Konyv: Az ut


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 714928843
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 16,21

MAGYARÁZAT:

Az útmely szóba-fogható, nem az öröktől-való; a szó, mely rája-mondható, nem az örök szó. Ha neve nincs: ég s föld alapja; ha neve van: minden dolgok anyja. Ezért: aki vágytalan, a nagy titkot megfejtheti; de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti. E kettő mögött közös a forrás, csupán nevük más. Közösségük: csoda, s egyik csodától a másik felé tárul a nagy titok kapuja. Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas és mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást.

Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti. Ha nem emelik fel az okosakat, a nép közt rend és béke fakad; ha nem kell többé a ritka, drága, megszűnik a nép kirablása; ha nem a vágy uralkodik, a nép szíve megnyughatik. Ezért a bölcs a szívet kiüríti, a gyomrot teletölti, a sóvárgást gyengíti, a csontot erősíti, hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak, az okosak veszteg maradjanak.

A nem-sürgés ez és rend és békesség lesz. Az út üres, de működését abba sose hagyja. És mélységes, mindennek ősatyja. Élét tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba. Megfoghatatlan és mégis van. Én nem tudom, ki a szülője, de vénebb, mint a tünemények őse. Az ég és föld nem emberi: néki a dolgok, mint szalma-kutyák. A bölcs ember sem emberi: néki a lények, mint szalma-kutyák. Az ég és föld közötti tér, akár a fujtató, üres és nem szakad be, mozog és egyre több száll belőle: kell rá szó, ezernyi; jobb némán befelé figyelni.

Csodálatos asszonynak hívják: ő a völgy örök szelleme. A csodálatos asszony kapuja ég s föld gyökere. Végtelenül munkálkodik, nem fárad el sose. Örök az ég és örök a föld. Azért örök az ég s a föld, mert nem önmagukért élnek, ezért nem fogy belőlük az élet. Éppígy a bölcs: hátrahúzódik, ezért halad, nem őrzi magát, ezért megmarad.

Így van: saját érdeke nem űzi sose, ezért teljesül saját érdeke. A legfőbb jó a vízhez hasonló: mindennek hasznos, de nem harcos; az alantasban is jelenlevő: a víz az út -hoz hasonló. Az élet a földet kövesse, a szív a benső mélyet kövesse; a barátság az emberit kövesse, a beszéd a valót kövesse, az uralom a rendet kövesse, a szolgálat a lehetőt kövesse, a tett a kellő időt kövesse.

Ha készséges, de nem erőszakos: nem kél zúgolódás semerre. Aki tölt színültig: jobb, ha előbb abbahagyja. Aki túl-élesre fen: élét hamar kicsorbítja. Arannyal, ékkővel teli kamra: megőrizni senkise bírja. Kincs, gőg, rang egyszerre: mekkora szerencsétlenség! Alkotni, adni, majd visszavonulni: ez az égi bölcsesség. Aki teste-lelke egységét megőrzi, azt a kétség nem bontja meg. Aki természetét szelíddé simítja, egyszerű, mint az újszülött gyerek.

Aki látását megtisztítja, elkerüli a tévedéseket. A nép megnyerése, ország kormányzása nem kíván tudós elméletet. Ég s föl d kapui nyílnak-csukódnak, nyugalmasak és békességesek. E tudásból kibontakozik a sürgés-nélküli cselekedet. Megszülni és felnevelni, létrehozni és nem kívánni, megalkotni és nem birtokolni, hatalmaskodás nélkül vezetni: ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.

Harminc küllő kerít egy kerékagyat, de köztük üresség rejlik: a kerék ezért használható. Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik: az edény ezért használható. A házon ajtót-ablakot nyitnak, mert belül üresség rejlik: a ház ezért használható. Így hasznos a létező és hasznot-adó a nemlétező. Látást az öt szín tompít, hallást az öt hang tompít, ízlést az öt íz tompít, a vágtatás, vadászat megbolondít, a nehezen elérhető mind bűnbe lódít.

Ezért a bölcs nem a szemét, inkább a gyomrát tömi, neki nem a távoli kell, hanem a közeli. Dicsőség, szégyen: egyforma félelem. A rang: az élet legnagyobb csapása. Dicsőség, szégyen: mért csak félelem? Mert a dicsőséget a közemberek szorongva nyerik el, szorongva vesztik el. A dicsőség is, szégyen is, csak puszta félelem. A rang mért az élet cs apása? Mert legnagyobb csapás az önszeretet.

Ha nincs bennem önszeretet, ugyan mi bajom lehet? Ezért: a világért élő kiválóságra bízható a világ; és a világért élő jóságra építhet a világ. Ránézek, de nem látom, ezért neve: nem látható. Hallgatom, de nem hallom, ezért neve: nem hallható.

Megragadnám, de meg nem foghatom, ezért neve: a legparányibb. E három titok egységbe olvad. Felszíne sem világos, alapja sem homályos, végtelen, névtelen, visszavezet a nemlétbe szüntelen. Neve: formátlan forma, tárgy-nélküli kép, neve: a sötét. Szembetérek s nem látom arcát, követem és nem látom hátát. Az őskor útját birtokolva s a jelenkort általa megragadva rálátni mindennek eredetére: ez az út vezető-füzére.

