Konyv: A kis barat


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 155205974
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 17,17

MAGYARÁZAT:

Azon a napon a kilencéves Robin Cleve-et felakasztva találták egy fán az előkertben. Tizenegy évvel később a rejtély — és a bűncselekményre utaló talányos nyomok — megoldása még mindig ugyanolyan kilátástalannak tűnik, mint aznap, amikor megtörtént az eset. A tizenkét éves Harrietet Houdini és Robert Louis Stevenson példája ösztönzi, amikor egyetlen barátjával nekilát, hogy megkeresse bátyja gyilkosát… és megbüntesse őt.

De ami gyerekes játéknak indul, abból hamarosan sötét, veszélyes utazás lesz egy mississippi kisváros fenyegető alvilágában. Eredeti megjelenés éve: Jim Hawkins · Maugli. Amikor dübörögve megkezdődött a karácsonyi szünet és sejthető volt, hogy tisztességes időt tölthetek az olvasással, úgy éreztem magam a könyvespolc előtt ücsörögve, mint egy gyerek a cukorkásboltban.

Elkezdtem Az elvesztett gyerek történeté t, de idegesített éreztem, hogy most nem erre van szükségem. A tekintetem tétován visszarebbent a polcokra és magához vonzotta a fakó fekete háttéren baljósan imbolygó kígyórajz. Sejtettem előre, hogy ennek a könyve nyert ügye van, mégiscsak Donna Tartt írt egy Délen játszódó regényt! A megérzésem nem csalt, a könyv felvonultatott kb. Nagyon, nagyon lassan olvastam, hogy soha ne legyen vége. Vannak bizonyos sztereotípiák, amelyek minden, déli környezetben játszódó könyvben és filmben megjelennek; a forró nyarak álmosító délutánjai, amikor kezd lecsúszni egy-egy ital hogy aztán a fülledt estében még több kövesse és felszínre hozza a régi családi sérelmeket, mert itt minden családnak vannak eltemetett titkai, de inkább pokollá teszik egymás életét, mintsem új életet kezdjenek máshola vontatott beszédmód és jellegzetes kiejtés, az oszlopos, fehér házak és a nyomorúságos kalyibák ellentéte, a szélben lengedező fehér lepedők és a mocsár szélén tengődő családok mocskos kölykei, a fekete szolgálók helyzete, akik jobban szeretik a családok gyerekeit, mint a saját szüleik, az ideggyenge, egész nap ágyban heverésző anyák, a kígyók rengeteg kígyóa krokodilok, legyek és a misztikus-rituális beütésű gyilkosságok.

Donna Tartt az összes ismert klisét felvonultatja, de az ő éles látásmódja révén lesz ez a regény lebilincselő nem mintha velem nehéz dolga lenne, de értékelem az igyekezetét. Elképesztően élők a karakterei, főszerepben a Cleve család nőtagjai; az álmatag, Ofélia-szerű szépség, Allison, az öntörvényű, vadóc Harriet, a család gerincének számító, vaskezű nagymama, Edie és a nénikék, ezek a víg vénkisasszonyok, akik pasztellszín csacsogásukkal állandó hátteret szolgáltatnak a család számára.

Benne van a gyerekkor minden kalandos izgalma és három generációra visszamenően a család története — kissé kifigurázva a déli módit, pl. Ez vet örök árnyékot a család életére és ez lesz a tizenegy-két éves Harriet megszállottságának tárgya, kideríteni, ki ölte meg a bátyját.

Azt hinnénk, egy kisvárosban semmi baja nem eshet, de többször kerül komoly veszélybe, amikor a helyi törvénykerülő, börtöntöltelék család után nyomoz, aminek az egyik tagja közveszélyes őrült, a másik elvakult hittérítő őrült, a harmadik meg szimplán őrült. Ám ez a könyv nem egy krimi, Harriet nyomozása gyakran háttérbe szorul, miközben arcok, történetek és érzelmek sokasága villan fel ebben a színes kaleidoszkópban meg rengeteg kígyó.

Próbálom értelmesen összefoglalni, miért is olyan nagyszerű ez a regény, de nem igazán megy. Hátborzongató ez a nő, mennyire képes a szavak erejével egy teljes, létező világot megalkotni. Az összes Tarttok közül 3 db ugye ez tetszett a legjobban, hogy most azért-e, mert tényleg ez a legjobb, vagy csak jókor talált meg, amikor nagy szükségem volt egy belemerülős olvasmányra, igazán nem tudom.

Az biztos, hogy alig bírtam letenni. És hogy mit tud a könyv, hát, Tartt hangulatteremtésben erős, és minden könyve más környezetben játszódik, ez az igazi amerikai délen, Mississippiben, és ami a társadalmi körképet illeti, van itt nagy múltú, bár kissé lecsúszott igazi déli család noha már a hetvenes években vagyunk, ha jól gondolom, de még csak nemrég kellett túladni az Istencsapás néven emlegetett impozáns udvarházonfekete szolgálók, és lakókocsiban tengődő kocsmázó, lövöldöző, droggal kereskedő white trash.

