Konyv: Julia


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 262416392
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 12,80

MAGYARÁZAT:

Angela Bissell: Üdv a klubban! London egyik legjobban őrzött titkára derülhet fény, ha Emily Royce nem tudja visszafizetni apja kártyaadósságát. Nevezetesen, hogy ő az egyik legelőkelőbb angol férfiklub társtulajdonosa. Egy nő! Hogy megelőzze a botrányt és a cég bukását, kénytelen Ramon de la Vegához fordulni.

Az arrogáns spanyol milliárdos mesés összeget fizet a cég részvényeinek ötvenegy százalékáért, ám a lánynak teljesítenie kell bizonyos feltételeket…. Kim Lawrence: Foglalkozása: menyasszony Rose belefulladt volna a tó jeges vizébe, ha nem menti meg egy férfi.

Sajnos a kapcsolatukra kezdettől fogva árnyékot vet, hogy Mathieu összekeveri az ikernővérével. A félreértés következtében elindul a pletyka, sőt a megrágalmazott lány elveszíti a munkáját. Mathieu azzal kárpótolja, hogy másik állást ajánl fel neki cserébe: el kell játszania a menyasszonya szerepét….

Beállítások módosítása Elfogadom. Júlia Katt rá a felnagyításhoz. Jelölje be azokat a kiegészítő termékeket, amiket még a kosárba szeretne tenni! E-könyv 1. Kosárba rakom. Elérhetőség: Letölthető Kívánságlistára teszem. Az arrogáns spanyol milliárdos mesés összeget fizet a cég részvényeinek ötvenegy százalékáért, ám a lánynak teljesítenie kell bizonyos feltételeket… Kim Lawrence: Foglalkozása: menyasszony Rose belefulladt volna a tó jeges vizébe, ha nem menti meg egy férfi.

Erről a termékről még nem érkezett vélemény. Írja meg véleményét! Írja meg véleményét. Az Ön neve:. Értékelés: Rossz Kitűnő. Email: webshop vintonkiado. Kívánságlistára teszem. E-könyv Magyar cím: Üdv a klubban!

Vak gyűlölettel harcoltak hiába, S polgárvér fertezett polgárkezet. Vad ágyékukból két baljós szerelmes Rossz csillagok világán fakadott, És a szülők, hogy gyermekük is elvesz, Elföldelik az ősi haragot. Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan, Szülők tusáját, mely sosem apad, Csak amikor már sarjuk föld alatt van: Ezt mondja el a kétórás darab. Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz, És ami csonka itten, az egész lesz. Mivelhogy aki zsebre vág valamit, azt nyomban dutyiba vágják.

Úgy kirántom a kardom, hogy olyant még nem ettek. Kirántott kardot még bizonyára nem ettek. De nem a másokét. Ahhoz te nehezen indulsz föl, komé. A bátor azonban áll. Mihelyt megpillantok egy Montague-kutyát, föl is indulok, meg is állok, mint a cövek. A Montague-ék minden pereputtyát fal mellé szorítom. Én senkivel se ösmerek irgalmat: ha a férfiakat letepertem, következnek a lányok. Rántsd ki a fringiád, jön két Montague-cseléd.

Értsék, ahogy akarják. Én pedig fügét mutatok nekik. Tűrjék, ha van hozzá pofájuk. Leüti kardjukat Be kardotok. Nem tudják, mit csinálnak. Na rajta, és nézz szembe a halállal. Utálom azt, Akár a poklot s minden Montague-t. Rongy, védd magad! Mind a két házból nép tódul ki, beleelegyedik a verekedésbe, majd polgárok jönnek botokkal. Verd csak, üsd agyon! Fúj, Capuletek! Fúj-fúj, Montague-k! Hát lángotok az eretekbe zajgó Bíborpatakkal oltanátok el?

Halálfia, ki vérszínű kezéből Le nem veti ádázkodó vasát És most se hallgat feldühödt urára. Mostan tehát mindenki hazatér: Te, Capulet, azonnal énvelem jössz, S te, Montague, ma délután keress föl A városházi székülőtanácsban, Ottan tudod meg, mit határozunk majd. Még egyszer: aki nem megy most se - meghal! Öcsém, te itt voltál a kezdeténél?

Én hát közéjük álltam: erre jött A vad Tybalt, kezében puszta karddal, Szitkot lehelt fülembe, vívni hívott, Vagdalta kardjával a levegőt, Mely csak fütyült reá, sértetlenül. Aztán döfödjük egymást és püföljük, Sokan kifutnak, minden penge serceg, Míg végre jön és szétválaszt a Herceg. Jó, hogy nem volt e csúf csetepatéba. Hozzá siettem, ám hogy észrevett, A fák alá lopódzott hirtelen.

Én - mert tudom magamról, hogy az érzés Mélyebb, mikor eg ész magunk vagyunk - Érzésemet követtem és nem őt, S kerültem őt, ki engem elkerült. De amikor a mindent-kedvelő nap Távol-Keleten, Auror a [1] ágyán Széthúzza a borongó kárpitot, Szalad a fény elől borús fiam, Bezárja a szobája ablakát, Kicsukja onnan a napot, verőfényt És mesterséges éjszakát csinál: Bús gondja egyre nő, akár az éjjel, Ha jó tanács nem űzi végre széjjel.

És erre hallgat - nem tudom, miként - Elfordul ő a fürkész, vizsga szemtől, Akár a bimbó, mit rág csúnya féreg S nem tárja ki a szirmait a légnek, És nem ajánlja szép arcát a napnak. Mihelyt tudjuk, miért hullt e bú rája, Megleljük azt is, hogy mi a kúrája. Asszonyom, jer innen. Az apám szaladt el? Ó, jaj. Ne is beszélj, mindent hallottam itt. Sok-sok gyűlölség s tenger szerelem: - Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség! Ó, valami, mi semmiből fogant! Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség, Gyönyörű alakok torz zűrzavarja!

