Konyv: A nyelv labirintusa


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 122217183
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 13,63

MAGYARÁZAT:

A nyelv nem passzív eszköz észleleteink konceptualizálására, hanem sokféle használati móddal rendelkező, nem individuumhoz kapcsolható szerszám. Ennek megfelelően nem a magányosan gondolkodva író, hanem a másokkal dialógust folytató, beszélő ember szituációja szolgál e könyv gondolatmenetének kiindulópontjául.

A szerző megvilágítja a nyelv mint minták által szabályozott rendszer működését a fonémáktól az összetett mondatokig…. Az ban megjelent kétkötetes Frivol múzsából félmondatok, sőt olykor féloldalak is hiányoznak, ami erősen csorbítja a kiadvány élvezhetőségét, közérhetőségét. Jelen bővített kiadás a szerző témában tartott egyetemi előadásainak teljes szövegeit tartalmazza.

A most megjelent első három részt I. A filmkultúra filozófiája és a filmalkotás szemiotikai esztétikája; II. A fantasztikus film formái; III. A kalandfilm formái a tervek szerint további két kötet követi majd, illetve várható egy új, bővített kiadás is, ami a további filmműfajokat mutatja be. A köteteket válogatta és sajtó alá rendezte Balogh Gyöngyi.

A hat vaskos kötetet bőséges, Király Jenő munkásságát bemutató utószó egészíti ki. A három Platón-dialógus új, filozófiai, jogtörténeti és nyelvi szempontból megbízható fordítása, a jegyzetek és a kísérő tanulmány Gelenczey-Miháltz Alirán és Mogyoródi Emese munkája. Platón műveinek kommentált összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Olyan közösségteremtő cselekvés, amely nem pusztán a közössé váló információt formálja, de magát a kommunikáló embert és annak társadalmi kapcsolatait is. Amikor Szécsi Gábor a kommunikáció hogyanjában pillantja meg mind az emberi elme, mind az emberi közösségek elsődleges szervező-rendező elvét, s amikor összefüggést lát a kommunikáció hogyanja s a kommunikációs technológiák koronként változó formái között, olyan kommunikációfilozófiai paradigmát épít tovább, amelyet a múlt század húszas-harmincas éveiben magyar írástudók - Balogh József, Hajnal István, Balázs Béla és mások - alapoztak meg, amely Marshall McLuhan torontói körét megjárva, az elmúlt esztendőkben Magyarországra érve voltaképpen hazaért, s amely - mély és integratív keretet kínálva a kommunikációs környezet legújabb változásai, jelesül az interaktív multimédiás hálózat és a mobil kommunikáció világában zajló egyéni-kognitív és kollektív-társadalmi átalakulások elméleti értelmezéséhez - ma látványosan újítja meg a hazai bölcsészettudományt.

Különbséget teszünk a teljesség ideája és a végtelen ideája között, és ez utóbbinak a filozófiai elsődlegességét állítjuk. Elmondjuk majd, hogyan áll elő a végtelen az Ugyanaznak Mással való viszonyában, és miképpen hatja át az egyedi és a személyes mágneses ereje a teret, ahol a végtelen előáll. Csak akkor tudjuk meg egy emberről, hová való, miután már megszólalt.

A szokás és a szükség mindenkit arra kényszerít, hogy megtanulja országa nyelvét. De miért van az, hogy ez a nyelv az ő országa nyelve s nem egy másiké? Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, olyan helyi jellegű érvekhez kell visszanyúlnunk, amelyek magánál az erkölcsnél is korábbiak. Melyik a tudat legkezdetibb stádiuma? A vietnami filozófus megkísérel választ adni ezekre a kérdésekre: szerinte megjelölhetünk egy pontot, még csak nem is szót vagy hangot, hanem egy mozdulatot, egy egyszerű gesztust - és kimondhatjuk, hogy amikor ez megjelenik, attól kezdve emberi tudatról beszélhetünk.

Tételének igazolására Tran Duc Thao felhasználja az archeológia, az antropológia, a pszichológia, a gyermeknyelv bizonyítékait, mindent, ami alkalmasnak látszik arra, hogy megvilágítson valamit a történelem előtti idők titkaiból. Eközben azonban egyetlen pillanatra sem feledkezem meg annak óriási jelentőségéről, hogy az alkotás mámorának percein túl mindannyiunknak, és nekem elsősorban, egyre szabatosabban meghatározott, egzakt adatokra van szükségünk arra vonatkozóan, amit csinálunk.