Nyár van, meleg, kígyók mindenütt, és két gyerek egy tizenkét évvel azelőtti bűntény nyomába ered. Ahogy egy gyerek tragikus halála után széthull az egész család. Ami valahol a legtermészetesebb, hogy ezek után már leginkább csak a túlélés marad, de ott van még két gyerek, akik ezzel teherrel nőnek fel. Lehet ezt jól kezelni? Persze hogy is lehetne.

De mégis. Borzasztóan, és szinte végig haragudtam az írónőre. Ha nem Ő írta volna, el sem jutok a végéig. Meggyőződésem, hogy oldal nagyon simán kihagyható lett volna belőle. Ráadásul a végének kellett volna a közepének lennie, majd onnan folytatni egy Igazi végkifejletig. Úgyhogy csalódás, és sajnálom a rá pazarolt időt. Leginkább azért vagyok mérges, mert aki ilyet tud írni, az nagyszerű és csodálatos könyvekre hivatott.

A titkos történet misztikus eleganciájával szemben ezúttal végig nyomasztó sötétséget éreztem, és nagyon nagyon büdöset : Meg embereket ismertem meg, akik nem figyelnek egymásra, folyton elbeszélnek a másik mellett már-már annyira, hogy ez a szemellenzős hozzáállás gyakran kizökkentett a valóságból, mert nem létezik, hogy ennyi érzelmi hajótörött ember sodródjon össze egyetlen lakatlan szigetre!

Így született a 4 csillag — mert hát jó volt ez, de a szöveg felének kipusztításával zseniális is lehetett volna. Déli családtörténet nagynénikkel, hideg limonádékkal, súlyos emlékekkel és keserédes anekdotákkal. Mérges kígyókkal, álmosító délutánokkal, társadalomkritikával, és gyerekekkel, akik próbálnak megoldani egy régi rejtélyt… A hangulata sokáig velem fog maradni, de nem volt egyszerű haladni vele a nyomasztó atmoszféra miatt.

Már megint az a fránya hangulat. És jellemábrázolás. Meg emberismeret és mesélőkedv. Ezekben erős az egyik kedvenc íróm, Donna Tartt, és gyanítom, ez az, ami miatt mi, rajongók, egyáltalán nem bánjuk az indokolatlanul hosszúra nyújtott cselekményt. Mert mintha nem is igazán maga a történet számítana, hanem az, hogy tartson még. Hogy ne kelljen hamar elbúcsúznunk Harriet-től és Hely-től, és ne csak annyit tudjunk meg róluk, amennyi a fő szál, Harriet bátyjának tizenkét évvel ezelőtti meggyilkolása, szempontjából releváns, hanem minél többet bárcsak lehetne mindent!

És Donna partner ebben. Ám a cél mintha egyre távolodna. Donna felduzzasztja a szikár cselekményt, hiszen pontosan tudjahogy mi, ráérős olvasók, tudni akarjuk, Harriet a zacskós tejet vagy a dobozos tejet szereti-e jobban, … na meg természetesen az se mindegy, milyen mintájú a kedvenc ágyneműhuzata. Lassan haladunk a végkifejlet felé, de mindeközben behatóan megismerjük Harriet-et és a családját; a barátját, Hely-t; betekintést kapunk a feketék és a fehérek, a módosak és a mélyszegénységben élők békés együttélését ellehetetlenítő gyűlölködésbe; és a semmiből felépül előttünk Harriet lakóhelye, a Mississipi-beli kitalált városka, Alexandria.

Itt garmadával állnak a családi házak, a kertek dúsan burjánzó növényektől és illatos virágoktól pompáznak, de mintha mégis a lassú enyészet felé tartana minden. A település szélén álló hatalmas szálló évek óta üzemen kívül van, az utak hosszúak és porosak, elszaporodtak a mérgeskígyók, és nem ritka az sem, hogy kisebb hordákba verődve gyanús alakok lődörögnek a környéken.

Mint tizenkét évvel ezelőtt azon a bizonyos napon is. És mivel a rejtélyes bűneset tettes híján megoldatlan maradt, Harriet családjának a gyász mellett azt is fel kell dolgoznia, hogy Robin halálának felelősét nem találták meg, és talán soha nem is fogják. A Cleve család nem beszél sem Robinról, sem a halálának körülményeiről, a lelkük mélyén azonban őrlődnek.

