Konyv: A rezidencia


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 308050160
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 18,73

MAGYARÁZAT:

Tízen a felső tízezer tagjai, a tizenegyedik egy nem túl jelentős festő. Tizenhat perccel az indulás után a gép az óceánba zuhan. A katasztrófát ketten élik túl: Scott Burroughs, a festő és a gépen utazó médiamogul négyéves kisfia.

Burroughsnak sikerül a lehetetlen: partra úszik a gyerekkel. Ott aztán belekerül a nyomozás és a médiahisztéria kettős forgatagába. De vajon véletlenül zuhant-e le a gép? Vagy a befolyásos embereket szándékosan gyilkolta meg valaki? Noah Hawley thrillere napok alatt felkerült a sikerlistákra. A történet nem csak az olvasók, de a kritikusok közt is egyöntetű sikert aratott, mert a szenvedélyes összecsapások nagy gonddal és alapossággal megrajzolt szereplők között zajlanak le.

A könyv letehetetlenül izgalmas. A szerzőt milliók ismerik szerte a világon, Ő a több földrészen is rendkívüli sikert aratott Fargo filmsorozat sokszorosan díjnyertes írója. Díjai közt ott az Emmy és a Golden Globe díjak. A zuhanás előtt filmjogait a Sony Pictures vásárolta meg. Képet kapunk az amerikai álomról, hogy mennyi könyöklésbe, intrikába, hazugságba, kíméletlenségbe kerül feljutni a csúcsra… és ott is maradni. Szenvedélyes összecsapások, gondosan megrajzolt karakterek, alaposan kidolgozva: ez a ma regénye a holnap embereinek.

Manapság, ha összeillesztjük a világ minden tájáról szinte naponta érkező híreket, rájöhetünk, hogy a hatodik kihalás napjait éljük! És a felelősség ezért minket, embereket terhel! Nem hivatkozhatunk aszteroida-becsapódásra, vulkáni tevékenységre, kontinens vándorlásra.

Nem, mi magunk pusztítjuk a világot. Ugyanakkor sokan sokat tesznek, hogy megmentsék, amit csak lehet. Elszánt biológusok gyűjtik össze, gondozzák és szaporítják az arany csonkaujjú békákat Panamában, a szumátrai orrszarvút európai és amerikai állatkertekben, a hawaii varjút Kaliforniában.

Ausztrália partjainál egymást váltó tudóscsoportok dolgoznak a korallok fennmaradásáért. Tudatos lények először és valószínűleg utoljára tapasztalhatnak meg ilyen ritka földtörténeti eseményt. Az emberiség öröksége a hatodik kihalás lesz Elizabeth Kolbert sok különböző tudományos műhelyt járt végig - városokban, múzeumokban, az Andok erdeiben, az Amazonas mentén. Első kézből szerzett tapasztalatait a régebbi kihalások nyomaival vetette össze, és kiválasztott egy tucat fajt, amelyeken bemutatja a közelmúltat, a jelent és a jövőt.

Közben több könyve jelent meg, a os Field Notes From a Catastrophe Helyszíni jegyzetek egy katasztrófáról szakmai körökben nagy sikert aratott. A hatodik kihalás a ös év egyik legnagyobb könyvsikere volt az Egyesült Államokban!

A szerzőnő férjével és fiaival Massachusettsben él. Kolbert végigvezet a kanyargós úton, amelyet a tudósok is végigjártak, amíg előálltak a kihalás koncepciójával. Mostanra felismertük, hogy mi magunk is felelősek vagyunk érte. A hatodik kihalás segít felfogni a helyzet komolyságát. Egy nyugatnémet és egy keletnémet író veszi leltárba gyermekkorát. A két szerző szó szerint leltárba veszi a környezetében levő tárgyakat, tereket, helyeket, embereket, eseményeket, persze elsősorban azokat, amelyek egy gyerek számára fontosak: megtudhatjuk például, hogy a nyugatnémet családnál milyen lemezjátszót használtak, és hogy odaát, a keletnémet oldalon a lemezjátszó tetejét nem lehetett lecsukni, ha nagylemezt tettek fel.

Tévék, tévézési szokások az egyik oldalon és a másikon. Magnók, rádiók, háztartási gépek, közlekedési eszközök itt és ott. Iskolák és az iskolai oktatás különbségei. Játékok, barátok, lányok, az első szexuális élmények. A leltárból és a tárgyakhoz, helyekhez, emberekhez fűződő kis történetekből fokozatosan kibontakozik a minden napi életnek egy-egy jellegzetes képe a két országban, sőt a két társadalmi rendszer valamiféle szociológiai körképe is felsejlik. Megtudhatjuk, hogy az a környezet, amelyet egy gyerek természetesnek tekintett az egyik oldalon, milyen kiáltó ellentétben állt a másik oldalon élő gyermek környezetével.

