Konyv: A szent es a profan


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 848146690
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 19,99

MAGYARÁZAT:

Kutatásai mindenekelőtt azokra a nyelvi fordulatokra, illetve magatartásmintákra irányulnak, melyek egy valahai, illetve jövőbeni kulturális egyneműséget idéznek-ígérnek. Számára a vallásban az emberi lényeg mutatkozik meg, amely antropológiai sajátja minden halandónak, s úgy véli, az istenhit elegyítő vonzereje képes megszüntetni a kultúrfokok egyenetlenségeit. Vallástörténeti kutatásaiban a lét egyneműségének mitikus hagyományát akarja újjáteremteni. Mircea Eliade ben született.

A bukaresti, majd a kalkuttai egyetemen tanult filozófiát, történelmet és néprajzot. Rövid időre egyetemi oktatóként visszatért Romániába, majd az Antonescu-rezsim képviseletében diplomáciai szolgálatot teljesített… tovább. Rövid időre egyetemi oktatóként visszatért Romániába, majd az Antonescu-rezsim képviseletében diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban és Lisszabonban. A második világháborút követően a Sorbonne-on tanított, és a párizsi Román Kulturális Központ elnöki posztját töltötte be.

Eliade ban, az Egyesült Államokban hunyt el. Eredeti megjelenés éve: Eliade-t csak kortyonként lehet ízlelgetni, mert igencsak tömény, úgy viszont remekül kiadja az ízét. Én minden kisebb egység után legszívesebben cigarettaszünetet tartottam volna, megemésztendő az olvasottakat, de ez sem egészségügyi, sem anyagi okokból nem volt ajánlatos.

Mindenesetre ilyen rövid terjedelemben így összefoglalni a szakralitás jelenlétét mindennapjainkban, hát ez igazán bravúros. Ha két dolgot kéne kiemelnem: 1. Eliade úgy tud beszélni a vallásos élmény mibenlétéről, hogy az még egy ateista számára is elfogadható. A szenthez való viszonyulást emberi gondolkodás-konstrukcióként tálalja, ami a valóság dekódolásának egyik, de nem egyedül lehetséges útja.

Valahogy úgy tud vallástörténeti megállapításokat tenni, hogy mondatait evidensnek érzem, olyasvalaminek, ami akár nekem is eszembe juthatott volna. Közben meg hogy juthatott volna eszembe, persze, amikor még egy kaddist se tudnék megkülönböztetni egy navajo sámán termékenységénekétől! Akadhat, aki ezt hibának érzi, szerintem viszont elképesztő adomány. Egyetemi ajánlott olvasmánylistán szerepelt művelődéselmélet tárgyból és hát mint egyetlen még beszerezhető, valamint tematikáját tekintve elfogadható darab csaptam le rá, mindenféle prekoncepció és remény nélkül.

Mivel a feldolgozásával vizsgát lehet kiváltani, hülye lettem volna nem lecsapni rá. Gondoltam, legfeljebb nem leszünk barátok, nagy ügy…. Az olvasás során döbbentem rá, hogy tulajdonképpen mindig is érdekeltek ilyen és ehhez hasonló fejtegetések, csak még magamnak sem mertem bevallani, szóval ennél profán abbnak már nem is bizonyulhatnék.

Viszont minden, amit leír, még az ilyen földhöz ragadt figura számára is világosan érthető, folyamatos ön reflexiót követel, újabb és újabb horizontokat nyit meg, folyamatos gondolkodásra késztet, nem utolsó sorban pedig rettentően olvasmányos és érdekes, mert orvul a gondolataidba lopózva hozza közel azt amiről nem is gondolnád, hogy mennyire közel hozható. Kicsit féltem tőle, de be kell látnom, hogy alapmű.

Ettől még persze nem fogok megtérni, elvégre nem is ez volt az elvárás, de örülök annak, hogy tágult egy kicsit a látóköröm. A vége miatt viszont haragszom, mert tulajdonképpen egy nagyon fontos témát, kérdést hagy nyitva, alaposan belém rakva ezzel az ideget. Sebaj, legalább lesz miből felépíteni a beadandó feladatot. Valamikor teológiai, majd később vallástudományi tanulmányaim alatt jó szolgálatott tett nekem Eliade atyánk. Nagyon lenyűgözött, hogy kilát a burokból, amiből sokan nem, és kulturális, illetve világvallási párhuzamokat hoz, hogy lássunk.

Jelen könyv is nagy segítségére lehet a gondolkodni akarónak — de szerintem ez közel sem a legjobb műve. Szó, ami szó, nem lehet csak úgy olvasni, mint egy regényt — összpontosítást követel és önreflexiót. Meglepődtem, hogy kiadták a zsebkönyvek között. És örülök is neki, mert nem tudok az antikvár példányokért csilliókat fizetni. Nem, mintha nem érné meg. Gondolatébresztő és inspiráló olvasmány, mint általában az összes Eliade tanulmány. Megéri elolvasni.