Enélkül nem fejlődhet a művészetünk. Tanulmányaiban nemcsak a filmelmélet aktuális kérdéseit vizsgálta, hanem saját filmjeit is olyan részletesen, olyan alapossággal és tudatossággal elemezte, hogy az egyedülálló a filmművészet történetében. Filmkészítés közben is papírra vetett gondolattöredékeket.

Két film forgatása közti kényszerszünetekben elméleti írásokon éppúgy dolgozott, mint filmterveken, forgatókönyveken. Lawson - A film az eszmék harcában Filmművészeti Könyvtár A könyv műfaját tekintve bizonyos filmi jelenségek a szerző alakzatoknak nevezi ezeket filmelméleti igényességű definiálása és ezen alakzatok mentén különféle filmek, filmcsoportok többszempontú elemzései között egyensúlyoz.

Ennek köszönhető, hogy miközben a kifejezetten teoretikus érdeklődésű olvasó számára is igen tanulságosak a kamerába nézést, az úgynevezett szubjektív kamera jelenségét, vagy az egymásra fényképezést tárgyaló szakaszok, a filmelemzés és értelmezés praktikusabb szintjeinek megértésére vágyó olvasók is haszonnal forgathatják e fejezeteket.

A könyv eredetileg ban jelent meg, a szerző — amint azt a jelen kiadáshoz készült utószavában is írja — Christian Metz tanítványa, és így a filmszemiológiai iskola örököse. Ebből a szempontból különösen fontos a könyv elkészültének időpontja, vagyis az, hogy bizonyos értelemben már mind a filmszemiológia korai, strukturalista as évekmind pedig a későbbi, pszichoanalitikus irányzatától es évek kellő távolságot tart.

Ennek is köszönhető, hogy az első megjelenése óta eltelt 22 évben Vernet könyve nem avult el visszavonhatatlanul, és nem vált egy letűnt és túlhaladott filmteoretikus irányzat feledésre ítélt relikviájává. A strukturalista szemiológián azáltal lép túl, hogy annak nézőpontját kiterjeszti a szövegműködésen túlra, többek között a filmkészítés technikai és a befogadáspszichológiai összefüggéseit is beemelve a jelentéstermelő eljárások elemzésébe.

A könyv öt fő fejezete közül egyértelmű csúcspont a két nyitófejezet A kamerába nézés, Az innen vagy a kamera tekinteteminden film iránt érdeklődő számára izgalmas olvasmányként. Mindkettő olyan filmi jelenségeket boncolgat igen élvezetes módon, sok szemléletes példával, amelyek hatásmechanizmusa bizonnyal sokak kíváncsiságát felkeltette.

A hispán hagyomány és a francia szürrealizmus egyaránt meghatározta pályáját. A személyes erkölcs Istennel feleselő komor szépsége érdekelte. Középkori vallási mítoszok és eretnekségek, a modern kor kegyetlensége, külső és belső polgárháborúk álomképei népesítik be képsorait. Bikácsy Gergely "Bolond Pierrot moziba megy" című francia filmtörténetéből ismert szubjektív hangvétele új könyvének is sajátos értéke.

E könyv valóban napló: a rendező minden fontos filmjének alapos elemzése megtalálható benne, de szabálytalan, csak az emlékek belső logikájának engedelmeskedő, olykor érzékenységeket is sértő írás. Fejezeteiben az "álomvalóság", Bunuel életének és mozijának abszurd jellege tükröződik. Bikácsy mozinaplója elsősorban a nagy rendező istentagadó és istenkereső gúnykacajára figyel. Erről már érdemes filmet készíteni…és érdemes könyvet írni"- mondja a szerző. Az es években, a magyar társadalom válságos esztendeiben, a hazai és külföldi új hullámok elernyedése után volt ereje újakra törni, a kísérletezés útjára lépni.

Jelszavai: új érzékenység - új narrativitás. Jellemzően: a jelszavak álltak tőle a legmesszebb. A jó fogalmazás szépirodalmi kísérletei után fordult tudatosan a film, mindenekelőtt mint nyelvezet tanulmányozása felé, melynek eredményeképpen jól ismerte a legkorszerűbb filmelméleti munkákat, s jó néhány nemzetközi színvonalú írásával maga is hozzájárult annak magas kvalitású műveléséhez.

Szerette és gyakran idézte Kölcsey Ferencet, aki szerint a nyelvnek legfőbb művelői: a filozófus és a poéta. Talán azért is, mert Bódy Gábor nemcsak a filmről való gondolkodás egyik legnagyobb alakja a modern filmben, hanem mert - idővel - egyre erősebben mutatkozott meg poétikai ereje is. Poétikája természetesen játékfilmjeiben - a magyar filmművészeti maradandó értékeit jelentő - az Amerikai anzixban, a Nárcisz és Psychében, a Kutya éji dalában bontakozik ki legteljesebben, feledhetetlenül.

