Konyv: A fenyes hold csaszarnoje


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 284320025
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 9,12

MAGYARÁZAT:

Eljött az ideje, hogy a kezébe vegye a sorsát. A császár halálával minden megváltozik a palotában. Mej, a korábbi ágyas felszabadul, a szerelme, Fácán pedig megörökli a trónt, ami új korszak kezdetét jelenti Kínában. Ám amikor Mej azt gondolja, hogy közelebb került az álmához, Fácán felesége, a befolyásos, de kiszámíthatatlan Vang úrnő ellene fordul, és felfoghatatlan tettre szánja el magát, hogy megállítsa őt. A két nő harca a hatalomért nemcsak Mej, de egész Kína sorsát meghatározza.

Weina Dai Randel nagy sikerű folytatásos regényében Mej tovább halad a trón felé vezető úton, miközben az immár otthonává vált palotában ellenségek veszik körül. Ám csak úgy tudja beteljesíteni a sorsát, és válhat Kína legbefolyásosabb asszonyává, ha legyőzi a rosszakaróit. Eredeti megjelenés éve: Kína kínai szerző magyar nyelvű ókor politika regény sorozat része történelem történelmi regény történelmi személy uralkodó.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: I. Mirror I. Fácán · Kaojang · Mej. Ritka nálam, hogy egy nap alatt kiolvasok egy ekkora terjedelmű könyvet, előfordult már párszor, de még így is meglepődtem, hogy milyen hamar véget ért. Nagyon olvasmányos regény, akárcsak az első része. Mégis ez sokkal jobb volt. Mej visszatért a palotába, szerelméhez és céljához ismét közelebb.

Ugyan Ékkő meghalt és mint kiderül Eső sincs többé, mégis egy újabb akadály kerül közé és a vágya közé: Vang császárné. Ha azt hittük, hogy Ékkő milyen ravasz és cseles nőszemély volt, akkor tévedtünk. A császárné sokkal rosszabb, megkezdődik az igazi harc és a csinos arcúnak újra vissza kell rázódnia az udvari harcokhoz, játékokhoz.

Egy férfi, egy hatalom, két nő. Vang úrnőt az elejétől kezdve lehet utálni, de a végén minden kiderül. Egy szerelem, ami mindent tönkretesz, még a legártatlanabb embert is a leggonoszabbá formálja át. Szerencsére erre is választ kapunk a végén: nem találta szavahihetőnek a fennmaradt írásos bizonyítékokat, hiszen túl részletesen voltak leírva, illetve a császárnő ellenlábasa nem említette, márpedig ő felhasználta volna ellene, ha valóban így lett volna.

Én hajlandó vagyok hinni és egyetérteni ebben. Nagyon szerettem a Vu császárnő történetét, biztos, hogy többször előfogom még venni. Nagyon kíváncsi voltam már erre a részre,hiszen az első kötete a sorozatnak nagyon tetszett és kimondottan megnyert magának olvasás közben. Viszont tudtam hogy a számomra igazán érdekfeszítő események még csak most következnek,így nem is volt kérdés,hogy kelleni fog a folytatás.

Sőt talán még jobban is tetszett mint az első rész a sok ármánykodás és aljas cselszövés ellenére is. Ebben nagyon hasonlított a két rész hiszen a kapzsi,kegyetlen és hatalomra éhes embereknek se szeri,se száma,és akárcsak korábban,ezek a szörnyetegek most is mindent megtesznek,hogy megszabaduljanak azoktól akik a céljaik útjában állnak,kerüljön az bármibe is…Nem egyszer voltam haragos és feldúlt,mikor bizonyos részeket olvastam,az igazság érzetem pedig szó szerint lázadt bennem sokszor mert egyszerűen képtelen voltam elviselni azokat a dolgokat amik történtek.

Néha még nehezebben érintettek az igazságtalanságok és a tragédiák,mint az első részben,és csupa méreg és bosszúvágy forrongott bennem is mint a hősnőnkben. Eddig sem volt titok vagy igazán meglepő számomra milyen kegyetlen világ is volt az akkoriban. A nőket nem egyszer semmibe vették és megalázták,a legtöbb esetben pedig még a rang sem védte meg őket a bukástól és a nyerészkedő,álnok rangos emberektől akik rajtuk keresztül akartak további hatalomhoz jutni: vagy a támogatásukkal vagy éppen a porba taszításukkal.