Az édesanya beleroppant fia elvesztésébe, napjai nagy részét a hálószobájában tölti, így Harriet-et, aki a tragédia idején pár hónapos, és a testvérét, aki négyéves volt, leginkább az anyai ági nagymama és annak nővérei, valamint Ida, a színesbőrű alkalmazott nevelik. Harriet, akit az írónő legalább részben saját magáról mintázott, talpraesett lány. Bálványozott hőse Scott kapitány és Houdini ennek a történet végén még lesz jelentőségekönyvfaló, és amolyan kekeckedő típus, aki sem a bibliatáborban, sem az iskolatársai körében nem örvend nagy népszerűségnek.

Amikor elhatározza, hogy kézre keríti bátyja gyilkosát, és bosszút áll rajta, épp a makacsságával, és azzal a tulajdonságával, hogy tévedhetetlennek hiszi magát, sodor életveszélybe másokat és saját magát…. Donna Tartt valahol a regényben arról ír, hogy szörnyű dolog gyereknek lenni: kiszolgáltatva a felnőttek kényének-kedvének.

Nos, ez alighanem így van! Tudniillik, hogy szörnyű dolog felnőttnek lenni, kiszolgáltatva a gyerekek kényének-kedvének: ők nem büntethetők, gyanún felül állnak, és bármit megtehetnek. Mert ha le is buknak, mégis mit kapnak egy ejnye-bejnyén kívül? Semmit, még ha közben felnőtt életeket döntöttek is romba…. Hogy elfogult vagyok, az nem kérdés, a regény ugyanis az én fogalmaim szerint sem hibátlan. De hát hogyan is lehetnék szigorú, amikor egyebek mellett épp a túlírtságot szerettem benne, amit szinte minden kritikus hibaként ró fel?

Ha röviden kellene megfogalmaznom, mi az, amit az amerikai nagyregényekben a legjobban szeretek, akkor mindenképpen az atmoszférát emelném ki. Minden olyan általam olvasott regénymonstrum, ami a tengerentúlon játszódik, a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a távolság ellenére is ott legyek egy másik idősíkban, egy tök más helyszínen, és igazság szerint akárhányszor kerülök ilyen könyvek közelébe, a lehető leghamarabb beszippantanak, minden lehetséges szabadidőmet velük töltöm, és abban a néhány napban, amíg olvasok, inkább vagyok ott, mint itt.

Ez ritka tulajdonság, és az egyik mérőfoka annak, hogy van értelme a sokszáz oldalas terjedelemnek, a hosszú leírásoknak és a sok jelzőnek. Szóval annak, hogy oldalban elmesélni valamit oldal helyett nem felesleges az időhúzás. Tartt regényeinél — most már kijelenthető — egytől egyig ez történik velem. Ezennel teljes a Donna Tartt életműolvasásom… A könyvet egy kis hiányérzettel tettem le — vártam a megoldást, azt hittem más szereplőknek is több szerep jut, de a nézőpont leszűkült Harrietre és a Ratliff családra — velük együtt a bűnre és a titkokra.

Az alibije pedig tökéletes — ő gyerek, hogy tehette volna meg azt, amik történtek…? Azt hiszem úgy vagyok ezzel a könyvvel, mint Az Aranypinttyel — amit szintén 4 pontosra értékeltem, utólag viszont erősebbnek érzem. Egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam és örülök hogy a polcomon van, mert valamikor újra fogom olvasni. Amit elsőként és mindfelett kiemelnék vastag betűkkel az az, hogy a hangulatteremtés csillagos ötös volt. Nem emlékszem, hogy olvastam volna valaha ennyire plasztikus, ennyire zsigerien átható leírásokat, táj-és hangulafestéseket, szinte odateleportált az író abba a nyomasztóan déli, nyomasztóan sötét kis Mississippi állambeli városkába.

Tartt nagyon jól tud írni, ez egészen biztosan bebizonyosodott, azonban fájó szívvel, de igazat kell adnom azoknak a kritikáknak, amelyek szerint A kis barát túlírt. Én is így éreztem. A semmit itt most úgy értem, hogy a cselekmény szempontjából nézve semmi, mert egyébként nagyon fontos és komoly kérdéseket feszegetünk közben, elképesztően árnyalt karakterábrázolásokat kapunk, és betekintést nyerünk a déli társadalom problémáiba egyéni- és kollektív szinten is.

Mindezek ellenére vagy talán épp ezért, mégis elvarázsolt A kis barát. Ez nem egy krimi, senkit se tévesszen meg a fülszövege, A kis barát egyszerre drámai történet, családtörténet, szociográfia, felnövéstörténet és még sok minden más. Olyan igazi nagyregény. Ajánlom a türelmes olvasónak, akiből egyre kevesebb van — annak, akinek nem a cselekmény a lényeg, aki szeret elveszni a mondatok szépségében, aki élvezettel olvas a szereplők mély lelkivilágáról, aki szeret hosszú oldalakat tölteni a feleslegesnek tűnő dolgok tanulmányozásával.

