezről további információ a Fonó weboldalán. Láthatóan megtalálták a közös hangot. Új Lajkó szerzeményeket, inspiráló zenefolyamot hallhatunk kiváló alkotótársak közreműködésével, Lajkótól megszokott csodálatos zenei bravúrokat, amelyek mélységekbe és magasságokba repítenek.

Talán produkcióban még sosem hallhattuk ennyire felszabadultnak Lajkó Félixet. A lemez elérhető a Fonó webboltjában. A World Music Charts Europe itt. View the discussion thread. Az idén kétéves Csillagszálló kulturális utcalap Gyógyítás Bátorság a szelídséggel November én Dr. Csókay András idegsebész tartott előadást a San Marco Szabadegyetemen. A vele Képzőművészet Rechnitzer gyűjtemény A kevés néha több, szokás mondani, s igaz ez a Rechnitzer-gyűjtemény november án megnyitandó Friss Zene Első ízben adják át a Fonó-díjakat Vasárnap online formában tekinthetik meg a nézők a díjátadót.

Ugrás a tartalomra. Lantai József Hozzászólok. Lajkó Félix. Mai TOP. Terézvárosi Verses Esték. November én Dr. A kevés néha több, szokás mondani, s igaz ez a Rechnitzer-gyűjtemény november án megnyitandó Első ízben adják át a Fonó-díjakat. On-line Tünet Retro - minden szombaton és szerdán. Egészség megőrzés. Könyvtárak és olvasók: összetartozunk.

A nemzeti könyvtár és az országos könyvtárszakmai szervezetek oltásregisztrációs felhívása.

A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget.

Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra. Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges… tovább.

Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.

Jemisin az utóbbi években hívta fel magára a figyelmet az epikus fantasy olvasók körében különleges világaival és szereplőivel. Kegyelmet nem ismerő történetmesélésével pedig a műfaj rettenhetetlen férfi szerzőit is nem egyszer megszégyenítette. Az ötödik évszak című regénye az eddigi legjobb műve: gyilkosság, árulás és feltépett sebek egy olyan lélegzetelállítóan idegen, de mégis ismerős világban, ahol fegyverként lehet használni a föld erejét, és ahol a halál mindenkit utolér.

Eredeti megjelenés éve: Alabástrom · Szienit. Botond barátommal és egy leszbikus cimboránkkal ültünk egy hegyvidéki kocsmában anno. Dögmeleg volt, alig pihegtünk, ahogy esti futás után iszogattuk a sörünket, és néztük a lányokat. Ők csajozni is terveztek, én szigorúan az ő csajozási projektjüket támogattam. Hősnőnk megpillantott egy szimpatikus lányt, felkerekedett, megindult, vállon veregettük… aztán azt a vállat jól lehorgasztva tért vissza. Ez is. Mi vagyok én, valami heterómágnes? Az ötödik évszakot kellett elolvasnom, hogy megtudjam, inverzben igenis létezik.

De komolyan, akárkivel találkozik, aki főbb szereplő, az vagy meleg, vagy biszexuális, vagy transznemű. Egyetlen egy van, aki nem az — de ő annyira nem, hogy még csak nem is ember. Méghozzá olyan elegánsan, ahogy csak színesbőrű nő bemutatni tud — fehér limuzinból, miközben a másik kezében egy pohár ból származó Abbaye d'Outeille likőrt kortyolgat, aminek centilitere dollár körül mozog. Ugyanis letette, játszi könnyedséggel és egy profiknál is profibb szerzők magabiztosságával és lazaságával, az utóbbi évek legjobb világépítésű nem-hagyományos fantasyjét, és ezt tudja is magáról.

Tudja, hogy bemutathat a szinte már-már parodisztikusan erős LMBT-vonallal, odadörgölheti a szakma orra alá, mert ezzel a könyvvel könnyedén agyonveri a mezőnyt. Mert neki ez tényleg fontos, ez lejön a könyv minden egyes sorából. Az ő karakterei nem azért lesznek transzneműek vagy melegek, mert kell egy ilyen. De nem is azért, hogy megrázzon, megbotránkoztasson vagy üzenjen valamit, mint a politikai LMBT-szerzők szoktak. Az ő karakterei ilyenek és kész, mint a lány a buszon, aki veled szemben ül le, a srác, aki bejön hozzátok vásárolni vagy az anyuka a két gyerekkel, aki elmegy az ablakod alatt.

Úgyhogy ha téged zavar az ilyesmi — nem hiszem, hogy ezzel a könyvvel indulsz majd LMBT-témájú olvasmányaid körében. De én nem ezért tartom ezt egy abszolút kiemelkedő könyvnek. Hanem a következők miatt ez már csak egy ilyen listás értékelés lesz :. Ezt a világépítést tanítani kéne. Ilyen még csak Moskát Anita tudott ilyen erővel prezentálni.

