Konyv: A ket koldusdiak - A beszelo kontos


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 714810376
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 5,63

MAGYARÁZAT:

Mindkettő más-más történelmi kor légkörét idézi fel. A beszélő köntösben a török hódítás időszakának, A két koldusdiákban pedig a kuruc korszaknak a hangulata elevenedik meg romantikus és mesés színekkel. Mindkét kisregény története izgalmas és fordulatos: a furfang és a balszerencse hol a dicsőség, hol a vérpad közelébe sodorja a hősöket, míg végül is a mesék örök törvénye szerint győzedelmeskedik az igazság.

Az igazság győzelme egyúttal a szerelem diadalát is jelenti, a szerelemét, amely minden viharon átsegíti s eltéphetetlenül összeköti a szeretetre méltó és rokonszenves szereplők sorsát. Az író csodálatos frissességgel eleveníti meg a régi kisvárosok népét, a debreceni diákélet sajátos hangulatát, a kecskeméti kézművesek világát, s ebből az élettől duzzadó valóságból nő ki s lombosodik széppé az érdekes mese, amelynek történelmi és erkölcsi tanulsági is figyelemre méltóak.

Jókai Mór túlzó, hiperbolikus romantikája ebben a regényben érezhető talán a legkevésbé; bensőséges tárgyismerete, nemes irányzatossága, életszerű epizódtechnikája, alakjainak gazdagsága, vonzó humora, elégikus hajlamai viszont itt állnak össze leginkább egységes regénytónussá. A mű alapjában véve egyetlen nagyszabású anekdota elbeszélése epizódfüzérek formájában.

A nábob, Kárpáthy János, aki a régi magyar nemesség tipikus képviselője, egy durva, kegyetlen, névnapi tréfa hatására megpróbálja levetkőzni régi önmagát, a társadalomra haszontalan, féktelen kicsapongásokba menekülő énjét. Karinthy Frigyes remek idegenvezető: valóságos és képzelt birodalmak titkaiba avat be, s ha együtt utazunk vele, és mint ő, a kalandok után - tarsolyunkba gyűjtött tapasztalatokkal bölcsebben - hazatérünk, otthoni gondjainkban is könnyebben fogunk tájékozódni, képesek leszünk okosabban dönteni, bátrabban s boldogabban fogunk élni.

A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői.

Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el.

A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte. Az is igaz, hogy nagyon kényes és felelőség teljes feladat épp őket megcélozni egy olyan történettel, ami annál többet szeretne elmondani, mint amilyen üzeneteket az amerikai "Pite-jellegű" filmekben, vagy a "lebutított" lektűrökben szánnak nekik A napjainkban játszódó regény főszereplője öt 17 éves középiskolás, akik egy különös, érzelmekkel teli kapcsolatba kerülnek egy 24 éves, pszichológia szakos lánnyal.

A regény két idősíkon játszódik. A múlt eseményeit azon a beszélgetések a során ismerjük meg, melyet a három fiú és a két lány a szexuál-pszichológusnak készülő, és a szakdolgozatához anyagot gyűjtő Kilián Virággal folytat.

Kortársai "az ördög hegedűsének", a "genovai varázslónak" nevezték. Rajongás, csodálat, irígység, gyűlölet, elragadtatás és idegenkedés vette körül. Játékának hatása nem csupán nagyszerű technikájában rejlett, hanem abban a különös lelki izgalomban, amelyet az emberekben előidézett.

Halálhírét a zenei világ mély megrendüléssel fogadta. A lapok hónapokon át írták megemlékezéseiket a nagyszerű újítóról, aki lenyűgöző technikájával, érzéseinek végtelen skálájával, szilaj lendületével, személyiségének szuggesztív erejével bámulatba ejtette Európa hangversenylátogató közönségét. Barát Endre drámai megjelenítéssel, átéléssel kelti életre Paganini alakját; küzdelmeit, sorsának meglepő fordulatait a történelem sodrásában mutatja be az olvasónak.

