Konyv: A vak bergyilkos


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 776116983
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 6,48

MAGYARÁZAT:

Az írónőt joggal dicsérik azért, hogy mesterien képes az egyéni sorsok összetettségét a történelem fordulataival összeszőni. A Chase család sorsára döntő befolyást gyakorolt az első világháború, a gazdasági válság és a politikai boszorkányüldözés, a végső tragédia azonban éppen ennyire az emberi gyarlóság, kapzsiság és szenvedély következménye.

A nyolcvan felett járó, szívbeteg Iris Chase Griffen huszonöt esztendős, különc, nem evilági húga, Laura öngyilkosságát és a neki tulajdonított, A vak bérgyilkos című regény posztumusz kiadását követően fog hozzá a történet elbeszéléséhez. Fanyar, tekintélyromboló, gúnyos és cinikus stílusa lenyűgözően közvetlen. Külön regényt alkot… tovább. Külön regényt alkot a regényen belül egy harsány színekkel felvázolt fantasztikus történet, amelyet titkos szerelmi találkáik alkalmával szövöget tovább egy azonosítatlan, gazdag fiatalasszony, és szeretője, a törvény elől bujkáló, ponyvaírásból élő szocialista agitátor; és alighanem kettejük története alkotja a harmadik regényt, a Laurának tulajdonított A vak bérgyilkost.

A gyanús mozzanatok ellenére csak a regény közepe táján kezdjük sejteni, hogy semmi nem az, aminek látszik, mert a történetek és személyek egészen másként kapcsolódnak egymáshoz, mint hittük. Margaret Atwood regényíró, költő és drámaíró ben született a kanadai Ottawában. Számos kitüntetés és díj birtokosa, harmincnyolcadik könyvét, A vak bérgyilkost ben Booker Prize díjjal jutalmazták. Eredeti megjelenés éve: A szolgálólány meséje után nem voltam biztos abban, hogy szeretnék-e több Atwoodot olvasni.

De hát egy kötet után nem lehet csak úgy leírni egy szerzőt, gondoltam, tegyünk még egy próbát. És milyen jól tettem. Ezt nagyrészt összetettségének köszönheti, a többszörös narráció a narrációban felépítésnek, a műfaji sokszínűségnek, a nézőpont- és idősíkváltásoknak, az utalás- és motívumrendszernek, amely annyira szépen hálózza be a regényt, állandó nyomozásra késztetve az olvasót. A vak bérgyilkos személyes és családi titkokkal tele családregény, amely a huszadik századon át követi végig elsősorban Mrs.

Griffen, szül. Iris Chase és családja történetét, miközben érintőlegesen betekintést nyújt a kanadai történelem, társadalom és politikai élet kulisszái mögé is. A regény középpontjában az idős Iris szigorú, humorral enyhített, de semmit szépíteni nem akaró emlékezése áll, aki mintegy saját perében tanúskodva idézi fel a múltat, vétkek és bűnök, vétkesek és bűnösök után kutatva, ön ironikusan, cinikusan és szkeptikusan vizsgálva a történteket, meg persze saját szerepét ezek alakulásában.

Emlékezését A vak bérgyilkos című, megjelenése után ötven évvel is kultkönyvnek számító regény részletei szakítják meg, ez utóbbi törzsszövegét pedig az ebbe beleszőtt, minden klisét és sablont felsorakoztató ponyva, a harmadik regény a regényben. Ami különösen érdekes, ahogy ez a három nézőpontból elmesélt, három különböző műfaj jegyeit hordozó, három különböző stílust felmutató narratíva kiegészítve számos, újságokból kiemelt cikkel, tudósítással, hírrel párbeszédbe kezd egymással.

A szövegek mint egymást tükröző felületek reflektálnak egymásra, a titkokkal, elhallgatásokkal teli, kifürkészhetetlen valóságra, megvilágítva az egyes regények szereplőinek hasonló sorsmintáit, fel-felvillantva egy pillanatra a homályban maradt rejtélyeket, finoman utalva ki nem mondott összefüggésekre. A figyelmesen nyomozó olvasó számára persze így kiszámíthatóvá válik a történet alakulása, hiszen az elhintett morzsák segítségével meg lehet találni a kiutat, meg lehet fejteni a titkot.

Az elbeszélő mintegy tudatosan lelövi a poént. Engem ez viszont csöppet sem zavart, sokkal inkább el voltam foglalva az irodalmi, bibliai és mitikus utalások sokaságával, a motívumhálózat kibogozásával, és azzal, ahogy ezek segítségével az elbeszélő a regény központi témáit vizsgálja. A regény egyik legfontosabb kérdésköre a férfi-nő viszony és a nők helyzete a korabeli társadalom normái, szabályai, szerepkörei által meghatározott keretek közt meg ennek bírálata.

