Konyv: Balhuvelykem bizsereg


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 598819530
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 5,21

MAGYARÁZAT:

És ahol ők felbukkannak, ott biztos, hogy megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Tuppence a tőle megszokott hévvel veti magát a rejtélyek nyomába. Miért ismerős az Ada nénitől örökölt festményen a ház? Hová tűnt Mrs. Tommy a rá jellemző nyugalommal próbálja követni a feleségét — de nyugalma csak addig tart, amíg Tuppence-t meg nem akarják ölni….

Az egyik levelet kétszer is végigfutja. Hastings kérdésére, hogy ki írta a levelet és miről szól, a belga detektív egyszerűen átnyújtja neki, hogy olvassa el. A kapitány értetlenkedik: a levél nem is szól semmiről! Miss Emily Arundell, minden kétséget kizáróan egy vénlány, Poirot segítségét kéri — de hogy miben, az nem világos. Mint kiderül, a kisasszony nemrég meghalt, és végrendelete azóta is szóbeszéd tárgya a faluban. Mivel Agatha Christie szövi a mese szálát, sejthetjük, hogy a halállal és a végrendelettel sincs rendben minden… Poirot-t ez alkalommal nemcsak kis szürke agysejtjei vezetik nyomra, hanem egy kedves foxterrier is.

A kedves, idős, kotnyeles hölgy búcsúzóul is kitesz magáért: nem mindennapi pszichológiai érzékkel derít fényt egy olyan bűntényre, amelynek létéről nincs is tudomása senkinek. Gwenda Reed esküvője után házat keres, ahol férjével nyugodt boldogságban élhetne. És megtalálja azt a villát, amelyről álmodott. Azt a házat, amelyet keresett… De az öröm, ami a költözködéssel és berendezkedéssel jár, hamar szertefoszlik.

Gwendát nyugtalan, furcsa rémképek gyötrik, de nem talál rájuk magyarázatot. A hihetetlen és véletlen események egybeesése Miss Marple figyelmét is felkelti, s kitartó szívóssággal addig nyomoz, amíg fény nem derül a dél-angol udvarház rejtélyeire. Az olvasót mindvégig izgalomban tartó cselekmény feszültségét Agatha Christie páratlan hangulatot, atmoszférát teremtő előadása csak tovább fokozza.

A címadó történetben az elszegényedett nemesi család kedvező bérleti feltételekkel birtokba vesz egy hatalmas házat. A beköltözés után a fülükbe jut, hogy az előző tulajdonos talán a ház téglái közé van befalazva, mert komornyikja, Quentin eltette láb alól.

A Fülemüle villa boldognak látszó, fiatal házaspárja, Alix és Gerald közé a lány gyanúja ver éket: egy régi újsághír láttán nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy férje gyilkos. A lány a vonaton című elbeszélés főszereplője, George Rowland életművész, aki a vonaton megismert, szép, fiatal lányt titkos küldetéssel bízza meg. Az Énekeld el a hat penny dalát című történetben mind a négy unokahúg gyanúba kerül a nagynéni meggyilkolása miatt, mert ki más juthatott volna be rajtuk kívül a bezárt házba?

A Baleset című novella főszereplőinek meggyőződése, hogy szomszédasszonyuk férjgyilkos. A történeteket az írónő sajátos humora és feszültségteremtő ereje kapcsolja össze. Mindkettőt Londonba kell vinnie, az egyiket eljuttatni rendeltetési helyére, a másikat visszaadni a feladónak. A kéziratot azonban többen is meg akarják kaparintani, a leveleket ellopják, írójukat megzsarolják.

Ezt már Cade sem hagyhatja annyiban, s kezdetét veszi egy sok-sok izgalommal járó, gyilkosságokkal megspékelt, szerelemmel fűszerezett történet, amely természetesen egészen meglepő fordulattal ér majd véget. Boldogan költöznek be új otthonukba, s - ahogy az már lenni szokott - beszédbe elegyednek szomszédaikkal, ismerkednek új környezetükkel, amely azonban régi, mindmáig megoldatlan titkokat rejt.