Mondjuk az ő regénye teljesen más, így a mágusai is mások, sötétebbek, ezért én jobb szeretem őket, de na. A három szál. Három nagyon különböző nőt ismerhetünk meg: egy kislányt, aki kiszakad az otthoni, jól ismert és szerető világából, egy ifjú, önmagával kicsit eltelt, szakember hölgyet és egy idős, megkérgesedett anyát, akinek meggyilkolták a gyermekét. Mindegyik szál egyedi, mindegyik lehengerlő és érdekes. Közhelyesen hangozhat, de Jemisin tényleg megoldja, hogy még a teljes világot széthasító apokalipszis közepette is az érdekeljen, hogy az anya tényleg utoléri-e a fia gyilkosát vagy sem.

A világvégék. Igen, többes számban. Mert sok van. A földmágusok okozzák, amikor nem éppen ügyesen vagy túlságosan is ügyesen nyúlnak a mélybe, és ilyenkor a világ túlnépesedési gondjai hagyományosan jó pár évszázadra rendeződnek.

Az obeliszkek… vannak. Nem csinálnak semmit. Meg figyelnek. Amellett, hogy a világépítés csillagos ötös, a benne rejlő ötletek mellett maga a szöveg minősége és a regény dramaturgiája ld. Ez a könyv nem csak egy jó ötletekre épülő regény, hanem egy jó ötletekre épülő JÓ regény.

Egyetlen pontot hiányoltam benne. Ugyan nagy hangsúlyt fektet a különböző szereplők etnikai hátterére kiben mennyi a sanza vér, plszinte totálisan tartózkodik ezen fiktív entikumok leírásától. A szereplők maguk sincsenek túlságosan részletesen leírva, hiába emeli ki időnként, hogy ki a sanza, ki nem sanza, stb. Ha már fontos ez a téma, akkor én egy kicsit több leírást vártam volna tőle.

De egyébként miután ráállítottam a fantáziámat, hogy kipótolja a számomra hiányzó leírásokat, tökéletesen jól láttam magam előtt mindent — és hát a történet szempontjából is volt olyan eset, hogy indokolt volt a meglepetés fokozása érdekében a dolog, így hibának nem nevezném. Az utóbbi években valahogy leszoktam a fantasyról. Nyilván én is rosszul válogattam — illetve meríthettem volna mélyebben is —, de igazából nem nagyon tudott már mozgatni az elfes-orkos, álközépkori hátteres, tűzgolyóval démont ledobáló varázslós meg a parasztfiúrólkiderülhogyőavilágutolsóreménysége felállás.

A szokásos panelek köszöntek vissza; ami ugyan még hagyján, viszont nyomát sem láttam innovációnak és kreativitásnak. Ebben a közegben szinte csak a Gaiman — Miéville féle urban fantasy maradt meg részemről kapocsként a a zsánerhez. Ehhez képest jött először év elején a Horgonyhely by charon és most az Ötödik évszak, melyek visszaadták a hitem a fantasyban. A két könyv összehasonlítása ugyan önmagában is megérne egy külön posztot, de maradjunk a közös értékeik lényegénél, ami pedig a világépítésben rejlik.

Az ötödik évszak lényegében egy felvezető kötet spoilera három szál mindegyikén lényegében a cselekény nagyjából annyi, hogy a szereplők elmennek A-ból B-be, B ponton pedig történik valami ami más irányba terli az életüket. Nagyon ezt tovább ragozni nem is érdemes, a folytatásokban minden bizonnyal felgyorsulnak majd az események. A sztori annyiban követi a hagyományos sablonokat, hogy a látszólag jelentéktelen szereplők egyre inkább tényezővé válnak a világ sorsának alakulásában és ezek persze egybe is fonódnak majd.

A szereplők vándorlása során viszont az író megismerteti velünk a könyv lényegét: a hihetetlenül komplex, különleges és mesterien kegyetlen világot. A főnixként újra és újra kialakuló emberi civilizáció alapja a pusztulás és az újjáéledés ciklikussága. Erről szólnak a legendák, a szokások és törvények, a mágia, ahogy maga a hétköznapi élet is; minden a katasztrófák utáni túlélésnek van alárendelve. A könyv logikája szerint pedig ebben nincs pardon, ami bizarr ellentmondásokhoz vezet.

Nem sokakat zavarnak például a különböző szexuális egzotikumok, ugyanakkor kvázi elfogadott a rabszolgatartás és a gyerekekkel szembeni erőszak spoileregyfajta furcsa rasszizmus pedig lényegében az egész fennálló civilizációt gúzsba köti. A könyv fokozatosan vezeti be az olvasót Rezdületlen különös világába.