Szabadság, önállóság, lázadás, hatalom, kiszolgáltatottság, ön feláldozás, bűn és bűnhődés problematikájának vizsgálata e köré a kérdés köré csoportosul, az elbeszélő pedig sorra rántja le a leplet a képmutató, anyagias, külsőségekhez ragaszkodó világ visszásságairól, belső rothadásáról. Arról, ahogy idejétmúlt fogalmak látszatfenntartása miatt életek mennek tönkre, ahogy a dolgok ólmos, fojtogató rendjével, a sors szöges kerekű szekerével, a vak zsarnokkal szembeszegülni próbálók bűnbakként, áldozatként vagy lelkiismeret-furdalással élő bűnösként végzik.

Külön tanulmányt érdemelne biztosan többen meg is írták már a három fő narratíva összekapcsolódásának — a visszatérő elemeknek, jelképeknek, egymásra rímelő szereplőknek, társadalmi berendezkedéseknek, megfeleléseknek, eltéréseknek, az egyes karakterek, szerepkörök alakulásának-változásának — vizsgálata. Mindhárom regényben különösen fontos szerepet játszik a kommunikáció, ennek korlátai, lehetőségei, vagy épp hiánya.

A némaság-kimondás-írás motívuma mellett ott a vakságé spoiler. Vagy az áldozaté spoiler. És eljutottunk a hatalom, erőszak és kiszolgáltatottság kérdéséhez. A sors, a végzet és a szabad akarat, az erkölcs, a személyes felelősség és társadalmi szerepek által való meghatározottság kérdéseihez, melyek mindhárom narratívában központi szerepet játszanak. Ki lehet-e szabadulni a fogságból?

Milyen áron? Képesek vagyunk-e legyőzni saját gyengeségeinket? Szembe tudunk-e nézni bűneinkkel? Le lehet-e vezekelni mások bűneit? Atwood számos, elsősorban női karakter sorsa révén keresi a választ, miközben megrajzolja az avilioni Avalon? Sok minden lenne még, de inkább a valóság és fikció kérdéséről ejtenék még pár szót. A valósághoz, a megtörténtekhez való hozzáférés az írás, történetmondás, a narráció révén történik — Atwood regényében ez különböző módon materializálódik, első és harmadik személyben, tárgyilagosan és személyesebben, a fikcionalizálás különböző szintjein, ráadásul úgy, hogy a textusok néha kommentálják egymást.

Az első szinten az újságcikkek, hirdetések állnak, a maguk tényközlő szárazságával, sablonosságával és nyilvánvaló elhallgatásaival. Aztán Iris személyesebb hangvételű, szókimondó és normáknak fittyet hányó önéletírása jön, amely, bár igyekszik szigorúan feltérképezni a múltat, mint kiderül, ugyancsak elhallgatásaival mond a legtöbbet, de legalább ódzkodik a miszticizálástól. Igaz az is, hogy a regény vége felé picit szájbarágósan kezdi felgöngyölíteni a textusok közti összefüggések egy részét.

Végül pedig a rettentően hatásvadász, helyenként csapnivalóan gagyi ponyva következik, amely szinte mindenben a célközönség elvárásaihoz igazodik — és itt a nyomtatott verzióból kimarad az önéletrajzi jellegű szál. Az elmesélt, szóbeli változat azonban egyértelműen visszacsatol a regény központi kérdéseihez, motívumaihoz. Egy kissé zavaros, látványelemekben bővelkedő, kissé parodisztikusnak ható, fantasztikus-mítikus történet, amelynek szerelmi szála lényegében a regény fő cselekményvonalát helyezi más megvilágításba.

Különösen érdekes ez játék a különböző szövegekkel, nézőpontokkal. Amit elhallgat az egyik, az benne van a másikban, amire csak halványan utal az egyik, az egyértelműbben kimondatik a másikban. És mindegyikben csak részigazságok vannak, soha nem látjuk a teljes képet, ahogy ama pikniken készített képen is csak Alex a bizos pont, a lányok, felváltva, mint hiányzó napfény, hiányukkal vannak jelen.

És amennyire különböznek karakterükben, épp annyira egészítik ki egymást. Summa summárum: jó kis könyv ez, lehet ízlelgetni, ezer és egy nézőpontból megközelíteni, szétszedni és összerakni. Egyes, elsősorban férfikarakterek ábrázolása is viszonylag egysíkúra sikerült, anélkül, hogy a figurák emberi összetettségükben állnának előttünk.

