Konyv: 36 kerdes, amitol rad kattantam


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 230196735
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 18,12

MAGYARÁZAT:

Részletes kereső Témaköri fa. A kosaram. Bejelentő neve. Bejelentő e-mail címe. Hozzájárulok böngészőm adatainak átadásához. Bejelentő böngészője. Keresés beállítások. Oldal url. A nevét és e-mail címét csak az Önnek való visszajelzés miatt kérjük. A böngészője nem támogatja a JavaScriptet! A weboldal funkciói így nem működnek.

Az antikvarium. Tovább válogatok. Vicki Grant. Kertész Edina. Kótai Katalin. Hartinger Emese. Fülszöveg Két idegen, két szívfájdító titok, harminchat kérdés, amitől egymásra kattannak Hildy és Paul egy pszichológiai kísérletre jelentkeznek, ami arra a kérdésre keresi a választ: megtervezhető a szerelem? Mire Hildy és Paul végigérnek a kérdéssoron, mindketten sírtak és nevettek, hazudtak és összezavarodtak, elmenekültek és visszatértek, és az őrületbe kergették egymást.

És mindketten rájöttek a titokra, amit a másik olyan elszántan próbált elrejteni. De vajon egymásba is szerettek? Vicki Grant Vicki Grant műveinek az Antikvarium. Megvásárolható példányok. Állapotfotók × Close 36 kérdés, amitől rád kattantam. Állapot: Jó. Tovább a kosaramhoz. Menő Könyvek. Fekete-fehér illusztrációkkal.

Mire Hildy és Paul végigérnek a kérdéssoron, mindketten sírtak és nevettek, hazudtak és összezavarodtak, elmenekültek és visszatértek és az őrületbe kergették egymást. És mindketten rájöttek a titokra, amit a másik olyan elszántan próbált elrejteni. De vajon egymásba is szerettek? Tagok ajánlása: 14 éves kortól. Paul Bergin · Hildy Sangster. Lehetséges, hogy mindössze ennyi kell: pár kérdő mondat és egy kevés őszinteség, egy igazán jó kapcsolathoz? Lehet ez megfelelő alap az együttléthez?

Vicki Grant ezennel bebizonyította, hogy igen, ó, de még nem is akárhogyan. A 36 kérdés, amitől rád kattantam egy igazi vérbeli tiniknek szóló könyv, tele rengeteg humorral. Könnyed stílusa miatt a lapok csak úgy folynak a kezeink között, miközben a téma is odaszögez a fotelhez. Az év eddigi egyik kedvenc ifjúsági irodalom kategóriába tartozó kötete lett Vicki Grant regénye.

Teljesen elvarázsolt, s végig széles mosollyal az arcomon olvastam. Ha már csak egy ifjúsági könyvnek van helye a szívedben, akkor ezt a kötetet vedd le a polcról! Nem fogod megbánni! Amint megláttam ezt a könyvet az újdonságok között, tudtam, hogy el kell olvasnom, mert nagyon érdekesnek tartom a kísérletet, amire épül.

Aztán ahogy nézegettem ezt a nem túl vonzó borítójú kötetet, elbizonytalanodtam, hogy vajon nem rontotta el a szerző ezt a szuper témát. Szerencsére nem: izgalmas, szenvedélyes, vicces regény, az a fajta történet, ami sokáig velem marad. Ez egy nagyon-nagyon helyes kis történet volt. Így, a on túl is elképesztően élveztem, és néhány résznél úgy olvastam, mint a vadalma — megspékelve egy kis Paul iránti fangörccsel —, hát még akkor milyen hatással lett volna rám 18 évesen!

Imádtam minden egyes kérdést, minden beszélgetést, Hildy kezdeti okoskodását és Paul lazaságát, hogy mertek bevállalósak lenni és egymásnak megnyílni, na meg persze a sok ökörködést, Gömbit, a rajzokat, a váltott párbeszédes és leíró fejezeteket… Egyedül a végén hiányzott egy kis epilógus, hogy legalább tudjam, minden sínen van, bár azt el kell ismerni, hogy így is cuki volt az utolsó, taxisofőrös fejezet. Aki szereti az ifjúsági könyveket, az ne hagyja ki ezt a történetet.

Jót tesz a szívnek. Még fél órát ült lesütött szemmel, a Country FM-et hallgatva, majd végül megnyomta a dudát. Imádtam minden sorát, ahogy a kezdeti adok-kapokból szépen eljutottak az igazi, őszinte beszélgetésekig. A rajzok, Gömbi, amikor chateltek. Mosolyogva olvastam a beszélgetéseiket. Sajnálom Pault, s szegény Hildy. Egy mondat, egy óvatlan pillanatban felolvasott sor és összeomlik egy család.

Örültem, hogy Hildy nem adta fel és hogy Paul sem zárkózott el. Nagyon aranyosak együtt. A borító valami borzalmas, szerintem egyáltalán nem illik a könyvhöz. Ez igazából egy 4 csillagos könyv nekem. Viszont olyan tökéletes pillanatban olvastam, hogy bátran megadom neki a 4,5-öt, mert imádtam. Az úgy volt, hogy nagyon rossz kedvem volt és, hogy felvidítsam magam bementem a könyvesboltba nézelődni, vennem nem szabadott volna semmit.

De aztán megláttam ezt, már látom egy ideje molyon, és azonnal megvettem, már ettől jobb kedvem lett. Itthon aztán két hullámban pár óra alatt kiolvastam. Pont azt adta nekem a könyv, amire szükségem volt, könnyed, kikapcsoló, szórakoztató, aranyos és könyven olvasható könyv. Mindkét főszereplőt nagyon megkedveltem.