A megtörtént események hű leírásán túl, regénye költői újjáteremtése annak, ami Paganini érzésvilágában lezajlott, s ami a valóságban megtörténhetett vele. Valószínűleg ugyanazért, amiért szívesebben is írok ebben a formában: idegenkedem az írói mindentudás prózaeszközétől, úgy érzem, mintha megbotlanék az olvasásban, ha az író kilép hőseiből, hogy a tájról, a körülményekről, a múltról és a jövőről értekezzék.

Hiszen ez a könyvben csak a hős szempontjából fontos. De akkor miért nem a hős beszél róluk? Olvasóként is pontosan annyit akarok tudni, amennyit a hős tud; vele együtt akarom megélni választása kockázatát és felelősségét, vele együtt akarok bukni vagy igazolódni. S az író oldaláról nézve: ezért jut el szinte minden hősöm az öngyilkos őszinteségig, ezért keresi kétségbeesetten, önirónikusan vagy fölényeskedve főleg önmagában és átfogható emberi történelmi környezetében önmaga okát.

Őszinte, s mint ilyen, őszintén hazudik is, őszintén téved is. Mint valamennyien mindennapi életünkben. Az emberi őszinteség ritka pillanatainak lehallgatása és megelevenítése majdnem minden, amit eddig megírtam. Egy regényt azonban meg kell építeni - vagy ahogyan magamban nevezni szoktam: meg kell szervezni. Mi válthatja ki, mi indokolhatja például az ember igaz-hazug, szép-rút, építő-romboló önvallomását, önleleplezését?

Mi viheti el tévedéseivel együtt igaz, önveszélyes kitárulkozásáig? Mi lehet két tapasztalt-csalódott, hazudni már önmagának is jól tudó ember őszinteségének az oka? Mi más, ha nem a szerelem? Kettejük élete az egymásra találás első pillanatától kezdve oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a végzet mindkettőjükre sújtott. De Szabó Magda tudta, hogy ő nem köthet alkut a halállal, mert neki olyan feladata van, amit senki más nem végezhet el helyette.

S az első pillanatok bénító fájdalma után, amikor heves sistergéssel leégtek az élethez kapcsoló vezetékek, Szabó Magda hozzálátott, hogy megírja élete legnehezebb könyvét. Kinyitotta a lezárt fiókokat, kiürítette a kéziratokkal tömött szekrények mélyét, és megtette azt, amit tennie kellett: életre keltette az igazi Szobotka Tibort.

Ez a könyv regény, de nem regényes életrajz, sok tekintetben rendhagyó mű. Természetes módon mosódik egybe benne Szobotka Tibor szövege memoárrészletek, naplófeljegyzések, gyermekkori írói kísérletek a Szabó Magdáéval, kiegészítik egymást, szinte felelgetnek egymásnak. Egybeforrnak, hiszen a két élet is egy volt, elválaszthatatlan egész. S ezért szerelmi történet is ez a könyv, persze az is a maga rendhagyó módján. Ez a szerelem maga volt a teljesség, csata, amelyben a szerelmesek megnyerték egymást, s elvesztették önmagukat.

Szobotka Tibornak már nem volt rá ideje, hogy megírja a memoárjait, alighogy hozzáfogott, a halál közbeszólt. A megkezdett munkát Szabó Magda folytatta; példátlan önfegyelemmel és lelkierővel rekonstruálta annak az írónak szenvedésekkel, kudarcokkal teli életét, akinek tehetségében, elhivatottságában jobban hitt, mint a sajátjáéban, olyan embert állít elénk, aki már réges-rég méltó arra, hogy véglegesen fölfedezzük, s akinek könyvei végre elfoglalják méltó helyüket a magyar irodalomban.

Az árkodi Matulában egyedül maradó kislányt teljesen letöri a szépségtől mentes purintán környezet, ami annyira más, mint amihez hozzá volt szokva, hogy egyszerűen képtelen elfogadni helyzetét. Összevész osztálytársaival, s szökésre készül. A balul sikerült akció után azonban az apja felfedi előtte az igazat, s ezek után Gina önként vállalja a rabságot, s miután kibékül a többi ötödikessel is, en lesznek testvérek, sőt már ő maga is kezd hinni a helyi legendákban.