A többnyire kartonfigura férfialakokkal szemben a női szereplők köre sokkal változatosabb, alakjuk kidolgozottabb, egyénítettebb. Gondolok itt a két testvér főszereplőre, Irisra és Laurára, az őket mintegy őrangyalként védő dadára, Reenie-re és lányára, Myrára, a negatív oldalt képviselő Freddie-re, vagy épp a mindig máshol lévő anyára ésatöbbi.

Volt pár nyilvánvaló baki is a regényben l. Ja, de! Van benne még űrhajó is, szóval ez a regény valószínűleg tényleg tökéletes. No, nem mintha egyébként úgy igazából szólna bármiről is… Emberek, házasságok, családi problémák, kisebb-nagyobb nehézségek, szerelmi kalandok, csetepaték, a telő-múló idő, a változó viszonyok vagy egy évszázad tekintetében mindez lassan csordogálvaráadásul az egyik fő szál végét megtudjuk kábé az első bekezdésből.

De ahogy a regény szól a semmi különösről, az szerintem felülmúlhatatlan. A ravasz narratíva, a történetben lévő történetben lévő történet, az egymás körül kacskaringózó cselekményszálak, az információk adagolásának és nem adagolásának módja, az önmagukat szép lassan és épp a jó tempóban feltáró rejtélyek és titkok, a csodálatosan hiteles, ironikus, ugyanakkor spoiler narrátor, a kiváló stílus, hát mindez maga az intellektuális gyönyör.

Az idős, nagyon hitelesen megírt női karaktereket pedig egyenesen imádom, és Atwood pl. Le Guin és Szabó Magda mellett ebben valami egészen lenyűgöző. Rég volt már, hogy egy ilyen vaskos könyv ennyire magával ragadjon, és ne a végét lessem, hanem még olvasnám egy kicsit. Maga a szöveg több forrásból építi fel magát. Az alap Iris Chase visszaemlékezése, amit annak a néhány embernek ír, akik még megmaradtak neki. Bepillantást kapunk a hétköznapjaiba is, miközben elmeséli a maga és húga, Laura történetét a kezdetektől.

Lehetne ez egy nosztalgiával terhes nyavalygás is, nagyjából ez várható egy öregasszonytól, de az hamar kiderül, hogy Iris nem egy átlagos élettörténetű ember. Tudja magáról, hogy sok hibát követett el az életben, ezért aztán, ahogy másokhoz sem, úgy saját magához sem kíméletes. Humora és életbölcsessége az, ami elsősorban élvezetessé tette számomra az olvasást. Szinte minden mondata őszintén hat, olyan részletességgel és hitelességgel tárul föl ez a közel nyolcvan év. Maga a sztori a regény első mondatában megalapozódik, amiben értesülünk Laura haláláról.

Ezután már csak egy laza oldalban eljutunk oda, hogy ne csak megtudjuk, de meg is értsük az okokat. Azt nem lehet mondani, hogy Atwood elnagyolta volna. Iris visszaemlékezései mellett a regény másik nagy tömbje Laura regénye, A vak bérgyilkosami két titkos és meg nem nevezett szerető találkáinak könyve. Ez a történet egész másképp szól, sokkal egysíkúbb és monoton szöveg, mintha egy noir képregényt olvasnánk, ami egy koszos motelszobában játszódna, odakint pedig folyton szemerkélne az eső.

A regény szerint mármint az eredeti, Iris, vagyis hát Atwood által írt regény szerint, na értitekez a történet bestseller lett, még a jelen időben is wc-k falára irkálnak belőle idézeteket. Na, ez mondjuk nem volt igazán hiteles, ez a történet maximum egy rövid idejű fellángolás lehetett volna a könyvpiacon, és a szerző emlékének halványulásával a könyv is eltűnt volna a süllyesztőben. Hogy a szerkezet még bonyolultabb legyen, a regénybeli férfi egy történetet mesél a lánynak, egy ízig-vérig ponyvát, gyíkemberekről, emberáldozatról, cselszövésről, meg ami kell még egy ilyen történetbe.

Nem tudom, fel kellet volna-e fedeznem ebben valami párhuzamot a külső történettel, én mindenesetre nem erőltettem bele semmi ilyesmit. Na és ráadásul még újságcikkek is színezik a szöveget, amik a szereplők életének nyilvános eseményeit villantják fel. Meglehetősen bonyolult az egész a maga egyszerű módján, sokféle aspektusból lehetne vizsgálni ezt a regényt, amit biztos meg is tettek a világ irodalomtudósai, de szerencsére elég jó ahhoz, hogy csak úgy simán, egy egyszeri olvasó abból mondjuk sokkal több van, mint irodalomtudósból is megtalálja benne az élvezetet.

