Konyv: A Nap Magja


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 185346602
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 18,76

MAGYARÁZAT:

Finn Euszisztokrata Köztársaság, A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek. Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számon tartott csilipaprikát is. Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó.

Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták. A szép, termékeny, ám buta eloikkal ellentétben a morlock kategóriába sorolt nőnemű egyedek okosak, érdeklődők. Éppen ezért már kora gyermekkorban sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük, és elnézik nekik, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő műveket olvasnak.

Johanna Sinisalo, a finn weird irodalom kiemelkedő alakjának alternatív történelmi regénye szellemes és lenyűgöző társadalmi polémia, középpontjában egy fiatal lánnyal, aki eltűnt testvére után nyomoz, miközben egyre inkább az illegális csilipaprika hatása alá kerül egy olyan világban, ahol a szeretet, a szex és a szabad akarat mind az állam irányítása alatt állnak.

Kategóriák Akció! A Nap Magja. Akciós ár:. Kosárba rakom. Kattintson rá a felnagyításhoz! Személyes átvétel és szállítási információ:   Személyes átvétel munkanap Házhoz és csomagpontra szállítás munkanap érvényes a 15 óráig leadott megrendelésekre Szerző: Johanna Sinisalo Cikkszám: Elérhetőség: Raktáron Várható száll.

Szállítási díj: 1. Bővebb leírás, tartalom. Még nincs vélemény. Írja meg véleményét! Az Ön neve:. Értékelés: Rossz Kitűnő. Személyes átvétel és szállítási információ:   Személyes átvétel munkanap Házhoz és csomagpontra szállítás munkanap érvényes a 15 óráig leadott megrendelésekre. Johanna Sinisalo.

Nem értékelt. Kívánságlistára teszem.

A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek. Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számon tartott csilipaprikát is.

Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó. Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták.

A szép, termékeny, ám buta eloikkal ellentétben a morlock kategóriába sorolt nőnemű egyedek okosak, érdeklődők. Éppen ezért már kora gyermekkorban sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük, és elnézik nekik, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő műveket olvasnak. Johanna Sinisalo, a finn weird irodalom kiemelkedő alakjának… tovább. Johanna Sinisalo, a finn weird irodalom kiemelkedő alakjának alternatív történelmi regénye szellemes és lenyűgöző társadalmi polémia, középpontjában egy fiatal lánnyal, aki eltűnt testvére után nyomoz, miközben egyre inkább az illegális csilipaprika hatása alá kerül egy olyan világban, ahol a szeretet, a szex és a szabad akarat mind az állam irányítása alatt állnak.

Eredeti megjelenés éve: Ezt én most benyeltem. Sőt, bekajáltam, felzabáltam, torkig laktam vele. Mindezt két falásra. Elsőként is épp csak megnyaltam, mint óvatos csilifaló az új terméket, de aztán úgy vetettem rá magam, mint bolond csivava a jalapeñós gumicsirkére. Magostól, csumával és szárral együtt haraptam rá és élvezettel, könnyező szemekkel rágtam el.

Fel is robbantotta minden érzékeny nyálkahártyámat, még most is kellemesen bizsereg az összes létező ízlelőbimbóm, az agyamban pedig ott, az a semmihez sem fogható, nukleáris csapás utáni lüktető zsibongás. Egyszóval minden kapszaicin-függők istene áldja meg Johanná t. Ha valaha tök hiteles, alternatív történelmi környezetbe ágyazott, társadalmi sci-fit akarsz elkövetni, azt valahogy így kell majd megcselekedned.

Ebben a rövidke regényben minden a helyén van, mindenből pont annyi van és ott, amennyi és ahol az szükségeltetik, ahol a legnagyobb hatást éri el. Pont olyan, mint egy célzott, taktikai légicsapás. Külső dokumentumok, újságcikkek, oktató anyagok segítségül hívása a mind hitelesebb, ál történeti tényekhez ragaszkodó, tiszta kép érdekében. S mindemellett vitriolos társadalomkritika a jóléti társadalom groteszk eszményeiről, a nemi szerepeknek egy beteg államrend által alkotott, torz szabályok közé szorításáról.

Persze ez csak mese, ugye? Vagyis, talán nem is oly távoli a cél… Hagyjuk hát tovább dübögni nemzeti címeres hordószónokainkat Európa mind több közéleti deszkáján, hogy mielőbb karnyújtásnyi közelségbe kerüljünk az áhított, fajtiszta jövőképhez. Csak az a gáz, hogy mire észbe kapunk, addigra már azok az idilli szigetecskék is víz alá kerülnek majd, ahová jobb érzésű embertársaimmal talán mondhatom, hitsorsosaimmalszívem szerint emigrálnék a szép, új világ elől.

Szerintem olvassátok A Nap Magjá t, megéri. Ha lenne olyan zsáner, hogy áltudományos fantasztikumSinisalot tenném a lista élére. A Nap magjában viszont minden gyönyörűen levezetődik néhány egészen hétköznapi félelméletből, áltudományos maszlagból, ügyesen elhelyezett propagandából, és máris kész a jelenkori disztópia-kapszula Európa kellős közepén — olyan valószerűen, hogy nem is tűnik különösebben fantasztikusnak.