Például a Matula kertjében álló szobor, Abigél varázserejében, aki ha nagy bajban hozzá fordulnak a lányok mindig segít. De a háború és az ezzel járó változások egyre közelednek, s talán a vastag falak se lesznek sokáig biztonságosak egy olyan gyermek számára, akinek Vitay tábornok az apja. Később - már külföldön - az író folytatta ezt a regényt, majd végül megírta az Ararát-ban olvasható történetek előzményeit is, s így befejeződött a Dukay család című trilógia, a magyar arisztokrácia széthullásának nagyszabású társadalomrajza.

A magyar arisztokrácia széthullásának társadalomrajzát egy mű szerkezetébe fogni: hatalmas vállalkozás. Kivált, ha az író a roppant történelmi és nem kevésbé fontos emberi dimenziókat egyaránt érzékeltetni akarja. Ha a széthullás törvényszerű folyamatát történelmi mélységében s ugyanakkor sokféle emberi változatában próbálja bemutatni.

És Zilahy Lajost, miközben az Ararát-tól eljutott a végérvényesen kiteljesedett nagyregény-kompozicióig, egyre inkább az igényesebb, a nehezebb megoldások vonzották. A regényben, mely a bécsi kongresszus megnyitásakor - ben - kezdődik, és a felszabadulással ér véget, több kor és több nemzedék története szövődik egymásba, fordulatosan, izgalmasan.

Bár Zilahy Lajos az emberi sorsokat és helyzeteket bemutatva távlatos és pontos valóságábrázolásra törekszik, nem idegenkedik a romantikus regények színeitől és elemeitől sem. Mint ahogy kritikai szándéka sem fojtja el líráját és humorát. Realista társadalomrajznak és romantikának - határozott, kemény ítéletének és gyengéd költőiségnek olyan szintézise ez a próza, mely méltan tarthat számot a népszerűségre.

Erős igyekezettel tanul, hogy megismerje az emberi test felépítését. Fiatal férjének, Szamosközi Dávid íródeáknak a kíséretében Padovába utazik, s az ottani egyetemen fiúnak öltözve hallgatja a világ egyik első boncoló orvosának, a flamand Vesalius professzornak anatómiai előadásait.

Hazájában, a három részre szakadt Magyarországon a kor legjobb tudományos módszereivel gyógyítja a hozzá fordulókat, a haladás ellenségei azonban kelepcébe csalják, és máglyahalálra ítélik. A regény méltó emléket állít a tudomány meg nem alkuvó magyar hősnőjének. Az újonnan kijelölt magyar-román határ éppen Mózsiék háza alatt szeli ketté Erdélyországot.

Mózsi annak idején húsz almafát ültetett a ház mellé, melyekből Észak-Erdély hazatérésekor már csupán tizenhárom fácska növekszik a kommandói hegyoldalban. Sá­ra me­ne­kül­ni tö­re­ke­dett a lo­vag kar­ja­i kö­zül.

Kö­zép­ko­ri le­ány­rab­lás éj­nek é­vad­ján, á­löl­tö­zet, sze­rel­mi ön­gyil­kos­ság, é­le­tet men­tő gyű­rű, fe­je­del­mi va­dász­ka­land, fél­re­ér­té­sek vég­ze­tes so­ro­za­ta, szí­nes, Wal­ter S­cott-i tör­té­nel­mi tab­ló ki­e­mel­ke­dő fő- és mel­lék­sze­rep­lők­kel, for­du­la­tos cse­lek­mény­szö­vés, a leg­szél­ső­sé­ge­sebb túl­zá­sok­ba e­ső mo­no­má­ni­ás "­fan­to­ma­nya", egy csi­pet­nyi hu­mor, i­ró­ni­a Ke­mény kép­ze­le­te a tör­té­nel­mi Er­dély­be, Rá­kó­czi György fe­je­de­lem ko­rá­ba rö­pí­ti ol­va­só­it.