Mi lappang a vén falak között: kik voltak a ház egykori tulajdonosai? Mary Jordan nyilvánvalóan nem természetes halállal hunyt el - ám egy hatvan évvel ezelőtt elkövetett bűntény miként sodorhatja ily nagy veszélybe Beresfordék életét? De ha nem öngyilkos lett, akkor legközelebbi családtagjai és barátai közül tett ciánt a pezsgőjébe valaki. De ki akarhatta volna a halálát? George Barton, a férje el sem tudja képzelni, megrendezi hát egy évvel felesége halála után ugyanott, ugyanazokkal a vendégekkel a vacsorát, hátha kiderül valami.

Ki is derül: újabb haláleset történik. Biztos hát, hogy Rosemary sem önkezével vetett véget az életének. Gyanúsítottakban szokás szerint nincs hiány. Agatha Christie ismét zseniális bűntényt alkotott - minden nyom ott van a szemünk előtt, csak nem vesszük észre Kit és miért akarnak megölni? Meg akarnak-e ölni valakit egyáltalán? Miért kelti fel mindenki érdeklődését a Boynton család?

A család tagjai taszítják és vonzzák a kívülállókat, s aki kapcsolatba kerül velük, nem tud elszakadni tőlük. Mi az a furcsa kisugárzás ami Mrs. Boyntont, ezt a hideg, érzéketlen, zsarnoki asszonyt körülveszi.

Akit gyűlölnek, de engedelmeskednek neki. Egy napon a szállodában összeverődött társaság sivatagi kirándulásra indul. A táj forró és kietlen - Mrs. Boynton meghal. Mindenki gyanús és gyanúsított. Bárki megölhette - de megölték-e egyáltalán? Vajon mi történt? Maguk sem hiszik, hogy milyen veszélyes vállalkozás megkeresni Jane Finnt, a fiatal amerikai lányt, és az eltűnt dokumentumokat, ha útjukat folyton keresztezi a titkos ellenfél.

Csak néha nyitja rá valaki az ajtót. Ezúttal régi barátnője érkezik: Mrs. Oliver, detektívregények hírneves szerzője a kedves olvasó jól ismeri őt a sorozat előző, Ellopott gyilkosság című kötetéből Az írónővel mindig történik valami. Ismerősei, barátai, rokonai gyarkan zaklatják különös történetekkel.

S most megint egy eset. Oliver egy "irodalmi ebéden" vett részt, ahol egy cseppet sem rokonszenves hölgy, bizonyos Mrs. Burton-Cox nyakon ragadta, félrevonta és roppant különös kéréssel fordult hozzá. Fia, Desmond, ugyanis feleségül akarja venni Mrs. Oliver unokahúgát, akinek a szülei évekkel azelőtt öngyilkosok lettek.

Burton-Cox azt szeretné tudni, ki lőtt először. Oliver mélységesen fölháborította a kérdés. Ő könyveket ír, semmi köze a valóságos erőszakhoz. A kérést tehát elutasította, úgysem tudja teljesíteni De a kíváncsiság fölébred, és ekkor látogatja meg öreg barátját, Hercule Poirot-t Régóta özvegy, és most memphiszi útján szert tett egy fiatal és gyönyörű ágyasra. Úgy gondolja, a családnak vele kellene örvendeznie — de Nofret rövid idő alatt meggyűlölteti magát, és összeugrasztja a családtagokat.

A két felnőtt fiú házassága megrendül. A szegény rokon, aki Imhotep jóakaratának hála él velük, feltűnően szaglászni kezd mindenki után, és Nofret besúgójává válik. A Memphiszből érkezett írnok rokon látszólag a család oldalán áll, de ki tudja, valójában mi vezérli? Amikor Nofret lezuhan a sziklaösvényrõl, titokban mindenki fellélegzik. De aztán felmerül a kellemetlen kérdés: valóban baleset történt? Ha igen, miért változott meg egyes családtagok viselkedése? Reniszenb, a fiatal özvegy, Imhotep leánya, aki most tért vissza férje halála után, az intézővel, Horival együtt nyomozni kezd.

És hirtelen elfelejthetjük, hogy milyen régen játszódik a krimi. Az óegyiptomi szereplők éppen úgy viselkednek, mint a mai emberek — hiszen belsőleg nem változott sokat az emberiség azóta sem. Mire fény derül a titkokra, heten halnak meg. De Agatha Christie nem hagyja cserben hűséges olvasóit: az utolsó lapokon mindent megtudunk!