Párbeszédet folytatnak a köztük lévő nemzedéknyi szakadékról, keletről és nyugatról, a régiről és az újról, a lehetséges történelemszemléletekről, kultúrákról, ideológiákról, életkörülményekről, mentalitásokról és sorsokról, és persze: lányokról, asszonyokról. Hatalmasak, de áthidalhatóak a két egymástól nemcsak földrajzi értelemben nagyon távoli kultúra között fölmerülő különbségek.

A két férfi között korábban nem volt igazi testvéri viszony, de most, az e-mailek révén mintha a fizikai távolság ellenére vagy éppen amiatt? Történeteik, amelyek ötven évet, tíz adminisztrációt és számtalan kisebb-nagyobb válságot ölelnek fel, most először kerülnek nyilvánosságra ebben a kötetben. A komornyikokkal, a szobalányokkal, a főszakácsokkal, a virágkötőkkel, a portásokkal és más alkalmazottakkal, valamint egykori First Ladykkel és elnöki családtagokkal készített több száz órányi interjúból merítve Kate Andersen Brower a Fehér házhoz lojális, elhívatott szakemberek csoportját mutatja be.

Ők azok, akik fényűző díszvacsorákat vezényelnek le, készenlétben állnak a külföldi méltóságok látogatásai alatt, gondoskodnak az elnöki család gyermekeiről, és teljesítik az elnöki pár minden kívánságát, legyen az bármilyen bonyolult vagy esetenként akár meghökkentő. Maguk a rezidencia dolgozói mesélik el - néha fanyar humorral, sokszor gyengéden, mindig jóindulatúan, ugyanakkor méltósággal - a történeteket: - a Kennedy házaspárról - házaséletük bensőséges pillanataitól kezdve a JFK meggyilkolását követő kaotikus napokig, - a Johnson családról - és Lyndon B.

Johnsonnak a Fehér Ház vízvezeték-rendszerével kapcsolatos bizarr rögeszméjéről, - a Nixon családról - többek közt arról az esetről, amikor Richard Nixon lemondása reggelén váratlanul betoppant a Fehér Ház konyhájába, - a Reagan házaspárról - a Ronald Reagan második elnökségének vége felé történt tűzesettől kezdve Nancy mindenre - kis és nagy dolgokra egyaránt - kiterjedő figyelméig, - a Clinton házaspárról - akiknek ordítozással és röpködő tárgyakkal teli magánéleti csatározásai igencsak nyugtalanították a rezidencia dolgozóit, - és Obamáékról - akik a Fehér Házban töltött első éjszakájukon Mary J.

Blige dalára táncoltak. Legalább ilyen lenyűgözőek a rezidencia alkalmazottainak történetei, mint például Bill Hamilton raktárvezetőé, aki tizenegy elnököt szolgált több mint ötvenöt év alatt, vagy Christine Limerick fő házvezetőnőé, aki a rezidencián dolgozó egyik munkatársához ment férjhez. Megismerhetjük Stephen Rochon személyzeti főnököt, aki az első afroamerikai volt ezen a poszton, Roland Mesnier főcukrászt és Walter Scheib főszakácsot, a kibékíthetetlen ellenségeket, és James Ramsey komornyikot, aki Bill Clinton és George W.

Bush elnök barátja volt, és akinek jó kedélye élettel töltötte meg a Fehér Házat hat adminisztráción át egészen ben bekövetkezett haláláig. A Fehér Ház rendkívüli alkalmazottai, akik fáradhatatlanul igyekeznek, hogy feladatukat kifogástalanul végezzék, és akik elnyerik minden egyes újonnan érkezett elnöki család bizalmát és kifogyhatatlan csodálatát, minden nap történelmi események tanui is.

Saját bevallása szerint ez az 5 nap megváltoztatta az életét. Útja azonban ezzel nem ért véget, hamarosan továbbindult a Közel-Keletre, hogy bejárja az Európán túli menekültútvonalat is. Arcunkba kiáltja az üzenetet: minden embernek joga van az élethez. Irakból jöttek. Élni szeretnének. Ami Bagdadban van, az rosszabb, mint a háború.

Ha túléled a napot, nem robbantottak fel vagy nem raboltak el, már azt mondod: jó napod volt. A fiú alszik, fejét a lány ölébe hajtva. Ezt soha nem tehették volna meg ott, ahonnan jöttek. Ebben benne van minden, amire vágynak. Lábjegyzet volt, persze, nem több, de apró betűkkel azt írta minden nyelven olvashatóan: szabadság.