Az Öz­vegy és le­á­nya egy­szers­mind ra­gyo­gó­an meg­raj­zolt, szí­nes kör­kép a ko­ra­be­li Er­dély­ről, for­du­la­tos ka­land­re­gény és meg­ha­tó, t­ra­gi­kus vég­ki­fej­le­tű, u­gyan­ak­kor el­gon­dol­kod­ta­tó sze­rel­mi tör­té­net. Selmec városa azonban falai mögé húzódik, és önző, fukar módon próbálja védeni biztos polgári nyugalmát.

A selmeci polgárok is jó hazafiak, sőt vitézek is, ha kell — az önzés meg a zsugoriság mégis majdnem a vesztüket okozz. Szombathy Viktor, A félhold vándorának jól ismert írója mikszáthi derűvel meséli el, hogyan tette lóvá majdnem az egész várost egy olasz nevű pénzhamísító kalandor. Sok váratlan, hol vidám, hol megrázó fordulat után azonban Selmec is — és az olvasó is — jól jár, hiszen az igazságosztás nem könnyű feladatát éppen Rákóczi, a nagy fejedelem vállalja magára.

Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás.

Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz. Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű. Azoknak, akik olyan rettenetesen buták, hogy nem ismerik szívükben az alázatot.

Akik nem tudják, hogy Jegyek és Házak állanak az égen, s a Jegyek állandóan üzennek nekünk. Akik nem tudják, mi a fájdalom, mert olyan buták, hogy érezni sem tudnak. Az érzéshez is ész kell. Erre azonban önmaga ereje nem elég, hiszen gyerekkora óta hazugságra, alakoskodásra nevelték, s most, amikor a hullámok összecsapni készülnek feje felett, önkéntelenül is újra ezekhez a módszerekhez folyamodik.

A tisztességes emberek közössége és elveszettnek hitt szerelme azonban utánanyúl, és nem engedi a züllés mélyére zuhanni. Az egyik téli reggel ilyen csapóvas csípi be a regény hősnőjének, Rév Orsolyának a kezét. Orsolya szüleit kuláknak nyilvánították, őt ezért kizárták a Képzőművészeti Főiskoláról. Szülőfalujában várja, hogy folytathassa tanulmányait.

Hozzájuk kerül, egy Pestről kitelepített idős asszony, a nemzetközi hírű geológus felesége. A tudóst szabotázs vádjával először halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték Embertelen rendelkezések nyomorítanak és tesznek próbára öreget és fiatalt, falusit és városlakót egyaránt. Van, aki nem bírja elviselni az új, megváltozott körülményeket, és elpusztul, fizikailag vagy erkölcsileg megsemmisül.

És van, aki addig ismeretlen erőforrásokat tud fölfedezni magában.

Mikszáthnak ez a két korai regénye látszólag teljesen romantikus alkotás, történelmi mese. A csodálatos kaftány esete beillene népmesének is, akárcsak a Gyulafehérváron elejtett aranyakból kitalált délceg, idegen királyfi képzelet szülte alakja. A mesés-romantikus elemek mellé azonban vaskosan reális környezet és szinte hétköznapian valóságos, hús-vér szereplők párosulnak. Nyilvánvaló, hogy a két koldusdiák élményei is belejátszanak, A beszélő köntös Kecskemétjének leírásában pedig egy török korabeli magyar város epizódjai elevenednek meg, furcsa városi törvényekkel, izgága papokkal, nehézkezű, de könnyen hevülő lelkületű mesteremberekkel, buja özvegyekkel, csillogó bőrű cigánylányokkal, alacsony ablakú tanácsházzal, amelyen olyan könnyű bekiabálni az igazságot.

Ízig-vérig élő, eleven népi világ ez, Mikszáth szeretettel hajol föléje. A nyomozás nem jár eredménnyel, a fiatalembernek nem sikerül rábukkanni az eltűnt kincsre. De talál helyette mást, ami többet ér minden kincsnél: a glogovai papkisasszony tiszta szépségét, önzetlen szerelmét. Talán a Szent Péter esernyője hozta Mikszáthnak a legnagyobb sikert, a Jókaiéhoz fogható népszerűséget. Még életében tizennégy nyelvre lefordították.

