Konyv: A filozofia rovid tortenete


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 750128275
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 9,36

MAGYARÁZAT:

Negyven rövid fejezetben ismerteti a filozófiatörténet legjelentősebb ideáit: a nagy gondolkodók életéből és halálából vett érdekes, gyakran meglepő történeteken keresztül vezet be bennünket a filozófiatörténet rejtelmeibe — az ókortól amikor a legfőbb téma a szabadság és a lélek kérdése volt Peter Singerig, aki a mai embert nyomasztó filozófiai és etikai kérdésekről beszél. Warburton egyesíti magában Gombrich szabatos megfogalmazását és a könnyű befogadhatóságot.

Különleges… tovább. Különleges tehetsége van a bonyolult problémák feloldásához. Nagyon élveztem szinte minden sorát. Nigel Warburton, aki maga is korunk egyik leghíresebb filozófusa, író, filozófiai webblogger és művész, kiváló arányérzékkel válogatta össze a nyugati filozófusokat, felismeréseiket és kudarcaikat 40 fejezetben, Szókratésztől Peter Singerig. Olvasmányosan, érthetően és sokszor remek humorral teszi emészthetővé a filozófiai szakkifejezéseket, irányzatokat, nézeteket, szépen bemutatva a filozófusok életkörülményeit is, hogy ezáltal is jobban megérthessük az általuk kutatott problémákat, erkölcsi kérdéseket és egymás iránti megbecsülésüket vagy épp ellenszenvüket.

Ajánlom mindenkinek, aki kicsit is szeret elgondolkodni a hogyanokon és a miérteken, itt kap pár irányt, amin elindulhat kedve és érdeklődése szerint… és megalkothatja saját életfilozófiáját! A tárgyalási stílusa magával ragadó, viszont ez tényleg csak egy nagyon rövid története a filozófiának, ami a könyv elején, és a végén nevezhető csak Filozófiának….

Igazából csak az 5. A Szerző vagy nem tud róla, vagy úgy döntött nem említi, hogy ez a filozófiai iskola inspirálta a Az egyik olyan ókori filozófia amit ma mint életmódként élnek egyre többen, és nem egy ember választja a Buddhizmus helyett, mert sokkal több gyakorlat és kevesebb bullsh t van benne. Néhány pontatlanság példának: — Az ókori Sztoicizmus, és a köznyelvben élő sztoikus szavak csak köszönőviszonyban vannak egymással.

Az ókori és modern Sztoicizmus véletlenül sem javasolja az érzelmek teljes kiírtását és azt hogy kőszívűvé váljunk. Modern szemszögből a leghasználhatóbb ókori gondolat-rendszerre szán a szerző oldalt ráadásul felszínesen, és az alapanyaghoz hűtlen módon…míg csak Kant agymenéseire melyek sehol nem használhatóak az emberi boldoguláshoz, és majdhogynem teljesen el vannak szakadva a megtapasztalható valóságtól rászán oldalt… A teológusokról még csak nem is beszélve… Hajamat téptem azon, hogy ezek az emberek miért is nevezhetők filozófusnak, a szó hagyományos, klasszikus értelmében?

Ez valószínüleg nem a könyv hibája, és ténylegesen sötét volt a középkor, még filozófiai értelemben is. Mint ha Szent Ágoston müködésének kezdetével meghalt volna a filozófia… és Karl Popperrel jutott volna el arra a szintre ismét, ahol Marcus Aureliusnál abbahagyta. A könyv stílusa viszont remek. Elég érthetően mutatja be az ideákat, de ha a Sztoikusok tekintetében ilyen durván mellé lőtt, akkor fel merül bennem a kérdés, vajon miről is szólt ez a könyv? A könyv olvasása közben sajnos gyakorta tör rá az emberre az érzés: nem is igazán sikerült neki, mintha túlontúl sokszor öntené ki a fürdővízzel együtt a gyereket, azaz a túlzott leegyszerűsítés hevében gyakorlatilag elvész a lényeg is.

Máskülönben -miként e mű esetében is- könnyen alakul ki a gyanútlan olvasóban az az érzés, hogy a filozófusok valójában mást sem tettek, mint a legképtelenebb elméleteiket próbálták a legképtelenebbegy mai átlagpolgár számára is nevetséges és könnyen cáfolható módon védelmezni.