Mintha a csili-drog vonal csak azért lenne ilyen hangsúlyos mindvégig, hogy pulzáló piros lámpaként jelezze az olvasónak: ne ess pánikba, ez csak fikció! De tegye fel a kezét, aki a könyv végére nem veszi be, hogy a kapszaicin a legmenőbb és legaddiktívabb hallucinogén kábítószer, amit ember valaha magához vehetett. Ez a regény nemcsak azért kiemelkedő, mert a világépítése professzionális, technikai megoldásaiban pedig sokoldalú és kísérletező, hanem azért is, mert egy nagyon érzékeny karakterépítés határozza meg a történetet.

És azt kell mondjam, régen olvastam ilyen szépen megrajzolt érzelmi és kapcsolatfejlődésekről anélkül, hogy konkrétan néven neveznénk a dolgokat. Miközben a szöveg cseppet sem szemérmeskedő, ha például egy vaginába dugott erőspaprikáról van szó — ez nem spoiler, konkrétan ez történik az első oldalon :.

Megvolt egyébként annak a varázsa, hogy a könyv egy részét Finnországban olvastam, még ha egy másik városban is jártak-keltek a szereplők, mint jómagam. Így talán még hátborzongatóbb volt belegondolni, milyen vékony és illuzórikus az a hártya, ami a lehetséges világokat — bármiféle értelemben — elválasztja egymástól. Gileád bennünk van. Azt az állapotot, amelytől az ember az úgynevezett civilizáció hatására eltávolodott.

Azt az állapotot, amelyet a sámánok éltek meg. A világban való teljes és tökéletes beolvadást. Az emberi lét béklyóiból való kiszabadulást. Milyen sokat tanulhatunk, megismerhetünk akkor a saját testünk korlátozott külső valóságáról, ahogyan a testünk maga látja!

Sokszor találkozom olyan könyvekkel, melyek valamilyen formában változtatnak rajtam. Formálnak, hiszen az olvasottak olyan témát ölelnek fel, melyek elemeiben rombolják le a hitemet, vagy egyszerűen egy ősi dühöt hoznak felszínre bennem.

Ez a kötet pont ilyen hatással volt rám és sajnos némiképpen rádöbbentett, hogy mennyire naiv tudok lenni a világ felé, hiszen mindig reménykedem, hogy az emberek között lévő egyenlőség nem egy álomkép csupán, de erről később. Egy nagyon meghatározó élményben volt részem. Kezdeném a borítóval, mely először semmi furcsaságot nem okozott, mire rájöttem, hogy a képen látható forma a nőiességhez szorosan köthető és bizony keserűen felkacagtam, mert a külső kép egy remekmű a szememben, hiszen esztétikusan megmutatja, hogy miről is szól a kötet.

Johanna Sinisalo: A Nap magja című alkotása ugyan egy képzelt társadalomról mesél, mégis a mai világunk különböző népeinek negatív életformáit vegyítette egybe. Adott egy testvérpár, két lány, kik bár egy családból származnak, mégis különböznek egymástól.

Egyikük a társadalomban népszerű eloikhoz tartozik, míg a másik cseppet eltér tőle. A boldogulás érdekében a család úgy dönt, hogy azonos nevelést kapnak, ezért mindent elkövetnek, hogy a látszat fent is maradjon. Hiszen ebben a társadalomban a szőke, szolgalelkű, párzásra alkamas eloik mehetnek csak férjhez és alapíthatnak családot. Az élesebb eszű morlockok alantas munkával töltik napjaikat, nem szülhetnek és megvetés övezi életüket.

A két testvér boldogulásáról szól a történet. Valamint képet kapunk egy olyan létformáról, mely a XX. Különböző nevelési és polgári törvényeket, szabályokat és egyéb iratokat olvashatunk. Képet kapunk az elvárt életforma különböző aspektusairól, valamint a törvény által tiltott szerekről. Köztük az erős paprika bármely formájáról is. A függőséget elemeiben elutasító rendszer mindent kiírt, ami nem felel meg az előírtaknak és vadászik mindenre és mindenkire, akinél csak a gyanú árnyéka is felmerülhet….

Ezt a könyvet nagyjából kritika és fenntartások nélkül imádtam, slussz. Most pedig próbálok valami értelmeset mondani róla. Nagyjából olyan, mint ha A szolgálólány meséjét Viktor Pelevin írta volna meg egy ihletettebb pillanatában, plusz még érződik benne a skandináv regények Amatkát idéző komor és szürreális minimalizmusa. Kérdés nélkül passzol a klasszikus disztópiák sorába, nagyjából minden furaságát megmagyarázza genetikával meg dopaminnal, amit meg nem, az pedig… nos, azt hagyjuk is, maradjunk annyiban, hogy az erősen eltérő olvasatokra ad lehetőséget, világnézet és egyéni értelmezési jog kérdése, de komolyan, annyira zseniális ez a könyv.