De azt már kevesen veszik észre, hogy Tamási miért vitte fel hősét a Hargitára. Mert korlátozottnak látta az igazság kimondását: ott fenn bármit csinálhat kínjában szegény, nem kárhoztatja senki, mert a Hargitán nincsenek társadalmi formák, sem szerkesztett vallás, sem olyan erkölcs, amely csak lefelé kötelező. Megbízatásának megszűntével azonban rákényszerül arra, hogy alaposan szétnézzen az országban sőt kalandos hányattatásai során megjárja Amerikát is a szegények oldalán.

Az író a sokszor idézet mondatot - Ábel újra és újra föltett kérdésére - az ördögtől megszabadult, hontalan néger ajkára adja: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Pedig sokszor szeretnénk tudni. Az irodalom lehetőséget ad arra, hogy eljátsszunk ezzel a kérdéssel. Az Időcsodák ennek a játéknak az eredménye. Mi lett volna, ha Yaan nem sokkal tizennyolc éves kora előtt leül, hogy meghallgassa a másik felet is? Döntése, hogy nem szakad ki, milyen változásokat okoz szerettei és tágabb környezete életében?

Képes-e egy ember döntése a történelmet megváltoztatni — és ha igen, elképzelhető-e, hogy egy jobbnak tartott döntésnek sokkal fájdalmasabbak lesznek a következményei? Különös küldetés vezérli: át kell nyújtania egy kéziratot, amely elbeszéli a vörös oroszlánnak, azaz a bölcsek kövének történetét.

A bölcsek köve, a nagy elixír, a magisterium - az alkimisták hite szerint - nemcsak aranycsinálásra jó, hanem általános gyógyszer és az élet meghosszabbításának csodaszere is, amely a transzmutációt, tehát az átváltozást az emberre vonatkoztatta, s a lélek megnemesítését, arannyá változtatását tekintette céljának. Ebben az értelemben a bölcsek köve a királyi tudás volt, amely hét fokozaton keresztül a tökéletesedéshez, az emberfeletti állapothoz vezetett: a megtisztult személy beavatottá, adeptussá emelkedett.

Ez az életrajzi láncolat úgy alkot egészet, hogy az újjászülető emlékezik előző életére. A történelem és a fantasztikum lenyűgözően összeötvözött víziója tárul a korábbiakban is nagy sikert arató, ezúttal második magyar kiadásban megjelenő regény olvasója elé. S az író mindezt gyerekésznek, gyerekszívnek szólóan szőtte regénybe. A gyerekvilág tükrében láttatja a világot. Boka, Nemecsek, Áts Feri és a többiek története átélhető csaknem bárhol, s az ezredfordulón semmivel sem kevésbé, mint születésekor, a XX.

Talán ez a magyarázata a regény példátlan hazai és világsikerének. Közel két tucat nyelven jelent meg, s ajánlott olvasmány nemcsak a magyar iskolákban, hanem távoli földrészeken is. Az Országos Jelzáloghitelbank elnökének privát gépén irtózatos erejű pokolgépet rejtettek el, és csupán percek kérdése, hogy Magyarország egyik legbefolyásosabb milliárdosát a feleségével együtt a levegőbe repítsék. André, a leszerelt légiós és szerelme, Adrienn e pillanatban fordul rá a genovai főutcára, de a rövid mézesheteknek egy orosz bérgyilkos vet véget, aki már a nyomukban liheg.

A Megmentőből megismert André sorsdöntő válaszút elé kerül; cserbenhagyja Adriennt, amint korábbi élete megkísérti? Megtalálja a bankárt, akinek kapzsi mohósága Magyarországot végveszélybe sodorja? És mindezek után vajon visszatalál önmagához, vagy a dühödt bosszú olyan helyekre hajtja, ahonnan már nincs visszaút? Frei Tamás első regénye, A Megmentő, hónapokig vezette a hazai sikerlistákat. Fordulatos érzelmi hullámvasúton repít minket az amerikai ultragazdagok csillogó villáitól az Everglades bűzös mocsaráig, a lélektelen emberrablók világvégi rejtekhelyétől a tőzsdecápák konspirációinak fehér abroszos asztaláig, a politika és bűnözés, a bosszú és leszámolás, a hatalmi és szerelmi játszmák terepére, aminek értő és érző ismerője, és amelynek a világa, egy államcsőd árnyékában, sokkal közelebb van a mai Magyarországhoz, mint gondolnánk….