Örültem, hogy nem ezeken volt a hangsúly. Az elején mindketten előítéletesek, de szépen közelebb kerülnek egymáshoz. Olyan aranyos és őszinte az egész. Kicsit légből kapott? De örök szerelemről szó se volt, azt meg hajlandő vagyok elhinni, hogy megtetszettek pár beszélgetés alkalmával annyira egymásnak, hogy járni kezdjenek.

Mert csak ennyi történt, szóval ez ellen igazán nem lehet senkinek kifogása. A beszélgetéseik viccesek és nagyon aranyosak, élvezet volt olvasni. Kimondják, amit gondolnak az biztos. Először furcsálltam, hogy Hildy ilyen határozott, a visszahúzódó, ügyetlen cukicsaj kategóriába soroltam automatikus, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem következetlenül viselkedik, úgy ahogy más karakterek az ő személyiségével nem szoktak, hanem egyszerűen rossz kategórába tettem, neki nem olyan a személyisége.

És ezt értékeltem. Paul is nagyon szerettem, Hildy jól leírta ő az az érzékeny macsós srác :D. Ami nem tetszett benne a folyamatos halgyilkolászás. Szegény halak már! Ha nem is haltak meg mind milyen traumákon mentek keresztül, főleg egy bizonyos! Ja, meg a lány barátnője. Mióta beszélgetés az, mióta barátság, ha folyamatosan elbeszélnek egymás mellett és mindkettejüknek fontosabb a saját kis mondanivalója, mint a másiké?! A történet nem volt éppen meglepő mondhatni kiszámítható volt, de kisebb meglepetések értek.

Szuper volt, ahogy Hildy kereste Pault, nem adta fel, nem könyvelte el, hogy na ennek lőttek, nincs mit tenni. Ő is mert kezdeményezni. Nagyon cuki együtt. Vagy ezt már mondtam? Romantikus és vicces. Ajánlom annak, aki szereti az ilyeneket. A borítója volt az ami nagyon megfogott ebben a könyvben, de aztán a története is elnyerte a tetszésemet. Vicces, szórakoztató, izgalmas regény. Gyorsan lehetett vele haladni. A kérdések nagyon jók voltak benne, engem is elgondolkoztattak. Hildy és Paul is nagyon szimpatikusak voltak.

Hildy okoskodó volt, Paul pedig laza, ezért is voltak együtt egy nagyon izgalmas páros. A végén hiányoltam az epilógust, de a taxisofőrös fejezet az nagyon tetszett, aranyos volt. Ez számomra egy borzasztóan ellentétes és összetett könyv volt, minden tekintetben. Ez a kísérlet nem csak pszichológiai-szociológiai, hanem sokkal több annál, amiben le kell merülne a lélek legmélyére, és az onnan szedett információval kell a keletkező kapcsolatot díszíteni. De még mielőtt erre rátérnék, beszélnem kell a borítóról is.

Ami rózsaszín. És menő pár van rajta. A történet viszont nem rózsaszín. És a párok se így néznek ki. Mármint alapvetően nem zavar, ha a borítón emberalak látható, de ez picit kiakasztott, mivel a lány nagyon gazdag ez a képen kevésbé látszik míg a srác nagyon szegény ez a képen EGYÁLTALÁN nem látszik.

A másik fontos kérdés, hogy mi ez a könyv? Tuti nem. Az írónő becsesz szakmája forgatókönyvíró spoiler és hát elég szépen látszott is ez. Minek érzelem leírás, vagy akármi, ha van párbeszéd. És oké, tényleg működött, de akkor a közbenső részek akkor miért voltak regényesek? Ez a két élesen elkülönülő világ számomra zavaró a könyvben és én leszedném a regény molyos címkét a könyvről.

Ne tévesszük meg az olvasókat A történet kezdetén megismerhetünk két idegesítő karaktert látatlanban kijelentem, hogy legidegesítőbb karaktereit akik nyomik és egyáltalán nincsenek egy hullámhosszon. És persze, mindenkinek vannak rossz élményei, és sérülései, de ez túl sok volt számomra, miközben egy átlagosabb párral valószínűleg jobban élveztem volna a történetet.

Mivel a problémák voltak előtérben, így a kapcsolat kialakulása is furcsa vagy inkább bizarr volt. Nem volt akkora hangsúly az érzelmek változásán hiszen főszereplő lányunk valljuk be, egészen csapongó lelki állapotát senki se tudta követni és sajnos a különféle érzelmek közötti különbségeseken se spoiler. A köszönetnyilvánításban olvashatjuk, hogy az írónő nem végzett pszichológia szakon, és ez sajnos látszott is. És kellett volna… spoiler Rengeteg rosszat írtam róla, de csak azért, mert borzasztóan sokat vártam tőle.

Be kell valljam, voltak vicces részek, és imádtam a Gömbi illusztrációkat, sőt a Gömbi poénokat is. Bár a humor is változó volt, de azért legalább ez a része korrektül teljesül. Nem volt annyira rossz, hozta egy átlagos tinidrámás egyszer olvasós könyv szintjét. Csak hát ugye nem ezt vártam… És túl romantikus szercsilávcsi történet volt, mintsem ténylegesen egy kicsit reálisabban írta volna le a dolgokat.

Erre sajnos nincs megfelelőbb szavam, csak az hogy cuki : Tényleg kis aranyos történet volt, szerettem a kérdéseket is, az egész igazábol aranyos volt, bájos,és vicces is. Na meg izgalmas is egyben, mert folyamatosan olvasni akartam, hogy meg tudjam mi lesz a vége. És megérte elolvasni :. Hildy egy tragédia. Paul tipikus. Azt nem értem miért kell mindenkinek tragikus múlt. Máshogy már eladhatatlan?!