Konyv: A masik szarnyseged


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 257924088
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 12,63

MAGYARÁZAT:

A kezdet. Belépés Regisztráció Profil. Termékek Információk Vásárlási feltételek Munkatársaink. Részletes keresés. A kosár üres. Borsa Brown A kezdet. Könyvek kategóriái. TOP könyvek, filmek. Könyves ajánlatunk Önnek. Könyves Hírlevél. Hozzájárulok az adataim kezeléséhez és elfogadom az Adatkezelési tájékoztató t.

Könyvek házhozszállítása. A választott könyv, cd, dvd. Kezdete: Wertheimer Miklós hadnagy, Horthy kormányzó szárnysegéde alapvetően hétköznapi figura. Három dolog fontos a számára: az egyenruhája, a becsülete és a kocsija.

Ám október én egyszerre kerül veszélybe mindhárom: a kormányzó fiát az orra elől rabolják el, majd Magyarország, ha csak pár óra erejéig is, de kilép a háborúból, és a nyilas hatalomátvétel fenyegetése dermesztő valósággá válik. A katasztrófa elkerülhetetlen, ezért a kormányzó és legbelsőbb köre egyszerre két olyan feladattal is megbízza Wertheimer hadnagyot, amelyek egyenként is embert próbálóak: menekítsen ki az országból egy geológust, mielőtt Szálasi és veszett csatlósai elkapnák, és menekítse ki az országból a Szent Koronát.

Azt a Szent Koronát, amely eddig soha nem hagyta még el Magyarország területét, azt a Szent Koronát, amely Wertheimer hadnagy számára sokkal többet jelent egy koronázási ékszernél. Pár óra elteltével egy fiatal lánnyal az oldalán hagyja maga mögött Pestet, hogy végrehajtsák a lehetetlen feladatot, mik.

Hasonló könyvek, termékek Adatok. EAN kódok Kiadás éve Cikkszám Nem engedélyezem. Részletek ». EAN kódok. Kiadás éve.

Három dolog fontos a számára: az egyenruhája, a becsülete és a kocsija. Ám október én egyszerre kerül veszélybe mindhárom: a kormányzó fiát az orra elől rabolják el, majd Magyarország, ha csak pár óra erejéig is, de kilép a háborúból, és a nyilas hatalomátvétel fenyegetése dermesztő valósággá válik. A katasztrófa elkerülhetetlen, ezért a kormányzó és legbelsőbb köre egyszerre két olyan feladattal is megbízza Wertheimer hadnagyot, amelyek egyenként is embert próbálóak: menekítsen ki az országból egy geológust, mielőtt Szálasi és veszett csatlósai elkapnák, és menekítse ki az országból a Szent Koronát.

Azt a Szent Koronát, amely eddig soha nem hagyta még el Magyarország területét, azt a Szent Koronát, amely Wertheimer hadnagy számára sokkal többet jelent egy koronázási ékszernél. Pár óra elteltével egy fiatal lánnyal az oldalán hagyja maga mögött Pestet, hogy végrehajtsák a lehetetlen… tovább. Pár óra elteltével egy fiatal lánnyal az oldalán hagyja maga mögött Pestet, hogy végrehajtsák a lehetetlen feladatot, miközben hungarista rendvédelmi szervek és náci kommandósok lihegnek a nyakukba.

Nem telik el huszonnégy óra, és a szárnysegédnek már nem csak a becsülete, az egyenruhája vagy a kocsija miatt kell aggódnia: még a legártatlanabbnak látszó helyeken és a legbarátságosabb emberek között is csapdába kerül; egyik pillanatról a másikra űzött vaddá válik, hazája pedig ellenséges területté.

A nyilasok és németek azonban kitartóak, nem adják fel, ahogyan Wertheimer Miklós sem adja fel. Még az élete árán sem. Eredeti megjelenés éve: Ott sorakozik a polcomon Kondor eddigi összes könyve, és egyértelmű a tendencia, egyre vastagabbak, vagyis megállapítható, hogy szerzőnk a J.

Rowling-szindrómában szenved, a sikerrel egyenes arányban lesz fecsegőbb. Beleolvasva a könyvbe nem is csalódtam, bár ez ide most nem a legjobb szó. Fecsegés-locsogás minden szinten, nincs egy valamire való mondat, amit ne kísérne teljesen felesleges, a történetet semerre sem vivő töltelék mondat, mintha minden féldeci után lehúznánk egy korsó sört.

És mint a jó krimikből tudjuk, a fecsegés csak lebukáshoz vezet, itt sincs másképp. Egy fejezetben szer olvasom, hogy úgy, mint az amerikai filmekben stb, ami már magában is bosszantó ismétlés, de a fejezet végén meg mi áll? Lehet, torrentezett. Aztán a proklamáció beolvasása után nagy a fejetlenség, az egyik főkatonától halljuk, hogy semmi hír a frontról, nem tudni, átálltak-e csapataink a szovjetekhez.

