Konyv: Az otthonom - BambinoLUK


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 176687561
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 7,84

MAGYARÁZAT:

Milyen jó volt, hogy a játszótereken szinte mindennap fociztunk. Jó volt, hogy sok a gyerek, s valakinek mindig volt labdája. De ha nem, szinte mindenhol volt trafik, ahol lehetett kis gumilabdát kapni, darabra fruttit, szál cigit, apró Boci csokit, bérlettokba csúsztatható képeket a nagy sztárokról s a dörzsöltebbeknek nyugati magazinokat is a pult alól. Az jó volt, hogy egyik héten délelőtt, másikon délután volt tanítás, és hogy tudtuk, hol laknak a barátaink, elég volt egy füttyjel vagy csak felkiabálni, hamar összejött a csapat.

Az is jó volt, hogy a hatvanas évek végére a legtöbb iskola koedukált lett, még ha sok gond is volt a lányokkal, de azért nélkülük sokkal unalmasabb lett volna az élet. Igen, az örök ifjúság: mámorok, bánatok, a drága kíváncsiság! Milyen jó volt gyűjteni valamit. Nem pénzt s már nem is fémet ezzel is a békét védedde papírt igen — külön a fekete-fehéret és a színeset. Talán kilónkért egy forintot? Még most is érzem, ahogy a spárga durván belemélyed az uj­jaimba, ahogy cipelem az öt-hat kilós csomagokat.

S a pénzt rögtön el is költöttük: rágóra, fagyira. Gyűjtöttünk bélyeget, úgyhogy a Nyugatról érkező borítékok kettős terhelésnek voltak kitéve: gőzölték az éber belügyérek, aztán mi is, hogy leváljon a bélyeg. Népszerűek voltak még a kártyanaptárak, ezek csereberéje nagy élvezet volt.

Az ászok persze az új esztendőt lenge öltözetű hölgyekkel reklámozó vállalatok, intézmények naptárai voltak. Hogy kéklő ékkő a szép nő, azt Kosztolányi nélkül is tudtuk. Milyen jó volt, hogy alig tanultunk, valahogyan mégis elértünk nyolcadik végéig, a legtöbben mentünk tovább gimnáziumba, szakközépiskolába. Az úttörőcsapatot például, amelyet egy szovjet partizánlányról neveztek el, akinek a nevét senki nem tudta kimondani.

Zoja Kosmodemjanskajának hívták, és a németek végezték ki. Hogy van olyan verzió is, hogy a helyi honfitársai tették el láb alól, mert azért küldték a frontvonal mögé, hogy pusztítson el mindent, például őket is, nem hallottunk. Ez általában meg is történt. Eszünkben sem volt meghódolni, meglehet szemteleneknek mondtak, de már szabadok voltunk.

Mi nem néztük a felvonulásokat sem, a kongresszusi beszédeket sem: akkor is fociztunk. Jó volt az egészről nem tudomást venni. Kádár János nevét hallottuk, de az egész vircsafttal szemben belengte a várost valami lengedező megvetés. Abban a korszakban Brezsnyev meg Kádár voltak a főelvtársak.

Tudtuk, kik ők. Naponta születtek viccek: Brezs­nyev, Kádár meg Nixon utazik a repülőgépen. És ez jó volt. Ezek a viccek aztán sorjáztak a románok, kínaiak, keletnémetek kárára is. És jó volt nevetni Hofi viccein is, mert nem értettük a lényeget. Pedig azok a poénok is mindig erre tekeredtek, hogy röhögni a rendszer mellett is lehet. Jó volt moziba járni, megszállottan és naivul bámulni a hősöket, a tájakat.

Itáliát, Párizst, a Riviérát, Amerikát. A vadnyugatot. Jó volt bejárni lovon, motoron, autóval a vonzó tájakat. Megfürödni napkeltében, tengerben, női szépségben, nevetésben. Lám a Nap nevet, s a völgy felett a Hold!

Jó volt álmodozni az autókról, néha elmenni a Gellért Szállóhoz. Itt álltak a legjobb kocsik, Mercedesek, nagy Opelek, s milyen szerencse volt, ha állt ott egy Ferrari, egy Porsche! Egy Citroën a DS sorozatból. Ilyen futurisztikus küllemű autót elképzelni is nehéz volt. Tíz évig minden francia filmben szerepelt. És Fantomasz! Az az autó olyan gyönyörű volt, mint Brigitte Bardot, olyan vonzó, mint Alain Delon, és olyan bizarr, mint egy felrobbanó korallzátony Óceániában.

Árulnak egyet itt nem messze. Tízmillióért egy páncélozott szállító harcjárművet PSZH kapok. Hétszemélyes, talán lehet rá családi kedvezményt kapni. Kár, hogy már kifutottam az időből. Jó volt tévét nézni is. Eseményt jelentettek az Angyal vagy az Orion űrhajó kalandjai. Vártuk, hogy kezdődjön már. Jó volt, hogy nem lehet választani.

Jó volt, hogy nem ismételték, jó volt az érzés, hogy csak most nézhetjük meg. És meg kell nézni. Nem szabad elmulasztani. Ez is a Kádár-korszak volt. És tudják, mit keresek este az okostévémen? Az Angyalt. De így már nem az igazi, megromlott bennem valami a naiv befogadóképességből. Jó volt minden politikai műsor is, mert senkit nem érdekelt.

