Konyv: A herati varrokorok - Egy angol haditudosito afganisztani feljegyzesei


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 510877389
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 11,38

MAGYARÁZAT:

A pezsgő szellemi életéről és liberális kultúrájáról ismert Heratban, a tálibok uralma alatt a nők csak úgy tanulhattak, ha úgy tettek, mintha varrókörbe járnának, mert az egyetlen engedélyezett női tevékenység a kézimunka volt. Az Aranytű ötlete egy irodalomprofesszor fejéből pattant ki, aki az ellenállásnak azt a módját választotta, hogy létrehoz egy álcázott iskolát, ahol a nők megszabadulhatnak burkájuktól, és tiltott tantárgyakat, többek közt külföldi irodalmat hallgathatnak.

Abban a társadalomban, amelyben egy apa még a saját lányát sem taníthatta meg olvasni, a varrókörök megszervezéséhez és látogatásához halált megvető bátorság kellett. Christina Lamb könyvében számos szuggesztíven és empatikusan megírt történetet olvashatunk. Kalandjai, viszontagságai, döbbenetes tapasztalatainak mozaikkockái közé beillesztve nagyon sok mindent megtudunk az ország iszonyatos múltjáról és jelenéről.

Christina Lamb angol újságíró 20 évvel ezelőtt Benazir Bhuttóval készített interjújával robbant be a világsajtóba. Az ő munkássága inspirálta Paulo Coelho A Zahir című bestsellerét. Férjével és kisfiával Londonban és Portugáliában él. Magyarul ez az első könyve. Afganisztán brit szerző Dél-Ázsia háború haditudósítás iszlám világ Közel-Kelet magyar nyelvű nők újságíró. A következő kiadói sorozatban jelent meg: Veszélyes Övezet Park.

Csalódást okozott ez a könyv, méghozzá azért, mert hiányoltam belőle az emberi oldalt. A kötet nagy része gyakorlatilag egy politikai-történelmi könyv Afganisztánról, ami jó is, de ilyen mennyiségben és mélységben nekem szárazzá tette az egészet. A herrati varrókörökről egyébként gyakorlatilag pár lényeges mondat van, a könyv felééig semmi. A köteteben megkapjuk a kismillió afgán parancsnok, herceg és mások történetét, ki fejezett le kit, ki honnan költözött amoda és honnan szerzett fegyvert… Közben pedig az igazi emberi oldal nagyon ritkán villan fel.

Persze minden művészi alkotás értékes és becses, de a legrégibb tárgyakat nem lehet pótolni. A történet egyik legmegrázóbb része egyrészt az utolsó kivégzett afgán története és a múzeumé volt. Ezek voltak legjobban kibontva, s bár én is elszégyelltem magam, hogy a múzeumi értékek lerombolása szinte jobban meghatott, mint a kivégzett, megcsonkított emberek sorsa, az írónő is ugyanezt érezte.

Nekem viszont megvan a hivatkozásom, hogy azért, mert tényleg a többi szörnyű esemény szinte felsorolásszerűen halad, egyszerűen nem tudta elérni az az érzelmi szintet, hogy tényleg átérezhessük a súlyát. Valaki késsel esett neki az olajfestményeknek is, amelyek külföldi uralkodók, például Viktor Emánuel olasz király ajándékai voltak, és kivagdosta belőlük az összes élőlényt.

Az eredmény olykor igencsak bizarr volt: a kandalló fölötti-horgászjelenetből például megmaradt a vízbe merülő horgászbot, de az ember, aki tartotta, eltűnt, a folyó melletti réten pedig fejetlen tehén legelt. Még különösebb látvány volt, hogy a lyukak álcázására fehér alapon fekete tintával rajzolt fákat ragasztottak a vászon mögé. Aki Afganisztán történelmére, s azon belül a tálib uralom éveire kíváncsi, ki mikor hol és miért, megkapja ebből a könyvből. Én viszont nagyot csalódtam, a Malala után hasonlót vártam itt is, sok-sok apró emberi sorssal, ez elmaradt.

Nem gondoltam volna, hogy bármikor is belekezdek majd egy ilyen könyvbe, sosem érdekelt igazán a Közel-Kelet, illetve Közép-Ázsia. Aztán valamiért, amikor a Park Kiadó akciós könyvei között böngésztem, megláttam ezt és a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Bárcsak mindig így bejönnének ezek a fellángolásaim! Ugyanis idén eddig talán ez a könyv az, ami a legtöbbet adta. Nem feltétlenül tudtam, mire számítsak, de elejétől a végéig érdekes volt a könyv és olyannyira lekötött, hogy nem csak átszaladtam rajta, hanem lassabb tempóban olvastam, hogy tovább tartson, hogy legyen időm megemészteni az olvasottakat.

Fontos tudni, hogy a történelem sosem tartozott a kedvenceim közé, most mégis elmélyülve olvastam Afganisztán sorsát, igaz csak a Az észak-koreai könyvek után pedig nem kellett volna, hogy váratlanul érjen bármi is, ami az emberi kegyetlenséggel kapcsolatos, itt azonban többször is elborzadtam, szörnyű volt néhol a sorokat olvasni.