Két oldallal később Miklós már tudja, hogy csapataink nem álltak át. Vagy egy későbbi kijelentés Miklóstól, hogy magyar katonatiszt nem lop autót. Holott kétszáz oldallal korábban már ellopott egyet… Vagy az órája, amire rápillant, pedig már régen elcserélte egy motorra. Szóval itt van a mi főhősünk, Wertheimer Miklós, aki egy idióta. Horthy szárnysegédje, tehát egy feltétlenül megbízható, kiváló képességekkel rendelkező katonának kell lennie.

Ehhez képest úgy viselkedik, mint egy első bálozó szépfiú, fontos küldetése közben leáll vitatkozni egy lánnyal, ahelyett, hogy megrázná, mint Krisztus a vargát, amikor az nem segít neki. Ennél is nagyobb húzása, amikor ugyanennek a lánynak a kérésére, akit egyébként ekkor még egyáltalán nem kedvel, belesétál egy nyilvánvaló nyilas csapdába.

És ha már lány, itt van nekünk egy indokolatlan Emília, most sem értem, mit keres ebben a történetben. Miklós csak pár órája ismeri, idegesíti, majdnem meghal miatta, mégis magával viszi egy veszélyes és titkos küldetésbe. Logikus, nem? Persze aztán kerekedik köré egy történet a magyar olajkincsről, de nem tudtam komolyan venni az egészet. Persze a fentiek lehetnének csak lokális hibák, emellett lehetne maga a regény globálisan jó, de nem. Először is el kellett volna döntenie az írónak, hogy mit akar: rejtői könnyedségű kalandregényt, vagy a korhoz méltóan sötét és kegyetlen történelmi kalandregényt.

A jelek szerint nem tudta, ezért keveri a kettőt, az első kétharmada próbál könnyed és laza lenni, az utolsó harmadban viszont komorabb tónusok kerülnek elő, persze mindenhol keveredik ebből is, abból is egy kicsi a másik mellé. A másik, ami zavart, a kalandok hiánya. Egy kalandregénynek megvan a ritmusa, amit adagolni kell az olvasónak, és Kondor ebben nem jó, sokszor fölösleges fecsegéssel, töltelék leírásokkal, párbeszédekkel és vakvágányokkal terheli a történetet, és amikor tényleg történik valami, akkor néha nevetséges és logikátlan az egész az Akaliban történtek értelmezhetetlenek számomra.

A legsúlyosabb hiba, hogy pont a regény végére ül le teljesen a történet, ahol illene neki felpörögni, a szálaknak összefutni, és a történetnek megoldódni. Ráadásul két cliffhanger is ott fityeg a történet végén, így nem lehet befejezni, kérem. Főleg, hogy olvasva a 2. És hát maga a korona, annak megmenekítése. Most nem megyek bele, mennyire volt ez fontos vagy sem a háború kimenetelét illetően, de hogy egyszer sem merül fel Miklósban, hogy megkérdőjelezze ezt magában, miközben összeomlik körülötte az egész világa és az élete… hogy bevillanjon neki, talán hagyni kellene ezt a tárgyat és mentenie magát, meg az egyetlen embert, aki még fontos a számára.

De nem, Gollamként csügg az ő drágaszágán, de hát már az elején említettem, nem egy zseni. Sokan kiemelik, hogy történelmi hűség, korábrázolás, ebben erős Kondor. Való igaz, látszik a rengeteg anyaggyűjtés eredménye, ezt nem lehet elvitatni tőle, de néha jóból is megárt a sok. Azt látom, hogy mindent megpróbál felhasználni, amire rábukkant, nem tudja elereszteni a kincseit, akkor is beleírja, ha nem kellene.

Kétszer is hallunk pl. Szotyoriról, a bukmékerről, de aztán sem ő, sem semmi fogadás nem bukkan fel a regényben Akkor meg minek? Vagy a rengeteg jármű, amikről részletes leírást kapunk, igaz, Miklós elég autófetisiszta. Szóval szegényebbek lettünk egy jó, magyar történelmi kalandregénnyel, meg egy illúzióval, hogy a magyar könyvkiadást érdekli bármi más is a gyors profiton kívül.

Most mondanám, hogy a Wertheimer Miklós bizonyos értelemben 'negyvennégy férfi Bridget Jonesa, de igazából az van, hogy Kondor Vilmos nagy Dumas. Wertheimer Miklós hadnagy igazi kalandregény hős -ami nem is csoda, hiszem végig az igazi hősökre akar hasonlítani- és igazi katona -ahogy azt az apjától tanulta.

A rá bízott feladatokat minden áron el akarja végezni. Néha kicsit soknak is tűnhetne, hogy minden nehéz helyzetből megmenekül, azonban ezeknek a meneküléseknek mindig ára van. Ebből a szempontból a könyv tehát nem klasszikus kalandregény, még a vége sem klasszikus habos happy end. Kondor Vilmos már megint egy igazi színes-szagos történetet írt nekünk, amibe nagyon jól beleszőtte a politikát, a történelmet és az egyéni sorsok bemutatását.

