Konyv: G. A. ur X-ben E-KONYV


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 633597815
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 7,51

MAGYARÁZAT:

A regény kerete szerint G. E fantasztikus városnak, ahova G. Déry Tibor költői részletekben és filozófiai gondolatokban gazdag regénye fordulatos, ironikus történetének tükrében szabadság és rend dialektikáját kutatja.

A kiközösítő látszat szerint Ambrus milánói püspök életrajza - valójában áltörténelmi regény és példázat. Déry Tibor csak azért használja a történelmi és mondai adatokat, hogy elrugaszkodva tőlük, a szent életű püspök sorsába ne lásson mást, mint nagyszerű lehetőséget egyén és közösség, tömeg és hatalom, hit és kétely örök és mindig új kérdéseinek megfogalmazására. Ahogy a regény angol kiadásának előszavában írja: "A magam legendája ez a nagy egyházatyáról, a kiváló teológusról, költőről, zeneszerzőről, az aranyszájú szónokról, a korai középkor egyik legnagyobb politikusáról.

Minthogy megbízható adatok szerint sok csodát is tett, ezeket is beiktattam a történelmi adatok közé. Természetesen mindvégig abban a naiv hitben, hogy emberismeretem megbízhatóbb azoknál a költői látomásoknál, amelyeket többi kommentátora fejtett le Ambrus alakjáról. Sajnos, azzal a gyanúpörrel élek, hogy két fő ihletőm, Gibbon és F.

Homes Dudden, könyvem olvastán fölvonták volna a szemöldöküket. Még nincs vélemény a könyvről, legyen Ön az első aki véleményt ír róla Kezdőlap regény, novella, elbeszélés Déry Tibor G. Ajánlja ismerőseinek is! Kívánságlistára teszem ezt a könyvet! Megnézem a tartalomjegyzéket! Bezárom a tartalomjegyzéket! Déry Tibor Budapest, Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar író.

Több külföldi akadémia dísztagja Berlin, Hamburg, Mainz stb. Déry Tibor  további könyvei A szerző összes könyve. A kéthangú kiáltás Déry Tibor. Antikvár könyvek Ft-tól. Sirályháton; Dr. Nikodémusz Lázár híres útikalandjai Déry Tibor. A kiközösítő Déry Tibor. Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról - Fiatalemberek korlátlan tőkével Déry Tibor.

Antikvár könyv.

Hogy milyen lesz a jövőnk, ez az ember sorsdöntő kérdése: én csak azt írtam meg, hogy milyen ne legyen. Eredeti megjelenés éve: A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Millenniumi Könyvtár Osiris. Ki is mondogatja a Molyon mindig, hogy nincs jó magyar disztópia?

No jó, ez sem tökéletes. A benne ábrázolt világ viszont szerintem eredeti és kiváló alapötletre épül, alaposan ki van dolgozva, minden eleme illik a többihez, és éppen eléggé hátborzongató. Ettől függetlenül megyen ennek a regénynek a százaléka még sokkal lentebb is mostanában. Megérdemli a helyét a magyar regény között, meg is lep, hogy viszonylag kevesen olvassák, de rátenni egy Bennem most is azt a benyomást keltette, amit első olvasáskor, még egyetemista koromban.

Éppen pszichoanalízis-szemináriumra jártam, úgyhogy nem sokat kellett törnöm a fejemet azon, miért ábrázolja a regény a tökéletes? Hogy mitől lesz a boldog emberek városából lidércnyomás. Vagy fordítva: hogy lehet, hogy egy olyan lidércnyomásos helyen, mint X. A jelszó szerintem a halálösztön. Hogy létezik-e olyan vagy sem, azt szemináriumi emlékeim alapján nem nagyon lehet eldönteni, de Freud meg volt győződve arról, hogy a világot kormányzó nagy erők közül ez az egyik.

Talán még fontosabb is annál, amely a szerelem és az élet felé hajtja az embert. Ez veszi rá az embert, hogy háborút indítson illetve önkéntesen részt vegyen bennehogy látványosságnak tekintse mások szerencsétlenségét katasztrófaturizmus, nyilvános kivégzések stb. Ha Déry olvasott Freudot márpedig nehezen tudom elképzelni, hogy ne olvasott volnaakkor igen jó érzékkel választotta ki éppen ezt a késztetést a disztópiája számára.

Aztán ráépített egy egész várost, omladozó házakkal, végzetes tömegközlekedéssel, nagyon kevés élelemmel, szélsőségesen kellemetlen időjárással, a pillanatnak élő lakókkal. Egy olyan várost, amelyben mindenki a saját belső késztetéseinek megfelelően — ebből következően boldogan — élhet csak nem túl sokáigés ahol az a legsúlyosabb bűn, ha a másik embert a személyes szabadságában korlátozzuk.

