Konyv: A vegzet barlangjai


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 432886902
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 7,75

MAGYARÁZAT:

Új fiók létrehozása. Elfelejtett jelszó. A belépés sikeres! A végzet barlangjai Richard Morgan Kötési mód. Kiadás éve. A végzet barlangjai A Trónok harca és a Hidegen tálalva keveredik Richard Morgan eposzi trilógiájának zárókötetében, amely Az acél emlékével és A holtak szavával robbant be a fantasy világába.

Ringil Eskiath, a kelletlen hős, akit mocskos degeneráltnak bélyegeznek meg még azok is, akik a segítségéért folyamodnak, messzire utazott Illwrack Fattyú, a halhatatlan mágus-harcos nyomát keresve. Társaitól, Sárkányvész Egartól és Archethtől elválasztva a lelkét kockáztatja, hogy elsajátítsa azt a halálos mágiát, amely szembeszállhat a Fattyú hatalmával.

Míg Archeth és Sárkányvész vérrel és szenvedéssel teli útjuk során régóta elfeledett rejtélyekre derít fényt, addig Ringilnek elképzelhetetlen próbákat kell kiállnia, amellyel életét és létezését teszi kockára. Eredeti ára: 4 Ft. Az egérgörgő segítségével nagyíthatod vagy kicsinyítheted a képet. Tartsd nyomva a bal egérgombot, és az egérmutató mozgatásával föl, le, jobbra vagy balra navigálhatsz.

Richard Morgan könyvek. Légszomj Richard Morgan 4 Ft. Richard Morgan 4 Ft. Richard Morgan 3 Ft. A végzet barlangjai Richard Morgan 4 Ft. A fekete férfi Richard Morgan 4 Ft. Népszerű kiadványok. Donovan ezredes tréfája I-II. Leslie L. Lawrence 3 Ft. Kilenc hónap Paula Bomer 3 Ft. Óriások I-II. Lőrincz L. László 3 Ft. Ponyvamesék puha Vavyan Fable 3 Ft. Ponyvamesék kemény Vavyan Fable 3 Ft. Rumini és az elsüllyedt világ Berg Judit 3 Ft.

Egy új korszak hajnala - A katedrális előzménye Ken Follett 5 Ft. A sirály a király? Bogyó és Babóca hónapok meséi Bartos Erika 3 Ft. Anya, kérek még! Hírlevél feliratkozás. Érdeklődési körök kiválasztása Minden. Egészség, életmód. Emberi kapcsolatok. Humor és szórakoztatás. Ifjúsági könyvek. Kultúra, művészet. Lexikonok, enciklopédiák. Manager könyvek. Műszaki, technika. Nyelvkönyvek, szótárak. Pedagógia, nevelés. Szabadidő, hobbi.

Térképek, útikönyvek. Természettudomány, technika.

Megjegyzés küldése. Mielőtt hosszú tirádába kezdenék, hogy t. Na, A végzett barlangjai val ez nagyon nem lett így. És hogy miért? Morgan ennél a kötetnél túlzásba vitte a szóhalmozást, és felesleges oldalak garmadáját állította elő, ami néhol unalmas és felesleges is volt, valamint vontatott és nyögvenyelős. Nagyon felerősödtek ebben a kötetben a már a másik két kötetben is észlelhető gyengeségek.

Csak míg ott tudta tartani a fókuszt, addig itt ez nagyon nem jött össze. Egy szóval összefoglalva: túlírt. Mi az, ami mégis megmenti a teljes katasztrófától? Az eddigi részekből ide is áthozott erősségek: a karakterek, a világépítés, az összefüggések, a harcok és rejtélyek.

Meg az, hogy a sok mocskos jelenet mellé néha belefér egy-egy megható pillanat meg némi katarzis is. Hab a tortán, hogy ezeket mind a három főszereplőjénél külön-külön produkálja. Különösen tetszett, hogy nyitva hagyja a végét, így esélyt ad minden olvasónak arra, hogy saját maga értelmezése szerint zárja le a történetet. És a lezárás a maga nemében zseniális, számomra a kötet fénypontja.