Bódy Gábor filmművészeti írásai ennek a nyugtalan, újakra kész elhatározásoknak s belső forrongásokkal telített alkotói műhelynek elgondolkodatóan lelkesítő dokumentumai. A műfaji sokféleség - elméleti tanulmányok, tűpontos filmelemzések, filmötletek, szinopszisok, nyomtatásban először napvilágot látott forgatókönyvek, Agitátorok, Amerikai anzix stb. Ez a magyarázata annak, hogy Bódy Gábor filmművészeti írásai - a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében - izgalmas olvasmányok.

Kötetünk a Bódy Gábor Egybegyűjtött filmművészeti írások című sorozat első darabja. Szabó Z. A könyv radikálisan új megvilágításban mutatja be a szürrealista művészet zseniális alkotását. A film ismeretlen mélységeibe vezet a szerző: zárt, hermetikus világba, hogy választ adjon a nyugtalanító kérdésekre. Az elmúlt évtizedek hiányos filozófiaoktatása indokolja, hogy egy-egy gondolkodót és fontosabb művét vagy műveit az e sorozatban megszokottnál részletesebben mutassunk be.

Az Upanisadokkal kezdjük, a Kr. Kazohiniában a hinek uralkodnak - ésszerűen, gyakorlatiasan, tudományosan - de elviselhetetlen lélektelenséggel, érzelmek, vágyak nélkül. Előlük a szerző - "Gulliver" - az elszigetelt telepen élő behinek közé menekül, akik között viszont rémülten döbben rá, milyen hajszálvékony a határ az érzelmek, hiedelmek, babonák logikátlan, irreális világa és az elmebaj között.

Az események azonban - különösen a behintelep - félelmetesen idézik mindennapi tapasztalatainkat, egy zseniális író többszörösen görbített tükrében. David W. Gooding - John C. Lennox Küzdelem az élet értelméért című könyvét. Jelen kötet annak a - nemzetközileg is nagy sikert aratott - műnek a folytatása. Ez a könyv természet- és társadalomtudományos alapossággal, filozófiai, teológiai, nyelvészeti precizitással elemzi a keresztyén ember szellemi és hitbeli küzdelmét az élet értelméért.

Az európai kultúrtörténeti hagyományon kívül vizsgálják a keleti bölcselet máig ható egyetemes értékeit. A filozófiatörténeti áttekintés az alapproblémák különböző korokban való vizsgálatát mutatja be. A mű kimondott és kimondatlan üzenete: Isten keresése, a Biblia egész életünket átható kijelentésének megismerése.

Az olvasót nemcsak a gazdag tényanyag segíti az eligazodásban, hanem a megfogalmazás természetes eleganciája, közérthető nyelvezete is. A film megjelenése óta újra és újra felmerült az a probléma, miként lehet a filmet a napi kritikánál alaposabban, igényesebben vizsgálni. Ez az elméleti tendencia az idők során csak erősödött; egyre többeket érdekeltek az olyan kérdések, mint például művészet-e a film, mitől jó az egyik és mitől nézhetetlen a másik, illetve mire vezethető vissza ez a különbség.

Már a tízes évek közepén kialakult a filmelméletnek nevezett tudományág, amellyel azóta egyre többen foglalkoznak, különösen az utóbbi harminc évben szerte a világon például Budapesten is megalapított filmes tanszékeken. A filmelmélet azonban egyáltalán nem egységes tudományág. Általában a negyvenes évek közepét szokták megjelölni, mint jelentős korszakhatárt.

A negyvenes évekig a filmelméletnek volt valami forradalmi bája: azt igyekeztek bizonyítani a szerzők, hogy a film művészet, méghozzá autonóm, mind az irodalomtól, mind a képzőművészettől független művészet. Az írások leginkább kiáltványra vagy személyes vallomásra emlékeztettek. Ezzel szemben a század második felének filmelmélete igazi tudomány akar lenni, lábjegyzetekkel, bibliográfiákkal és sok-sok szakkifejezéssel.

Ahogy az irodalomelmélet bevett akadémikus tudományág lett, a filmelmélet is helyet követelt magának a tudományok panteonjában. A század második felének filmelmélete tehát már távolról sem olyan könnyen áttekinthető, mint a korai időszaké. Francesco Casetti ennek az igen szövevényes, a tudományosság igényével fellépő filmelméletnek a bemutatására és rendszerezésére tesz heroikus kísérletet; könyve a korai elméletírókkal nem foglalkozik.

