Konyv: A varazslok


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 656725911
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 7,54

MAGYARÁZAT:

S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol — barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret —, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.

A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit — vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik —, de emiatt csak többen és… tovább. A könyv a es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit — vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik —, de emiatt csak többen és többen olvasták el.

Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a Eredeti megjelenés éve: Most volt a A gimiben-kollégiumban folyamatos, konzisztens, érthető és jól megokoltnak látszó szabályok adtak keretet életünk minden aspektusának.

Mikor kelünk, mikor van a reggeli, reggeli után irány a suli, már nem mész vissza a hálóba, délután tól ig kimenő, tól stúdium… Mindez egy nagy célnak alárendelve: hogy átmenjünk az érettségin. Na, nagy cél meglett, átmentünk. És kiestünk egy világba, ami tök üres volt a korábbihoz képest, amit szabályokkal és egy jó életmóddal megtöltöttek számunkra.

Persze azért, mert innentől nekünk kellett volna mindenfélével megtölteni, tőlünk lett volna jó és értékes. Nagyjából sikerült ezt elérni — de az útkeresés hosszú idő volt, van, akinek talál túl sok is. Egy ilyen útkeresés A varázslók, ugyanaz az üresség-érzet tölti el, mint ami belénk is szállt az érettségi után. Ez már a csodák földje, az érettségi után? Akkor tovább kell menni. Irány az egyetem! Jé, ez egy diploma. Akkor ez már tényleg a csodák földje?

Akkor tovább…! A nyelvezete szép, izgalmas kis zsánerközi utazást nyújt, amellett, hogy tarkónvágja nagy lucskos ponttyal Harry Pottert, ahol a varázsvilág létezése afféle eszképista vágyálomként egy mentőöv, egy csodák földje azoknak, akik beléphetnek a kapun. Csakhogy ez az eszképizmus hazudik — ha félmilliót keresnél, azért sírnál, hogy miért nem egymilliót keresel, ha ötöt keresnél, akkor tízre vágynál.

Mindezt úgy, hogy kellő intelligenciával nagyon jól tudnád: tök mindegy, mert mindkettőből bármit megszerezhetsz, amit akarsz…. Quentinnek is az a baja, ami a mi generációnknak is: úgy érzi, tulajdonképpen mindene megvan, amire direktben szüksége van, és már csak a luxus cuccokért, italokért, stb-ért kell küzdenie. Csakhogy amikor odaér, kevés a mágia, kevés a hatalom, kevés a gyermekkori vágyálom, kevés a csodák földje, sőt, kevés a csodák földjének koronája is.

Hiába, ilyenek vagyunk: faltól falig rohanunk, hogy átmásszunk rajta, mert ott, a falon túl majd jobb lesz. És ez nem is baj, enélkül az általános emberi érzet nélkül nincsenek nagy földrajzi felfedezések, nincs űrkutatás, nincs tudományos érdeklődés… A gond ott kezdődik, amikor egy generáció egész életét elkezdi meghatározni ez az életérzés, mert akkor a végeredmény egy generációnyi Quentin és Eliot lesz. Akik mindent megtehetnek ugyan, de semmi értelme az egésznek, mert pontosan emiatt semmit nem jelent nekik.

Ez egy jó könyv, és tetszik vagy nem, de rólad és rólam szól, meg úgy általában mindenkiről, akik a következő választástól, a fél év múlva megvételre tervezett autótól vagy egy új melótól várják a felhőtlen boldogságot. Előre szólok: ha magadra ismersz benne, nem biztos, hogy tetszeni fog… de az lehethogy nem a könyv hibája. Nekem ez egyszerűen nem éri el az önálló könyv szintjét. Ennek megfelelően is viselkednek, de attól, hogy mélakórosak és időnként orális szexbe bocsátkoznak, nem lehet nem észrevenni, hogy egyszer kétszer ezt már valaki megírta megírták.