Nem egyszerű, amin keresztül ment az ország. Christina Lamb pedig maga a hős, tettvágya és bátorsága nem mindennapi, az pedig csak a hab a tortán, hogy jól is ír. Sokkal szárazabb leírásokat vártam, viszont többször is érzékletesen írta le az őt körülvevő környezetet, könnyű volt magam elé képzelni. Az emberi sorsok nem meglepő módon megrendítőek voltak, mind közül főleg Marri és Szultán Hamidi, az üvegfúvó sorsa fogott meg.

Összességében tehát nagy kaland volt ez az olvasás, nem csak az előíteleimből faragott le, de rengeteg új és érdekes információval szolgált, ráadásul egy kicsit a lelkemet is megérintette, szóval csak ajánlani tudom. Az egyik legelső benyomásom az volt a könyvről, hogy hihetetlenül idegesített olvasás közben. Beletelt egy időbe, mire meg tudtam fogalmazni, hogy mi ennek az oka. A szerző újságíró, méghozzá haditudósító. Friss, pergő, rövid cikkek, kis színesek írásához van hozzászokva. Afganisztáni élményei nyilván érdekesek és autentikusak és a cikkek írása idején időszerűek, közérdeklődésre érdemesekde egy könyvet ennyi csillámló kis szilánkból összerakni úgy, hogy az sok évvel az aktuális helyzet után is izgalmas legyen, az rendkívül nehéz munka.

Nem mondom, hogy lehetetlen, de szerintem ebben az esetben nem sikerült az írónak. A herati varrókörökre már a bevezetőben is utal a szerző, aztán nagyon messzire kalandozik, és olyan szereplőket és eseményeket mutat be kényszeresen részletesen, amelyek szerintem nem feltétlenül illenek a címhez.

Nehezen indokolható időugrásokat követünk. Mutatok erre egy példát. Egyik fejezet utolsó bekezdésében megjegyzi: soha nem tértem vissza Afganisztánba. Majd a titokzatos Marri egy újabb panaszos levele következik betétként, és a szerző ott folytatja a következő fejezet elején, hogy: visszatértem Afganisztánba, méghozzá motorkerékpáron, mert… az indoklás amúgy érdekes, de senki ne csodálja, ha az olvasó belezavarodik a történetbe.

Pozitívumként kívánom megjegyezni: ha az olvasót érdekli a téma, rengeteg érdekes információmorzsát be tud gyűjteni belőle Afganisztán lakóiról és történelméről. De ehhez egy roppant türelmes, szálazgatós olvasás szükséges.

Nagyszerű, de nehéz olvasmány. Nehéz a rengeteg adat miatt, és a benne szereplők sorsa miatt is. Ennek ellenére mélyen megérintett a könyv, különösen az üvegfúvó mester sorsa. Ez az első olyan könyv azok közül, amelyek nyugati hadi tudósítók tollából a kezembe kerültek, amelyik nem valamiféle különös állatfajként, vagy együgyű, primitív népként mutatja be az adott ország lakosságát.

Nagyon élveztem a könyvet, sokat megtudtam belőle Afganisztánról. Ezt a könyvet valószínűleg nem vettem volna a kezembe, ha kormix nem ajánlja. Szkeptikus voltam, hogy ez nekem tetszene-e, de örülök, hogy elolvastam. Eddig nem sok mindent tudtam a tálibokról, hogy mi történt Afganisztánban, csak nagyvonalakban, sok fekete foltot megvilágított.

Szomorú volt olvasni a sok nyomorúságos emberi életet, sorsot, a tálibok pusztításait. Hihetetlen, hogy vannak ilyen elvakult hívők, és az is, hogy helyesnek tartják, amit csinálnak. Mindig vádolják az USA-t, hogy csak az olaj kell nekik, biztos azért szállták meg Afganisztánt is, ezt elolvasva azt kell mondanom, hogy még ha igaz is lenne, sok millió ember életét így is megmentették, jobbá tették.

Nem kis teljesítmény. Így, 17 évvel a könyv megírása után is szomorú belegondolni abba, hogy a tálib probléma továbbra sem oldódott meg sőt, pont most fognak amerikai csapatokat kivonni az országbólés ki tudja, hogy mikor fog, ha meg fog egyáltalán oldódni. Egyetlen negatívumot tudok felhozni, mégpedig azt, hogy mivel sokáig olvastam a könyvet, ezért néha elfelejtettem, hogy kiről is van szó a könyvben, illetve mit is kellene tudni róla, de ez nem Christina Lamb hibája.

Üzenném a Park kiadónak, hogy utánanéztem, van még könyve az írónőnek, meg kéne fontolnia, hogy kiadja őket :. Félelmetes, hogy mennyi borzalmat, szenvedést, vérontást kellett ennek az országnak megélnie. Teljesen más volt ezt a könyvet olvasni, mint a híradóból hallani az információkat.