Az elmúlt ötven év rendkívül széttartó, a legkülönbözőbb terminológiát felvonultató filmelméleti irodalmában próbál tehát valahogyan rendet tenni. A század második felének első nagy korszakát Casetti az ontológikus filmelmélet korszakának nevezi. Az ontológikus elméletek — amelyeknek emblematikus alakja a Magyarországon is jól ismert André Bazin — a mechanikus reprodukció alapján próbálták levezetni a film többi jellemzőjét.

Az ontológikus elmélet igazából az átkötést jelentett a korai és a modern filmelmélet között; már szigorú elméleti igénnyel lépett fel, de még nem használt tudományos terminológiát. A következő korszakban a filmelmélet más tudományágak eredményeit vette át és használta fel saját céljaira.

A filmszociológia, a filmszemiotika és a film pszichológiája mind-mind egy másik, már kialakult tudományág filmre való alkalmazását jelentette. E diszciplínák közül voltaképpen csak a filmszemiotika tekinthető valódi irányzatnak. Sajnos a filmszemiotika meglehetősen népszerűtlenné tette a filmelméletet: olyan bonyolult terminológiát használt, amely miatt az egész filmelméleti diskurzus hozzáférhetetlenné vált a nem tudományosan képzett emberek számára.

A filmelmélettel szembeni számos előítélet a filmszemiotika túlzottan körmönfont megfogalmazásaival magyarázható. A filmszemiotika utáni filmelméletre továbbra is más tudományok apparátusának filmre alkalmazása jellemző, de ezeknek a tudományoknak a nyelvezete már nem áll olyan távol mindennapi fogalmainktól, mint a szemiotika szakkifejezései. A filmre alkalmazott fogalmi apparátusok közül a legfontosabbak ma a pszichoanalízis, a feminizmus és a narratológia.

Abban is újat hoznak ezek az elméletek, hogy — szemben a filmszemiotikával — már nem a film minden aspektusra kiterjedő vizsgálatát tűzik ki célul, hanem csak egy-egy részproblémát tárgyalnak, a narratológia például a filmi elbeszélés konstrukcióját, a feminista filmelmélet a férfi-nő viszony filmes ábrázolását.

Bár az egyes elméleti irányzatok bemutatása mindvégig pontos és következetes, Casetti kategorizálása több ponton is megkérdőjelezhető. Casetti könyve ennek ellenére áttekinthető és olvasmányos bevezetést nyújt a filmelmélet tudományába, fontos megemlíteni azonban, hogy több szempontból is óvatosan kezelendő.

A nyelv labirintusa. A nyelv labirintusa leírása Wittgenstein Tractatus logico-philosophicusához írott kommentárjával világhírűvé vált Max Black e könyvében tömör és átfogó összefoglalót ad a nyelv természetéről, valamint áttekinti a nyelvvel kapcsolatos gondolkodás fontosabb XX. A nyelv nem passzív eszköz észleleteink konceptualizálására, hanem sokféle használati móddal rendelkező, nem individuumhoz kapcsolható szerszám.

Ennek megfelelően nem a magányosan gondolkodva író, hanem a másokkal dialógust folytató, beszélő ember szituációja szolgál e könyv gondolatmenetének kiindulópontjául. A szerző megvilágítja a nyelv mint minták által szabályozott rendszer működését a fonémáktól az összetett mondatokig Hűségprogrammal elérhető ár:  Ft. Elérhetőség: Nincs készleten. Mondd ki szépen! Montágh Imre. Tom sawyer kalandjai Mark Twain. Tündér a vonaton Bálint Ágnes. A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása Samuel P.

Csábításra születtünk Dienes Angéla. Pillecukorteszt Walter Mischel. Kedvenc könyvecském - Óvodai fejtörők. Halloween és halál Agatha Christie. A tibeti orgona Szepes Mária. Bosnyák Viktória Ft. Julia Quinn Ft. Matthew McConaughey Ft. Karády Anna Ft. Edith Eva Eger Ft. Kepes András Ft. Vrábel Krisztina Ft. Belle Ft. Dot Hutchison Ft. James Patterson J. Barker Ft. Lőrincz L. László Ft. Innes Shona Ft. Shen Ft. Kelényi Angelika Ft. Bosnyák Viktória Knézics Anikó Ft. Angela Gentner Günter Hohenberger Ft.

Csájiné Knézics Anikó Ft. Czirbeszné Ignácz Éva Ft. Feliratkozom a hírlevélre és elfogadom a hírlevélküldésre vonatkozó adatkezelési tájékoztatót. Vásároljon Book