Csak a jó írók tudnak olyan könyveket megírni olvasmányosra és letehetetlenre, amelyeknek nem a mozgalmas, izgalmas, vagy újdonságot mutató cselekmény az erősségük. Arra viszont csak a legnagyobbak képesek, hogy három ilyen történetet szőjenek egy kötetbe, és építsenek belőlük valami olyat, ami messze több, mint a részek összessége. Önállóan sem az öreg Iris élete, és családjának története, sem az egy nő és egy férfi titkos szerelmét bemutató régi botránykönyv, sem a benne elmesélt ponyva nem érdekes.

A felépülésük, az egymásra reflektáló létezésük viszont szinte lélegző élőlénnyé teszik a szöveget. Bevallom az elején nehezen haladtam a kötettel, az első oldal után viszont elkezdtek összeérni a szálak, és elkezdtek valami igazán mélyet megmutatni. Azt, hogy az, amit látunk, vagy igaznak hiszünk az nem feltétlenül a valóság.

Mert ugyanazt a valóságot mindenki máshogy láthatja, és élheti meg, és ugyanazon felszín alatt a résztvevők számtalan mélységgel tölthetik meg. Így ugyanaz a felszín -ó, azok a zseniális újságcikkek- hatalmas tragédiákat, és mindent feleldtető boldogságot is rejthet. Ezek az egyedi valóságok pedig általában sosem kerülnek napvilgra teljesen.

Mert bármennyire ismerünk valakit, mindig idegen marad számunkra, és közben ezek az idegenek néha pontosabban látnak, mint mi saját magunkat. Az igazán ijesztő az, hogy a történet csak arra mutat rá, hogy milyen az élet. Ehhez a regényhez az első részében óriási figyelem kell. Konkrétan elég sokáig fogalmam sem volt, hogy ki-hol-kivel mit is csinál. Játszódik a jelenben a mű keletkezésének jelenjében perszea múltban és egyszerre van egy könyv a könyvben szál is.

Egy testvérpár története bukkan elő a sorok mögül, akiknek az életét gyerekkoruktól kezdve ide-odaugrálva az időben megismerhetjük, s közben az egyik gyerek könyvet is írt, s az is bele van szúrva a regénybe. Kiváló írói megoldás, főleg ahogy a végén összeérnek a szálak. Ott kaptam is egy pofont, vagy inkább kettőt.

Családi titok, testvérféltékenység, politikai fondorlat és társadalmi feszültség, megannyi ígéret és árulás, veszteség és fájdalom, emlékezés és sóvárgás kavarog Margaret Atwood Booker-díjas regényében. Baleset vagy öngyilkosság? Évekkel később nővére, az élete alkonyán járó Iris Chase Griffen által ismerjük meg gyerekkorukat, a család drámai veszteségeit és a Laurának tulajdonított regényt, a posztumusz kiadott és rejtélyes remekműként ünnepelt A vak bérgyilkost.

Margaret Atwood a tőle megszokott bravúros stílusban szövi össze a különböző történetszálakat, hogy újra elvarázsoljon minket. Kategóriák Akció! A vak bérgyilkos. Akciós ár:. Kosárba rakom. Kattintson rá a felnagyításhoz! Kiadás éve Oldalszám oldal. Személyes átvétel és szállítási információ:   Személyes átvétel munkanap Házhoz és csomagpontra szállítás munkanap érvényes a 15 óráig leadott megrendelésekre Szerző: Margaret Atwood Cikkszám: Elérhetőség: Raktáron Várható száll.

Szállítási díj: 1. Bővebb leírás, tartalom. Még nincs vélemény. Írja meg véleményét! Az Ön neve:. Értékelés: Rossz Kitűnő. Hasonló könyvek a kategóriában. Kívánságlistára teszem. A Szolgálólány meséje puha. Várható száll. A szolgálólány meséje Margaret Atwood. Nincs készleten. Értesítést kérek! Alias Grace Margaret Atwood. Utolsó 3 db raktáron. Az Özönvíz éve - MaddAddam-trilógia 2.

Guvat és Gazella - MaddAddam-trilógia 1. Margaret Atwood. MaddAddam - MaddAddam-trilógia 3. Testamentumok - A Szolgálólány meséje 2. Az ehető nő. Macskaszem — Margaret Atwood. Személyes átvétel és szállítási információ:   Személyes átvétel munkanap Házhoz és csomagpontra szállítás munkanap érvényes a 15 óráig leadott megrendelésekre.

Nem értékelt.