Szókratész és Platón például kénytelen egyetlen rövidke fejezeten megosztozni, nem is nagyon tudunk meg mást az előbbiről, minthogy tömzsi és pisze volt, valamint kétes tisztaságú ruhákban járt és talán emiatt? Olyan őskövületekről, mint pl. Szintén csak kérdés szinten vetődik fel, hogy mit keres a filozófusok társaságában a természettudós Darwin, Freud vagy az újkeletű népszerűségnek örvendő Turing, még ha el is fogadjuk, hogy nagyban hozzájárultak az emberi gondolkodás alakulásához és bizonyos paradigmaváltásokhoz.

Akkor pedig miért maradt ki Newton, Einstein vagy Watson és Crick? Persze elismerem, a válogatás szubjektív ítélete és joga a szerzőjé, csak számomra nem tűnt mindig kellően kiegyensúlyozottnak és következetesnek. Zseniálisan jó könyv. Teljesen érthetően és olvasmányosan írja le a különböző filozófiai nézeteket, az emészthetetlen filozófiai műveket.

Ajánlom mindenkinek aki most ismerkedik a témával, vagy általános műveltséget szeretne kapni ezen a téren. Nekem tetszetősek a kis ábrák a fejezetek elején, sok esetben megragadják a fejezet lényegét a címmel együtt :. A filozófia összes célja egy lehetetlen feladat. Megválaszolni az élet értelmét lehetetlen. Ha mégis sikerülne, már nem is nagyon lenne értelme az életnek. Véglegesen, egyértelműen bizonyítani, hogy Isten létezik, vagy sem lehetetlen.

Megmondani, hogy mi a jó és mi a rossz mindenki számára lehetetlen. És még sorolhatnám. Tehát a filozófia minden célkitűzése értelmetlennek tűnik. Akkor mégis mi értelme? Szerintem az, hogy van, hogy beszélnek ezekről a dolgokról ezzel is javítva a világot. És nem utolsó sorban ezek az elmélkedések szórakoztatóak, érdekesek is lehetnek, tehát már emiatt is van értelme a filozofálásnak.

A legjobban az utolsó fejezetek tetszettek, ahol a gondolatkísérleteket taglalja az író. Körülbelül évvel ezelőtt élt egy athéni férfi, akit halálra ítéltek, amiért túl sok kérdést tett fel. Schopenhauer nem csupán leírást adott a valóságról és az ahhoz való viszonyunkról, hanem arról is megvolt a maga elképzelése, hogy miképpen kellene élnünk.

Mihelyst rájövünk, hogy mindnyájan csupán egy energiamező részei vagyunk, és hogy az egyének csak a képzelet világában létezhetnek, ennek hatással kell lennie cselekedeteinkre is. Schopenhauer számára például az, ha másokat bántunk, olyan, mintha saját magunkat sebeznénk meg, és számára éppen ez a moralitás alapja is.

A papírforma szerint legalábbis Schopenhauer ezt az álláspontot képviselte — …. Bertrand Russelt tizenéves korában a szex, a vallás és a matematika érdekelte — mindez csak elméletben. Hosszú élete során ben, kilencvenhét éves korában hunyt el az elsővel kapcsolatban bizonytalan volt, a másodikat támadta, a harmadikat pedig értékes felfedezésekkel bővítette. Russelt a nemiséggel kapcsolatos nézetei bajba is keverték. Ez azért akkoriban jó néhány kortársban megütközést keltett, de ez Russelt nemigen érdekelte.

A papírforma szerint legalábbis Schopenhauer ezt az álláspontot képviselte — az, mondjuk, kérdéses, hogy vajon ő maga eljutott-e a másokkal való törődés azon fokára, amelyet hirdetett. Egy alkalommal egy, az ajtaja előtt pletykáló öregasszony annyira felbőszítette, hogy végül lelökte a lépcsőn. Az idős hölgy azt incidensben megsérült, a bíróság pedig a sértett egész életében fizetendő kártérítésre kötelezte Schopenhauert.

A szabadsággal nehéz megbirkózni: sokan meg is futamodnak, amikor szembesülnek vele. Az egyik ilyen menekülő útvonal az, ha úgy teszünk, mint ha nem is lennénk szabadok. Ha Sartre-nak igaza van, nincs kibúvó: csakis mi magunk vagyunk felelősek mindenért, amit teszünk, és minden ezzel kapcsolatos érzésünkért is. Az érzelmeinkért is mi vagyunk felelősek: Sartre szerint az, ha szomorúak vagyunk, a magunk választásából adódik.