A stílusa sem nyújt kárpótlást az innen-onnan átemelt, szebb napokat megért karakterekért és helyzetekért, a világfájdalom inkább depivagyok-öngyileszek megközelítésben jelentkezik, mint úgy, aminek tétje van. A másik kihagyhatatlan közhely, a züllött zifjúság bemutatása is inkább mulatságosra sikeredett, csúcspontja a műpunk fiatalember, akit mintha egy amish közösség oszlopos tagja írt volna meg olyanra, ahogy ő képzeli a vadulást. Igen kemény wtf-élményt nyújtott, utána is néztem, hogy Lev vajon nagykorú-e már, és igen, bár azt nem zárta ki a wikipédia-bejegyzés, hogy ő az, akit minden buli esetén arra kényszerítenek a többiek, hogy vezessen.

Ez megmagyarázná a könyvben megjelenő csoportdinamikai összefüggések egy részét is. Amit legkevésbé értek a művel kapcsolatban, az, hogy ugyanennyi energiával valószínűleg meg lehetne írni akár egy saját történetet is. Saját ötletekkel, saját világgal, saját ezmegazzal. Persze lehet, hogy a logika fordított volt, megszületett a tuti szlogen, hogy a felnőttek Harry Pottere, és ehhez készült a könyv, mint az intelligens mosópor a piros molekulához.

Ami azért piros, mert a marketingesek erősen törték a fejüket, ugyan mivel lehetne reklámozni még egy uncsi fehér port, és támadt ez a kiváló ötletük, aztán megkérdezték a fejlesztőket, hogy tudnak-e olyat, ők meg megvonták a vállukat, hogy végül is igen, bár értelme zéró. Hát, Lev is tudott végül is. És ami azt illeti, a szlogen egyáltalán nem hazudik. Ez tényleg a felnőttek Harry Pottere. Apró részletekbe menően. De az is lehet, hogy csak arról van szó, hogy ezek a könyvek gyakorolták a legnagyobb hatást Levre.

És milyen szép is lenne, ha mindenki úgy dolgozná fel meghatározó olvasmányélményeit, hogy könyvet ír abból, amin felnőtt, csak átkalibrálja a korcsoportot. Nem is tudom… kezd körvonalazódni bennem egy sztori a tini Winnetouról… a sasorrán kiütő pattanások kikezdik bimbózó önbizalmát… a préri is olyan kiüresedett, csupa por… a bölények kihalóban… meg a lábfeje vagy mije is aránytalanul kicsi… keresi az élet értelmét, de csak Young Shatterhandet találja, aki erősebb és szőkébb is, mint ő… oké, megyek is, mielőtt elhagy az ihlet.

Vagy legyen inkább mondjuk… Óvoda a határon? Mit mondhatnék? A JÓ varázslós könyvekkel, filmekkel és játékokkal könnyedén el lehet csavarni a fejem. Itt is ez történt. Kaptam egy realista fantasyt, ami folyamatosan átvert; amikor azt hittem, nem lehet már meredekebb, akkor ismét felbukkant valami döbbenetes vagy történt valami meghökkentő.

Rengeteg jó irodalmi és kult. Nálam bejött a lenyúlás! A karakterek sokrétűek és rengeteg hibájuk van. Nehéz egyértelműen imádni őket vagy utálni. A leginkább azokat kedveltem, akik sokféle érzelmet kicsaltak belőlem: Alice, Quentin, Eliot és Penny. A sztori felépítése furcsa, ugyanis relatíve érdektelen kezdés után egy nagyon, nagyon izgalmas rész következik, mire rá leereszt a történet és enyhén ellaposodik, hogy aztán megint visszarántson a szájtátva olvasós hangulatba.

Furcsán hullámvasút-érzetet keltett bennem, holott utólag belegondolva felhívták erre a figyelmemet előre, várhattam volna…. Nagyon jól lekerekített történet, simán véget érhetne itt még a nyitott kérdések ellenére isén mégis megvadulok a folytatásért. Ugyanakkor a jó dolgokat gyűjtötte be, felturbózta és beszippantott a világ, amit kaptam. A Varázskapu Egyetem, Semfölde, Fillory… Nagy valószínűséggel sosem jönnék haza, ha egyszer Semföldére keveredhetnék — és ha egy könyv miatt így gondolkodom, akkor az megérdemli az 5 csillagot.