Az értéküket egyedül az határozta meg hogy tudtak-e fiút szülni,mert ha nem értéktelenek voltak a birodalom számára és ez különösen igaz volt a császári udvar asszonyaira. Akkor hát mindezek figyelembe vételével miért is tetszett jobban mint az első rész? Mert legalább ugyanolyan érdekfeszítő és izgalmas volt számomra a sok ármánykodás és hatalmi harc,és persze a további bepillantás a császári udvarba és lakóinak életébe.

A legfőbb okot viszont minden kétséget leszámítva Mej és Fácán életének és kapcsolatának alakulása adta. Alig vártam hogy az előző rész küzdelmei után végre egymáséi lehessenek büntetlenül,bár az igazi harcok és nehézségek még csak most várják őket…Mej-nek Taj-cung császár halála után ki kell állnia a száműzetés kínjait,és meg kell küzdenie a palotába való visszatérésért miközben szerelme Fácán trónra emelkedik ugyan ,de hatalomra éhes nagybátyja báburalkodót csinál belőle a kegyetlen és befolyásos császárné rokonainak segítségével.

Fácán egyetlen igazi támasza Mej,aki igyekszik erőt és támogatást adni szeretett társának a valódi hatalma visszaszerzésére,de immár saját rangjára és annak megőrzésére is gondolnia kell hogy megvédhesse gyermekeit az udvartól és a féltékeny császárné rémtetteitől,valamint hogy beteljesíthesse régi álmát a trónra lépésről,és családja felemelkedéséről.

Fájt látni és átélni azt az állandó tehetetlenséget amivel mind Fácánnak,mind Mej-nek naponta szembe kellett néznie. Fácánt és a jóindulatúságát a végtelenségig kihasználták,undorító volt amit a régens és a császárné művelt a felsőbb hatalmakra hivatkozva…Ami eredményt és előrelépést Mej és Fácán elért azt a következő pillanatban el is ragadták tőlük,örökös szélmalom harccá téve az életüket.

Bevallom Mej-től kicsit többet vártam,mert bár fejlődik és erősödik a karaktere még mindig hiányzott belőle néha hogy igazi kemény cselszövő legyen ,hogy végre ő is mocskosabb eszközökkel küzdjön az aljasság ellen. Az igazi tűz egy elkeserítő és szomorú esemény után villan fel benne,amire már előzetes ismereteim alapján számítottam,de a bosszú és harag inkább csak kifordították magából Mej-t nem pedig előbbre vitték az útján.

Féltem hogy ez Fácánnal való szerelmére is rányomja majd a bélyegét,de az olyan mélyen gyökerezik,hogy még ez sem pusztíthatta el igazán. A hibáik ellenére én továbbra is szerettem mindkettejük karakterét,mert nagyon a szívemhez nőttek,és bár tudtam ugyan mi lesz a történet kimenetele végig szurkoltam nekik,hogy végre igazán boldogok lehessenek.

Fácán minden gyengeségétől függetlenül szerethető volt,különösen akkor kedveltem amikor közbe-közbe benne is megmutatkozik a tűz és a küzdeni akarás,valamint a szeretet Mej és a gyerekek irányába. Mej a történelmi tényekhez képest kicsit talán idealizálva lett,bár én ezt sem tartom teljesen lehetetlennek,vagy elképzelhetetlennek,hiszen nem tudhatjuk a róla fennmaradt ismeretek mennyiben valósak,vagy épp elferdítettek a rosszakarók által akiknek bántotta a szemét és az önérzetét hogy egy nő ilyen magasra jutott.

Én mindenesetre szimpatizáltam ezzel a kevésbé ördögi és sokkal inkább jólelkű és tiszta szívű asszony képével amit az írónő nekünk lefestett. Bármi legyen is az igazság a személyéről,Vu császárnő történelemben játszott jelentős szerepét semmilyen tény nem másíthatja meg,hiszen örök időkre beírta magát Kína és a világ emlékezetébe is. A mellékszereplők közül Kaojang hercegnőt kell feltétlen megemlítenem,mivel az ő karakterét kimondottan kedveltem.