Nem lenne muszáj szomorúnak lennünk, ha pedig azok vagyunk, azért mi magunk vagyunk felelősek. Ez elég rémisztő — sokan nem is vagyunk képesek szembenézni vele, mert túl fájdalmas lenne. Epikurosz számára a legfontosabb felismerés az volt, hogy mindannyian a gyönyört keressük — és még ennél is fontosabb, hogy igyekezzünk kerülni a fájdalmat. Ez vezérel bennünket: ha az életben megszabadulunk a fájdalomtól és több gyönyörhöz jutunk, boldogabb életünk lesz.

Ennek megfelelően a legjobb élethez egyszerűen kell élnünk, barátságosnak kell lennünk embertársainkhoz és barátokkal kell körülvennünk magunkat. Ha így cselekszünk, a legtöbb vágyunkat ki tudjuk majd elégíteni, és nem fogunk elérhetetlen dolgokra vágyakozni. Nem jó, ha mindenáron egy palota birtokosai akarunk lenni, ha soha az életben nem lesz elég pénzünk arra, hogy vásároljunk egyet. Nem érdemes egész életünkben valami olyasmiért dolgoznunk, amit valószínűleg úgysem érhetünk el — sokkal jobb, ha szerényen élünk.

Ha a vágyaink is egyszerűek, akkor kielégíteni is egyszerű őket, így elegendő időnk és energiánk marad azokra a dolgokra, amelyek valóban fontosak. Ha Isten meghal, mi történik? Nietzsche erre azt válaszolta, hogy Isten halálával megszűnik az erkölcs alapja is. A jóról, a rosszról, a gonoszról alkotott elképzeléseink csak egy olyan világban értelmezhetők, amelyben létezik Isten. Ha nincs Isten, annak a lehetősége is elvész, hogy valamiféle iránymutatással rendelkezhessünk az életvezetéssel és az értékekkel kapcsolatban.

Ez bizony meglehetősen keményen hangzik — Nietzsche kortársai nem is akartak hallani róla. A bölcsesség Szókratész számára nem azt jelentette, hogy egy csomó tényről tud, vagy azt, hogy miképpen kell végezni valamit: a bölcsesség a létezésünk megértését jelentette, mégpedig a megértés határainak megértésével együtt. Az igazságosság annyi, mint méltányosan kezelni az embereket. Mások több időt szánnak arra, hogy egy jobban szervezett, igazságosabb társadalomról gondolkodjanak, vagy akár tegyenek is valamit egy ilyen társadalom megteremtése érdekében.

Pro tagság Üzenet a Molynak meta. Nigel Warburton. KossuthBudapest, Új hozzászólás. Kapcsolódó szócikkek: Szókratész. A papírforma szerint legalábbis Schopenhauer ezt az álláspontot képviselte — … Kapcsolódó szócikkek: Arthur Schopenhauer. Kapcsolódó szócikkek: Bertrand Russell · erkölcs · hűség. Kapcsolódó szócikkek: egzisztencia · Jean-Paul Sartre · szabadság. Kapcsolódó szócikkek: erkölcs · Friedrich Nietzsche · Isten. Nigel Warburton: A filozófia rövid története. Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon.

Negyven rövid fejezetben ismerteti a filozófiatörténet legjelentősebb ideáit: a nagy gondolkodók életéből és halálából vett érdekes, gyakran meglepő történeteken keresztül vezet be bennünket a filozófiatörténet rejtelmeibe — az ókortól amikor a legfőbb téma a szabadság és a lélek kérdése volt Peter Singerig, aki a mai embert nyomasztó filozófiai és etikai kérdésekről beszél. Warburton egyesíti magában Gombrich szabatos megfogalmazását és a könnyű befogadhatóságot. Különleges tehetsége van a bonyolult problémák feloldásához.