Hiba: A 6. Extra — A kedvenc fantasy regényeim között fehér holló az eszképista, vágybeteljesítő, vagy fekete-fehér jellemeket felvonultató és könnyen szerethető hőssel dolgozó írás. A legtöbben komoly morális, etikai kérdéseket is érintenek az írók. Hőseik jól árnyaltak, van múltjuk, családi kapcsolataik és komoly — nem is mindig heroikus irányú — jellemfejlődésen esnek át azoktól a pofonoktól, amelyeket az élet az író keze által rájuk mér.

Az első értékelések alapján ez a regény is ilyennek ígérkezett, így aztán hamar a kedvencemmé kellett volna válnia, mégis kicsit gyanakodva vettem a kezembe. Az elején ugyan még bizakodtam, mivel sokakkal ellentétben könnyen tudtam azonosulni Quentin nyomorával, de az író egyre nyilvánvalóbb következetlenségei, koncepcióvesztése, és úgy egyáltalán a fantasy, mint műfaj irányába mutatott felszínes ismeretei miatt egyre gyakrabban kellett küzdenem a késztetéssel, hogy felmarkoljak egy virtuális szívlapátot.

A gondjaim egyik fő forrása, hogy ez a regény rohadtul elkésett, és már a megírás pillanatában is túlhaladott volt szinte minden lényeges szempontból. Ha a kötet kolofonjában az első kiadás dátumaként helyett szerepelt volna, akkor elnézőbb lennék, mert formailag, tartalmilag és üzenetét tekintve talán akkor volt hiteles utoljára a hang, amin megszólalt, de 25 évvel később, az MP3-ak korában ez már csupán egy sisteregve kattogó bakelitlemeznek hangzik.

Tévedés ne essék, ezt nem a zsánersznob mondatja velem, mivel ez a fantasy részen kívül igaz úgy általában a regény egészére nézve is. Ez a maga idejében leképezte a korszellemet, de a Fények, nagyváros vagy a Nullánál is kevesebb és a fantasy nem járnak ám kéz a kézben. Ahhoz, hogy megszülethessen egy jó szintetizáló regény, igen pontos koncepcióval kellett volna rendelkeznie az írónak, és nem pedig egymás mögé hányni a hol innen, hol onnan vett motívumokat.

Kezdjük azzal, hogy ne írjon fantasy regényt az, aki a műfajról kb. De ha már ebből a kettőből akar valami olvasmányt gyúrni, akkor ne a HP-vel kezdje és a Narniával fejezze be, hanem fordítva. A másik gondom, hogy az író elkövet egy irgalmatlanul nagy történetvezetési hibát: a Varázskapus rész végén egy iszonyatosan kemény beavatási rítusnak teszi ki a főhőseit, aztán pedig — mintha mi sem történt volna — a következő fejezettől kezdve ismét nihilista, nyavalygó senkiházivá degradálja őket, akik még véletlenül sem felnőttként, hanem egy rakás elkényeztetett ötévesként reagálnak a rájuk szakadt szabadságra.

Látszik, hogy Grossmannak halvány gőze sincs a beavatási rítusok hatásairól…. Az a durva, hogy ennek a könyvnek a három fő része külön-külön egyáltalán nem rossz — nekem még a nihilista vergődés leírásával sem volt gondom. Rengeteg jól elkapott hangulat, és az adott szituációban hiteles karakter reakció jellemzi a könyvet, s az író számos, korábban kilógó szálat is ügyesen belesző a végére a történetbe.

Mégis, ez az a regény kudarc, mivel nem csupán többnek akar látszani annál, ami valójában, de egészét tekintve sokkal kevesebb, mint a részeinek összessége. Tulajdonképpen megnyugtató ez az emberarcú kiábrándultsága, amellyel viszonyít és elhelyez a vágyak és a valóság tengelyén lényegében minden fontosat, amit az ember felnőve megél.