Sajnáltam is ami történt vele. A császárnéra és a régensre,meg támogatóira viszont felesleges egy szót is vesztegetni mert visszataszítóak voltak mind és meg is érdemelték ami osztályrészük lett. Kár hogy nem előbb…A könyv végén az a csel,ami megfordította a dolgok menetét,kifejezetten tetszett,és bár először meglepődtem,végül örültem hogy egy boldog pillanatnál,a várva várt koronázásnál hagyjuk el végül a történetet.

Az írónő viszont nem hagy minket tudatlanságban és az utána következő évekről az utószóban pár gondolat erejéig még megemlékezik. Én már csak annyit mondhatok ezek után hogy örülök hogy rátaláltam erre a különleges sorozatra,mert egy újabb felejthetetlen élménnyel gazdagodtam. Mej története folytatódik, ez a rész is bőven tartogatott izgalmakat.

A cselekmény végig pörgős, lendületesen haladtunk előre. Az udvar továbbra is tele van intrikákkal és cselszövésekkel. Kegyetlenségből és vérontásból sem volt hiány. Miután beteljesült a jóslat és Mej-ből császárné lett, az élete továbbra sem lett egyszerűbb. A szívem szakadt meg sokszor érte, elképzelni sem tudom, hogyan volt képes mindezt elviselni és élni tovább az életét. Nagyon nehéz lehetett a palota falai között élni, valahol érthető, hogy Vu Cö-tien miért vált olyanná, amilyen lett.

Az első részhez hasonlóan ez is nagyon tetszett. Az írónő itt is hitelesen és korhűen ábrázolta az adott korszakot. Gyönyörű és részlet gazdag leírásokat kaptunk. Örültem, hogy elolvastam Vu császárné történetét, személyében egy nagyon különleges és megosztó embert ismerhettünk meg egy olyan világban, ahol nagyon nehéz volt érvényesülni és minden sarkon árulás leselkedett rá.

Mej élettörténete folytatódik, alig találkoznak újra Fácánnal, a tragédiák elkezdődnek. Nagyon sok szenvedés, gyász után mégis beteljesedik Tripitaka jóslata és Mejből császárné lesz. Kegyetlen volt a világ a császári udvarban, de Mej minvégig hitt a proféciában, harcolt, talpra állt a nagy pofonok és tragédiák után amig sikerült elérnie a céljat. Negatívumként ugyanazt tudom felhozni, mint az előző kötetnél, az írásmódja kicsit egyszerű, de ebben a részben szerintem ez is jelentős javuláson ment keresztül, főleg az érzelmek kifejezésének terén.

Az eleje nekem valahogy lassan indult be, nem kötött le annyira, mint az első történet, főleg a kolostorba száműzetés és a palotába kerülés első pár fejezete. De onnantól, hogy a császárnő is nagyobb szerepet kapott a történetben izgalmassá vált az egész, és ezerszer sokkolóbb dolgokkal árasztott el, mint az első rész. A karakterek közül nagyon megkedveltem Kaojang hercegnőt, de a császár és Mej sokszor bosszantottak.

Tudom, hogy történelmi szereplőket vonultat fel a könyv, de nem értettem hogy miért hagyja Fácán, hogy más uralkodjon helyette, illetve Mej viselkedése is néhol furcsa volt számomra, mivel az első könyvben szinte csak a trónra és a dicsőségre vágyott, ebben pedig nem érdekelte más csak, hogy boldogan és békében éljen a császárral és a gyermekeivel.

Persze, eközben felnőtt és családot alapított, de nekem valahogy furcsának hatott ez az egész. A kislányával történt tragédia után pedig egyszerűen nem értettem a viselkedését, mert ahelyett, hogy a társával közösen próbálta volna feldolgozni ezt az egészet, ellökte magától és hosszú időn keresztül büntette olyasmiért, ami nem teljesen a férfi hibájából fakadt, és figyelembe sem vette annak érzéseit. Illetve én azt hittem, hogy az uralkodásából is lesz pár részlet, ennek ellenére a könyv a koronázással zárul.