A részletes ismertető és magyarázó szöveget szemléletes, színes ábrák és táblázatok egészítik ki, alapos név- és tárgymutató könnyíti meg a könyvben való eligazodást. Mindig mohón kerestem az igazolást az általuk keltett érzelmekre. Részint nagyon nyilvánvaló dolgokra gondolok, amilyen a csillagos ég és a viharos tenger; részint arra, hogy milyen hatalmas, térben és időben, a tudomány univerzuma az emberiség életéhez képest; részint a személytelen igazságnak az épületére, és különösen az olyan igazságokra, melyek, miként a matematikai igazságok, nem pusztán leírják a világot, ahogyan az történetesen létezik.

Akik a humanizmusból igyekeznek vallást csinálni, nem elégítik ki érzelmeimet, mert nem ismernek el semmi nagyobbat, mint az ember. És mégis, képtelen vagyok azt gondolni, hogy az emberi lényeken kívül bármi létezik a világon, amit értékesnek tudnék tartani. Értelmem tehát a humanistákkal tart, bár érzelmeim lázadoznak.

Az őszintén feltárt gondolati és érzelmi kettősség talán a szerző egyetlen könyvében sem nyilvánul meg olyan tisztán, mint ebben az ben összeállított tanulmánykötetben. A misztikus érzelem áradásának gátat vet a szigorú logikai elemzés, de az olvasó egy pillanatra sem felejti el, hogy a filozófia több, mint az emberi ismeretek logikai elemzése.

A modernség előfutáraként lázadó lángelméjével lerombol minden korábbi értéket, és Zarathustra költői látomásában egy új, eszményi embertípus eljövetelét hirdeti. Halála óta mindmáig világszerte talányt és kihívást jelent minden jelentős gondolkodónak, filozófusnak, teológusnak és művésznek egyaránt. Alakját s életművét mítosz lengi körül. Nevével éltek és visszaéltek politikai irányzatok és politikai demagógok.

Vajon miként látja önmagát a "minden érték átértékelője"? Negyvennégy évesen megírja az Ecce homo című önéletrajzi esszét, életének és munkásságának páratlan értékű, végső számadását. Ebben a kis írásban elsősorban önmagát vizsgálja és értékeli: az embert és a gondolkodót, méltatja életművének minden fontos állomását és darabját, tükröt tart nem csupán önmaga, hanem az egész emberiség elé: ecce homo - íme, az ember, az emberré vált istenség, a Megfeszítettel dacoló Dionüszosz, aki kétségbeesve igyekszik felhívni a figyelmet a világot felforgató, romboló-újító tanítások jelentőségére és veszélyeire.

Nietzsche a mű nyomdai korrektúrájának javítása közben, Tíz esztendeig él még elborult elmével - kivárja annak a századnak az eljövetelét, amely majd az istenek közé emeli és porig alázza. Maga Oliver Wendell Holmes bíró ismerte el, hogy noha a miénkhez hasonló szövetségi rendszer, amelyben minden államnak megvan a maga állami legfelsőbb bírósága, szükségessé tesz egy általános Legfelsőbb Bíróságot, amely megítélheti az alárendelt bíróságok egymással ellentétes rendelkezéseit, azt nem követeli meg, hogy egy a választók felé nem felelős bíróságot olyan hatalommal ruházzanak fel, amelynél fogva megsemmisítheti a választók felé felelős képviselők törvénykezését.

Absztraktsága és elvontsága néha olyan szinten mozog, hogy filozófiájáról beszélni nem lehet másként, mint szó szerint idézni a szerzőt, mert az az érzésünk támad, hogy egy szó megváltoztatása vagy kihagyása is végzetes lehet. A századunk közepén írt s eredetileg külön-külön megjelentett nyolc esszében Arendt a modern kor emberének próbált otthont találni az egyre ijesztőbb világban.

Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve. Hamvas Béla történetei azonban aligha sorolhatók a történetírás színpadi eseményei közé. Ami őt foglalkoztatja, mindig és szükségképpen a színjátszás kulisszái mögé vezet, abba világba, amelyről alig tudunk valamit, amely nélkül azonban a történelem sem lenne más, mint a megjelenés-elmerülés véletlenszerű eseményeinek hömpölygő áradata.

Amit mi itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztitó erők vívnak a "létrontás démoni anarchiája" ellen. A láthatatlan történet ban jelent meg először az Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet Hamvas Béla egyetlen, még életében kiadott esszégyűjteménye.