Nem csak száraz adatokat kapni, hanem hús-vér, érző emberek történetein keresztül megismerni a történelmüket. Nagyon tetszett, érdekfeszítő olvasmány volt. Örülök, hogy A herati varrókörök nem valami propaganda-jellegű könyv, hanem ténylegesen az író afganisztáni személyes tapasztalataira épít; mindezt megspékelve sok-sok háttérinformációval az országról. A hírekben oly sokszor emlegetett fogalmakról tálib, mudzsahid lehull a lelep és kiderül, semmi sem fekete vagy fehér. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett a könyvben, az a szerkezete.

Igaz, hogy a végére kb. A cím is megtévesztő, ténylegesen csak egy fejezet szól ezekről a varrókörökről. A kép-mellékletek hasznosan voltak, de praktikusabb lett volna a képeket szövegközbe beszúrni. Rengeteg lapozástól mentesített volna; vagy a képekhez érve nem tudtam már, ki is az illető sok hasonló névvagy a szövegben szólt olyasvalakiről a leírás, aki érdekelt, és emiatt végig kellett néha az összes mellékletet néznem persze mert néha nem a legközelebbi melléklet-tömbben volt a fotója….

Képekhez kapcsolódó vicces baki, ami mellett nem tudok elmenni: az egyik Hamid Gulos fotón utolsó a képaláírás Hamid Gult az író egy barátjaként említi :. A baglyot a legtöbb kultúrában bölcsnek tartják, Afganisztánban azonban egészen mást magyaráznak belé, és a legyőzött ellenséget kevés nagyobb gyalázat értheti, mint ha bagolyhússal etetik meg.

Először nem értettem, miért nincs ezeknek a sárkányoknak farkuk, és miért akadnak fenn oly gyakran a fákon és a villamos vezetékeken. Aztán elmagyarázták nekem: a sárkánynak nem az a rendeltetése, hogy elnézzük, amint lebeg vagy bukik-emelkedik az égen, nem — a sárkányok arra hivatottak, hogy egymással, a másik gyerek sárkányával harcoljanak.

Ennek módja, hogy a zsinórt bekenik porrá őrölt üveg és rizsliszt keverékével, majd a sárkányt az ellenfél sárkánya felé röptetik, hogy elvágja annak zsinórját. Pro tagság Üzenet a Molynak meta. ParkBudapest, Új hozzászólás. Egy nagyon jó, nagyon szigorú szerkesztő munkája sokat dobott volna a művön.

Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Részletes kereső Témaköri fa. A kosaram.

Bejelentő neve. Bejelentő e-mail címe. Hozzájárulok böngészőm adatainak átadásához. Bejelentő böngészője. Keresés beállítások. Oldal url. A nevét és e-mail címét csak az Önnek való visszajelzés miatt kérjük.

A böngészője nem támogatja a JavaScriptet! A weboldal funkciói így nem működnek. Az antikvarium. Tovább válogatok. A herati varrókörök Egy angol haditudósító afganisztáni feljegyzései. Christina Lamb.

Tönkő Vera. Mező Zsuzsa. Szántó Judit. Fülszöveg Amikor Az Aranytű ötlete egy irodalomprofesszor fejéből pattant ki, aki az ellenállásnak azt a módját választotta, hogy létrehoz egy álcázott iskolát, ahol a nők megszabadulhatnak hurkájuktól, és tiltott tantárgyakat, többek közt külföldi irodalmat hallgathatnak.

Abban a társadalomban, amelyben még egy apa sem taníthatta meg a lányát olvasni, a varrókörök megszervezéséhez és látogatásához halált megvető bátorság kellett. Christina Lamb könyvében számos Christina Lamb könyvében számos hasonló, szuggesztíven és empatikusan megírt történetet olvashatunk az ország iszonyatos múltjáról és jelenéről.

Nem csupán saját kalandjait, viszontagságait és döbbenetes tapasztalatait tárja elénk, személyes hangvételű beszámolóját kiegészítette annak a fiatal nőnek a Pakisztánon át kicsempészett leveleivel is, aki évekig tudósította őt a tálib uralom borzalmairól. Lamb könyvét olvasva árnyaltabb képet kapunk Afganisztán lakóiról, akiknek létformája a harc, akik a mecset előtt hagyják a cipőjüket, de beviszik a fegyverüket, és akik olyan tankönyvekből tanulnak meg számolni, amelyekben almák és narancsok helyett gránátok és töltények illusztrálják az alapműveleteket.

Tartalom A kezdetek 13 1. A tálib hóhér 20 2. Motorbiciklis mullahok 44 3. A tudás házában 81 4. A királyi udvar a száműzetésben 5. A herati varrókörök 6. Az üveg titka 7. Az átfestett pávák 8. Abdullah története 9. Szemközt a tálibokkal Levél Kabulból Köszönetnyilvánítás Bibliográfia Christina Lamb Christina Lamb műveinek az Antikvarium. Megvásárolható példányok. Park Kiadó. Veszélyes övezet. Fekete-fehér és színes fotókkal illusztrálva.