Hét ember sorsa keresztezi egymást ebben a metropoliszban. Hét ember, hét kereső, akiknek ez a város talán az utolsó állomás. Vagy az első egy új élet felé? A sikeres üzletember, a körülrajongott fotómodell, az örök outsider férfi, a családanya, aki hirtelen elveszít mindent, a kiváló orvos, aki nem tudta megadni azt, amire a nő vágyott, egy madám, és a kiskorában örökbe fogadott bájos lány.

Miért éppen ők heten? Miért érkeztek egy időben Bangkokba? Hihetünk-e a véletlenekben? Egy tánc, ami felszabadít. Jesús, a kalandos múltú kubai emigráns titokzatos tervet forral Endrődi Kata "csupán" nyaralni indul Kubába, de egy különös találkozás fontos döntés elé állítja A tizenkilenc éves Havasi Dalma itthon nem találja a helyét, míg a kubai Aurelio rá nem ébreszti rejtett tehetségére Fejős Éva legújabb és eddigi legjobb sikerkönyve ismét egy egzotikus országba repíti el olvasóit; az átutazók és újjászületők, a hazavágyók és otthonkeresők Kubájába, ahol a tánc és a zene, akár a barátság és a szerelem, egy életre összeköt, és egy csipetnyi mágia még a sorsot is átírhatja.

Réka alaposan megfigyelte. Tudta, hogyha ez a nő egy nap elveszíti a szépségét, elveszíti a hatalmát, és elveszíti a férfit, akit szeret, és mégis Ez a nő újra és újra fölékerekedik. Réka, az ambíciózus, huszonéves lány egy pályázatnak köszönhetően Európa legnagyobb médiabirodalmában tölti szakmai gyakorlatát, ahol azonnal belehabarodik a művelt, bohém és sármos művészeti vezetőbe.

A férfit azonban egy negyvenes éveiben járó párizsi anyuka tartja érzelmi fogságban, miközben a fiatal magyar gyakornoknak sem tud ellenállni. Riválisa lehet-e egy érett nő egy huszonéves lánynak? Mennyi igazság rejlik a közhelyek által felhabosított francia szexepilben? Miért éppen Párizsban derül ki, mit jelent Jin módra gondolkodni és Jang módra élni? Vass Virág első regénye, a Vulévu egy hét alatt került az eladási sikerlisták élére. Vajon megismételhető ez a siker?

A Franciadrazsé nem rántja le a leplet a francia nőt övező klisékről és titkokról. Nem is dicsőíti. Egy furcsa szerelmi háromszög krónikája, amely hitelesen rögzíti a nőiesség modern és örökérvényű szabályait. Hogyan küzdünk, hogyan szeretünk, hogyan szenvedünk, hogyan békülünk.

És mindebből mit vesz észre a férfi? De ő maga vajon érti-e? Helyt tud-e állni ez a gyenge jellemű férfi iskolaigazgatóként, kiemelt káderként, ember tud-e maradni hatalommal a kezében? Raffai Sarolta kíméletlen őszinteséggel mutatja be Molnár Gábor züllését: hogyan válik az igazgató - hatalmával visszaélve - csalóvá, tolvajjá, szoknyavadász csirkefogóvá. A regény igazi főhőse azonban mégsem ő, hanem a feleség, Kuti Anna.

Anna nem úgy érti, mint férje az Idők - az es évek - szavát. Ő a becsület, az emberi tisztesség szavát követve akar élni, és próbálja újból és újból kirángatni férjét a posványból - hasztalan. Sőt egyre jobban besározódik ő maga is. Egy gyönyörűen induló, tiszta szerelem még menedék lehetne számára, de ezt is megmételyezi a hazugság.

Mégsem adja meg magát, vállalja a végső és a számára egyetlen lehetséges kiutat. Új művének címe a háború utolsó hónapjainak pokoljárására, illetve Budapest felszabadulására utal. Bővérű cselekménye azonban tágabb összefüggéseket világít meg - az ifjúság varázsától a "bölcs" öregkorig, a szorongató történelmi körülményektől a legfrisebb amerikai látogatás élményéig.