Lehet, hogy sok negatívumot említettem, de ezek csak szösszenetnyi részek voltak, amúgy lenyűgöző történetet olvastam. Sokkal izgalmasabb volt, mint az első könyv, tele összeesküvésekkel és új szépen kidolgozott, kedvelhető szereplőkkel. Ilyen nem volt még. Igaz a négynapos ünnep jól jött. Alig tudtam letenni, mindig olvasni akartam. Jobb mint az első rész. Izgalmas, drámai. Egyszer fent utána lent.

Megnyugvás, béke, majd félelem bizonytalanság. Így tudnám jellemezni. Mindenkinek aki szereti a keleti kultúrát ajánlani tudom. Akárcsak az előző kötetnek, ennek is minden percét élveztem. Mozgalmas volt a cselekmény, érzelmi hullámhegyek, hullámvölgyek követték egymást. Különösen tetszett, ahogy a gyászoló anya érzelmeiről, gondolatairól írt az írónő.

Mejnek újra sok nehézséggel kellett szembenéznie mire elérte céljait, és örülök, hogy pozitív lett a befejezés. Ha valaki azt hitte, hogy Fácán trónörökössé válásával majd boldogan élnek, míg meg nem halnak, az nagyot tévedett. Bár az ókori Kínában egy intrikákkal teli udvarban ez nem is volt túl valószínű. Amit ebben a könyvben olvastam, az háború volt megdöbbentő kegyetlenségekkel és szívszaggató veszteségekkel. A történet erőteljes és lendületes.

Mej anyává érett, Fácán pedig hozta magát, most sem győzött meg arról, hogy tökéletesen alkalmas uralkodó, de megint bizonyos helyzetekben nagyon talpraesetten reagált, a jószándéka és a szeretete pedig megkérdőjelezhetetlen, ezért nem tudtam nem szeretni őt. Vang császárné nagyon érdekes figura, a végén számomra is egyértelművé vált, hogy ez a világ változtatta olyanná, amilyenné vált. Nem csoda, hogy az írónő szerette a karaktert. A végső összecsapásban Mej megint alkalmazza Szun-ce tanítását, aminek külön örültem, és a könyv első felében hiányoltam.

Eljött az ideje, hogy a kezébe vegye a sorsát. A császár halálával minden megváltozik a palotában. Mej, a korábbi ágyas felszabadul, a szerelme, Fácán pedig megörökli a trónt, ami új korszak kezdetét jelenti Kínában. Ám amikor Mej azt gondolja, hogy közelebb került az álmához, Fácán felesége, a befolyásos, de kiszámíthatatlan Vang úrnő ellene fordul, és felfoghatatlan tettre szánja el magát, hogy megállítsa őt.

A két nő harca a hatalomért nemcsak Mej, de egész Kína sorsát meghatározza. Weina Dai Randel nagy sikerű folytatásos regényében Mej tovább halad a trón felé vezető úton, miközben az immár otthonává vált palotában ellenségek veszik körül. Ám csak úgy tudja beteljesíteni a sorsát, és válhat Kína legbefolyásosabb asszonyává, ha legyőzi a rosszakaróit. Sokan fehérre festik az arcukat, vörösre az ajkukat és vonzó frizurát készítenek maguknak, hogy a szépségükkel elkábítsák a birodalom leghatalmasabb emberét.

Mások jádefüggőt vagy kalligráfiával díszített tekercseket adnak neki ajándékba, hogy lenyűgözzék. A legtöbben pedig a csábításról szerzett tudásukra hagyatkoznak. Az ifjú Mej azonban semmit sem tud ezekről a női praktikákról, mégis felejthetetlen ajándékkal szolgál a császárnak. Mej intelligenciája és kíváncsisága kissé különccé teszi őt az ágyasok között, azonban a császárt lenyűgözi. Mikor végre abba a helyzetbe kerül, hogy elcsábíthatná Kína legbefolyásosabb emberét, az udvarban hatalmi harcok alakulnak ki, melynek közepette a lány élete is veszélybe kerül.

Both women are desperate to secure their name and rank. But when Empress Wang takes their feud to a new level by murdering Mei's supporters, Mei realizes that she must defeat the bloodthirsty Empress—not only to save herself, but also to protect her country.