Minden lakója úgy lép be a kertkapun, hogy összekuszálódott élete megoldásra vár. Még nem sejtik, hogy elég néhány hónapot eltölteniük új otthonukban, és váratlan fordulatot vesz a sorsuk Veronika késői lázadó, akinek fáradságos utat kell bejárnia a szigor álarcát viselő apja szívéig. Hogyan találja meg Luca, a nyurga kamaszlány igazi hivatását, és miként fogadtatja el szüleivel, akik más sorsot szántak neki? A valóságos jégkirálynő, Szilvia már-már a társtalanságot választja életformájául, amikor húga ráveszi, adjon esélyt magának, és mozduljon ki az életbe.

Lesz-e az örök harcban álló testvérpárból igazi szövetséges? Mit tartogatnak az évek a visszavonult orvosnak, és hogyan különbözteti meg a hamis látszattól Nándor az egyetlen igaz szerelmet? A választ a kis ház őrzi, mely csak akkor engedi útjukra lakóit, ha meghallották az üzenetét. Galgóczi Dóra, többek között a Test a lélek börtönében és a Felpróbált életek sikeres szerzője sorra veszi az életút legfontosabb állomásait hivatás, szerelem, család, visszavonulásmiközben fontos sorskérdéseket is feszeget; bűn vagy megbocsátás, ragaszkodás vagy elengedés, harc vagy megbékélés.

A Válaszok háza szereplői köztünk járnak, de az életükben egy csipetnyi mágia hoz változást, ami talán maga a szeretet. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla. A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük.

Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is.

Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket.

A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte. Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig. A négy férfi már a hetedik éjszaka figyeli az őrt, aki körbejárja a svéd hadsereg egyik titkos fegyverraktárát.

Leo Djuvnac a hamarosan kezdődő akció kitervelője. Két öccse, Felix és Vincent mindenben támogatják. Sok évvel ezelőtt a három Djuvnac testvért családjuk széthullása kovácsolta össze. Bántalmazó apjuk és neurotikus anyjuk miatt elhatározták, ők sosem fognak másoktól függeni.

A megoldás a pénz. Leo aprólékos, hidegvérű és alapos tervét az első rablásban szerzett fegyverekkel kombinálva a csapat elhatározza, hogy minden idők legfelszereltebb és legkönyörtelenebb fegyveres rablássorozatát fogja végrehajtani. Finálé gyanánt pedig a lopott fegyverekkel meg akarják zsarolni a svéd kormányt. Mindent elpróbálnak. Másodpercről másodpercre.

Mozdulatról mozdulatra.

A nevem: Bea Kápráztató. Senki sem érti és ismeri úgy az Egyesült Államok elnökét, mint azok a férfiak és nők, akik a Fehér Ház mindennapi üzemeltetéséről gondoskodnak. Történeteik, amelyek ötven évet, tíz adminisztrációt és számtalan kisebb-nagyobb válságot ölelnek, most először kerülnek nyilvánosságra. A komornyikokkal, a szobalányokkal, a főszakácsokkal, a virágkötőkkel, a portásokkal és más alkalmazottakkal, valamint egykori First Ladykkel és elnöki családtagokkal készített, több száz órányi interjúból merítve Kate Andersen Brower a Fehér Házhoz lojális, elhivatott szakemberek csoportját mutatja be.

Ők azok, akik fényűző díszvacsorákat vezényelnek le, készenlétben állnak a külföldi méltóságok látogatásai alatt, gondoskodnak az elnöki család gyermekeiről, és teljesítik az elnöki pár minden kívánságát, legyen az bármilyen bonyolult, vagy esetenként megdöbbentő.

Teljesen véletlen módon éppen tegnap fejeztem be ezt a könyvet és elárulom, hogy nem igazán követtem figyelemmel az amerikai elnökválasztást megelőző csatározásokat és hatalmi harcokat, de amikor tegnap reggel szembejött velem a hír, hogy most döntik el az amerikaiak, hogy ki legyen a következő négy évben az elnökük, akkor gondoltam, hogy ez a bejegyzés a mai napra tökéletes választás. Bejegyzésem írásakor még nem tudom ki költözik a beiktatása után a Fehér Házba, csak azt hogy Hillary Clinton némileg esélyesebbnek mondható, és  ha ő nyeri az elnökválasztást, neki nem lesz ismeretlen terep a rezidencia.