A külöös életsors, "elkötelezett" íróság fontos állomásait láttatja többek közt. Hol a kellemes társalgás, hol a szenvedélyes ítélkezés hangján idézi fel a múltat, de törés nélkül, mindig humánus tartással. Az írót magát sem kímélő őszinteség tükrében mutatja meg a történteket - imponáló fölénnyel, játékos iróniával.

A tények sokszor önmagukban is megdöbbentőek, ám a közvetett fölidézés más dimenzióba emeli azokat, miként a személyiség zavarait, az egyéni választást, sőt a történelmi kort is. A furcsaságokon elcsodálkozhatunk, de a felelősséget soha nem háríthatjuk el magunktól. A Pont egy kocsma Pest dzsungelének kellős közepén, ahová mindenki azért tér be, hogy a zsúfoltságban és a testmelegben kiborítsa a vele egyívásúak elé a magával hozott nappali, a másutt-lét megpróbáltatásait.

Itt van igazán "otthon" Klára, a fiatal kora ellenére is óriási sikereket arató festőnő, akinek belső monológjai és másokkal folytatott párbeszédei viszik előre a cselekményt. Az olvasót magával ragadja az események láncolata, no és persze a fiatal, hetyke és dacos írónő vonzereje.

Napról napra bomlik meg az agya és elveszti kapcsolatát a realitással. Lassan ellenségnek látja barátait, képtelen ellátni munkáját, fölkelni reggel, elaludni este. Hallucinációi eluralkodnak rajta, kiesik a világból.

Fekete Béla ki-besétál az életébe, hol akarja őt, hol nem, hol biztos, hol bizonytalan, kihasználja, elhagyja, megcsalja, gyötri, mígnem a nő hisztériássá válik, és orvosi segítségre kényszerül. Pszichiátere gyógyszeresen túladagolja, spiritisztája ördögűzést hajt rajta végre, mert kétségbeesésében minden hihető és hihetetlen módszerbe kapaszkodik. Felvonulnak pszichológusok, pszichiáterek, jósok, asztrológusok, álomfejtők, buddhista lelki vezetők, papok, hipnoterapeuták, házasságközvetítők, mind-mind segítési szándékkal, és jókora tarifával.

A főhősnő egyre mélyebbre zuhan az őrületbe, hiszen oly keskeny a határ téboly és normalitás között, és oly hirtelen váratlansággal ragad magával a váltás. Emma öniróniával szemléli saját nyomorúságát, az író néhol metsző gúnnyal, máskor elnéző humorral, az abszurd és a groteszk elemeivel ábrázolja korunk segítőinek seregét, míg a főhős vissza nem rugdossa magát az élhető életbe.

Hőse egy üzletember, akit szegény hajóbiztosként a véletlen, saját vakmerősége és nem utolsósorban ügyeskedése hatalmas vagyonhoz juttat. Zsákba rejtett kincse egy szultán üldözte török úrtól származik, az ő lánya megnyeréséért hozza fel a Dunába süllyedt hajóból és tartja meg magának Tímár Mihály.

A mesés vagyon birtokosaként üzletelni kezd gabonával, telekkel, földbérlettel, és az arany még több arannyá változik kezében. Az arany ember már milliomosként kéri meg a "szegény" török lány, Timea kezét. A lány hálából igent mond, de kiderül, hogy csak a kezét nyújtja kérőjének, szerelmet nem kaphat tőle Tímár. Ezt találja meg a térképen még nem jelölt helyen, a Senki-szigetén, Noémi mellett.

A főhős kettős életét több szereplő köti össze, véletlenek és törvényszerű találkozások, társadalmi összefüggések alakítják sorsukat. A regény kitűnően ábrázolja az akkori Komárom kereskedőrétegének spekulációit, tájleírásai a Vaskapu, a téli Balaton gyönyörködtetőek. Hőse szemlélődő figura, aki próbálja megérteni és megfogalmazni, hol él, és egy képregénybe sűríti mindazt, amit a városról tud.