A történettudományban eltöltött kis idő után azonban egyfajta egészséges szkepszis alakul ki az emberben az összehasonlító vallási stúdiumokkal szemben. Ez akár a behaviorizmus versus kulturális meghatározottság szembeállításának végletéig is vezethetne bennünket, noha erre semmi szükség nincsen: mindössze annak fel- és elismeréséről van szó, hogy az egyes kulturális képződmények látszólagos hasonlósága csak nagyon szigorú történeti kritériumok teljesülése mellett fogadható el ontológiai egyenértékűségnek.

Persze ez legyen az olvasó feladata és problémája, legyen az ő felelőssége, hogy miként és mire veszi igénybe az összehasonlító vallástörténet eredményeit. Eliade írása — hangsúlyozottan csupán bevezetésnek szánva egy összetett és bonyolult kérdéskörbe — ezenkívül nyíltan elfogult a homo religiosus, azaz a vallásos ember világlátása javára a profán emberével szemben.

Ez kissé zavaró, éppúgy, mint a kifejtés rendkívül redundáns stílusa. Remélem, senkit nem tévesztettem meg a kritikus megjegyzésekkel: ez egy remek könyv és nagy olvasmányélmény. Az értekezés átfogóan mutatja be a vallásos emberek és a magukat vallástalannak nevezők világa közti különbségeket. Számtalan vallási irányzatból és hiedelemvilágból merített példán keresztül kitér a térrel, idővel, természettel kapcsolatos felfogásbeli különbségekre. Kis ízelítőt ad a szimbolikából, nagyon érdekes dolgokat olvashatunk a beavatási szertartásokról és ezek mitikus eredetéről is.

Tömény, haladó nyelvezetű olvasmány, a témában valamelyest már járatosaknak ajánlom. Valószínűleg ennél a könyvnél csöndben kéne maradnom, de mégsem megy. Mint ahogy nem írok elemzést fizikai szakkönyvekről, a vallástörténész nézetei sem az én asztalom.

Ez nekem túl száraz, tankönyvszerű. Azok a szakácskönyvek, jutnak eszembe, melyek ételeinek elkészítéséhez olyan alapanyagok kellenek, amelyeket tuti nem tudok beszerezni, így maradnak csak a fotók, és csorog a nyálam, de nem mutatnak utat igazán hozzájuk. Én meg épp éhes és szomjas vagyok, ez a könyv meg engemet nem csillapít. Akkor miért is kezdtem bele? Bár nekem még pont ez a szó is túl sok. Tehát itt van a másik oldal is, a szenttől mentes, a csak élet, az istenitől megfosztott.

Erről szól hát a könyv másik fele. Szóval, rendben van itt minden, az író pontos-fontos körképet ad az időbe veszett isteni és istentől mentes időről. Számtalan történelmi példával fűszerez, okos, majdnem semmi kifogásom. Csak én ebben a témában nem képeket szeretek nézegetni,hanem egy jó nagyot harapni, és élvezni, és eltűnni benne teljesen.

És még egy bajom van. Nincs szent idő meg nem szent idő. Ez nekem nagyon elvont volt, ennyire nem vagyok hittudós… Restellem, de sokszor nem is értettem, amit olvasok, untatott, csak átszenvedtem magam rajta, hogy meglegyen Románia is. Jaj, Eliade, mi legyen most? Ahogy az egyik lentebbi véleményező is említette, ha valaki kicsit belemerül az összehasonlító vallástörténetbe és kialakul benne az egészséges kétkedés akkor ennél a könyvnél nagyon húzni fogja a száját.

Sajnos velem is ez történt. Amikor talán másfél évvel ezelőtt először a kezembe fogtam oda és vissza voltam attól, hogy milyen zseniális és milyen fantasztikus összefüggések vannak benne és én ilyet még soha… Aztán elkezdtem olvasni mást is. Eliade a szakma egyik alapítója, nem egy alapkifejezést az ő nevéhez köthetünk, csak ezeket annyira nem tisztázza le. Zseniális összefüggéseket fedez fel, csak ezeket sem tisztázza le. Szóval akkor röviden sorolnám a problémáim, mert annak ellenére, hogy zseniális könyv van sajnos pár hibája.

Ugyanis terepen nem nagyon volt, így könnyű elsiklani olyan dolgok felett, amiket mondjuk Durkheim, van Gennep vagy mások részletesebben kifejtenek. Oké, ők sem voltak terepen. De a lényeg, hogy nehéz úgy rítusokról írni, ha az ember sosem látta őket. Mert vannak. Eliade sokszor tévesen utal mitológiákra pl.

Így került például az egyik térítő pár országgal arrébb. Ennek ellenére nem vitatom, hogy az egyik legnagyobb hatású mű és fantasztikus alapokat helyezett le, de érdemes egy adagnyi szkepticizmussal kezelni, mert hát, sántít pár dolog.