Mindazonáltal, megkívánja az olvasót, ez kétségtelen. Nagy bizonytalanság-tűrésű olvasót méghozzá, aki nem bánja a csak lassan felépülő, nagyon bizarr világot, a sokáig homályban tartott részleteket, az ugráló idővonalat, a jelen idejű elbeszélésből, visszaemlékezésekből, levelekből, jogszabályokból, enciklopédia-szócikkekből, mesékből, iskolai dolgozatokból, egyebekből formálódó történetet; a sok gondolkodni-valóval kombinálódó izgalmakat, a többféle lehetséges értelmezést.

Ráadásul a magyar kiadásba sem tudok belekötni — tökéletesen szerkesztett, gördülékeny, olvasmányos szöveg, talán ha egy minor elütésen akadt meg a szemem. A borító is szép, igenis. Jó, a kötés eléggé nem remek, az igaz. Fakultatívan átugorható előzmények: Feltehetően kevesen voltak annyira szkeptikusak ezzel a könyvvel, mint én.

Elolvastam a fülszöveget, feljajdultam egy kicsit H. Wells nevében, amolyan Mr Teufel-esen megkérdeztem: Mi ez a hülyeség!? Aztán… Aztán pat elkezdte emlegetni, hogy jó. És írt egy meglehetősen jól hangzó értékelést. Az már csak a hab a tortán, hogy Oriente még kölcsön is adta. Köszipuszi lányok, meg minden ilyesmi, ezt a finomságot vétek lett volna kihagynom! És akkor most, hogy Ádám-Évától és a világ, de legalábbis a csilipaprika teremtésétől elmeséltem mindent, nézzük a könyvet.

Johanna Sinisalo nem csak úgy simán odateszi az egyszeri olvasó elé a fejéből kipattant disztópiát, miszerint Ez van, ezt kell megenni! Ehhez társul Vanna Vera története, ami egyszerre egy nagyon személyes hangvételű, feszült, de okosan megírt dráma, az ő szemén keresztül tökéletes bemutatása a társadalom aktuális állapotának és a függőség meglehetősen erőteljes ábrázolása. Sinisalo egyszerre képes világot, karaktereket és történetet alkotni, és mindezt remekül át is tudja adni.

Ami pedig felteszi a pontot az i-re a chilit a paprikanövényre, az spoiler ami az amúgy is jelenlévő bizarrságfaktort egyenesen az egekbe lövi. Egy szó, mint száz, ez egy nagyon erős könyv. Olyan, sablonokon túllépő disztópia, amit még én is értékelek, pedig ilyen nem sok van.

Ugye, mennyire ismerős mondatok ezek a mai híradókból? A Sinisalo által meg-rém-álmodott társadalomban is pontosan így kezdődött: először csak az idióta politikusok puffogtattak efféle frázisokat, majd jött a tudomány, néhány gátlástalan genetikus és máris létrejött a Finn Euszisztokrata Köztársaság…. Ezermillió köszönet pat -nak, aki nem csak felhívta a figyelmemet erre a könyvre, hanem még kölcsön is adta hogy együtt rajonghassunk érte.

Az olvasás úgy nézett ki, hogy hajnalban kinyitottam a könyvet, az első mondattól kezdve egyértelmű olt, hogy be fog szippantani, és délután 2-kor már be is fejeztem az olvasást. Becsuktam a könyvet. És majdnem kinyitottam az elején, hogy kezdjem újra elölről az egészet. Ezek a kortárs finn SFF írók tudnak valamit, legyen szó poszthumán hard sci-firől, lírai öko sci-firől vagy ebben az esetben éppen gendertémát központba állító társadalmi SF-ről. Ja, és bárcsak minden Galaktika-kiadás ilyen színvonalat képviselne.

A leglenyűgözőbb számomra az volt, hogy Sinisalo milyen hátborzongatóan logikusan és átgondoltan építette fel létező, valós természet- és társadalomtudományi cikkek, kutatások, modellek alapján ezt az alternatív euszisztokrata Finnországot, ami mondhatni a gyökeres ellentettje a ma sokszor példaként állított Finnországnak. Különösen ijesztő volt számomra, ahogy Sinisalo azt mutatta be, hogy milyen veszélyes lehet az, ha egy hatalmon lévő csoport direkt félreértelmezett tudományos tényekre vagy egyértelműen áltudományos alapokra hivatkozva húz fel egy rendszert, amiben nem ellenkezhetsz, mert akkor rád húzzák a vizes lepedőt, és nincs kiút.

Voltak részek, amiknél egyszerűen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek…. És úristen, ez a világ, amit Sinisalo felépített! Látszik, hogy minden részletnek alaposan utánament, a csilitermesztéstől kezdve a genetikán keresztül a gender-disztópiákig mindennek utánanézett. Az információadagolás is tökéletes: visszaemlékezésekből, levelekből, rövidebb közjátékokból bontakozik ki fokozatosan a történet, egyre újabb és újabb rétegek épülnek rá a két lány történetére, akiktől először a nevüket vették el, aztán az életük alakítását formáló döntések jogát.

Bizonyos szempontból ez a szokásos gender-alapú disztópia: a férfiak megtalálták a módját, hogy kivegyék a döntés lehetőségét a nők kezéből spoilerés a