Álláspontok és problémák A századvégi viták és filozófia Engels filozófiai munkái "Szintetikus" felfogás és filozófiai materializmus Plehanov értelmezésében Gyakorlat-központúság Kant jegyében. Max Adler alapvetési kísérlete A Történelem és osztálytudat eszmei előzményei. Hegel és a fiatal Lukács A Történelem és osztálytudat totalitásfelfogása Egy messze ható közjáték. Marx és Heidegger egyesítésének kísérlete Herbert Marcuse korai filozófiájában Munka és totalitás.

A társadalmi élet ontológiájának elméleti alapjai Befejezés helyett Jegyzetek. Nézete szerint a rövid - ben, az első világháború kitörésekor kezdődött - huszadik század végét jelentette. A század egész arculatát a két világháború, majd a hidegháború határozta meg: az orosz forradalom, a gyarmatbirodalmak felbomlása, majd az Egyesült Államok és a Szovjetunió között létrejött erőegyensúlyra alapuló világrend mind ezek következménye volt.

Ennek a korszaknak most már vége. A huszadik századot Lukacs szerint - sokak véleményével ellentétben - nem a kommunizmus és a demokrácia küzdelme jellemezte. A század legerősebb politikai és társadalmi jelensége a nacionalizmus, a tömegnacionalizmus, amelynek legradikálisabb képviselője Hitler volt. És ez a nacionalizmus tovább él. Kierkegaard rövid élete alatt elképesztő mennyiségű könyvet írt, talán egy személyben volt zseni és grafomán, mind a művek minőségét, mind azok mennyiségét tekintve.

Ez a mű, amely egyszerre híres regényes formában megírt szerelmi történetéről és egészen különös erővel megjelenített Jób- értelmezéséről, az idők során a szerző egyik legismertebb és legkedveltebb írása lett.

Rilkét például arra készteti, hogy dánul tanuljon azért, hogy a szerző műveit eredetiben olvashassa. Az ismétlés a világirodalom egyik legszebb és legszemélyesebb vallomása a szerelemről. Személyes és szenvedélyes. Milyen az elvakított és milyen az igaz barát?

A XIII. A világirodalomban számtalanszor feldolgozott és általános téma ezúttal ötletesen felépített szerkezetben: egy képzelt bírósági tárgyalás párbeszédeiben jelenik meg, ahol a peres felek, a szerző Teste és Lelke vitatkoznak arról, hogy létezik-e valódi barátság. Mielőtt az Értelem meghozza bírói ítéletét, a különféle emberi viszonyok bemutatása közben bepillantást nyerhetünk a középkor sokszínű világába, megelevenednek az író korának jellemző figurái — színészek, könnyűvérű asszonyok, diákok és professzorok, kereskedők, katonák, egyházi méltóságok legkülönbözőbb interakcióinak lehetünk tanúi.

E kötet teljes terjedelmében mutatja be Az állam című művét, melyet kitüntetett hely illet meg a Platón-dialógusok között, ezt a rangot tartalmának sokrétűsége, összefoglaló jellege és művészi színvonala egyaránt biztosítja. A többi műtől eltérően majdnem teljes filozófiai rendszer, amelyen belül a főhely Platón állam- illetve társadalomtanát illeti meg. Platón az athéni demokrácia fénykora, Periklész uralkodása után élt, a hanyatló görög társadalmi berendekedés láttán írta művét.

Kiindulópontja és alapkérdése: mi az igazságosság, hogyan valósul meg ez az egyes ember és az állam életében, mi az erény, hogyan nevelhető az ember, a társadalom kívánalma és az egyén hajlama hogyan egyeznek és különböznek? Szókratész és beszélgetőtársai egy ideális, a társadalmi igazság eszményét leginkább megvalósító államforma utópisztikus képét építik fel.

A mű gondolatrendszere s a kérdések a platóni államfilozófia kifejtésén túl pedagógiai, pszichológiai, erkölcstani fejezetek egész sorát tartalmazzák. Ezek módszeres vizsgálatával jut el az ismeretelmélet, az "idea-tan" tárgyalásához, melynek legközismertebb képi kifejezése a barlanghasonlat, a való és az ideák kettős életének ábrázolása.