Peter A. Mely egyiptomi királynőket tisztelték fáraóként? A Fáraók krónikája az első olyan könyv, amely Egyiptom összes dinasztiájának és uralkodójának történetét időrendben beszéli el, időszalagok és más szemléltető ábrák segítségével. A Fáraók krónikája egyszerre népszerű történelmi munka, alapvető szakkönyv és szemléletes bevezetés egy rendkívül sokszínű ókori civilizáció történetébe. Múzeumlátogatók, tanulók, turisták és mindenki, akit lenyűgöz az ókori Egyiptom, egyaránt nagy haszonnal forgathatja majd a kötetet.

Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon. Az amerikai újságíró, Michael Sheridan beugrik a Huangpu folyóba, hogy kimentsen egy fehérorosz menekült lányt, akivel Sanghaj egyik lokáljában ismerkedett meg.

Anasztázia Romanov rendkívüli módon emlékeztet az azonos nevet viselő nagyhercegnőre, akiről azt rebesgetik, hogy túlélte, amikor a bolsevik forradalmárok brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a családját. Az orosz cár legkisebb lányának sorsa a korszak egyik legtöbbször emlegetett rejtélyévé vált.

Michael Anasztáziája azonban amnéziában szenved, és csak élete legutóbbi egy-két évére képes visszaemlékezni. A lány múltját és személyazonosságát övező rejtély kibogozása Sanghaj utcáiról a húszas évek Berlinjébe és Londonjába, a bolsevik Oroszországból a Wall Street-i tőzsdekrach előtt álló New Yorkba sodorja el Michaelt és Anasztáziát.

Michael az egyetlen férfi, aki úgy segít Anasztáziának, hogy semmit sem kér cserébe - de vajon a lány le tud-e mondani az igaz szerelem kedvéért a lehetőségről, hogy hercegnő legyen? Én is abban a pillanatban elvesztem, amikor azon az estén megpillantottam a lokálban Anasztázia Romanovot Karthágó legendás hírű hadvezére, Hamilkar Barkas azért hozta el fiát, Hannibált ide, hogy átruházza rá örökségét. Az örökség pedig nem más, mint egy fogadalom: Szorítsd meg kezeddel ezt az oltárt, mely számodra messze idegenben a szülőhazát jelképezi, és esküdj meg fiam, Hannibál, hogy művemet folytatni fogod és befejezed, ha már én nem leszek; hogy gyűlölni fogod a rómaiakat, s harcolsz velük, addig nem fogsz nyugodni, míg földre nem tepered őket, vagy míg te magad el nem buktál!

A történelem egyik legismertebb hadvezérének esküjéhez hűen leélt életét követhetjük nyomon a szerző regényének lapjain, mely egyúttal a feltörekvő Római Birodalom és Karthágó gigászi küzdelmének döntő fejezeteiről szóló krónika is. A mese, amely a rég letűnt múltba vezet, Hamilkar Barkasz lányának, Szalambónak és a zsoldosvezérnek szerelmén keresztül a karthágói nagy zsoldoslázadás történetét ábrázolja.

Történelmi szerepét sokféleképp értékelik, de az tagadhatatlan, hogy a Római Birodalom legtevékenyebb, sok szempontból legsikeresebb császárai közé tartozott. Hadjáratok sokaságát vezette győzedelmesen, megvédte és gyarapította Augustus hagyatékát. Allan Massie regénye, amely a császár fiktív emlékiratai alapján számol be Tiberiusnak nemcsak uralkodásáról, de gyermek- és ifjúkoráról, mindenekelőtt azonban Róma történetének Krisztus születése körüli évtizedeiről, annak fő- és címszereplőiről, annyival értékesebb, információdúsabb az átlagos történelmi regényeknél, hogy a szerző kitűnően ismeri a kort, és a regényesség kedvéért sem igen kalandozik el a romantikus fikciók világába.

Madame Maót szinte az egész világ törtető, bosszúálló és kegyetlen démonként ismerte, akinek vágya, hogy legyőzze férjét, milliók életébe került. Min története egy ágyas nem kívánt gyermekeként született, Zsunho nevű kislánnyal kezdődik, aki anyja könyörgései ellenére nem tűrte, hogy a hagyományoknak megfelelően - egy jobb jövő reményében - elkössék a lábát.