Nem volt fontos. Nem volt tétje. Legalábbis mi nem foglalkoztunk ilyen bolondságokkal. Nem is hallottunk cserearányromlásról, munkanélkü-liségről, tudtuk, hogy a demokráciájuk az diktatúra, hogy a felszabadítók azok megszállók. És hogy a Trabant nem Mercedes. Ennyi elég volt. Mi csak fociztunk. Aztán már inkább koncertekre jártunk, s egyre kevesebbet fociztunk, nem gyűjtöttünk naptárakat, bélyeget, sokkal inkább lemezeket, kazettákat. A srácok közé lányok keveredtek, hoztak könyveket, furcsa, elvarázsoló érzelmeket.

Igen, ők hozták a valóságos hajnalokat is, a napfelkeltét is. A kirándulást. Szinte minden hétvégén mentünk. HÉV-vel, hajóval leginkább a Dunakanyarba. Így voltunk szabadok. Este színházakba is bemerészkedtünk, amatőr társulatokhoz, dzsesszklubokba, ahol még belépőjegy sem volt. De azért volt. Az is főleg a lányok miatt volt. Akkor még számon tartottuk a könyveinket.

Mindet ismertük. Tudtuk, hol szereztük, kaptuk, vettük. Egynémelyikkel szemezgettünk, mész az antikváriumba! És az antikváriumokban még rendes áron vettek könyveket. És tudtuk, hogy ha majd a helyzet jobbra fordul, visszavesszük. Jó volt ezt tudni. Mindez valamikor a múlt század hetvenes éveiben történt. Most következik. Ami közte történt, egy pillanat volt. Az élet. Aki teheti, focizzon ma is.

Tárgyakat, pénzt ne nagyon gyűjtsön már, élményeket inkább, ha lehet szépeket, hagyja a fenébe a nem fontos dolgokat, csak figyeljen, s amikor kell — mert most már megtehetjük — döntsön. Én már inkább az emlékek között érzem jól magam.

A jövő csukott könyv az asztalomon. Ki tudom nyitni, de még nem akarom. Tudom, mi áll benne. Egy törvény. Egy csönd alatti törvény. Jó, hogy ugyanazon a bolygón élünk ma is, mint akkor. Rossz, hogy az örök Kádárok és Brezs­nyevek fenyegetőn közelednek. A világ jelei most már érthetők.

A termék nincs raktáron, azonban Könyvkereső csoportunk igény esetén megkezdi felkutatását, melynek eredményéről értesítést küldünk. Bármely változás esetén Ön a friss információk birtokában dönthet megrendelése véglegesítéséről. Kosár mentése Kosár ürítése Pénztár. Az Ön böngészőprogramjában nincsenek engedélyezve a JavaScript-ek! Így az oldalunk fő funkcióit nem tudja használni! Főoldal Könyv Irodalom Szórakoztató irodalom Krimi, bűnügyi, thriller. Heten voltak. Hét kiskamasz barát, akiknek szembe kellett szállniuk a városukat terrorizáló rémmel.

A csatornákban, a lefolyókban, a kanálisban lakó Az időről időre felszínre bukkant, és akkor útját hullák szegélyezték. Sok hulla. De Derry városában ezen senki sem lepődött meg. Az emberek halandóak, a gyerekek meg főleg. Egészen addig, amíg ők heten Egészen addig, amíg ők heten össze nem fogtak, hogy legyőzzék Azt.

Bill, a vezér, aki az öccse halálát akarja megbosszulni. Ben, akinek a könyvek a barátai, na meg az ennivaló. Richie, akinek mindig rosszkor jár a szája, ráadásul különféle Hangokon. Stan, aki gyűlöli a rendetlenséget és a piszkot. Eddie, akinek asztmája van és tankszerű anyja.

Michael, a néger. És Beverly, a lány, akit ver az apja és akibe ketten is szerelmesek. De hogyan szállhat szembe hét gyerek az egész várost megfertőző gonosszal? Stephen King hatalmas regénye vérfagyasztó izgalmak során válaszolja meg a kérdést. És mesél még gyerekkorról és felnőttségről, pénzről és szegénységről, barátságról és kirekesztettségről, lányról és fiúról. Szóval az életről. Utolsó ismert ár: 6 Ft. Válassza az Önhöz legközelebb eső átvételi pontot, és vegye át rendelését szállítási díj nélkül, akár egy nap alatt!

Ezek is érdekelhetik Kapcsolódó termékek. Még több a szerzőtől Kategória bestsellerei Kiadói újdonságok. A kívülálló Stephen King. Törzsvásárlóként: pont. The Institute Stephen King. Éjszakai műszak Stephen King. Az Intézet Stephen King. Tortúra Stephen King. Elevation Stephen King.

Teljes lista. A boldog hülye és az okos depressziós Kepes András. A herceg és én filmes borítóval Julia Quinn. A vikomt, aki engem szeretett Julia Quinn. Párizs királynője Pamela Binnings Ewen. A nyelv eredetéről Sverker Johansson. Látható sötétség William Golding.

A vétkes visszanéz William Golding. Állatfarm Orwell George. Szeretetről, sötétségről Ámosz Oz. Kívánságlistához adom. Események