Hogy én mióta várok egy ilyen fantasy-re! Próbálom meghatározni, hogy mi is volt az az összetevő, ami miatt legszívesebben egyhuzamban végigolvastam volna, ami miatt annyira lelkesedtem közben minden soráért, de újra és újra a depresszív szó jut eszembe.

Depresszív, fájdalmas, lehúzó — és közben olyan pontosan világít rá életünk legfőbb gondjaira, hogy az valami elképesztő. Grossman persze valójában nem csinál mást, mint fogja a Narnia krónikáit és a Harry Pottert számomra előbbi hatása sokkal erősebb voltmajd fokozatosan lehúz róla minden idealista mázat, minden mesés elemet, minden olyan momentumot, ami eltávolít a valóságtól, és esetleg valami túl jó felé vezetne.

Lev Grossman nagyon jól érzi, milyen nehéz ezen az úton járni, egy pillanatig sincsenek illúziói: A varázslók ettől lesz olyan nagyon erős érzelmileg, ettől húz olyan mélyre, ahonnan csak a befejezés szabadíthat fel — és az sem tökéletesen. Hogy ezek után mi lesz még a folytatásban, elképzelésem sincs.

De már nagyon várom. Nem igazán tudom, hogy mit gondoljak. Voltak jobb részek, amik érdekeltek, aztán voltak hatalmas mélypontok, amiből néhol azt hittem, nem lesz kiút. Az biztos, hogy nem olvastatta magát, sokszor rossz kedvem is lett miután letettem. Míg a Harry Potter egy eszményi varázslatos világot tár elénk, addig ez nekem annak pont a szöges ellentéte lett.

Imádnám a Roxfortot, de a Varázskaput már első nap otthagynám. A szereplőket nem kedveltem meg, úgy érzem, hogy zárkózottak voltak, még maga Quentin is. Ráadásul sokszor buták. Ami még idegesítő, az az, hogy mind olyanok voltak, mint a gyerekek az oviban, sőt, még lehet annál is rosszabbak.

Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Részletes kereső Témaköri fa. A kosaram. Bejelentő neve. Bejelentő e-mail címe. Hozzájárulok böngészőm adatainak átadásához. Bejelentő böngészője. Keresés beállítások. Oldal url. A nevét és e-mail címét csak az Önnek való visszajelzés miatt kérjük. A böngészője nem támogatja a JavaScriptet! A weboldal funkciói így nem működnek.

Az antikvarium. Tovább válogatok. Varázslók, kuruzslók, szellemidézők. Réti Endre. Dala László. Kaján-Kalász Tibor. Réti Endre: Varázslók, kuruzslók, szellemidézők' összes példány. Fülszöveg Sok ember hisz még ma is a csodákban, "természetfeletti lények" kifürkészhetetlen tetteiben. Az ilyen hiedelmek gyökere a múltba, a varázslók, kuruzslók, sámánok korába nyúlik vissza, abba a korba, amikor az emberek még érthetetlenül, kiszolgáltatottan álltak szemben a természet, vagy az emberi élet jelenségeivel.

Mindig a tudatlanság táplálta a misztikus erők létezésébe és hatalmába vetett hitet. Minden ősi bűvölés, a fakírok minden titka, a szellemidézők spritiszták modern álarcot öltött mesterkedései, a mai vallások csodái, mind megmagyarázhatók, nem mások ezek, mint a tudomány mindenkori eredményeinek leplezett, sejtelmes burokkal körülvett alkalmazásai.

Tartalom Varázslók, sámánok 5 Kirándulás egy ősi barlangba 8 Mágia és oroszlánvadászat 11 A csónak "lelke" 16 Rendszer az értelmetlenségben 19 Őserdei műtét 22 Miféle emberek a varázslók? Réti Endre Dr. Réti Endre műveinek az Antikvarium. Réti Endre könyvek, művek. Megvásárolható példányok. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. Búvár könyvek. Fekete-fehér illusztrációkkal.