Amióta szögletes teasüteményt is lehet kapni, nem csak kereket, teljes a boldogsága. Ráadásul neki dolgozik a titkárnők gyöngye, Miss Lemon is, aki képtelen hibázni. Vagy mégis? Egy reggel Poirot három hibát talál egy egyszerű levélben. Miss Lemon bevallja, hogy nővére gondjai vonják el a figyelmét. Nővére egy diákszállót vezet, és mostanában egyre-másra tűnnek el különféle dolgok, sztetoszkóptól gyémántgyűrűn és hátizsákon át az ócska flanelnadrágig.

Poirot azonnal kész segíteni, mert elbűvöli az eltűnt tárgyak tarka kavalkádja. Elmegy, hogy előadást tartson a detektívmunkáról, és közben megismerje a szállón lakó fiatalokat. Ettől persze felgyorsulnak az események, és amikor megtalálják az első hullát, már nem mulatságos, hanem véresen komoly a probléma. Mi közük lehet az ellopott villanykörtéknek a szétszabdalt selyemsálhoz és hátizsákhoz?

Kinek van másik útlevele a hivatalos mellett? Poirot tudja, ha ezekre a kérdésekre megtalálja a választ, megoldódik minden gondja. És közben egyre több a hulla…. Egyetlen rossz tulajdonsága van csak: imád füllenteni. Most is ez indítja el az események lavináját: Ezért kerül Victoria előbb az utcára, majd pedig Badadba, egy világpolitikai jelentőségű konferencia színhelyére. Ezért keveredik az ellenség titkosszolgálatok és érdekcsoportok háborújának kettős közepébe.

De alighanem ez segít neki abban is, hogy megússza a dolgot Márpedig az úszómedence szélén, nagyon is színpadias pózban, mozdulatlan férfi hevert, fölébe üres tekintetű nő hajolt, kezében revolverrel - és a jelenet rendezőjének még arra is volt gondja, hogy a "hulla" szíve tájáról piros festék csorogjon a medence kék vizébe Poirot mester csakhamar ráébredt, hogy igazságtalanul gyanúsította vendéglátóit: a hulla is valódi - a gyilkosság is.

És ahol ők felbukkannak, ott biztos, hogy megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Tuppence a tőle megszokott hévvel veti magát a rejtélyek nyomába. Miért ismerős az Ada nénitől örökölt festményen a ház? Hová tűnt Mrs. Tommy a rá jellemző nyugalommal próbálja követni a feleségét — de nyugalma csak addig tart, amíg Tuppence-t meg nem akarják ölni…. Eredeti megjelenés éve: Tuppence Cowley · Tommy Beresford. Egyre jobban kezdem megkedvelni a sorozatot.

Nincs mese, továbbra is az egyik kedvenc írónőm. Nagyon sok művét ismerem, szinte az összes filmes feldolgozást láttam, sokat olvastam, mégis: mindig, meg, tud, vezetni! Nem tudom hogyan csinálja, de olyan jól keveri a szálakat, hogy sosem jövök rá a végére. Egyetlen regényének jöttem rá a gyilkosára, még mielőtt kiolvastam, és ez pont a legolvasottabb könyve volt, érdekes mód. A könyv felépítése: Indulunk egy kedves, teaillatú kis mesélős teadélutánnal, ami kecsegtet némi rejtélyt.

Azután felénél járva a kötetnek, előtör az olvasóból: — A tudom! Megfejtettem, annyira okos vagyok! Ezután pedig következik egy olyan lezárás, hogy nem hogy azt nem tudom ki — kivel van, de lassan abban sem vagyok biztos, hogy fiú — e, vagy lány vagyok.

És a végén a totális, fatális extázis. Tehát lényegében itt tartok én Agatha Christie — vel. Tommy és Tuppence történeteit kevésbé szeretem. Nem annyira kiforott a nyomozás, mint Agatha más regényeiben. Kissé ügyefogyott hatása van a történetnek és a két főszereplőnek is. Mégis szórakoztató a sztori és egészen más, mint a film, amit Miss Marple-re írtak át. Tehát nyugodtan olvashatja az is, aki a filmet látta már. Ez volt eddig a harmadik olvasásom a Tommy és Tuppence sorozatból.

Talán már kezdem szokni őket, mert itt kicsit kevésbé idegesítettek, mint a két másikban. Volt szerencsétlenségem a régebbi kiadást olvasni az van meg otthonés itt se remekelt a fordító. A szerkesztés meg csapnivaló, a párbeszédeket rosszul tagolják, hiába számolom ki, ki beszél ecc-pecc-kime-hecc… — Tommy… Tuppence… Tommy… Tuppence — ja nem, mégse, vagy mégis?!