Ez volt a makacs, gyönyörű és karizmatikus lány első lázadása. Otthagyja nyomorúságos addigi életét, és először egy vidéki operatársulathoz szegődik. Később Sanghajba kerül, és színésznőként szerez hírnevet magának, végül Jenan hegyvidéki tájaira veti a sors, ahol találkozik a szerelemmel, és feleségül megy Mao Ce-tunkhoz. A nagy vezér rossz, hűtlen férjnek bizonyul, de a házaspár együtt marad a kommunista eszme győzelme, a Nagy Menetelés és a Kulturális Forradalom zűrzavaros ideje alatt is.

Min a történelmi tényeket és mély pszichológiai ismeretről tanúskodó képzelőerejét felhasználva, egy olyan világba vezeti az olvasót, amelyben a kínai nép életét alapvetően meghatározó történelmi személyiséget övező mítosz mögé is bepillanthatunk.

Az írónő regényét olvasva, egy részletes és alapos portré rajzolódik ki arról az asszonyról, aki sikeresen kitört környezetéből, de mélyen gyökerező kisebbségi érzése miatt állandó önmegvalósítási kényszerrel küszködött, és akinek nagyravágyásánál csak kielégíthetetlen szeretetéhsége volt nagyobb.

Fő kérdése, hogy ki tud a rómaihoz hasonló új uralmat teremteni Itáliában és a Földközi-tenger partvidékén, s vajon milyen világnézet kerül ki győztesen. Képes-e arra egy fiatalember, hogy lelki-szellemi megújulást hozzon Európába? Szent Benedek útjáról és koráról hiteles és magával ragadó képet rajzol elénk e regény.

Ha kíváncsi minderre, s azt is szeretné megtudni, hogyan vált a zsidó születésű, farizeus Jószéf ben Mattatjából római polgárjogú, görög nyelvű nyelvű történetíró - Josephus Flavius - s hogy lett a szabadságharcos Júdás Makkabeusból a Hasmóneus-dinasztia megalapítója, akkor érdemes elolvasnia A világtörténelem nagy alakjai című sorozat legújabb kötetét.

Fröhlich Ida, a televízióból is ismert történész, az ókori Kelet bibliai tájaira, Júdába, Izraelbe, Főníciába, Kanaánba vezeti el az olvasókat. Szerzője Xenophón, az i. A Kürosz is regény, afféle "fejedelmi tükör", amely arra keres választ, milyen legyen az ideális államfő és hadvezér. Xenophón - és főhőse, Kürosz - a mindennapi élet legapróbb eseményeire is gondol: hogyan étkezzenek a katonák, miképpen viselkedjék a vezető a környezetében élőkkel, helyes-e megajándékozni őket, stb, stb. A cselekményt- amely a történelmi eseményektől eltérően vázolja fel a nagy Perzsa birodalom megalakulását - bájos epizódok tarkítják, pl.

Pantheia áldozatos szerelme, apró udvari intrikák. A sokszor megmosolyogtató, máskor megkönnyeztető történet szinte észrevétlenül vezeti be az olvasót a perzsa, egyiptomi, asszír birodalom katonai és polgári életébe, s képet ad a perzsa birodalom hanyatlásáról is. Szobrok, mellszobrok, mozaikok vagy érmék segítségével lehet külsejükről többé-kevésbé pontos elképzelésünk.

A hírességek többségéről azonban - nem is említve a saját korunkban nevezetes ám manapság már kevésbé ismerteket - egyáltalán nem tudunk "képet alkotni". Az Ókori hírességek képes lexikona pótolja ezt a hiányt. Két fia, a beteges Thotmesz és az Amon-papok neveltje, az erős és nagyravágyó Thutmózisz közül az utóbbi nem a fényes Palotában, hanem az asszonyházban jött világra, tehát fattyú, ha félig "isteni" vér is A fáraó a lányát, Hatsepszutot jelöli meg örökösének, de ki látott még asszonyt ülni a fáraó trónján?

A papok úgy döntenek, legyenek a testvérek házasok, de melyik fiú a kettő közül? Itt csak a csoda segíthet, és az nem is marad el! A regény a Thutmóziszok ádáz viszályának korát eleveníti fel, központi alakja mégis a történelem első fáraónője, aki 20 évig uralkodott a Nílus völgye felett. Hatsepszut Maat-ka-ré fáraónő gyönyörű, rendkívüli egyéniségű, varázslatosan vonzó asszony volt, aki a testvérét,és egyben a Királyi Férjet ütötte ki az uralkodásból, felvirágoztatta Egyiptomot és ritka tehetségével ujja köré csavarta mind a politikusokat, mind a hatalmaskodó papokat.