A regény minden helyszíne, minden helyzete, a szereplők minden megnyilatkozása illik ehhez a gondolati háttérhez. Kivéve persze a címszereplőt, a rejtélyes G. Akivel nem igazán tudok mit kezdeni. Az világos, hogy határhelyzetben áll: nem tartozik oda, ahol született, de X.

Mivel az ő nézőpontjából látjuk a várost és lakóit, tulajdonképpen felhívja a regény az olvasót, hogy azonosuljon vele — hát ez számomra több okból is túl nehéz feladatnak bizonyult. Nő vagyok. Nem fogom fel, hogy miért kéri számon X. Nem szeretem a szarkazmust. Szóval G. Ő inkább csak ahhoz kell, hogy elinduljon valamiféle cselekmény ebben a fura szabadságmániás világban, és az olvasónak legyen mitől összecsinálni magát.

A túlírtság meg nemcsak az ő hibája: főleg a regény vége felé a mellékszereplők állandóan ismételt eposzi jelzői is kicsapták nálam a biztosítékot, és el nem mondhatom, milyen erővel hajtottak kifelé X. Ami végül is nem is olyan nagy baj. Szóval aki magyar disztópiát keres, átgondoltan felépített háttérvilággal, és az élvezetért cserébe hajlandó egynémely terjengős monológokat is olvasni, akkor nem is kell tovább mennie, itt ez a klasszikus, és még kihívásokat is le lehet tudni vele.

Már az unalomig ismétlem, hogy magyar író nem tud jó disztópiát írni, vagy lehet, hogy tud, csak nem akar. Déry regényét sokan állították ellenpéldának, figyeltjeim közül csak egyvalaki adott rá négy csillagnál kevesebbet, egy próbát megér. Kezdem azzal, hogy ez szerintem nem disztópia. Tanulmányoztam a definíciókat, ha valaki vitatkozni akar velem, akkor talál hozzá elég muníciót, de ha már —tópia, akkor miért nem inkább utópia?

Déry alaptétele, hogy az akkori társadalmi berendezkedés rossz, ezért létrehozza mindenben annak ellentétét. Míg GA hazájában az életigenlés, az élet szeretete mindennek az alapja, addig X-ben épp ellenkezőleg, az élet csak nyűg, senki sem keresi a földi örömöket, sötét lyukakban laknak, alig létezik magánszféra, nincsenek nagy zabálások, igaz, szex azért van. Létre lehet hozni egy társadalmat, ami rigorózusan mindenben az ellentéte a meglévőnek? Alig hiszem, hisz akkor mindenki azonnal öngyilkos lenne, és hamar véget érne a sztori.

Szóval nem sikerül Dérynek ez a tükörtársadalom hibamentesen, de azért elég jól működik, olyannyira, hogy semmivel sem tűnik rosszabbnak, vagy logikátlanabbnak, mint a valóság, az emberek jól érzik magukat ebben a kifordított életben, hisz nem is ismernek mást. Ezért mondtam, hogy lehetne ez utópia is, hisz egy alternatív, élhető képet fest le.

De ha nem —tópia, akkor mi is lenne ez? Szerintem irodalmi parabola spoiler. Déry konstruál egy világot, hogy ebbe építve elmondhassa a véleményét az emberiségről. Nem kapitalizmus kritika ez — ahogy a regény elé biggyesztett előszó, mintegy vörös farok, csak éppen tolatva, próbálja meggyőzni az olvasót, vagy inkább a cenzort —, hanem az általános emberi viselkedés, a társadalmi játszmák vizsgálata és kigúnyolása.

Leginkább Gulliver történeteivel tudnám rokonítani a regényt, talán nem véletlen az a G betű a főszereplő nevében. Amit a disztópiákban általában hiányolok, hogy nem képesek logikusan felépíteni egy működő világot, az Déry regényére is igaz. Mindjárt az elején egy elegáns húzással, miszerint a kézirat első pár oldala hiányzik, elejét veszi az olyan kérdéseknek, hogy miért is megy GA X-be, hol ez a hely, milyen nyelvet beszélnek, egyáltalán, milyen országhoz tartozik, etc. Az sem mondható, hogy Déry valami széles körképet festene erről a társadalomról, tulajdonképpen magam sem tudom, mire ment el sűrű oldal.