Számomra roppant elképesztő, hogy hogyan tudott Eliade úgy írni a szent létéről és a profán dolgokról, hogy egyikkel s volt elfogult, egyszer sem foglalt állást, nem vont értékítéletet. Ateista ként, btw. Olyan képet kapunk a homo religiosus gondolkodásáról és világképéről, ami után tényleg megérthetjük a vallás lényegét, s hogy ez mit is jelent. Nem lehet nem ájtatosan, magasztos érzelmekkel olvasni ezt a könyvet. Eliade sorok között megbúvó műveltsége és gondolatai megfontoltsága lenyűgöző.

Valahol itt kezdődött vallástörténeti érdeklődésem, és sok szempontból ide is teljesedett ki. Jól megírt könyv, de szakkönyv. Szerintem még csak nem is ismeretterjesztő. A modern nem vallásos ember új léthelyzetet vállal magára.

Csakis a történelem alanyának és cselekvőjének tekinti magát; s megtagadja a transzcendenciát. Másként kifejezve, semmiféle emberi mivoltot nem fogad el a különböző történelmi helyzetekben felismerhető emberi berendezkedéseken kívül. Az ember önmaga alkotójas csak abban a mértékben lehet valóban az, amennyiben deszakralizálja önmagát és a világot. A szakrális áll közte és szabadsága között. Nem képes önmagává válni, amíg teljesen meg nem fosztja magát a misztikumtól.

Nem lehet önmagában szabad, amíg meg nem ölte a legutolsó istent is. Nem feladatunk itt megtárgyalni ezt a filozófiai beállítottságot. Csak annyit szögezünk le, hogy a modern, vallástalan ember tragikus létezést vállal magára, s egzisztenciális választása nincs híján a nagyságnak. De ez a vallástalan ember a homo religiousból keletkezett; azokból a helyzetekből fejlődött ki, amelyekben ősei éltek.

Akármit tesz, örökös. A tűzoltár emelésével Agni jelenvalóvá válik, és ezzel létrejön a kapcsolat az istenek világával: az oltártér szent térré válik. A rituálé jelentése azonban még összetettebb. Csak ha összes részletét figyelembe vesszük, akkor értjük meg, miért jelent valamely terület megszentelése kozmikussá tételt. Az Agni-oltár emelése nem egyéb, mint a teremtés mikrokozmikus méretekben történő megismétlése.

A szent és a profán. A szent és a profán leírása Mircea Eliade a vallást, ezt a szimbolikus létgyakorlatot tekinti a különböző kultúrák közötti közvetítő elemnek. Így kutatásai is mindenekelőtt azokra a nyelvi fordulatokra, illetve magatartásbeli helyzetekre összpontosulnak, melyek egy volt, illetve jövőbeni kulturális egyneműség egykori vagy épp eljövendő emlékezetét őrzik, ígérik.

Számára a vallásban az az emberi lényeg mutatkozik meg mely antropológiai sajátja minden halandónak, s ami az istenhit elegyítő vonzerejében a kultúrfokok egyenetlenségeit perspektivikusan megszüntetni képes. Eliade a kultúrát az egyénnek a mindenségben való lélektani jelenléteként fogja fel, s e tekintetben a valaha elveszett s az "örök visszatérés" hitében egykoron feltétlenül visszaszerezhető egzisztenciális egység letéteményesének is az individuumot tekinti.

Míg vallástörténeti kutatásaiban a lét egyneműségének mitikus hagyományát akarja újjáteremteni, addig szépprózai művei inkább a külvilág formabontó hatásaival foglalkoznak. A Kelet Európából rég kiszakadt, román származású tudós ösztöneiben azóta is elevenen őrzi szűkebb szülőhazája sajátos, ellentmondásos dimenzióit.

Regényei, novellái e dimenziók disszonanciáját ötvözik az anyanyelv elveszett harmóniáival. Hűségprogrammal elérhető ár:  Ft. Elérhetőség: Nincs készleten. Egy Teleki gróf Afrikában Hulej Emese. A fekete macska - És más történetek - Helikon zsebkönyvek 3.

Edgar Allan Poe. Németh Miklós Oplatka András. Csend Susan Cain. Börtönkönyv Fiáth Titanilla. Bátran élni - Félelmeink és gátlásaink leküzdése dr. Almási Kitti. Téli barátság. Örömfőzés - Második bővített kiadás Janits-Szabó Virág.

Bosnyák Viktória Ft. Julia Quinn Ft. Matthew McConaughey Ft. Karády Anna Ft. Edith Eva Eger Ft. Kepes András Ft. Vrábel Krisztina Ft. Belle Ft. Dot Hutchison Ft. James Patterson J. Barker Ft. Lőrincz L. László Ft. Innes Shona Ft. Shen Ft. Kelényi Angelika Ft. Bosnyák Viktória Knézics Anikó Ft. Angela Gentner Günter Hohenberger Ft. Csájiné Knézics Anikó Ft. Czirbeszné Ignácz Éva Ft. Feliratkozom a hírlevélre és elfogadom a hírlevélküldésre vonatkozó adatkezelési tájékoztatót.

Vásároljon Book