Már az elejétől a szöveg részét képezik a világra jellemző szavak, megjelölések, jelzők és sajátosságok, ugyanakkor — számomra végtelenül szimpatikus módon — mindezt nem erőszakosan teszi, hanem szépen beleszőve a történetbe. Nagyban segít a világhoz való adaptációban a kötet végén lévő szószedet és rövid történelmi kronológia, ami segít eligazodni a megnevezésbeli jellegzetességekben és segíti az értelmezést.

Az adaptációra pedig szükség is van, a szöveg ugyanis nem túl könnyed, az atmoszféra sokszor nyomasztó, a lassan csordogáló cselekmény pedig gyakran torkollik felfoghatatlan erőszakba. Ezek megértése és befogadása pedig csak a világ kontextusában működhet és még így is szükség van némi türelemre a regény elején.

Mivel pedig Rezdületlen az ellentmondások világa, a könyv rendkívül addiktív, a patikamérlegen adagolt ismeretek és újabb rejtélyek folyamatosan fenntartják az érdeklődést, maga az egész miliő pedig annyira egyedi és szokatlan, hogy már önmagában az berántja az olvasót. Az ötödik évszak úgy feszíti szét a fantasy megszokott kereteit és a tradicionális tabukat, hogy közben megtart bizonyos alap elemeket; ezeket viszont egy merőben szokatlan és különleges világba helyezi, majd ebbe fűzi bele a karakterek motivációit és jellemük alakulását, a világ és a szereplők szervesen egymásba fonódnak.

Mindettől az egész felállás rendkívül hitelessé és átélhetővé válik. Noha nem követem a külföldi fantasy trendeket, de azt gondolom, hogy ez lehet a fantasy jövője. A százszor lerágott sablonok önmagukban már nemigen állják meg a helyüket — ugyan kit érdekel a Ha valaki a megszokott paneleket akarja alkalmazni akkor azokat vagy teljesen ki kell csavarnia és újraértelmeznie, netán olyan szokatlan világokat kell létrehoznia melyekben ezek újraértelmezhetővé válnak.

Vagy pedig valami gyökeresen újat kell létrehoznia… Azt gondolom erre az útra lépett az Ötödik évszak és korábban a Horgonyhely is. Ha ezen halad tovább a fantasy akkor ide nekem mindet. Sokféle könyvet kiáltanak ki manapság a fantasy jövőjének. Én a világteremtésre esküszöm, és szeretem azt hinni, hogy a következő nagy ugrás az epikus fantasy eltávolodása a történelmi, főleg a középkori mintáktól.

Ennek az irányzatnak pedig Nora K. Jemisin az egyik mestere. Az ötödik évszak úgy épül fel, mint egy jó sci-fi. A szerző egy olyan világot teremt meg benne, amely nem csak következetes, de amely nélkül ezt a történetet nem lehetne elmondani, és egy olyan történetet mesél el, amely értelmet ad e világ minden furcsaságának.

Ugyanakkor megőrzi az igazi fantasy misztikumát is. A regény címe egy olyan időszakra utal, amelyben felborul a természet rendje, egy kataklizmára, ami ebben a világban sokkal gyakoribb, mint amihez az olvasó hozzászokott. A történet ugyanis egy geológiai szempontból roppant instabil földrészen játszódik, amely néhány évszázadonként teljesen átalakul. Az emberi kultúra középpontjában így érthető módon a túlélés áll, minden áron. Néhány emberben azonban a szenz túlfejletté vált, ez pedig már nem áldás, hanem átok… E varázslókat úgy kezeli a világ, mint két lábon járó tömegpusztító fegyvereket.

Aki nem csak érezni, de befolyásolni is tudja a rezgéseket, azt szigorúan ellenőrzik, jogaiban korlátozzák, elzárják a külvilág elől, hacsak nem bizonyítja, hogy tökéletesen ura önmagának. De amit e varázslókkal művelnek, ahogy gyerekkorukban kondicionálják és szelektálják őket, az messze túllép az emberiesség határain. Ebben a világban a legerősebbek a leggyengébbek. Hasonló világépítést magyarul persze már Brandon Sanderson nagyregényeiben is olvashattunk, de Jemisin egy magasabb irodalmi szintre emeli mindezt.

Neki nem csak hősei vannak, hanem igazi karakterei, akiknek nem csak tetteik, de személyiségük révén is összefonódnak a világgal. A történet három szálon fut: egy orogén gyerek, egy varázslónő és egy anya szemén keresztül ismerjük meg az ötödik évszak korát. De ezek a szálak nem a megszokott módon kapcsolódnak össze — hogy akkor hogyan, azt szerintem a könyv közepe felé lehet először megsejteni.