Mondhatnám, nem nagy veszteség, mert a párbeszédek az eddig megszokottnak megfelelően bugyuták, én azért szeretném azt hinni mivel én magam is nyugdíjas vagyokhogy nem minden ember lesz bárgyú idősebb korára… De mikor több beszélő van, és a nyomozáshoz szólnak hozzá, nem mindegy, ki beszél. A nyomozás tárgya egész izgalmas volt, sajnáltam, hogy a végére az egyik fő szálat lazán ejtették….

A sorozat többi részét még nem olvastam és csak reméleni tudom, hogy nem függnek össze. Mintha az írònő nem is lett volna önmaga…. Minek is írok én értékelést egy Agatha Christie könyvről? Csak dicsérni tudom. Ha meg nem, mert az is előfordul, akkor meg elnézően hallgatok inkább :. Ez a történet is olyan mindennapian indul. Tommy és Tuppence immáron megöregedve, üdítő változatosság a sok Poirot és Miss Marple után, között nyomoznak.

Mert érdekes volt látni, hogy mind a ketten más utat követnek. Tuppence az emlékeiben kutat, hogy egy valaha látott házat megtaláljon, Tommy csak a feleségét akarja megtalálni, addig az egész ügy inkább csak bosszantja. Tommy éppen ezért ügyvédhez fordul és egy festmény alapján indul el, ami a házat ábrázolja. Plusz ott van a lányuk, aki segít egy telefonnal, meg Albert, az inas, aki az asztalokhoz ért.

Többek közt, azt szeretem Agatha Christie könyveiben, hogy majdnem mindegyikben van olyan dolog, ami másra nem jellemző. Itt például nem egy nagy jelenettel zárul, mint az Poirot-nál megszokott, hogy szépen elmondja, ki csinálta, miért csinálta, hogy csinálta, hanem a bűnős mindent bevall. Annyira jó kis történet. Kár, hogy a filmet itt is túllihegték, minek bele Miss Marple?? Megint jól csőbe húzott az írónő :-D Hát az igazi tettesre aztán még csak nem is gondoltam, egy pillanatra sem :-D Kicsit meglepődtem, hogy a házaspár ennyire idős már?

A történet nem túl hosszú, végig izgalmas, folyamatosan bonyolódó szálakkal és elégetett csirkékkel :-D Megvallom, én elég sokáig abban voltam, hogy az otthonból spoiler. Jól meglepődtem, nagyon jól összefonódott a sok kis egyéni sors a végére, Tuppence meg igazán szerencsés volt a temetői kalandjával. Jó kis kötet!

Sosem rajongtam ezért a sorozatért, Tommy és Tuppence kalandjai nekem mindig átlagon alulinak tűntek. Agatha Christie tudott ennél bőven jobbat is. Fiatalon se bírtam őket, öregen csak rosszabbak. Az írásmód, a szerkesztés nagyon kínos, a szereplők szájába ad olyan információkat, amiket nem szeretne csak úgy leírni, de az olvasó tudtára akarja adni, így abszolút amatőr párbeszédek születnek. Ezek nagy része felettébb életszerűtlen, mintha valami középkategóriás író első vázlata volna, aki még nem tudja, hogyan kell bánni a karakterekkel és hogyan az elbeszélővel.

Sokáig unalmas volt, azt hittem, nagyon le fogom húzni, de a végén, ha csak a tartalmat nézzük, az írónő ismét megcsillantotta tehetségét, olyan befejezést írt, amire egyáltalán nem számítottam. Csak az a sok körítés ne lett volna. Nehezemre esik nem azzal a mondattal kezdeni az értékelésemet, ami a leginkább kifejezné a regénnyel kapcsolatos érzéseimet, de haladjunk csak szépen sorjában. Tommy és Tuppence kalandjait összesen öt kötetben meséli el az írónő.

Ez a krimi a sorban a negyedik, ami 27 évvel később íródott, mint az előző, ráadásul közkívánatra. Hát megkapjátok aranyoskáim…! Mivel a szerző következetesen öregíti karaktereit az egymást követő kötetekben, ebben a krimiben hőseink már igencsak benne járnak a korban, de kalandvágyuk, főleg Tuppence-é mit sem változott.