Ólompehely, hidegtűz, éberálom, Beteg egészség, minden, ami nem! Így szeretek én, s ezt nem szeretem. Nem is nevetsz? A mellemet a bánat súlya nyomta, Te tőlem elvetted, de erre nyomba Több lett enyém: szóval mivel szerettél, Nőtt bánatom s új béklyóba verettél. Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz, Majd szikratűz a szembe, hogyha győz, S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.

Mi más szeretni? Higgadt, tiszta téboly - Édes vigaszság, epe, ami szétfoly. Én megyek veled. Megbántsz nagyon, ha meg nem engeded. Romeo nincs itt: máshol valahol jár. Hát komolyan, én egy - nőt szeretek. Szerelmes csók kis ostromát kacagja, Szemek tüzét, s nem nyitja ki ölét A szent nőt is megszédítő arany. Szépsége gazdag - árva diadal - Mert hogyha hal, szépsége véle hal. A szépség, mit koplaltat a szigor, Sok szép reményt, utódot eltipor.

Szép és nagyon jó, állja a delejt, Ő égbe jut s engem pokolba ejt. Szeretni nem akar e szűzi lélek S az esküje halálom: holtan élek. Fekete álca hölgyek homlokán Arról beszél, milyen fehérek ők. Ki megvakul, az nem feledheti Szemevilága régi, drága kincsét. Egy nőt mutass, kinél ninc s szebb a földön, S arcáról én azt olvasom ki majd, Hogy nála is különb, százszorta szebb. Eh, nem tanítsz feledni engemet.

Kár, hogy sokáig torzsalkodtatok. De most, uram, mit szólasz az ügyemhez? Minden reményem a föld nyelte el, Csak ez a lányka a földem reménye: De udvarold és kérd meg, drága Páris, Ha ő akar, akarom véle máris, Ő válasszon ki téged szabadon, S neked szavam, áldásomat adom. Ma este nálam épp afféle bál van, Sok-sok barátomat meginvitáltam, Jöjj el közénk, a házigazda hadd Örüljö n, hogy a háza gazdagabb.

A földi csillagok az égi pompa Tüzét túlfénylik majd szegény lakomba. Üdülj tehát, mint ifjú - amikor A sánta Tél sarkára rátipor A piperés Tavasz - megannyi ringó Szép lány között, aki akár a bimbó. Nézd mindjüket, figyeld, ne légy te rest, S ki legkülönb köztük, csak azt szeresd.

Ott lesz a lányom is, még kisleány, A sok között csak egy picinyke szám. No jöjj velem. A szolgának írást ad         Fickó, siess nagyon. Találd meg őket, kiknek itt vagyon Nevük fölírva, mind házamba várom, Mondd, jöjjenek el hozzám mindenáron. De az is írva vagyon, hogy: varga maradjon a rőfjénél, szabó a kaptafájánál, halász az ecsetjénél, képíró a varsájánál. Engem pedig elküldenek, hogy talá ljam meg azokat, akiknek neve itt írva vagyon, de mégse találom meg benne azokat, akiket meg kellene találnom.

Valami írástudó, deákos embert kell keresni: - no éppen itt jön. És jaj gyógyítja gyötrelmek marását. Fertőzd be szemedet egy új ragállyal, S e régi méreg eltűnik ezáltal. Tömlöcbe dobtak, koplaltatnak, ütnek, Folyton gyötörnek s - jó estét, barátom. Elveszi az írást és olvassa Signor Martino feleségével és leányaival; Anselmo gróf, szépséges húgaival; Özvegy Vitruvióné úrasszony; Signor Placentio, kedves unokahúgaival; Mercutio és öccse Bálint; Tulajdon nagybátyám, Capulet, feleségével és leányaival; Szép unokahúgom Róza s Livia; Signor Valentino s unokaöccse, Tybalt; Lucio és a vidor Ilona.

Visszaadja az írást Szép társaság: és hova menjenek? SZOLGA Elmondom én néked, ha nem is kérdezel: az én gazdám az a híres-nevezetes, dúsgazdag Capulet, s ha kigyelmetek nem a Montague házból valók, kérem, jöjjenek el szintén, hajtsanak föl nálunk egy kupa bort. No, Isten tartsa. Jöjj fel, bíráló szemmel mérd az arcát Az ő arcukhoz, s gondod elzavarjuk, A hattyúban meglátod majd a varjut.

ROMEO Ha a hívő szemem vallása csalfa, Legyen a könnyem tűz, mert mást szerethet S ha nem fulladt meg eddig, vízbe halva, Hát tűzben égjen el, mint az eretnek, Őnála nincsen szebb, a napvilágnál Nem járt különb, mióta a világ áll. De hogyha e kristálymérlegre tennéd: Az egyik serpenyőbe a szerelmét, S másikba a sok lányt, már nem adózna Úgy néki szíved, s könnyű volna Róza. Hé, báránykám! Ejnye, hol van? Hé, Júlia! Nos, itt vagyok, mi tetszik? Inkább te is halld, mit beszélgetünk - Tudod, hogy a kislányom már nagyocska.

Mondjátok, mikor lesz Mostan vasas Szent Péter napja? Zsuzsim meg ő - Isten nyugtassa őt - Egyívású. Zsuzsim elvette Isten, Nem érdemeltem: - szó mi szó, aszondom - Vasas Szent Péter éjén lesz tizennégy, Akkor bi zony, emlékezem reá.