A regény szerkezete annyira feszes, annyira jól szerkesztett a történet, és annyi izgalmas fordulat van benne, hogy alig tudtam letenni. Régen olvastam olyan könyvet, ami miatt még elaludni is nehéz volt — csak még egy fejezetet —, és utána még álmomban is a történettel foglalkoztam.

Személyes megjegyzés a végére: a két nagymamám neve Emília és Franciska, így jól esett olvasni a hadnagy életében fontos nőkről. Nagyszüleim mind Kenderesről származnak, így a Horthy családról szóló részeket most is máshogy olvastam, mint azok, akiknek a nagyszülei nem meséltek személyes történeteket róluk. A történet kezdetekor -pontosabban az ostromig- ráadásul az egyik nagymamám ott volt a palotában, mint a Horthy család cselédje.

A szerző nem történelminek, hanem inkább kalandregénynek nevezi művét. Számomra a történelem nagyon ott volt a kaland minden percében. Akkor ismerhetjük meg a régebbi korokat, ha azokban az időkben játszódó eseményeket, a régvolt embereket mindennapi életük közepette figyelhetjük meg.

Ez itt nagyon jól működött, szinte ott jártam keltem az események kellős közepén. Kalandregénynek megint csak kiváló, mert végig feszültséggel teli izgalom, elképesztő fordulatok, bravúros megoldások követik egymást.

Rendszeresen majd elfelejtettem leszállni a vonatról amikor olvastam. Régebben találkoztam a könyv reklámjával a metrón, akkor már eldöntöttem, hogy ezt a könyvet, sőt az egész sorozatot el kell olvassam. Örülök, hogy megszereztem, örülök, hogy olvashattam. Azonnal elkezdtem a folytatást. Reménykedem, hogy 3.

Kicsit több Horthyt és sokkal kevesebb nyilast vártam, és hosszú is volt, de legalább fordulatos — bár azt kicsit nehéz elhinnem, hogy minden eldugott kis faluban százszámmal mászkáltak volna a nyilasok, mert hát a főszereplők lépten-nyomon beléjük botlottak. Ha ebből kevesebb lett volna, meg ha csak minden ötödik oldalon írta volna le Kondor, hogy épp milyen sebességbe tette az autót, lehet, hogy jobban tetszett volna. Néha a történelmi hűségre való görcsös törekvés nekem már sok volt, nem kellett volna ennyi utalás korabeli könyvekre, filmekre, dalokra, elhiszem én, hogy Kondor utánaolvasott a dolgoknak.

Nem éri el a Budapest Noir színvonalát, mélységét, de remek történelmi kalandregény. Rendkívül alapos a történelmi háttér kidolgozása, és maga a cselekmény izgalmas, fordulatos. Egyedül a női hőst tartom rettentőnek. Egyetlen nő sem hiszem, hogy ennyire idegesítő és ostoba lenne… Ez nagyon fájt Kondor Vilmostól.

Atya Ég! Ez a könyv egyszerűen zseniális volt! Pörgős fordulatos és valamennyire történelmileg hiteles. Imádom a valós történelmi történetbe ágyazott kitalált történeteket, és ezt Vilmos most nagyon elkapta. Kicsit férfias a könyv és a téma de ez semmit nem von le az értékéből főleg azért mert a Budapest Noir nem tartozott a kedvenceim közé. De igazán ez a könyv most visszaadta a hitemet a magyar írók tehetségében.

Molytársaim gyakorlatilag már mindent elmondtak a könyvről. Nem egy Budapest noir. Sok benne az üresjárat, a felesleges beszéd, leírás. Ráadásul már a vége felé teljesen úgy éreztem magam, mint egy C kategóriás amerikai akciófilmet nézve: nem hittem el, hogy ennyi akció, csavar, kaland és sérülés után G.

Joe… izé, Wertheimer Miklós még mindig él. És utána még két filmre való akciójelenet jött. A kevesebb töb lett volna. Ugyanakkor fel-felsejlik benne a Bűnös Budapest-ciklus szerzőjének tehetsége, és a rengeteg belefektetett munka. És a végére azért kissé megkedveltem Miklóst. A Szent-Korona köré épül ez az eseménydús történet. Kondor Vilmos remek regényt írt, amelyből alaposabban megismerhetjük a Szálasi korszakot.

Kitalált szereplők mellett valós személyek is megjelennek a könyvben, így Pajtás Ernő a koronaőrség parancsnoka. A főszereplő Wertheimer Miklós egy nagyon szerethető karakter, aki a saját életét is kockára teszi azért, hogy a korona ne kerüljön rossz kezekbe.

Kíváncsi vagyok a trilógia további részeire is. Gordon Zsigmond jobb fej, mint Wertheimer Miklós, és maga a sztori is kissé félszemű. Ezt a Szent Korona-imádatot talán soha nem fogom megérteni. Ennek a történetnek talán a középkori Magyarországon több értelme lett volna, de hát akkor nem lehet szerepeltetni nyilasokat, meg gonosz németeket, akik a Führer kedvenc pincsijei.

Talán nem is lett volna olyan izgalmas.