Minden erény csúcsán - így az államberendezkedést irányító igazságosság vállán is - a legfőbb jó eszméje áll. A kísérő tanulmányban a fordító, Jánosy István történelmi, filozófiai összefoglalással segíti az olvasót. Az utópia eltűnése statikus tárgyiasságot hoz létre, amelyben az ember maga is dologgá válik Az ember, miután eljutott a tudatosság legmagasabb fokára - ahol a történelem immár nem vak sors, hanem saját alkotása - elveszti történelemformáló akaratát és ezzel betekintését a történelembe.

A szerző - alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában - próféciáit mondja el benne. E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük ; mások a pozitivista értékválság dokumentumának tekintik.

A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek: irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű. Ebben a Kivételes autenticitását ki is vitatná, hiszen olyasvalaki reflexióiról van szó, akihez ez az életmű a legközelebb áll. Heller Ágnes gondolkodói bátorságára vall, hogy erős lélekkel és kellő távolságból élte és olvasta újra az életművét, hogy azt kritikus attitűddel összegezze.

Maga tartott szigorú rostát felette, hogy mit tart belőle - ma - értékállónak, s mit nem. Filozófiai regényt tarthatunk a kezünkben, mégpedig olyan regényt, amelyben életrajzi tényeket nélkülözve, pusztán a gondolatok fejlődése köré építi narratíváját. Ez a "fejlődés"-regény négy, 15 éves szakasz - fejezet - pillérére támaszkodik.

A "tanulóévek" során felfedezte és kipróbálta a születésével kapott képességeit - a mester, Lukács György műhelyében. Pontosabban "dekonstrukciós" eljárás alá vette mindazt, ami idáig történt vele - olvasmányai és egyéni gondolkodása terén. Ezzel párhuzamban - férjével, Fehér Ferenccel - a szocialista rendszer átélt tapasztalataira építve, a baloldali rendszerek átható kritikáját is nyújtották. A napjainkkal záródó "Vándoréveim" a nagy filozófiai etikai építkezést követő sokfelé kalandozó kirándulások számbavétele, az irodalomelmélet, és a "bibliai filozófia" területeiről is.

Szabadon és színpompásan, túl a nagy építkezés terhén. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. E tanulmányok nem pusztán a kritikai korszak előkészítése szempontjából fontosak, hanem világosan megmutatják Kant önálló filozófiai gondolkodásának állomásait.

Kant A tiszta ész kritikája megjelenésekor, ben 57 éves. Az ezt megelőzően keletkezett írások gyűjteményét foglalja magában a régen várt kötet. Művei regényeknél is sikeresebbek voltak, új és új kiadásokban jelentek meg. A nevetés, ez a remekbe szabott kis tanulmány eddig közel egymillió példányszámot ért el.

Lapjain a szerző a komikum elméletét igyekszik kifejteni. Az élet megfigyeléséből indul ki, és a tapasztalásból vonja le alapvető meghatározásait. Szembeállítja és egybeveti a komikusat a tragikussal, hogy mindkettőről kifejtse elméleti meghatározásait. A nevetés azonban nem pusztán elméleti munka, hanem irodalmi tanulmány is: mély és eredeti tárgyalása Moliére művészetének, és tárháza sok tanulságos elemzésnek, amelyek időállóvá és számunkra is élvezetes olvasmánnyá teszik e művet.

Sartre az egyik legfontosabb szereplője volt ennek a kibontakozó francia mozgalomnak, mint ahogy azoknak a konfrontációknak is, amelyeken a fenomenológia a második világháború utáni időszakban keresztülment. A strukturalizmus, a posztstrukturalizmus, a pszichoanalízis, sőt a marxizmus hívei is rendszeres polémiát folytattak az ekkor Franciaországban az egyik, ha nem a legerőteljesebbnek számító filozófiai irányzattal.

A lét és a semmi explicit vagy rejtett módon ott él a hatvanas-hetvenes évek majd minden nagy filozófiai, esztétikai és társadalomelméleti művében, sőt - jelentőségénél fogva - gyakran még a róla való hallgatásnak is meghatározó jelentősége van, és egyértelmű vonatkozással bír a sartre-i életműre. E nagy jelentőségű filozófiai alapmű hosszú idő után bővített, javított kiadásban jelenik meg újra.

További információk, értékelések és idézetek a moly. Állj közénk és válassz a több, mint Megvan nekem Olvastam. Kratülosz Platón. Zarathustra Friedrich Nietzsche. Rukkola értékelés.