Gazdaságilag pl. Nagyon furcsa, hogy X-ben nem ismerik az állatokat, a növényeket. De akkor mit esznek? Honnan az alma, a kenyér, stb. Déry az ilyen ellentmondásokkal nem foglalkozik. Az sem derül ki, hogy GA miből él meg két évig, mikor csak koronával érkezik, amiből még haza is visz. De mivel parabolaként tekintettem a regényre, ezeket meg tudom neki bocsátani. Azt már kevésbé, hogy nem elég széles a spektrum, amit bemutat. GA elég szűk körben mozog, szó sem esik pl.

Ellenben rengeteget foglalkozik Erzsébettel, GA szerelmével, úgyhogy a közepétől egyre kisebb érdeklődéssel olvastam a könyvet. A két év ellenére nem tapasztalható, hogy a szereplők bármilyen irányba is fejlődnének. GA egy se hús, se hal figura, aki egykedvűen és rácsodálkozás nélkül fogad minden furcsaságot, de úgy tűnik, hogy az X-iekre sincs nagy hatással, akik elnéző mosollyal fogadják furcsaságait. Csupán a regény végén tűnik fel egy házaspár, akik, úgy tűnik, elégedetlenek a helyi viszonyokkal, és szívesen elmennének.

Amit mindenképpen a regény javára kell írni, hogy nagyon jó megfigyelések vannak benne az emberi társadalomról, az emberek egymás közötti viszonyairól, és mindezt Déry helyenként kiváló, a sorok között bujkáló humorral adja elő. Csak ne lenne ilyen hosszú. Déry utópiáját még középiskolásként olvastam először. Le voltam nyűgözve egyes részeitől, de valszeg nem értettem a lényeget.

Ez a kitalált világ — amelyet az író börtönében vetett papírra — a szocializmus utópiája. Egy kifordított, valószínűtlen rend, amelyben minél többeknek rossz, annál jobb…Jól kitalált gondolatkísérlet, de prognózisnak szerencsére nem jött be. Helyette itt van nekünk egy konzumtársadalom és a növekvő belpolitikai feszültségek…. Nagy csalódás, a második kötetet csak kínlódva és becsületből olvastam végig, majdnem feleslegesen.

Az idei év legnagyobb kudarca eddig Evelyn Marsh volt, de bocsánatos módon kiderült, hogy ő nem tud írni; míg Déry olyan műveket jegyez, mint A két asszonya Szerelem vagy a Niki. A regény társadalmi sci-fi, fel is teszem a címkét. Először azt hittem, Beckettet olvasok; ha sci-fiként tekintek a könyvre, akkor Lemtől a Visszatérés vagy Sheckleytől A Tranai köszönt folyamatosan rám; aztán a szocializmus parafrázisa lebegett a szemem előtt; de a hosszadalmas bölcseleti-filozófiai részek lehetetlenné tették a könyv kibontakozását.

A 2 csillagból fél annak jár, akinek tetszett a mű; 1 csillag jár a szépírói igényességért; és fél a magyar szerző iránti tiszteletemért. Ekkora munkát kézből kiadni, miközben a kimenetel bizonytalan…. A megjegyzéseim olvasás közben, szépen leírják a könyvet és a véleményem róla röviden: 1. Pár oldal után össze tudom foglalni a véleményem: WTF???! Nem csak a város fura mellesleg, G. Fura könyvek amiket szeretek első számú jellemzője: rövidek. Hjajj 5. Ennek sosincs vége?! Lehet mára feladom.

Átkozott bolondok háza. Hosszabban: Az Arany János versenyre kellett elolvasnom. Ezt olvastam el másodjára, a Fahrenheit után azt imádtammert ez messze a leghosszabb az összes közül. Reménykedtem, hogy hátha nem lesz olyan vészes, mert annyira nem régi, mint egy Jókai regény szintén kötelező de legalább csak kisregény, az még várakozik és a címkék szerint fantasztikus és disztópia.

Kivettem hát a könyvtárból az egyetlen példányt, úgy kellett előhozniuk a raktárból. Tényleg nem volt olyan vészes, mint gondoltam. Máshogy volt vészes. Rohadtul fura volt. Elkezdtem, már az is fura volt és akkor még nem tudtam mi vár rám.

Sokat meséltem róla, idéztem belőle a körülöttem lévőknek, mert annyira nonszensz volt az egész. Eleinte tetszett is, hogy ilyen fura, mert szeretem a fura könyveket. És ezzel a jellemzőjével igazából nem volt bajom később se, ettől érdekes az olvasása. Itt a probléma. Csak ettől az egytől volt érdekes. Karaktereknek szinte nincs személyisége direkt vagy nem direkt, nem tudom. A-t nem bírtam, pedig főszereplő végig el kellett viselnem.