Már maguk is barátkoznak a gondolattal, hogy néhány év múlva talán egy idősek otthonában tengetik mindennapjaikat, de egyelőre csak Tommy nagynénje miatt látogatják az egyik ilyen intézményt, ahol igen sok fura öreg szerzetet hozott össze a véletlen. Mindközül a legfurább Mrs. Lancester, aki ugyan bájos, mosolygós és közlékeny, de igen hátborzongató tévképzete van. Na persze több sem kell Tuppencenek, amint eltűnik az öreglány, azonnal nyomozásba kezd.

Igaz lenne, amit mondott, vagy csak téveszme? Honnan ismerős Tuppencenek az a ház a festményen, amit az idősek otthonában látott? A sok kérdést azonban túl sok válasz követi, meg jó sok pletyka és még több rémtörténet egy kissé viktoriánus nekem legalább is ilyen benyomásom volt hangulatú faluban, melynek igencsak nyomasztó a légköre és mindenből árad a magány és elfeledettség érzése. A végén ugyan mindenre fény derül, de ez az egyébként kielégítő végkifejlet sem oldja fel azt a hangulatot, ami eddig a markában tartotta az olvasót.

Nagyon izgalmas és jól kitalált történet, amiben bizony vannak meglepő fordulatok is, meg néhány egészen hasznos gondolat arról, hogy mit is gondoljunk az öregekről és az öregedésről. Ez utóbbiak egész szórakoztatóak és megszívlelendő tanácsok. Ne bizonygasd, hogy neked van igazad. Azon nyomban kérj bocsánatot, ismerd be, hogy a te hibád volt, és ígérd meg, hogy többet nem fordul majd elő. Nem olvastam még Tommy és Tuppence történetet, ez volt az első: A főszereplőket nagyon szerettem, olyan jópofák együtt, gondolom, fiatalon még inkább, szóval mindenképp elolvasom majd a többi kötetet, viszont a cselekménnyel voltak problémáim.

Hiányzott a már megszokott összeszedettség, ami szerintem Agatha Christie regényeit jellemzi, ez a krimi nekem nagyon kusza volt, nehezen láttam át az összefüggéseket, az újabb és újabb megemlített szereplő pedig teljesen összezavart. Néha az kapott kulcsszerepet, akiről előtte csak érintőlegesen hallottunk, nekem hiányzott az a milliő, amiben megismerhetem a lehetséges gyanúsítottakat, kialakíthatom róluk a véleményem, és gondolkodjam, ki is a gyilkos: Most nem így történt, egyedül a tettes személyének meglepő volta miatt érzem azt, hogy egy AC-krimit olvastam, egyébként teljesen más volt a regény felépítése, hangulata, mint amit az írónőtől megszoktam.

Bevallom, hiányzott a megszokott stílus, ezért a négy csillag. Tommy nem vitatkozott. Ha valaki meglehetősen utálatos, amikor húszéves, és éppolyan utálatos, amikor negyven, és hatvanévesen még utálatosabb, nyolcvanéves korára pedig már maga az ördög… nos, akkor igazan nem értem, miért kellene különösebb sajnálatot érezni iránta, csak azért, mert öreg. Csak azért raktam be a sütőbe, hogy melegen tartsam, de aztán teljesen kiment a fejemből. Folyton autók elé szaladnak, meg állandóan kotkodácsolnak.

Holnap add meg neki a végtisztességet, és földeld el a holttestet. Lancester azonban hirtelen kiegyenesedett, Tuppence-re nézett, és így szólt: — Látom, a kandallót nézi. Azon töprengtem… — Előrehajolt, és fojtott hangon folytatta. Tuppence döbbenten hallgatott. Valakinek intézkedne kéne. Talán fognak is. És majd megvizsgálják a kandallót. Ön is azt nézte. Tudja, ott van. A kandalló mögött. Lancester fojtott hangon. Tuppence követte a tekintetét.

Igen, minden délelőtt ugyanabban az időben. Nos, az én koromban — mondta Tuppence —, az én rendezett, tiszteletreméltó és enyhén unalmas megjelenésemmel igazán hízelgő az a gondolat, hogy végzetes szexuális kisugárzással rendelkező, züllött nőnek hittek. Talán teát vagy kávét? Hadd csengessek a személyzetnek.

Nagyon szolgálatkészek itt. Ma nincs megmérgezve. Talán történik valami izgalmas.