Kate Andersen Brower könyvében nincs politika, nincsenek választási harcok, elnökök és first ladyk vannak, férfiak és nők, férjek és feleségek, apák és anyák. Egy kicsit erről az oldalukról is megismerhetjük Amerika első embereit, milyenek, mint emberek, hogyan viselkednek a négy évig otthonukként szolgáló Fehér Házban, amikor "otthon" vannak, amikor a magánéletüket élik.

Vagy próbálják élni, mert nem mindenki tud természetesen és fesztelenül viselkedni és élni szobalányok, komornyikok, házvezetők és más alkalmazottak hadával körbevéve. A könyvben szereplő és a Fehér Házban dolgozó férfiak és nők nem költöznek ki négy év után a rezidenciáról, volt köztük olyan, aki több, mint 50 évet húzott le ott, és még nyugdíjasként is visszajár kisegítő személyzetként.

Mert a Fehér Házban dolgozni sokuknak nagy megtiszteltetés és dicsőség, nem is lehet egykönnyen bekerülni, szinte az állások is családi alapon öröklődnek tovább, vagy pedig ismerni kell egy szobalányt, egy komoly pozícióban lévő komornyikot vagy egy házvezetőt ahhoz, hogy egyáltalán álllásinterjúra kerülhessen sor. A szerző olyan emberekkel készített interjúkat, akiknek még személyes emlékeik vannak a Kennedy, a Johnson, a Nixon, a Ford, Carter és Reagan családról.

Még időskorukban is megkapóan lojálisak az elnöki családokkal szemben, tehát nagy, szaftos pletykákat ne várjunk a könyvtől, annál inkább érdekességeknek és megható emberi dolgoknak lehetünk szemtanúi. Megrázó volt Kennedy elnök halálának napja, a Fehér Ház alkalmazottai életük legrosszabb emlékeként tartják nyilván a napot, és közelről látthattuk  Jackie Kennedy méltósággal viselt gyászát és a tennivalókat, amikbe belekapaszkodott ezekben a napokban.

Vagy az alkalmazottak szemével láthatjuk szeptember et, mi is ott lehetünk a rezidencián és megtudhatjuk mi történt azon a szörnyű napon. Láthatjuk az elnökök és elnöknék örömeit, szomorúságát, reggeleit és estéit, furcsa szokásait. Megtudhatjuk, hogy Hillary Clinton kedvence a mokkatorta és amikor szomorú vagy rosszkedvű volt, pl.

Arra a titokzatos esetre nem derül fény, mitől volt véres Bill Clinton feje és egy könyv is ugyanazon a reggelen. Mit gyűjtött Nancy Reagan és mennyire rigolyás volt, ha gyűjteményéről volt szó, vagy éppen Kennedyék fiatalos lazaságáról is olvashatunk. Megtudhatjuk milyen pályát alakíttatott ki  George H. Bush a rezidencia gyepén, és melyik sport volt az, amelyben hetente többször is versenyzett a Fehér Ház alkalmazottaival.

Elcsodálkoztam azon, hogy az új elnök beiktatásának egyazon napján déli 12 óráig kell kiköltözni a leköszönő elnöki családnak és 18 órára beköltözni az új elnöki kompániának. Természetesen nem ők maguk hajtják végre a költözést és a ki- és bepakolást, de mire a beiktatási ünnepség véget ér, már a berendezett új otthonukba térnek vissza a meghívott vendégsereggel, hogy tovább folytathassák az ünneplést.

Hogy milyen bútorokkal rendezhetik be a rezidenciát, milyen egy elnökcsemete élete, mit csinál egy házvezető, milyen kapcsolatban van az elnöki családtagokkal egy komornyik és mit látnak a szobalányok, melyik család hogyan alakítja a hétköznapi menüt és hogyan az ünnepit, melyik elnök imádta az elviselhetetlenül erős víznyomást zuhanyozáskor és melyik volt az, aki nem jött zavarba, ha éppen egy komornyik ruha nélkül találta? Ilyen és ehhez hasonló nagyon érdekes dolgokat olvashatunk ebben a könyvben.

Közben betekinthetünk életekbe, szomorúságokba, örömökbe, sikerekbe és néha álnokságba is. Megismerhetjük  a Fehér Ház időszakos lakóit, az elnöki családokat, akik néhány évre költöznek be és azokat az embereket, akiket az állandó lakóinak neveznek, a rezidencia dolgozóit, akik nélkül a beköltöző család ugyancsak magányosnak és tehetetlennek érezhetné magát. Ők a Rezidencia motorja, akik nélkül a ház nem működne.

Küldés e-mailben BlogThis! Emmus Bea Megjegyzés hozzáadása. Továbbiak betöltése Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal. Feliratkozás: Megjegyzések küldése Atom.