Visszatérve egy kicsit a negatívumokhoz egy közhellyel élve — a kevesebb néha több. Ez erre a kötetre hatványozottan igaz. Több száz oldallal elnyújtja az igazság kiderülését a szerző, és közben sok vitatható, de leginkább felesleges esemény történik, amiket simán kivághatna és feszesebbé téve a könyvet egy jobb regény jöhetett volna létre. De sajnos nem ez történt, sőt, azt is megkérdőjelezem, hogy ennél a kötetnél volt, aki visszafogja a szerzőt. Bár lennie kellett, mert ha nem, teljesen széthullt volna az ív.

Hogy nem így történt az az erős alapoknak köszönhető, amiket az előző kötetekben lefektetett a szerző. Ez a gondolatmenet át is vezet a pozitívumokhoz. Az egyik ilyen erős alappillér a világépítés. Még több háttér-információ derül ki a Kormányosokról, sőt, végre a szándékaikra is fény derül, kiderül a Szürke Helyek eredete, hogy milyen szerepet játszanak a Krónikások, és hogy mit akarnak az istenek.

A Kormányosok és istenek közé szorulva próbálnak boldogulni a főszereplők, sokáig nem is sejtve, hogy mire megy ki a játék. Ezt azért említettem meg, mert sokszor, amikor egy-egy manipuláció kiderült, akkor a szereplőkkel együtt kiáltottam fel, hogy: Mit akarnak!? A legtöbbször ennyire nonszensz volt a kormányosi vagy isteni bábú tologatás, de ugyanakkor pont emiatt sok minden, ami az első és második kötetben nem volt egyértelmű, itt értelmet nyer.

A mágiáról és tudományos kiriath technológiáról még többet megtudunk, ahogy mindkettő értelmet nyer a Kormányosok és istenek nagy tervében, ami tulajdonképpen szembeállítja a kettőt egymással. Azt is meg kell említenem még, hogy a dwendák eredetéről is lerántja a szerző a leplet, ami egy nagy Aha-élmény volt, amiért a fejemre csaptam, hogy miért nem jutott ez előbb eszembe.

A második alappillér, a karakterábrázolás. Ringil, Archeth és Egar karaktere továbbra is erős maradt, bár Gil egy kicsit számomra megfakult, és sokat vesztett abból a jó öreg Ringilből, akit az első kötetben megismertem és nagyon megszerettem. Habár azért még ott volt. Aki nagy kedvencem volt ebben a kötetben, az Egar. Eddig nem volt túlzottan a érdekes karakter számomra, de itt azzá vált.

Talán azért, mert több teret kapott. Aki viszont szintén nagyon jó volt, az Archeth. Ő végig sokat fejlődik, de ebben a kötetben különösen, mint vezető, mint barát, mint harcos. Nagyon jó lett megírva Egarral együtt az ő karaktere, és ezért az ő száluk erősebb is lett, mint Ringillé. A mellék karakterek közül Rakant szerettem a legjobban, ezért nagyon sajnáltam, ami vele történt.

De a Morgan alkotta világba ez nagyon is belefért. Végezetül, harmadikként a humort említeném. Ez eddig is nagyon erős volt, de talán ebben a kötetben voltak a legszórakoztatóbb jelenetek, legjobb beszólások. Főleg Egar és Archeth párbeszédeinél éreztem ezt. Valahogy ők Ringil nélkül sokkal szórakoztatóbbak voltak még az állandó kesergésük ellenére is. Köszönjük és viszlát. A főszereplőkön kívül még az istenek és Kormányosok is szolgálnak némi humorfaktorral, főleg Dakovash és Anasharal.

Mindkettőnek nagyon bírtam a stílusát. Összességében A végzet barlangjai vegyes fogadtatásra talált nálam. Egyrészt nagyon megszerettem Morgan karaktereit, azok humorát, a köréjük felépített háttérvilágot, a történetüket, másrészt viszont nagyon túlírt és vontatott lett a lezárás. A szerző néha el-elvesztette a fókuszt, amiért kár. Ajánlom mindenkinek, aki az első két kötetet szerete, mert valószínűleg ebben sem fognak csalódni.

Azoknak pedig az egész trilógiát, akik szeretnének egy nem mindennapi, jó karaktereket felvonultató fantasyt olvasni, ami emellett nagyon szórakoztató is, azonban nem tökéletes. Értékelés: 3. Megosztás a Twitteren Megosztás a Facebookon. Nincsenek megjegyzések:. Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal. Feliratkozás: Megjegyzések küldése Atom. Kövess E-mailen is!