Hajdan az ihletettek ismerték a rejtőzőt és rejtettet, de őket mélyükig nem ismerte senki. Mert nem lehetett őket megismerni, a kép róluk csak ennyi: mint téli folyón átkelők, vigyáztak, mint szomszédaiktól félők, figyeltek, mint a vendégek, tartózkodtak, mint olvadó jégen, óvakodtak, mint a rönk-fa, egyszerűek voltak, mint a völgykatlan, mélységesek voltak, mint a homály, át nem derengtek.

Nyugalmukat bizton őrizve formáltak a szennyesből tisztát. Az örök áramlással békességben, ismerték az élet nyitját. Az út -on jártak, mérték nélkül nem vágyakoztak, s mert mohók sose voltak, megelégedtek a létezővel és újat nem alkottak. Ahol megvalósul a teljes üresség, ott a nyugalom tisztán megmarad, minden növekszik a maga rendjén, az örök áramlásban körbe-halad. Minden virul, terem, s a kezdethez visszatér szüntelen.

A kezdethez visszatérés: a béke. A béke: az élet visszatérte. Az élet visszatérte: állandóság. Az állandóság tudása: világosság. Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar. Aki az állandót ismeri, bölcs lesz, aki bölcs lett, igazságos lesz, aki igazságos lett, ki rály lesz, a király az eget követi, az ég az út -at követi, az út örökkévaló, és minden rendjén-való.

A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok. Szerették, felemelték, aztán rettegték, végül megvetették. Aki hűtlen, hívet nem lel. De ha ígérete szerint cse lekszik, munkája sikerül, érdeme növekszik, és a nép azt mondja rája: "A természet útját járja". Mikor a nagy út -at semmibe dobták, megjelent az erkölcs és méltányosság. Mikor kezdődött az okoskodás, megjelent a nagy hazudozás.

Mikor a hat rokon összeveszett, megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet. Mikor zavaros az ország, megjelennek a hűséges szolgák. Ha eldobják az okosságot, a tudósságot, akkor lesz a nép százszor áldott. Ha eldobják az erkölcsöta méltányosság ot, gyermeki tisztelet, szülői szeretet vezeti a sokaságot.

Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot, nem lesznek többé tolvajok, betyárok. Három jele a kevés-bölcsességnek. Mutassák meg az ember-népnek az egyszerűséget, az épséget, hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket.

Hagyd el a tanultságod és meg nem bánod. Ígéret és ígérgetés: mi különbség? Jó és rossz: mily különbség! De amitől mindenki retten, azt nem vethetjük félre büntetlen. Ó, zűr! Még minden rendezetlen! Ám az emberek ragyognak folyton, mint ünnepi lakomán, vagy tavasz-érkezéskor a tornyon. Egyedül én vagyok nyugodt, nem állok a fénybe, akár a még világra-nem-hozott. Forgok az áramlásban, nem lel szilárd helyet a lábam; mindenkinek van bőviben, csupán nekem nincs semmi sem: lám, bolond szív jutott nekem!

Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához.

Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják Cormac McCarthy a felkavaró történet kegyetlen kulisszái közt, egy apa-fiú kapcsolat felejthetetlen dialógusaiban kérdez rá az ember alapvető értékeire: a hit, a remény és a szeretet erejére.

Ám a válaszokat ezúttal is olvasóira bízza. Megrendítő utópiája ben elnyerte a Pulitzer-díjat. Regény Kortárs. Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek. A baj mindig akkor történik, amikor a legkevésbé tart tőle az ember, ezért lehet, hogy az a legokosabb, ha mindig tart tőle. Eléggé félősnek kell lennie az embernek ahhoz, hogy állandóan résen legyen.

Meg gyanakvónak. Akinek senkije sincs, jobban teszi, ha összetákol a képzeletében valami kísértetet. Aztán kedves szavakat suttogva életre kelti és pátyolgatja. Az utolsó morzsáig neki ad mindent és a saját testével óvja meg a bajtól. A veszedelemben lévő ember egyedül a veszélyről álmodhat, minden más a kimerültség és a halál kiáltása. Elfelejti, amire emlékezni akar és emlékszik arra, amit el akar felejteni.

Minden olyan szépség, amit a szívünkbe akarunk zárni, a fájdalomból sarjad. Szomorúságból és hamuból születik. Azt mondják, a nők megálmodják, ha veszély fenyegeti a szeretteiket, a férfiak pedig a rájuk leselkedő veszélyt álmodják meg. Amikor olyan világokról álmodsz, amelyek soha nem léteztek, vagy soha nem fognak létezni, és boldognak érzed magad, akkor feladtad.

Mikor végül mindannyian eltávozunk, senki más nem marad itt, csak a halál, és az ő napjai is meg lesznek számlálva. Ott áll majd az úton, és nem lesz semmi dolga, és nem lesz senki, akivel bármit tehetne. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban.

A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához. Belépés • Regisztráció. Cormac McCarthy : Az út 21 idézet Magvető Kiadó Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. Idő Kedvenc Hossz. A haldoklók gyakran hazug szavakkal búcsúznak a világtól. Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg. Aki a kisebb ígéreteket megszegi, az a nagyobbakat is meg fogja szegni.

Isten szava az ő szava, de mégis emberről emberre jár az idők végezetéig. Ahol az ember nem tud életben maradni, ott az istenek se boldogulnak. Felhasználási feltételek • Adatvédelem • Jogi nyilatkozat • Kapcsolat • Mobil verzió © Citatum.