Egy odaadó férfi állt tetteinek hátterében, aki mindvégig a fáraónő "jó szelleme" volt: a hűséges kegyenc, Hatsepszut egyetlen igazi szerelme A Kleopátráról szóló gazdag irodalom olyan újabb darabját tartja kezében az olvasó, amely a történelemformáló egyiptomi királynő életének kevéssé ismert korszakát, kora ifjúságát jeleníti meg a rendkívül fordulatos cselekményszövés és a kifinomult jellemábrázolás eszközeivel. Nagy Sándor dinasztikus és lelki leszármazottjának, a legendás uralkodónőnek már gyermekéveiben meg kell tanulnia eligazodni az udvari intrikák és a nagypolitika útvesztőiben.

Szembe kell néznie egyfelől Róma mohó birodalmi ambícióival, másfelől az alávetett egyiptomi nép neheztelésével, és mindeközben ki kell védenie saját testvéreinek gonosz cselszövéseit. A cselekmény hátterében felragyog az ókori világ egzotikus pompája ég kulturális sokszínűsége. De megjelennek az akkori nagyhatalmi politika kulcsfigurái is XII.

Karen Essex sok éven át végzett történelmi tanulmányok és helyszíni utazások alapján írta meg hiteles; szórakoztató és meglepő részleteket felsorakoztató művét, mely alighanem az eddigi legizgalmasabb beszámoló minden idők egyik legvitatottabb uralkodónőjének ifjú éveiről.

Adatai megbízhatók, mégsem folyamodik a száraz történetírás módszeréhez. A tudós és a jószemű riporter érzékével választja ki a legfrappánsabb dokumentumokat s rajtuk kívül felhasználja röpcédulák, gúnydalok szövegét, sőt a római házak falára, kerítésére mázolt jelmondatokat, útszéli feliratokat is. Ezért friss és ma is eleven Suetonius tizenkét császári életrajza. De a harcos asszonyokat se akkor, se később nem intézhette el senki egy kézlegyintéssel. A világtörténelem, a világkultúra igenis ismer nagy nőegyéniségeket, akik kitörölhetetlenül beírták nevüket a krónikákba mint népük hős uralkodói.

Ilyen amazonkirálynők panteonjában kalauzol bennünket Antonia Fraser, Boadicea, a Kr. Ki volt ő, akit minden angol elemista ismer, holott csak az biztos felőle, hogy semmi sem biztos? Férfiak és nők egyaránt alakították a mítoszt többféle hadszínterén - például levéltárakban - és ma is eleven, mikor a Boadicea által fölperzselt, rómaiak lakta Londinium vörös rétege fölött négy méterrel kavarog a City forgalma.

Bár azért változnak az idők, mert Boadicea szellemi örököse nem II. Erzsébet, hanem Margaret Thatcher. Henrik feleségeinek arcképcsarnoka után Antonai Fraser kitekint a nagyvilágba: a nagyasszonyok parádéjában Európa, Afrika és Ázsia sokunk számára eleddig ismeretlen hősnőivel is megismerkedhetünk. Részben tehát magyarul már korábban is ismert szövegek átdolgozott és újrajegyzetelt változatát tartalmazza császáréletrajzokrészben pedig teljesen új fordításokat.

A könyv használatát megkönnyíti a naprakész jegyzetapparátus, az egyes szövegcsoportok elején vagy végén található, eligazító jellegű elő- vagy utószó, valamint a névmutató - ezeknek köszönhetően nemcsak a műkedvelő olvasó számára nyújthat élvezetet, hanem az elmélyültebben érdeklődők is haszonnal forgathatják.

A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál - üldözi.

Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak. A mű, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a "véresen-fájó dilettantizmus" drámájában a hatalom és művészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.

A mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett. További információk, értékelések és idézetek a moly. Állj közénk és válassz a több, mint Megvan nekem Olvastam.

Mesterházy Dóra. Jonas Jonasson. Anasztázia Colin Falconer. Szalambó Gustave Flaubert. Tiberius Allan Massie.