Az aranypinty után nagyon erősen elgondolkodtam, vegyek-e kézbe még egyszer Donna Tartt-regényt, de a barátaim meggyőztek, hogy ezt el kell olvasnunk. A kis barát egy rejtélyes halálesettel indul — egy jó nevű kisvárosi család alig kilenc éves előszülött gyermekét felakasztva találják a szülei kertjében. A család többé már sosem lesz ugyanaz — az apa munka ürügyén máshová költözik, az anyát lefoglalja a depressziója, a két lánytestvért tulajdonképpen a nagymama, a nénikék és a házvezetőnő nevelik.

Allison álmatag és bájos, a húga, Harriet viszont okos és bátor. A kislány falja a könyveket, Houdini és Scott kapitány a hősei. Elhatározza, hogy felkutatja a halott bátyja gyilkosát, és a gyanúja hamar a testvére egyik volt osztálytársára terelődik, akinek a családjával mindig csak a baj volt a városban.

A váratlan segítség is megérkezik a bosszúhoz több doboznyi mérgeskígyó képében…. A könyv hömpölygő, hatalmas tabló a múlt század második felének amerikai társadalmáról, a country clubok, vitrinben tartott fegyverek, kígyós prédikátorok, alulfizetett fekete háztartási alkalmazottak és a nincstelen, lakókocsiban élő fehérek világáról, ahol az egyén társadalmi státusza nemzedékekkel korábban dőlt el, valamikor a dédszülők idejében.

Egy bosszúhadjárat története is, ami sokáig lassú, a végén viszont úgy felpörög, hogy képtelen voltam letenni. A madaraktól eltekintve amelyek hangosan, áthatóan daloltak, eszelős optimizmussal, mint valami veszélyhelyzetben az utca elhagyatott volt és csendes. Egy idő után úgy érzed, semmi sem valódi. Levegőtlen utcák, színtelen ég. Üres épületek, csak papírmasé és hamis látszat mind. És ha elég sokáig autózol, gondolta, mindig visszajutsz oda, ahonnan elindultál.

És Harriet odahajtotta az arcát a vízhez, és beszívta a sose látott óceán csípős szagát, a sós levegőt, amiről Jim Hawkins beszél A kincses sziget ben.

Elfelejtett jelszó. Belépés folyamatban Részletes keresés kategória. A mezők bármelyike illeszkedjen. A mezők mind illeszkedjen. A kis barát Tartt, Donna Park könyvkiadóMegjelenés: A Cleve család nagy élvezettel idézi fel múltjának csaknem minden részletét, de egy végzetes anyák napja eseményeit nem hozzák szóba soha. Azon a napon a kilencéves Robin Cleve-et felakasztva találták egy fán az előkertben.

Tizenegy évvel később a rejtély - és a Bővebb ismertető      Termék adatok      Bolti készlet      Vélemények. Kapható eKönyv formátumban is. Bolti készlet. Ez a termék törzsvásárlóként akár Ft. Legyen MOST törzsvásárló. Személyes ajánlatunk Önnek. Az Aranypinty Tartt, Donna. Az aranytojás Donna Leon. Ha nincs kegyelem Donna Leon. A rózsaszín negyven árnyalata. Királynői életek, elgurult koronák Donna Bogitta.

Csiszolatlan gyémánt Donna MacMeans. Karácsonyi fény Donna VanLiere. Földből vétettünk Donna Leon. Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még. A modigliani botrány Ken Follett. Az eltemetett óriás Kazuo Ishiguro. Varázslatos állatbirodalom extra - Fifi bátor küldetése Daisy Meadows. Kirké Madeline Miller. Az utazó macska krónikája - Nem az út számít, hanem akivel megteszed Hiro Arikawa.

Elveszett gyerekek archívuma Luiselli, Valeria. Részletesen erről a termékről. Bővebb ismertető Termék adatok Bolti készlet Vélemények. Bővebb ismertető. Termék adatok. Cím: A kis barát. Szerző: Tartt, Donna. Kiadó: Park könyvkiadó. A kis barát. Bolti készlet    Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet. Baja, Family Center Líra Könyvesbolt.

Líra Nagykereskedés. Kiadó Kereskedelmi rendszer. Athenaeum Kiadó. Corvina Kiadó. General Press Könyvkiadó. Magvető Kiadó. Manó Könyvek Kiadó. Menő Könyvek Kiadó. Partvonal Kiadó. Rózsavölgyi és Társa Kiadó. Szépmíves Könyvek Kiadó. Líra bolthálózat. Líra Könyvklub. Törzsvásárlói rendszer.

Líra nagykereskedelem. Hírdetési lehetőségek. Segítség Adatkezelési szabályzat Oldaltérkép. Minden jog fenntartva © Líra Könyv Zrt. A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges. Powered by ERBA Minden jog fenntartva.